3 hónap hosszú idő, sok minden tud történni ez idő alatt. Új kapcsolatok születek, és régiek bomlanak fel, gyerekek születnek és idősek halnak meg, árvákat adnak és fogadnak örökbe…
De ez kit érdekel, nem igaz? Semmi köze a történethez. De annyi szent igaz a történet szempontjából is, hogy 3 hónap hosszú idő.
3 hónapja történt az a bizonyos ominózus eset, mikor Sandra Flayer és Seto Kaiba KISSÉ összevesztek, kenyeret törtek, nevezzük, ahogy akarjuk. Azóta persze már meg lett beszélve egy s más, elsimultak a dolgok, és minden visszakerült volna a régi kerékvágásba… Igen, gondolom feltűnt, hogy feltételes módban beszélek. Visszakerült VOLNA.
Seto Kaiba mostanában nem sok időt tölt el Sandra társaságában, mivel a lánynak úgy tűnik valaki más sokkal fontosabbá vált, mint ő. Ez az ember Joey Wheeler volt. Seto számára mai napig felfoghatatlan, mégis hogyan gabalyodott egymásba az a kettő.
Egyik hétköznap, iskolából kijőve Seto a Yugi brancsot és Sandrát az iskola előtti játszótér egyik padjánál találta. Téa és Joey (ölében Sandrával) a padon ültek. Tristan egész érdekesen foglalt helyet az ülő alkalmatosságon, lábát az ülőrészre tette, fenekét pedig a támla tetejére… egyszóval, nem rendeltetésszerűen használta. Yugi előttük állt – illetve, készült megfulladni a nevetéstől. Seto megindult feléjük:
-És akkor… és akkor… - próbálta folytatni elkezdett történetét Yugi, de annyira nevetett, hogy egy felismerhető mondatfoszlány sem hagyta el a torkát.
- Röhögd már ki magad öregem, nem értünk egy mukkot sem! – mondta, szintén nevetve Tristan.
- Várjál, nem megy… nem bírom végig… mondani… - Yugi már zihált.
-Hát ez kész! – nevetett Sandra is. – Téa, a szerelmi érdeklődési köröd éppen készül megfulladni. – ekkor Téa és Yugi bíborvörös lett, Sandra és a két fiú viszont majdnem leestek a padról, annyira nevettek.
- De gonosz vagy! – mondta Joey.
- Köszi a bókot. – felelt a lány, majd egy puszit nyomott párja szájára. Setot elfogta a hányinger.
- Sandra. – szólalt meg Seto, mikor a társasághoz ért.
- Szia Seto!
- Beszélhetnék veled egy percre?
- Öhm… persze. – Sandra felállt, majd elindult Seto-val a padtól kb. 20m-re lévő mászóka felé. Sandra felült a mászóka 5. fokára, Seto pedig megállt előtte.
- Mi fáj?
- Mostanában sok minden. – Sandra most már komolyan kezdett beszélni.
- Mi a baj? Mi történt?
- Tudod… Most önzőnek fogsz tartani, de engem zavar ez az egész.
- Ez az egész… ? Nem értem, mire gondolsz.
- Ez az egész dolog… Wheeler-el. Én próbáltam… TÉNYLEG próbáltam elfogadni, és megbarátkozni a gondolattal, hogy ti ketten… De nem megy, hihetetlenül zavar.
- Ácsi, ácsi… Azt akarod mondani… - kezdte Sandra gyanakvóan. - …hogy legszívesebben azt látnád, ahogy szájba vágom Joey-t, és azt mondom neki, ennyi volt? – Seto ezen elgondolkozott. Ezt akarta, valóban ezt, sőt, ha kellene, ő maga vágná szájba Joey-t, de ezt mégsem mondhatta meg a lánynak.
-Nem, dehogy… Én csak… Nem tudom megfogalmazni. Nem is tudom, miért tettem szóvá ezt az egészet.
- Valami oka csak volt. – Seto hallgatott. Sandra felsóhajtott, majd így szólt:
- Ha zavar téged, hogy együtt járok Joey-val… - Csak nem? Ez lenne az? Azt mondja, szakít vele? Miattam? Mert engem zavar? - …akkor sajnos azt kell mondanom, fáj, hogy nem örülsz a boldogságomnak. –A büdös életbe, sejthettem volna!
