Az élet szép...
Teltek-múltak a napok, James és Vick már majdnem egy hónapja voltak együtt. Miután a lány beszélt Siriusszal, a fiúnak megszűntek a dühkitörései. Lily ellenben egyre többször volt látszólag indokolatlanul ideges. Ilyenkor csak úgy osztogatta a büntetőmunkákat, még barátnői is alig bírták megnyugtatni.
Egyik nap, késő délután, több órányi tanulást követően Vicky megkönnyebbülten dőlt végig a klubhelyiség kanapéján. Hosszú, nehéz hónap állt mögötte. Nem kis erőfeszítésébe került elvieselni a szokszor idegbeteg Lilyt, ráadásul a Jamesszel való kapcsolatának látszatát fenntartani sem volt könnyű feladat. Mindamellett, hogy el kellett viselnie a fiú rajongóinak őrült merényleteit, nagyon úgy tűnt, hogy a tervük mégsem olyan nagyszerű. Lily, az üvegezésen történtek óta feltűnően kerülte Jamest, így elég nehéz lett volna kettesben hagyni a párost. Vicky kezdett kifogyni az ötletekből és James sem nagyon erőltette meg magát, pedig ez az egész az ő érdekét szolgálta... Neki kellett volna legjobban kivennie a részét a "munkából".
Vicky el is határozta, hogy már pedig ha törik, ha szakad kitalálnak valamit. Elindult hát a fiúk lépcsőjén, hogy egyeztessen Jamesszel. A Tekergők szobájának ajtaja résnyire nyitva volt. Mikor a lány a kilincsért nyúlt, érdekes beszélgetésre lett figyelmes, közelebb lépett hát, hogy jobban hallja a bentiek társalgását.
- Nem tudom meddig bírom még... - hallotta Sirius fájdalmas hangját.
- Ugyan, Tapi... Én is így vagyok Lilyvel, szóval tudom, milyen szörnyű érzés.
- Nem, te ezt nem értheted... Evans levegőnek néz téged, és tudom, hogy ez nagyon szar, de koránt sem annyira, mint ha olyan közel van hozzád, mint hozzám Ő... És mégis elérhetetlen... - Ő? Ki az az ő? Én nem is tudtam, hogy Siriusnak most tetszik valaki... Mondjuk, neki mikor nem...?
- Nézd, Sirius... Ha ennyire szenvedsz, akkor kérdezd meg, hogy nem randizna-e veled...
- Á, dehogy... Ha elhívnám valahova, csak barátilag jönne el...
- Akkor viszont marad a felejtés...
- De nem tudom kiverni Őt a fejemből. Hihetetlen... Még sosem éreztem így senki iránt. Nem tudom képes lennék-e elfelejteni...
- Ugyan... A suli tele van jobbnál jobb csajokkal. Keress magadnak valakit, aki feledteti veled.
- Te tudhatnád a legjobban, hogy ez nem segít... Egyik dögös maca sem tudta kiverni a fejedből Evanst, miből gondolod, hogy velem másképp lenne?
- Igaz... Hát akkor visszatérek az előző véleményemhez... Beszélj Vele. Mi veszítenivalód van?
- Ó, nem is tudom... Talán a barátságunk!
- Jól van, jól van, nem kell gúnyolódni, felfogtam... Talán én beszélhetnék Vele.
- Az jó lenne. Köszi Ágas... Most megyek, sétálok egyet - Sirius felállt és az ajtó felé indult. Ekkor Vicky úgy döntött, ideje felfednie magát.
- Sziasztok - nyitott be a szobába, még mielőtt Sirius az ajtóhoz ért volna. A fiú Vicky láttán teljesen elsápadt.
- Mi... mi... mióta vagy itt? - kérdezte zavartan.
- Az előbb jöttem be azon az ajtón - mutatott a kijárat felé a lány. Úgy döntött, Siriusnak nem kell tudnia, hogy hallotta a Jamesszel folytatott beszélgetését. - Csak most végeztem a tanulással és beszédem van Jamesszel.
- Jól van. Én úgyis épp indulni készültem... Akkor sziasztok...
- Mi baja van? - kérdezte aggódva Vicky, miután Sirius kedvetlenül elhagyta a szobát.
- Hosszú történet... - James kimerülten huppant le az ágyára. - Szóval... Mit is akartál mondani?
- Jah... Hát ez a járás dolog... Nem tudom meddig bírom még... Ne haragudj, hogy ezt mondom, de nem könnyű a barátnődnek lenni. Mármint... - fogott bele a magyarázatba, látva James szúrós tekintetét. - Ha valaki igazán szeret, az elviseli a sok rajongódat, meg az állandó rivaldafényt, de én csak, mint barátot szeretlek... Szóval nekem nem igazán éri meg, ha érted mire gondolok...
- Persze... De emlékezz csak vissza, te ajánlottad fel ezt az egészet, ez mind a te ötleted volt...
- Tudom, csak...
- Csak nem gondoltad, hogy ennyire nehéz lesz... Értem. Hát figyelj, én nem kényszerítelek semmire. Ha már tényleg nem bírod, szakíthatunk.
- Jól van... De akkor hogyan kéne csinálni?
- Hát neked kéne dobnod engem, nehogy Lily még jobban berágjon, amiért megbántottalak. Így talán még meg is sajnál - reménykedett James.
- Reméljük. Jól van, akkor mondjuk holnap?
- Tökéletes. Mikor, hol, hogyan?
- Nagyterem, ebéd, hangosan - nevetett a lány. - De mi legyen az indok...?
- Megcsaltalak?
- Áhh... Nem sok esélyed lenne Lilynél azok után, hogy megcsaltad a legjobb barátnőjét... Valami más kell...
- Megcsaltál? - vigyorgott a fiú.
- Hát ez nem rossz... De kivel? Mert akkor azt is be kell avatni mindenbe és nem túl szerencsés az, ha sokan tudnak a dologról...
- Akkor olyan valaki kell, aki már benne van... Mondjuk Remus?
- Remus kezdettől fogva ellenzi ezt a dolgot, kétlem, hogy segítene... És valahol meg is értem.
- Peter? - kérdezte vigyorogva a fiú.
- Fúúj... Nem gondolod, hogy aláásná a tekintélyed ha a barátnőd egy ilyen alakkal csalna meg?
- Igaz... Akkor viszont csak Sirius marad...
- Lomposka? Hát végül is jó... Csak... Ő a legjobb barátod... Ilyen kegyetlen volnék? Hogy megcsaljalak a legjobb barátoddal?
- Hát végül is... Ha úgy vesszük, én is megcsaltam Lilyt veled... És neki te vagy a legjobb barátnője...
