Bonnie-t jó érzéssel töltötte el, hogy végre visszatérhet minden a normális kerékvágásba. Iskolába járhat, újra tagja lehet a szurkoló csapatnak, a barátaival lehet, és a legfőbb, hogy nem kell mindenféle boszis dologgal foglalkoznia. Egészen jól fog kezdődni ez az új év, gondolta. Hajnalban megint arra riadt fel, hogy kiverte a veríték és levegő után kapkodott. De ez most már volt, mint a többi alkalommal, mert most emlékezett az álom egy-két homályos részletére. Vér. Mindenütt vér volt, az ő vére meg másoké, arctalan alakok vették körül. Damon is ott volt, emlékezett az arcára, de nem tudta, hogy mit keresett vagy mit csinált az álmában. Összeszedte magát és elindult az iskolába. Közben azon gondolkozott, hogy mégsem fog olyan jól indulni ez a tanév. Miért szerepel Damon az álmaiban és vajon hónapok óta vele álmodik vagy most fordult elő először?! Alig várta, hogy véget érjen ez a nap és hazamehessen nyugodtan végiggondolni ezt az egészet.

Mikor hazaért kifeküdt a kertben a fűbe, hogy élvezze egy kicsit, ahogy süt a nap és, hogy kitalálja, mi történhetett az álmában. Megpróbált minél több részletet felidézni, de nem igazán ment neki, lehet, hogy az a baj, hogy túl erősen próbálkozik?! Ahogy ott feküdt, egyszer csak megjelent egy nagy fekete madár, aki nem messze tőle a fűben helyezkedett el. Bonnie furcsállta, hogy ilyen közel jön hozzá, megpróbálta elküldeni, de az meg se mozdult. „Te hülye madár, menj már innen, a frászt hozod rám." A madár mintha megértette volna, amit mondott elrepült. Bonnie-nak olyan érzése volt, mintha már nem először találkozott volna ezzel a madárral, de hát ki az aki, számon tartja, hogy milyen madarak repkednek körülötte.

Ezen az éjszakán nem tért vissza a rémálma, reggel teljesen normálisan kelt fel. Pedig hónapok óta nem történt ilyen. Nem tudta, hogy mitől lehet. de jó érzés volt végre normálisan végigaludni, az éjszakát. Vidám volt, úgy gondolta, hogy semmi sem ronthatja el a jó kedvét. Mikor kilépett a házból megpillantotta nem messze az autójától Damon-t. „A francba, ennyit arról, hogy a mai egy jó nap lesz."-gondolta.

„Te mit keresel itt? Azt hittem elhagytad a várost."

„Úgy is volt. Tegnap jöttem vissza."

„Minek? Nem tettél még éppen elég bajt ebben a városban?"

„Azért jöttem, mert hallottam, hogy..."- de nem tudta befejezni a mondatát, mert Bonnie hirtelen közbevágott.

„Tudod mit nem is érdekel, hogy miért vagy itt, csak tartsd magad távol tőlem."- miután ezt kimondta felgyújtotta a Damon mellett lévő bokrot. „Remélem elég világos voltam."

Damon megijedt a tűztől és arrébb ugrott, hirtelen, mert semmi kedve nem volt meghalni.

„Ennél világosabb nem is lehettél volna, de akkor is mondanom kell valamit."

„Nem érdekel a mondanivalód Damon. Csak tűnj el."

Majd Bonnie beszállt az autójába és elhajtott az iskola irányába. Damon meg ott maradt az égő bokor mellett és nézte, ahogy elmegy. „Meg fogod még bánni kicsi boszi, hogy nem hallgattál meg."

Bonnie egész nap ideges volt, felhúzta magát Damon miatt, nem tudta elképzelni, hogy miért jöhetett vissza a városba és legfőképpen, miért kereste fel őt. Már tudta, hogy lehet, meg kellett volna hallgatnia, hogy mit akar mondani, de már késő bánat. Különben is mindegy, hogy mit akart, a lényeg, hogy bebizonyította annak a beteg vámpírnak, hogy meg tudja védeni magát.

„Bonnie!Bonnie!Bonnie!"

„Elena, na haragudj nem figyeltem."

„Azt látom, hogy egész nap máshol jársz. Mi történt?"

„Reggel találkoztam Damon-nal."

„Tényleg? Nem is tudtam, hogy visszajött a városba? Pedig legalább Stefan mondhatta volna."

„Lehet, hogy Stefan se tudja még, hogy visszajött. Csak azt tudom, hogy mondani akart valamit, de én nem hallgattam meg."

„Mondani, neked? Mit akar tőled?"

„Nem tudom Elena, ha tudnám bármelyik kérdésedre a választ én lennék a legboldogabb." Majd elmesélte Elena-nak az egész reggel találkozást Damon-nal. De közben nem tudta elhessegetni azt a gondolatot, hogy Elena olyan furcsán viselkedik. Mintha valamit titkolna előle Damon-nal kapcsolatban.

Hetekig nem tűnt fel újra Damon. Legalábbis Bonnie nem találkozott vele, de tudta, hogy itt van még a városban. Elena említette neki, hogy találkozott vele, a Salvatore házban. De nem igazán szívesen beszélt vele a Damon-nal kapcsolatos dolgokról. Nem értette, hogy miért, de azt gondolta, biztos, csak őt akarja megkímélni, hiszen tudja, hogy mit tett vele a vámpír. Damon helyett a fekete madár kezdte el őt követni. Furcsán hangzik, de tényleg olyan volt, mintha az a madár azóta, hogy találkozott vele a kertben, mindenhová utána menne. Pedig ez lehetetlen, hiszen ez csak egy madár…