- Ilyesmiről szó sincs…
- De igen. Figyelj, Seto, ismerlek. Jobban, mint bárki más, tudom, mikor mit gondolsz, mit teszel következőleg, sőt, a nézésedből még azt is megmondom, hogy tegnap mit vacsoráztál. Jó, zavar, persze, érthető… Joey-val nem vagytok puszi-pajtások, aláírom. De ha szeretsz engem, ha igazán a barátom vagy, akkor képes vagy ignorálni a szituációt. Illetve, azt hittem, hogy képes vagy rá… Máshogy történt.
- Persze, ignorálom… - Seto kissé felkapta a vizet. – És ilyenkor engem ki kérdez? Ki kíváncsi a véleményemre? Beszélsz itt barátságról, szeretetről, meg megértésről… De itt persze te vagy az egyetlen, akit meg kell érteni, he? Azt mondtad, ha szeretlek, akkor képes vagyok ignorálni a szituációt. Én erre azt mondom, ha te szeretsz engem, akkor soha nem adod arra a fejed, hogy összejöjj ezzel a… hülye kuvasszal.
- Seto, ez más! Egymásba szerettünk, előfordul az ilyen! Nem is értem, miért próbálom neked ezt elmagyarázni, PONT neked! – Seto egyből értette, hogy Sandra mire céloz… Az egyéjszakás kis kalandokra, hogy soha nem volt egy normális kapcsolata, hogy ő talán meg sem fogja tapasztalni azt, amit az a kettő érez egymás iránt. Tudta, Sandrának igaza van, mégis mardosta a méreg, mégis kínozta a féltékenység, mégis legszívesebben megfojtotta volna a kis szőke ficsúrt.
- PONT nekem… - visszhangozta Seto, keserűen. Szinte csak oda köpte.
- Ne haragudj… - mondta őszintén Sandra.
- Mindegy. Éljetek boldogul. Érdekel is engem…
- Érdekelhetne.
- Hogyne. – azzal Seto sarkon fordult, és otthagyta Sandrát a mászókán.
Este fél nyolckor Seto a gépe előtt foglalatoskodott, mikor megszólalt a telefonja. A kijelző Sandra nevét írta ki.
- Igen? – vette fel a kagylót.
- Szia Seto! Öhm… Itt Sandra. Lenne kedved Vidámparkozni?
- Kivel? – kérdezte gyanakodva Seto. Ha Wheeler-éket is hozni akarja…
- Velem.
- Mikor?
- Hát olyan… éjfél körül? – Seto hirtelen azt hitte, rossz a vonal, azért értett éjfélt.
- Bocsánat, kiváló a felfogó képességem, de ezt vegyük újra… Te ma éjfélkor akarsz vidámparkba menni?
- Alap.
- Na, jó, mit ittál?
- Semmit!
- Akkor szívtál.
- Ne legyél fasz, most jössz vagy nem?
- Nem tudom, hogyan akarod ezt megoldani, de kíváncsivá tettél. Megyek.
- Akkor a vidámpark előtt. Éjfélkor.
- Megbeszéltük.
Seto ott volt. Időben. Kereste Sandrát, de nem találta- Már éppen indult volna visszafelé, mikor valaki hátulról elkapta, és eltakarta a szemét.
- Sandra…?
- Szia Seto. – köszöntötte a lány, majd elengedte.
- Hogyan akarsz bejutni?
- Akarunk, ugyanis te is bejutsz, velem együtt. Természetesen átmászunk.
- Átmászunk.
- Pontosan.
- Mi ketten.
- Ahogy mondod.
- Értem… szóval átmászunk.
- Nem olyan jó ám a felfogó képességed, mint amilyennek hiszed!
- Kezdek én is efelé hajlani, ugyanis még mindig nem értem, hogy akarod ezt kivitelezni. Ez egy kb. 2 és fél méteres téglafal. Ha átmászol, esküszöm itt helyben fejre állok…
- Kezdheted is. – mondta Sandra, már a fal tetején.
--TBC--