- Aha... Jólvan... Akkoooor... - Vicky kicsit elgondolkodott, majd folytatta. - A terv a következő: Rájöttem, hogy te még mindig szereted Lilyt és annyira kiakadtam, hogy bosszúból megcsaltalak a legjobb barátoddal. Na, milyen?
- Nem rossz - mosolygott elismerően a fiú. - Te aztán tudsz kombinálni. De ha tudod, hogy Lilyt szeretem, akkor azzal is tisztában vagy, hogy nem fog kölünüsebben szíven ütni, ha te meg Sirius a hátam mögött kavartok...
- Jó, de te majd nem akarod beismerni, hogy még mindig szereted Lilyt... Tagadni fogod és teljesen ki leszel borulva, hogy ezt tettem veled...
- Tagadjam...? De hát... Akkor Lily honnan fogja tudni, hogy még mindig ugyanúgy érzek iránta és még mindig van esélyünk egy kapcsolatra? Akkor nem fog lépni... Azt hiszi majd, hogy túltettem magam rajta...
- Ez a lényeg... Lily majd azt hiszi, hogy teljes letargiában vagy amiatt, hogy szakítottunk... Ismerem már annyira, hogy tudjam, ha látja, hogy valaki szomorú általában igyekszik azt megvígasztalni. És te nagyon le leszel törve... Ha tudná, hogy jogosan csaltalak meg, akkor nem próbálna javítani a hangulatodon. Érted már?
- Nagyjából... Csak Siriust kéne még meggyőzni, hogy segítsen...
- Azt vállalom. Majd bevetem a női vonzerőmet - kacsintott.
- Talán jobb lenne, ha csak, mint barát kérnéd... - Ó, persze, hisz Siriusnak már tetszik valaki... Akkor nem bájolgunk...
- Jól van... Csak egyezzen bele... Megnéznéd nekem, hogy merre jár?
- Persze - James elővette a Tekergők térképét, rákoppintott a pálcájával, mire nyomban megjelent az iskola alaprajza és a már jól ismert pöttyök. - Az alagsorban van... - mondta, úgy egy perc keresgélés után. - Akkor beszélsz vele?
- Aha. Aztán visszajövünk és megtárgyalhatjuk a részleteket.
Vicky hamar megtalálta a céltalanul kóborgó fiút.
- Szia - köszönt, és belekarolt a megilletődött Siriusba.
- Szia. Neked nem Ágassal kéne konzultálnod éppen?
- Hát tulajdonképpen ezzel kapcsolatban akartam beszélni veled... - Vicky röviden felvázolta Siriusnak a helyzetet.
- Szó sem lehet róla... - mondta végül a fiú. - Amúgy sem fog bejönni...
- Sirius! Ez egy remek terv... De csak a te segítségeddel tudjuk kivitelezni. Ne légy már ilyen...
- Ilyen? Milyen? Tudod Vick, hihetetlen vagy... Hogy nevezheted magad a barátomnak??? Csak a legújabb őrült ötleteid megvalósításához akarsz felhasználni! - kiabált a fiú.
- Sirius, mi bajod van? Tudod, hogy nem erről van szó. És ne üvöltözz velem! - most már Vicky is emeltebb hangnemmel beszélt. - Nem is nekem van szükségem rád, hanem Jamesnek... Én is csak olyan szereplője vagyok ennek a dolognak, mint te. Ennyi erővel én is megvádolhatnám Jamest azzal, hogy kihasznál! De nem teszem, mert...
- Mert ez az egész a te ötleted volt - szakította félbe Sirius. - Nem lenne jogod hozzá, hogy megvádold Ágast. De én nem ajánlottam fel, hogy részt veszek ebben a hülyeségben...
- Ez nem hülyeség... Ez James boldogságát szolgálja.
- Kétlem, hogy Evans boldoggá tudná őt tenni...
- Hát szerintem meg igen... De azért gondolkodj el rajta, hogy fordított esetben James segítene neked... Te meg itt nyafogsz! És még én vagyok a rossz barát... - Vickyt teljesen feldúlta a Siriusszal való veszekedés. Egy utolsó lesajnáló pillantást vetett a fiúra, majd elindult, hogy Jamesszel új tervet dolgozzanak ki. Lehetőleg olyat, amihez nincs szükségük Sirius segítségére.
- Vicky, várj! - hallotta Tapmancs hangját a háta mögül. Kelletlenül megállt és bevárta a fiút. - Ne haragudj. Sajnálom, hogy ilyeneket mondtam... Nem gondoltam komolyan, csak mostanában elég rossz a hangulatom...
- Én arról nem tehetek, szóval ha lehet ne rajtam töltsd le... - mondta indulatosan a lány.
- Bocsánat...
- Jól van... Végül is beismerted, hogy eltúloztad, szóval semmi gond - képtelen volt haragudni rá... Annyira szerette, hogy nem bírt volna haragban állni vele hosszabb időn keresztül. - Akkor segítesz? - kérdezte reménykedve, mire Sirius felnevetett.
- Hát lehet neked ellenállni? - borzolta meg a lány haját, miközben elindultak vissza a klubhelyiség felé.
- Nem... De ezt eddig is tudtam - vigyorgott önelégülten Vick, miközben felborzolt haját igazgatta.
Jamest ugyanabban a testhelyzetben (az ágyon fekve) találták, amiben Vick otthagyta. Gyorsan megbeszélték a terv fő részeit, gondosan kidolgozva a nagytermi jelenetet. Időközben Remus is betoppant, de látva, hogy min ügyködik három barátja, inkább bevackolta magát a fürdőbe. Mikor már mindent megbeszéltek Vicky búcsút intett Jamesnek és Siriusnak, meg bekiabált a fürdőbe Remusnak, majd átsétált a Lilyékkel közös szobájukba. Kimerülten bevetette magát az ágyba és a másnapi nagy jelenetük újbóli átgondolása közben aludt el.
A következő nap délelőttje hihetetlen gyorsasággal telt el. Reggel alig lehetett kihalászni az ágyból Vickyt, Lilynek végül egy pohár jó hideg vízzel sikerült barátnőjét felébreszteni. Mikor este aludni tért, a többiek már régen az álmok birodalmában jártak, így senki nem tudta, mikor ért vissza pontosan. Tudták, hogy Jamesszel volt, így nem faggatták...
Ebédnél Vicky James mellett foglalt helyet a Griffendél asztalnál. Szemben velük Lily, Vicky másik oldalán pedig Sirius ült. A terem tele volt emberekkel, tanárokkal és diákokkal egyaránt. Vicky kissé lámpalázas volt. Tudta, hogy ha tervük beválik, az egész terem őket figyeli majd. Kedvetlenül turkálta az ebédjét, miközben vágyakozó (vagy legalábbis annak szánt) pillantásokat vetett Siriusra. James szerepéhez híven, idegesen döfködte villájára a tányérján heverő húst. Egyik pillanatban még az étellel vívott hangtalan csatát, majd hirtelen a tányérjához vágta az evőeszközeit és emelt hangon Vickyhez fordult.
- Megtennéd, hogy abba hagyod? - kédezte fenyegetően.
- Mégis mit? - Vick egykedvűen felpillantott a mellette ülő fiúra.
- A kis flörtölgetésedet...
- Nem tudom miről beszélsz...
- Ugyan, ne is tagadd! - James hirtelen felpattant, széke hangos puffanással landolt mögötte a padlón. A teremre néma csend borult, mindenki a veszekedési jelenetet figyelte.
- Azt hiszem, neked üldözési mániád van, szívem - mondta a lány, gúnyosan megnyomva az utolsó szót.
- Legalább ne előttem enyelegj a LEGJOBB BARÁTOMMAL! Azt hiszed vak vagyok? Látom, hogy van köztetek valami, nem kell hülyének nézni, jó?
- Na álljunk csak meg! Nem is tudom ki nézi hülyének a másikat... Szerinted nekem nem tűnt fel, hogy nem is szeretsz engem? Annyira nyilvánvaló, hogy még mindig Lilyért vagy oda... - a Nagyteremben ülők szinte mind egyszerre fordultak az egyre vörösödő Lily felé, aki hirtelen nagyon érdekesnek találta a tányérján található borsószemet...
- HOGY MI? - hüledezett James. - Neked teljesen elment az eszed! Én már rég csak barátként gondolok Lilyre... Tudod, hogy téged szeretlek.
- Dehogy szeretsz! - üvöltötte a lány. - De tudod, mit? Nem baj... - tette hozzá kissé halkabban. - Ugyanis én sem szeretlek téged - a termen hitetlenkedő morajlás futott végig. James próbált fájdalmas képet vágni és amilyen megtört hangon csak bírt, megszólalt:
- Hogy mondhatsz ilyet?
- Ez csak a színtiszta igazság... Az a helyzet, hogy már mást szeretek...
- ÁHÁÁ! Megmondtam! Tudtam, hogy valami van közted meg Sirius között... De, hogy tehetted ezt?
- A szívének nem tud parancsolni az ember... - mondta könnyedén Vick.
- És te? - James Sirius felé fordult. - A barátomnak hittelek... Most meg ilyen csúnyán hátba támadsz? Csalódtam benned Sirius...
- Jajj, most mit vagy úgy oda... - kapcsolódott be a beszélgetésbe Sirius is. - Vickynek igaza van... A szívének nem tud parancsolni az ember... És ne akard megjátszani, hogy te már nem szereted Evanst. Sosem tudtál jól hazudni...
- Te viszont annál inkább, igaz Tapikám...? - James hangjából csak úgy sütött a lenézés. - Hát akkor vége? - fordult vissza Vickyhez. - Ennyi volt?
- Igen James, ennyi volt... Sajnálom, hogy így alakultak a dolgok... De hidd el, így mindkettőnknek jobb lesz...
- Neked biztosan... - mondta letörten a fiú, majd csüggedten elhagyta a Nagytermet.
- James, várj! Beszéljük meg a dolgot! - kiáltott utána Vick, majd Siriusszal az oldalán a fiú után rohant.
Ahogy kiléptek a teremből, újra megtöltötte a helyiséget a diákok hangos zsibongása. James a bejárat előtt várta Siriust és Vickyt. Együtt indultak fel a toronyba, út közben nevetve dicsérték egymás hiteles alakítását.
- Na jól van srácok... Én most sétálok egyet... - jelentette be James. - Ha valaki, mondjuk... Lily keres... - vigyorgott - akkor épp a tóba akarom fujtani magam, oké?
- Na azért ne túlozd el! - nevetett Vick. - De megmondom, hogy elmentél gondolkodni egy kicsit.
- És most mi lesz velünk? - fordult a lányhoz Sirius, miután James elindult a parkba. - Tudod, én nem akarok látszatból járni veled...
- Ezt valahogy gondoltam... De nem is kérnélek rá. Szóval, lehetne az, hogy most haragszol rám, mert a legjobb barátoddal miattam vesztél össze.
- Nem, az ki van zárva. Nem kell, hogy mindenki téged utáljon... - karolta át Vicky vállát. - Inkább te haragudj rám valamiért...
- Ugyan hogyan tudnék én haragudni rád? - kérdezte mosolyogva Vicky, miközben tekintetét Siriuséba fúrta.
Arcuk alig néhány centire volt egymástól. Sirius sóvárgó pillantásokat vetett a lány telt ajkaira, majd újra a szemébe nézett. Vicky háta mögött hirtelen kivágódott a portrélyuk és lihegő barátnői léptek be rajta. Ezt azonban a lány nem láthatta, ugyanis mikor a nagy zajra meg akart fordulni, Sirius hirtelen ötlettől vezérelve tenyerébe vette az arcát, magához húzta és a szájára tapasztotta a száját. Vicky első döbbenetében gondolkodni sem bírt, aztán mikor észbe kapott, hogy mit csinál először el akart húzódni a fiútól, aztán valamilyen oknál fogva mégsem tette. A meghitt pillanatot azonban megtörte Lily erős köhintése, mire Sirius és Vicky szétrebbentek. Így, mivel nem igazán tudtak belemerülni a dolgokba, tulajdonképpen csak egy viszonylag hosszú ideig tartó puszi kerekedett ki a csóknak szánt incidensből.
Vicky még mindig kissé kábultan nézett a láthatóan zavarban (???) levő Siriusra, aki épp a cipőjét vizslatta tekintetével. Lily megragadta barátnője karját, majd Amy és Sally segítségével felráncigálta a hálóba.
- Mégis mi a fenét műveltél te odalent? - kérdezte szemrehányóan Lily, miután becspta maguk mögött az ajtót. - Teljesen elment az eszed?
- Nem. Sőt mi több, épp most világosodtam meg... - Vicky próbálta elfojtani vigyorát, ám ez elég nehezen ment neki.
- De mégis miért kellett ilyen nagy közönség előtt lapátra tenned azt a szegény James fiút? - Amy szúrós tekintettel nézett barátnőjére, miközben helyet foglalt az ágyán.
- Ő szakított velem, nem emlékeztek!?
- Persze, mert rájött, hogy megcsalod a LEGJOBB BARÁTJÁVAL! - Lily magából kikelve kiabált. - A helyében én már régen megtettem volna a kezdő lépést. Mégis, hogy tehetted ezt?
- Nem fogok magyarázkodni nektek - mondta könnyedén Vicky. - Nem szeretem Jamest... Legalábbis nem úgy, ahogy kéne. Szóval nem látom be, mi értelme lenne tovább folytatni ezt a kapcsolatot.
- De ilyen hidegen és érzéketlenül összetörni valakinek a szívét?
- Ugyan Lil... Te mégis hányszor küldted el melegebb éghajlatra? Hmm?
- Az teljesen más... Téged szeret, látszik rajta...
- Dehogy szeret! Épp ez az, hogy TÉGED szeret. Csakhogy te vagy a legcsökönyösebb ember a világon, ezért nem mondtál neki soha igent. Te és a nagy elveid...
- Most te komolyan...? Tényleg rám akarod tukmálni azt a fiút, akinek épp most tetted tönkre az életét?
- Ne dramatizáld túl...
- Ki tudja, hol van most és mit csinál? Ha valami baja esik, az a te lelkeden szárad!
- A parkban van és gondolkozik - jelentette be Vicky, elérve ezzel a várt hatást: Lily feltépte az ajtót és elviharzott.
- És akkor most te meg Sirius... Tudod... Jártok? - kérdezte félénken Sally.
Vicky egy pillanatig elgondolkodott. Eszébe jutott az előbbi kis "csókkezdemény", majd Sirius szavai: Tudod, én nem akarok látszatból járni veled... De hát ő, Vicky sem akar vele járni. Látszatból legalábbis... - Vicky! - önmagával folytatott vitájának Sally hangja vetett véget. - Itt vagy? - Persze... De most nem érzem túl jól magam, meg beszélnem kéne Siriusszal, szóval ha megbocsájtotok... - azzal kilépett a szobából, s vissza sem nézve átsietett a fiúk szakaszához. Sirius az ágyán feküdt és arcát a párnájába fúrta. Vicky halkan mellé lépdelt és óvatosan letelepedett az ágy szélére. Sirius felpillantott a párnájából, majd felült és egyenesen Vicky kék szemébe nézve megszólalt: - Sajnálom Vick, oké? Én csak... Csak Evansék miatt volt. Láttam, hogy ők jöttek és gondoltam, így hitelesebb... Nem is tudom, miért tettem, csak... Vicky azonban már nem figyelt rá. A fiú szemét kezdte fürkészni. Azok a szemek... Sosem látott még ilyen szép szemeket. Érdekes, hogy eddig fel sem tűnt neki, hogy Sirius szemei ilyen elmondhatatlanul kékek és ragyogóak. Úgy érezte sosem akarja levenni róluk a szemét. Ám végül mégis elkapta tekintét a fiú szemeiről, és a száját kezdte vizslatni. Sirius mondott valamit, de a szavak nem jutottak el Vick tudatáig. Talán befejezhetnék, amit nem sokkal korábban elkezdtek. Ugyan, Vick, miket gondolsz... Hisz Sirius a barátod. Igen, de eszméletlenül édes. És olyan megértő, mindig megértette a problémáimat. De ő csak HAVER. Az ég szerelmére, mik járnak a fejedben...? Egy csók nem nagy dolog. Csak érezni akarom őt. Muszáj éreznem... Azzal közelebb hajolt a döbbent fiúhoz. - Vicky, mégis mit csinálsz? - kérdezte kíváncsian Sirius, miközben próbált hátrálni, de végtagjai nem engedelmeskedtek neki. Mikor látta a lány szemében fellobbanó vágyat, nem is próbált ellenkezni, megadóan előre hajolt, s a két fiatal szája végül édes csókban forrt össze. Sirius nyelvével Vicky szájába hatolt, s vágyakozva kapkodott a lány nyelve után. Kezével átkarolta Vicky derekát, aki pedig a nyakába csimpaszkodott, majd óvatosan hanyatt döntötte a lányt. Szenvedélyes csókcsatába kezdtek, amit hosszú percekig abba sem hagytak, miközben gyengéden simogatták egymást. Vicky egyik pillanatban (önmagát is meglepve ezzel) elkezdte lefejteni az inget Siriusról. A fiú lassan elszakította száját Vickyéről, de továbbra is apró csókokkal borította a lány arcát, ahol csak érte. - Vick... - lihegte két puszi között. - Biztos vagy benne, hogy jó ötlet ez? - kérdezte, de nem úgy tűnt, mint aki nagyon ellenezné a kialakulóban levő helyzetet. Szavai azonban elérték hatásukat, a lány keze megállt a fiú mellkasán, majd kissé elhátrált tőle. - Sajnálom... - sütötte le a szemét miközben feltápászkodott az ágyról. - Azt hiszem, jobb ha most megyek - Azzal elindult az ajtó felé, de még mielőtt kiléphetett volna, Sirius megragadta a csuklóját. - Várj! - maga felé fordította Vickyt és az állát felemelve kényszerítette rá, hogy a szemébe nézzen. - Nem mehetsz el. Ezt... ezt meg kell beszélnünk. - Nem lehetne meg nem történtnek tekinteni? - kérdezte reménykedve a lány. - Nem... Ugyanis megtörtént... - Tisztában vagyok vele... De igazából, ez csak egy fellángolás volt, nem igaz? Ha jobban belegondolunk mindkettőnknek jól jött volna, ha megtörténik a dolog. Persze csak akkor, abban a pillanatban, később túl sok kellemetlenséget okozott volna. - Mégis miről beszélsz? - Hát csak... neked már jó ideje nem volt barátnőd. Vagyis hát, ahhoz képest jó ideje, hogy régen szinte állandóan jártál, vagy legalább kavartál valakivel. És amint észrevettem odalent, - pillantott a fiú nadrágja felé. - eléggé beindultál... Gondolom a kettő összefügg. - Miből gondolod, hogy nem te voltál rám ilyen begerjesztő hatással? - Ugyan Sirius... Évek óta barátok vagyunk... Miért pont most kellenék neked, ha eddig nem kellettem? - Talán mert már nem vagyunk kisgyerekek és megláttam benned a nőt. - Teljesen mindegy, ugyanis kétlem, hogy mély érzéseket táplálsz irántam... Tulajdonképpen fogalmazhatunk úgy is, hogy kihasználtuk egymást. Szóval én amondó vagyok, hogy felejtsük el ezt a dolgot. Vicky próbált nemtörődöm módon viselkedni, de igazából ádáz csatát vívott magával. Nem tudta nem észrevenni Sirius izmos felső testét a félig kigombolt ing alatt. Mégis mi történik velem? Mindig tudtam, hogy Sirius jó pasi, de sosem gondoltam úgy rá, mint egy férfira... Mindig csak a kisfiút láttam benne... Egy jó havert. De ezek a szemek... ez a száj... meg persze a csók... Váá... Kicsit megrázta a fejét, hogy tisztán tudjon gondolkodni és lekapta a tekintetét a fiúról. - Tehát, maradjunk annyiban, hogy megpróbáljuk úgy folytatni a dolgokat, mintha nem történt volna semmi, jó? - De.... - Sirius tiltakozni akart, de Vicky a szavába vágott. - Remek. Akkor ezt megbeszéltük. Na most megyek. További szép napot - azzal kiment a szobából, átfutott a hálójukba és ledobta magát az ágyra. A nap további részében ki sem mozdult a szobából. Próbált a tanulásra koncentrálni, de valahogy nem igazán járt sikerrel. Gondolatai folyton elkalandoztak, szemei előtt újra és újra egy kék szempár tűnt elő. Sirius és csókuk emléke egész délután kísértette Vickyt. Nem eshetek bele Siriusba, ő a legjobb barátom... Amúgy sem rám van szüksége...Nem hinném, hogy tudna engem jobban szeretni, mint barátot. Én nem vagyok olyan, mint az eddigi csajai. Épp azt mondta még a tanév elején, hogy idén valami mást akar, valami másféle kapcsolatot. Lehet, hogy épp egy olyan lánnyal, mint te. Kétlem... És abban sem vagyok biztos, hogy én tudnék úgy gondolni rá, mint pasira. Ez csak egy kis fellángolás... Holnapra már el is múlik... De nem múlt el... Vicky akárhányszor meglátta Siriust a gyomra görcsbe rándult és hatalmas gombócot érzett a torkában. És mintha ez nem lenne épp elég, mikor a fiú kedvesen, ám valamennyire talán mégis fájdalmasan rámosolygott, teljesen elpirult. Miután beismerte magának, hogy nem tud tenni ezek ellen a "tünetek" ellen, igyekezett kerülni Siriust. Persze nem akart nagyon feltűnően távol maradni tőle, csak igyekezett lehetőleg minél kevesebbet együtt lenni vele. James továbbra is játszotta a lekibeteg megbántottat. Vicky nem tudta, hogy Sirius beszámolt-e neki a kettejük között történt eseményekről, de James nem adta jelét annak, hogy tudna a dologról, Vicky pedig nem firtatta a témát. Az viszont különösen érdekelte, hogy mi van James és Lily között. Barátnője nem igazán mesélt neki a Jamesszel folytatott beszélgetésekről. Tulajdonképpen mostanában másról sem nagyon beszélgettek, eléggé elhidegültek egymástól. Ezt persze Vicky a Jamesszel való kegyetlen bánásmódjának számlájára írta. Lily valószínűleg neheztelt rá amiatt, hogy ilyen érzéketlenül bánt a fiúval. Ezek szerint már elfelejtette az egykori szívtelen visszautasításokat... Két nappal a Sirius és Vicky között történt kis incidens után a dolgok kezdtek visszatérni a régi kerékvágásba. Vicky feladta a tervét, hogy távoltartja magát a fiútól, sőt, elhatározása a másik végletbe csapott át. Igyekezett minél több időt Siriusszal tölteni és kiélvezni minden kis mosolyt, vagy ölelést amit a fiútól kapott. Látszólag már mindketten túltették magukat a fiúk hálójában történteken, ám ez egyikőjük esetében sem volt igaz. Egyik nap, ebéd után Sirius és Vick kettesben sétáltak fel a Griffendél toronyba. Péntek lévén mentesültek a házi feladatok elkészítése alól, így a nap további részére békés pihenést terveztek. Talán meglátogathatnák a Szükség Szobáját is, ha úgy alakul... Mikor beléptek a klubhelyiségbe, az első megdöbbentő jelenség amire felfigyeltek, az a különös csend volt. Körbenézve a helyiségben feltűnt nekik még, hogy egy kisebb csoport verődött össze két halkan vitatkozó diák köré. Közelebb lépve felismerték a kör közepén álló párost: James és Lily volt az. - Nem értem, miért nem vagy hajlandó eljönni velem egy randira... - hallották James őszintén csalódott hangját. - Azt hittem kedvelsz... - Kedvellek is... - vallotta be Lily, mire James halványan elmosolyodott. - Csak nem úgy, ahogy te szeretnéd... - Ez nem igaz - James közelebb lépett Lilyhez, orruk szinte összeért. - Tudom, hogy neked is jelentett valamit az a csók, még a parkban. Éreztem... - James, az csak egy játék volt... - Én azt a csókot nem csak a játék miatt adtam... - Megvesztél? - Lily megrökönyödve nézett Jamesre. - Hiszen, akkor még Vickyvel jártál! - De téged szerettelek! - csattant fel a fiú. - Vicky csak a barátom, ráadásul ő sem szeret engem. Te viszont... - Én sem szeretlek James. Legalábbis nem szerelemmel... - Én máshogy gondolom - mondta a fiú, majd magához húzta a döbbent Lilyt és szenvedélyesen megcsókolta. Lily először próbálta kiszabadítani magát az ölelő karokból és öklével ütötte James mellkasát. A fiú azonban kitartóan ölelte magához őt, s néhány másodperc múlva már Lily sem ellenkezett, átkarolta Jamest és teljes odaadással csókolta. - Na ezek után próbálja bárkivel elhitetni, hogy nem szerelmes Ágasba... - jegyezte meg félhangosan Sirius, mire Lily észbe kapott, gyengéden eltolta magától Jamest és kirohant a klubhelyiségből. - Kössz, Tapmancs... - vetette oda dühösen James, majd Lily után szaladt. - Hozod, vagy hozzam? - fordult Vicky Siriushoz, aki vigyorogva csak ennyit mondott: - Hozom - azzal eltűnt a fiúk hálójába vezető lépcsőn. Néhány perccel később Sirius és Vick már James láthatatlanná tévő köpenye allatt igyekeztek megtalálni Lilyéket. - Nézd! - mutatott ki az egyik ablakon Sirius. - Ott vannak a fánál. Gyere! - amilyen gyorsan csak tudtak, lefutottak a parkba, s Jamesék felé indultak. - Nem gondolod, hogy ez csak rájuk tartozik? - kérdezte félszegen Vicky, miután a biztonság kedvéért elrejtőztek egy vastag fa törzse mögé. - Ezzel megsértjük a személyiségi jogaikat... - Jajj, hagyd már. Te nem vagy kíváncsi? - De, csak... - Csitt! - mondta Sirius, s Vicky szájára tapasztotta a kezét, hogy elhalgattassa. - Nézd Lily... - hallották James hangját. - Én tudom, hogy elég nehéz bízni bennem azok után, amiket eddig csináltam. De én tényleg szeretlek és szerintem mostanában nem tettem olyat, ami rácáfolhatna erre. - Úgy gondolod? - Lily összefonta a karját maga előtt. - És az, hogy a legjobb barátnőmmel jártál, az is ékes bizonyítéka annak, hogy engem szeretsz, ugye? - kérdezte szarkasztikusan. - Az nem is volt igazi... - csúszott ki James száján, mire Lily szeme elkerekedett. - Hogy mi? Ezt mégis, hogy érted? - Hát... Először is le kell szögeznem, hogy ez volt a végső megoldás... Mármint, tudod te nem akartál randizni velem és már teljesen el voltam keseredve, szóval... - Bökd már ki! - türelmetlenkedett Lily. - Hát az történt, hogy Vickyvel kifundáltuk ezt a járás dolgot. Hogy ő meg én, tudod... Vick váltig állította, hogy tetszem neked, és azt gondolta, hogy ha majd úgy érzed elveszíthetsz, rájössz milyen fontos vagyok neked. Ezért eljátszottuk, hogy együtt járunk - hadarta egy szuszra a fiú, s kétségbeesetten várta a lány reakcióját. - Képesek voltatok ennyi időn keresztül hazudni nekem? - Lily magából kikelve ordított. - El sem hiszem, hogy a barátomnak tekintettem Vickyt... Hogy tehette ezt... - Csak nekem akart segíteni, ne haragudj rá... - És te?! Teeee... - vádlón bökködte a fiú melkasát miközben tekintete villámokat szórt. - Tudod te, min mentem keresztül ebben a pár hétben? Haa??? - Öööö... - Nem! Fogalmad sincs róla. Annyira... fájt. Igen! Hisz a legjobb barátnőm... Te meg, állandóan vele voltál és... ott csókolgattad, meg nevettetek... - Te féltékeny voltál? - James megfogta a lány kezeit és mélyen a szemébe nézett. - Te féltékeny voltál - jelentette ki, mire Lily elpirult. - Nem... Én... Ugyan... - dadogta, miközben a világ minden kincséért sem nézett volna bele James szemébe. A fiú azonban nem adta fel. - Dehogynem. Ne is próbáld tagadni... Kérlek Lily, adj egy esélyt. Tudom, hogy szeretsz és én is szeretlek... Hol itt a probléma? - Neked agyadra ment az egoizmusod... Méghogy én szeretlek... Képzelődsz... - Igen? És amikor megcsókollak, akkor is csak képzelem, hogy visszacsókolsz? Valdd be, hogy élvezed! Vágysz rám! Ahogy én is rád... - az utolsó szavakat már halkan suttogta a lány fülébe, majd egy határozott mozdulattal átkarolta és megcsókolta Lilyt. - Na azt hiszem, ez már tényleg nem tartozik ránk - vigyorgott Sirius. - Gyere - azzal elindultak a kastély felé. - Jaaaj - sóhajtott megkönnyebbülten Vicky, mikor már levették magukról a köpenyt és a kastély folyosóján sétáltak. - Annyira örülök, hogy végre összejöttek. Már éppen itt volt az ideje... - Hát igen... Ráadásul az egész neked köszönhető - bólogatott elismerően Sirius, mire a lány elpirult. - De most tényleg. James örök életében hálás lesz neked ezért, jobb ha felkészülsz. - Ugyan... Nem nagy ügy... - szerénykedett Vicky. - Te is sokat segítettél. - Na ezt azért így nem mondanám - nevetett a fiú. Időközben felértek a klubhelyiségbe és lehuppantak a kanapéra. - Na, mit csináljunk ma? - kérdezte Sirius. - Hát, arra gondoltam... - Sirius azonban már nem tudhatta meg, mire gondolt Vicky, ugyanis nagy sikongatás kíséretében betoppant Sally. - Sally! Mi történt? - Víííí! El sem hiszem - a lány egyfolytában csak vigyorgott és arca kipirult az izgalomtól. - Elhívott! - síkította, majd boldogan ugrálva felfutott a lépcsőn. Vicky megdöbbenve nézett utána, majd felállt. - Bocs Sirius, de meg kell tudnom mi történt - azzal Sally után sietett. A lány a szoba közepén állt és ugrált. - Elhívott, elhívott, elhívott! - visította. - Sally, Sally ki hívott el? - kérdezte Vick. - És hova? - Hát Remus, Roxmortsba - Sally barátnője nyakába borult, mire Vicky elvesztve egyensúlyát a földön landolt. - Jól van, jól van - mosolygott miközben feltápászkodott. - Akkor most nyugodj le szépen és mesélj el mindent, oké? - Jajj, ne haragudj... Csak olyan boldog vagyok. Na jól van. Szóval, ugye James megint elhívta randira Lilyt, aztán Lil megint kiadta az útját és... - Igen, tudom. Ott voltam... De ez, hogy kapcsolódik hozzátok? - Hát, miután Lily és James elviharzott, Remus hozzám fordult és egyszerűen megkérdezte, mit csinálok holnap. Én meg mondtam, hogy azt terveztem lemegyek a faluba veletek. Aztán kérdezte, hogy nincs-e kedvem vele tartani, én meg persze igent mondtam - mikor befejezte a mesélést végigdőlt az ágyán, párnáját magához szorította és ábrándos tekintettel meredt a plafonra. - Hát ez fantasztikus! - ujjongott Vick. - És mit fogsz felvenni? - Erre a néhány szóra Sally úgy pattant fel, mintha áramütés érte volna. - Uram atyám. Erre nem is gondoltam - a szekrényhez rohant, feltépte az ajtaját és elkezdte kiszórni belőle a ruháit. - Vicky! - fordult barátnőjéhez. - Ugye segítesz? - Persze. Na gyere... Hosszú percek múlva, mikor a gondosan kiválasztott ruhadarabok már Sally ládáján pihentek, Amy lépett a szobába. - Sziasztok - köszönt fülig érő vigyorral. - Hello. Hát beléd meg mi ütött? - kérdezte gyanakodva Vick. - Mire fel ez a nagy jókedv? - Hát csak... Mike randira hívott - mondta pirulva. - Akkor ez a mi napunk - ugrott a nyakába Sally. Vicky, bár örült barátnői örömének, de kicsit azért nyomta a szívét, hogy így majd magányosan mehet a faluba. Magára hagyta két visítozó barátnőjét és visszatért a klubhelyisgébe Siriushoz. - Na? Mi történt? - kérdezte a fiú, mikor Vicky visszaült mellé a kanapéra. Mikor észrevette a lány kedvetlenségét aggódóan kérdezte: - Mi a baj? - Semmi... - mondta tettetett mosollyal Vick. Siriust azonban nem tudta megtéveszteni. - Ugyan... Az előbb még tiszta boldog voltál James meg Lily miatt. Aztán felmentél és most meg ilyen letört vagy... Mi történt? - Csak féltékeny vagyok a csajokra - vallotta be végül félszegen Vick. - Tudod, Sally Remusszal, Amy Mike-kal, Lily meg gondolom Jamesszel megy holnap Roxmortsba... Csak nekem nincs senkim. Eddig nem is hiányzott, csak most valahogy olyan fura. - Jaj, husimanó. Ezen ne kenődj el. Majd lesz valakid, előbb vagy utóbb. És addig is itt vagyok neked én - mosolygott és átkarolta a lányt. - Ha ez megnyugtat, nekem sincs kivel lemennem a faluba. Szóval mehetnénk együtt, ha neked az úgy jó. - Nekem teljesen - mondta mosolyogva Vicky, majd egy puszit akart adni Sirius arcára, ám a fiú hirtelen felé fordult, így a puszi a száját találta el. Vicky pironkodva elhúzódott. - Ne haragudj, én csak... Nem oda... Sajnálom... - azzal felállt és elment volna, de Sirius megragadta a csuklóját és visszarántotta. Vicky elvesztette az egyensúlyát és a fiú ölében kötött ki. Mélyen belenézett Sirius kék szemébe, mely kivételesen nem pajkosan csillogott, hanem komolyságot tükrözött. - Én nem akarok tovább játszani - mondta Sirius halkan. - Nem akarom azt tettetni, hogy csak barátként gondolok rád, mert ez nem igaz - Vicky szíve a torkában dobogott. Reménykedve várta a folytatást, de Sirius nem szólt többet. Ölébe kapta a döbbent lányt, felpattant és kirontott a klubhelyiségből. - Sirius! - kiáltott Vicky. - Hová cipelsz? Ám a fiú nem válaszolt, még csak rá sem nézett. Egyre csak rohant és rohant, míg végül felértek a hetedik emeletre. A lány szíve vadul ostromolta bordáit, szája kiszáradt és értetlenkedve tekintett a fekete fiúra. Az most hirtelen megtorpant és benyitott egy ajtón. Vicky tudta hol vannak. Tekintete találkozott Sirius elszánt tekintetével, majd hirtelen az ágyon landolt. Érezte, hogy ez most valahogy más... Az ágy nem hullámzott alatta, mint szokott, de felettébb kényelmesnek bizonyult. - Mi csinálsz? - kérdezte rekedten a lány. - Azt, amit már régen kellett volna - válaszolt rezdüléstelen arccal a fiú, majd a lányra vetette magát. Vicky először nem bírta viszonozni a fiú csókjait a megdöbbenéstől. Lehetetlen, hogy valóra váljon az álma... Ez képtelenség. Sirius is észrevette a lány habozását, így egy pillanatra abbahagyta amit csinált és Vickyre nézett. - Mi a baj? - kérdezte. - Talán te nem szeretnéd? - hangja már egy csepet bizonytalanabb volt, mint korábban. - Nézd Sirius... - Vicky maga is megdöbben, milyen nyugodt a hangja. Kelletlenül felült és a már szinte kétségbeesett Siriusra nézett. - Nem tudom, milyen terveid vannak velem... Mármint, az persze világos, hogy most épp mire készülsz, de azután? Én nem leszek egy a sok kalandod közül... - Te nem csak kaland vagy számomra - mondta őszintén Sirius és megfogta Vicky kezét. - Szeretlek. Jobban mint eddig bárkit és bármit. Szeretlek, kívánlak és azt akarom, hogy az enyém legyél. - Akkor én voltam az a lány, akiről Jamesszel beszéltél? - kérdezte feszengve Vicky. Mivel Sirius kérdőn nézett rá, folytatta. - Csak... Egyszer hallottam, hogy beszélgettek valakiről, aki barátilag elég közel áll hozzád, de nem mersz lépni, mert félsz, hogy elveszíted a barátságát. Én voltam... vagyis én vagyok az a lány? - Hát persze - mosolygott Sirius. - Ami múltkor történ köztünk... Képtelen voltam elfelejteni, állandóan az járt a fejemben. Az, hogy nem ellenkeztél. Az, hogy megcsókoltál. Azt reméltem ez talán azt jelenti, hogy érzel valamit irántam... Vagy tévedtem? - Vicky félénken lehajtotta a fejét, de Sirius nem hagyta magát. Állánál fogva megemelte a lány fejét, hogy a szemébe tudjon nézni. - Nem tévedtél... - suttogta Vick. - Csak azért tettem úgy, mintha nem jelentenél nekem semmit, mert féltem... Azt hittem, hogy csak játszanál velem. - És még mindig azt hiszed? - kérdezte csöggedten Sirius. - Nem tudom, mit higyjek... - És azt tudod, mit érzel? - Azt hiszem... Sirius, én szeretlek - mondta, boldog mosolyt csalva szavaival a fiú arcára. - Csak... - Csak? - Csak nem tudom, te képes lennél-e egy komoly kapcsolatra. Hiszen, te vagy a naaagy Sirius Black, minden lány álma. Vissza tudnál utasítani annyi szép lányt? - Érted bármit - mosolygott a fiú és gyengéden megcsókolta Vickyt. Szinte már kínzóan lassan és óvatosan nyomta nyelvét Vicky szájába. A lány türelmetlenül Sirius ajkába harapott, mire az elmosolyodott. Gyorsított a tempón, szenvedélyes csókokkal bombázta Vickyt. A lány vadul gombolta az inget Siriusról, a végén szinte már letépte róla a finom anyagot. Felbátorodva a lány féktelenségén Sirius is hozzálátott, hogy megfossza Vickyt a ruháitól. Miután levette a lány felsőjét egy pillanatra elszakította száját Vickyétől és sóvárgó pillantásokat vetett a mellére, miközben Vicky érezte, hogy a fiú nadrágja kezd dudorodni. Mosolyogva felemelte Sirius fejét. - Én idefent vagyok, édes - mondta, majd megcsókolta a megállás nélkül vigyorgó fiút. Sirius azonban nem adta fel, óvatosan legördült a lányról és magára fordította őt, majd gyengéden átkarolta. Egy gyors mozdulattal kicsatolta, majd elhajította Vicky melltartóját. A lány rosszalló pillantást vetett Siriusra, de az csak vállat vont és apró puszikkal borította Vicky immár fedetlen testrészét, nagy sóhajokat csalva ki ezzel a lányból. Ettől csak még magabiztosabb lett, gyorsan kigombolta a lány nadrágját, majd egy határozott mozdulattal el is távolította a zavaró ruhadarabot. Átfordult a lányra és elválasztotta száját a lányétól, míg a saját nadrágját is levette. Mikor már Vickyn csak egy bugyi, Siriuson pedig csak az alsónadrágja volt, a fiú komolyan belenézett a lány szemébe. - Biztos akarod? - kérdezte kicsit lihegve. - Semmit nem akartam még ennyire - válaszolta Vicky, majd gyengéden csókolgatni kedte Sirius nyakát. A fiú óvatosan Vicky bugyija alá nyúlt és izgatni kezdte őt. Vickyt eddig még ismeretlen érzések kerítették hatalmukba. Felnyögött a vágytól, miközben ő is próbált hasonló jó érzéseket kiváltani Siriusból. Simogatni kezdte a fiú mellkasát, majd egyre lejjebb merészkedett kezével. Lassan, ám határozottan kezdte kibújtatni Siriust az utolsó rajta maradt ruhadarabból. Mikor már mindketten meztelenül préselődtek egymás testéhez Sirius lassan mozogni kezdett Vicky felett közben szenvedélyesen csókolta szerelmét. Vicky megadóan széttárta a lábait, a fiú pedig magabiztosan beléhatolt és ütemes mozgásba kezdett. Vicky nem érezte a rettegett fájdalmat, sőt, fantasztikus élményt nyújtott számára, hogy magában tudhatta Siriust. Körmeit a fiú hátába mélyesztette, fejét hátrahajtotta és apró sikkantásokat hallatott. Testük egyre gyorsabban mozgott, majd szinte egyszerre érte el őket a kielégülés édes érzése. Sirius kimerülten hanyatlott a lihegő lányra, majd legördült róla és szorosan mellé telepedett. Vicky felmászott Siriusra és elhelyezkedett a hasán. Hosszú barna haja kócosan keretezte arcát. Kedvesen mosolygott barátjára, aki elismerően bólogatott. - Eszméletlen jó voltál életem - mondta, egy forró csókkal adva nyomatékot szavainak. - Nem kell túlozni... - pirult el Vicky. Végigfeküdt Sirius testén és a fiú hajával kezdett babrálni, miközben finom csókokat lehelt a nyakára. - Nem túlzok. Kivételes tehetséged van - kacsintott, mire Vicky felnevetett. Kelletlenül legördült a fiúról. Szorosan hozzá bújt, lábát átvette Sirius hasán. - Szeretlek - mondta, miközben mélyen a szemébe nézett. - Én is szeretlek - Sirius simogatni kezdte a lány haját. - És köszönöm. - Mit köszönsz? - kérdezte értetlenül Vicky. - Azt, hogy nekem adtad magad - válaszolta, majd gyengéd csókot lehelt a lány ajkára. Vicky arra ébredt, hogy Sirius hangosan szuszog mellette. Felkönyökölt és mosolyogva figyelte az alvó fiút. - Mi lenne, ha inkább aludnál? - mormogta Sirius csukott szemmel. - Aludnék én, - vigyorgott Vick - csak valaki túl hangos... - Bocsi - Sirius kinyitotta a szemét és sajnálkozó pillantásokat vetett hálótársára. - Semmi baj - nevetett Vicky. - Úgyis lassan el kéne indulni... - azzal felállt és öltözködni kezdett. - Ne már... - Sirius is felkelt de csak azért, hogy visszacibálja az ágyba Vickyt. - Na, így jó - vigyorgott, mikor már a félig felöltözött lányon feküdt. - És most aludjunk - azzal a fejét a lány mellkasára hajtotta. - Nem lustálkodhatsz egész nap - erősködött Vick, miközben próbált kimászni Sirius alól. Sikertelnül persze. - Ugyan, miért nem? - Mert van pár dolgunk... Mondjuk tanulni is kéne valamit... - Jajj ne légy már Evans kettő - puffogott Sirius, mire Vicky csak nevetett. - Nem vagy éhes? - kérdezte ravaszul. - Hát ami azt illeti... Talán egy kicsit - vallotta be a fiú. - Na akkor most szépen elmegyünk reggelizni. Remélem még nem késtük le. Aztán lemegyünk a faluba egy kicsit. És este ott folytathatjuk, ahol most abbahagytuk. Rendben? - Hát ha muszáj... - Sirius vonakodva felállt és maga köré tekerte a takarót. Vicky folytatta volna az öltözködést, de Sirius mögé lépett, átkarolta és a nyakát kezdte csókolgatni. - Így sosem leszünk kész - kuncogott a lány, majd gyengéden eltolta magától a fiút. Sirius sértődötten elfordult, ledobta magáról a takarót és öltözködni kezdett. Néhány perccel később már kéz a kézben, immár felöltözve sétáltak a Nagyterem felé. A reggeliről sajnos már lekéstek és ezt Vicky nem mulasztotta el Sirius orra alá dörgölni. Gyorsan felsiettek a hálóba, magukra kaptak egy meleg pulcsit és egy kabátot, majd lassan andalogva indultak le Roxmortsba. Az idő nem volt túl hideg, a nap melegen sütött a felhőtlen égen. Mosolyogva léptek be a Szárnyas Vadkanba, ahol barátaikat sejtették. Feltételezésük helyes volt. James és Lily egy hátsó asztalnál ültek és meghitten beszélgettek. Sirius és Vick odasétáltak a négyeshez. Mikor Lily észrevette barátnőjét, rögtön felpattan és fenyegetően nézett rá. - Mégis, hogy gondtad ezt? - kérdezte csipőre tett kézzel. - Mit? - Vicky próbálta elfojtani boldog vigyorát. - Hogy mit? Hát azt, hogy egész éjszakára eltűnsz egy szó nélkül! Tudod mennyire aggódtam érted?! - Lily tekintete Siriusra vándorolt, gyanakodva méregette a fiút. - Szóval? - fordult ismét barátnőjéhez. - Hol voltál? - Hát... Ami azt illeti, Siriusszal - mondta Vicky, miközben átölelte a mellette álló fiút és finom csókot nyomott a szájára. Vigyorogva fordult vissza barátaihoz. Lily megrökönyödött arcát látva felnevetett és Siriust maga után húzva leült az asztalhoz. - Azt mondtad, hogy csak barátok - fordult Lily James felé, aki erre csak mosolygott és gyengéden megpuszilta a lány arcát. - Mert én is úgy tudtam... De ezek szerint már nem csak azok... - Ha összetöröd a szívét, akkor meghalsz... - fenyegetőzött Lily Sirius felé fordulva. - Ugyan Lil - húzta magához James. - Sirius szereti Vickyt, és ahogy elnézem ez fordítva is igaz. Szóval ne légy ilyen szigorú. Lazíts egy kicsit. - Potosan. Élvezzük ki ezt a szép napot - bólogatott Vicky. És valóban ki is élvezték... Nem csak azt a szombati napot, de az év további részét is kellemesen töltötték el sok nevetéssel és még annál is több szeretettel.
VÉGE