Köszönöm, hogy elolvastátok!
A hibákért, ha vannak elnézést!
sora-chan: Aomine azért lepődött meg, - vagyis mikor írtam ez volt a fejemben -, mert neki természetes volt akkor, hogy így bánjon Tetsuval. Úgy gondolta, hogy ő csak az övé, nem lehet senki másé, még ha hangosan nem is mondta ki. Halványan azért érezhetővé akartam tenni, hogy Kuroko nem szerelmes egyikükbe sem míg ők... nos ez majd kiderül :D *megölellek amiért írtál kritit* ^^ Köszönöm!
Noriko: Neked is hálás vagyok! Sőt! Köszönöm megint, hogy fantasztikusnak jellemezted a művem, mégis én örülök annak, hogy tetszik is amit írok, és hogy olvasod is. És írtál kritikát! El sem hiszitek, hogy milyen jó érzés, ha felmegyek az oldalamra, és látom, hogy új kritika van a törimhez. :) / persze kivétel ha ti is írtok törit és kaptok kritit :D/ Már csak ezért megéri szenvedni vele xD Na jó nem, nagyon is élvezem ezt a kis "hobby" szerű dolgot. Köszönöm, és örülök, hogy tetszik ez a teljesen más Kuroko. Sok történetet olvastam angolul, amiben "őrült", "gonosz", "más személyiségű", "szadista" volt, és ez nekem is nagyon tetszett. Nem az a megszokott, hanem egy kicsit más.. :)
Ha vége ennek a törinek, akkor neki szeretnék állni egy komolyabbnak. Vagyis kettőnek. Terveim szerint, meg is akarom írni őket, mert már régóta gondolkodom rajtuk. Egy kis kutatást kell végeznem, de remélem, hogy még jobban megszáll az ihlet, és a kezeim is fény sebességgel fognak mozogni.
Szurkoljatok!
Remélem élvezni fogjátok az elolvasást ennek a fejezetnek, mint ahogy én élveztem a megírását.
Mivel ahogy sejtettem, besötétedett, így elindultunk haza. De mielőtt elváltunk volna, Kagami-kun megkérdezte, hogy miért nem alszok-e nála.
Biztosra vettem, szinte láttam rajta, hogy hátsó szándék vezérli, szóval, hogy legyen egy jó napja, igent mondtam neki.
Kagami-kun főzött nekem vacsorát, és fura módon olyanok voltunk, mint egy fiatal házaspár. Amikor ezt megjegyeztem neki, akkor csak elpirult, és rizs szemeket köpködve kiabált rám.
Miután befejeztük a vacsorát, helyet foglaltunk a kanapén. Kagami-kun törökülésben helyezkedett el mellettem, és megint bámult.
- D-de figyu Kuroko... kérlek ne úgy meséld el, hogy rémálmaim legyenek oké?
- Kagami-kun, a rémálmoktól félsz, és nem attól, hogy itt vagyok? - néztem rá szórakozottan.
Erre csak felfújta magát, és elpirulva félrefordította a fejét. Pár perccel később megcsörrent a telefonom, és felvettem. A szüleim kerestek, mert megkapták az üzenetemet, amit még az előbb küldtem nekik. Megbeszéltem velük, hogy ne aggódjanak, mert az egyik barátomnál alszok, és nyugodtan tették le a telefont.
Kagami-kun közben hozott be rágcsálnivalót és innivalót is. Megint érdeklődve bámult rám, így visszaültem a kanapéra - észre sem vettem, hogy járkáltam telefonálás közben - és szembefordultam vele.
- Nos, ahogy mondtam Midorima-kun, tényleg egy Tsundere. Nagyon, nagyon Tsundere...
- Szóval tényleg Midoima a harmadik? És én még azt hittem, hogy Kise lesz az. Tényleg, hogy, hogy ő?
- Hm, hát én is gondoltam rá, de akkoriban Kise-kun csak púp volt a hátamon. Mivel kitették Haizaki-kunt a csapatból, és helyére ő került, megváltozott minden. Haizaki-kunnal kevesebbet szexeltem mint Aomine-kunnal, így igazán volt szabadidőm. És mivel Nijimura senpai átadta a kapitányi címet Akashi-kunnak, így én lettem Kise-kun "vezetője." Teljesen rám tapadt, és nagyon nehéz volt őt levakarni. Néha mindig eszembe jut, hogy milyen jó is lenne, ha csak egyszer, egyetlen egyszer pofon vághatnám. - Néztem a kezemet. - De ez csak álom maradhat.
Ijesztő!
- Annyira nem vagyok ijesztő Kagami-kun. - Mosolyogtam édesen. Annyira látszik az arcán, hogy mit gondol.
- T-te...
- Midorima-kun kihívást jelentett, és mivel Aomine-kun állandóan Kise-kunnal játszott, volt időm tervet szőni. Bár amikor Midorima-kun is megvolt, akkor sokat fájt a fenekem. Egy nap háromszor szexelni, ahhoz már tehetség kell. - Bámultam Kagami-kunra.
- Te kis egoista...perverz! Hihetetlen vagy... de - ásított egyet -, mond már mielőtt bealszom...
- Jó, de mivel én is kezdek álmos lenni, így gyors leszek.
...
A könyvtárban csináltuk először. Nagyon felizgatott a helyzet, mert tele volt emberekkel. Az egyik hátsó könyvespolc mögött voltunk, és én az egyik könyvekkel teli polcba kapaszkodtam. Midorima-kun egyik kezével a lábamat tartotta, míg a másikkal a számat fogta be.
Aomine-kun és Haizaki-kun, egyre többször kaptak rá, hogy óvszert vegyenek fel, így akkoriban Midorima-kunt imádtam a legjobban. Ő valahogy nem volt oda azért a vacakért, és érdekes módon nem félt a bacijaimtól. Na, nem mintha lennének.
Azért én sem adom akárkinek oda a hátsó részem. Mellesleg, csinálni szoktam havonta teszteket, hogy minden rendben van-e, így nem szoktam aggódni.
Midorima-kun nagyon alapos. Amikor először csináltuk, hiába voltunk az iskolában, alaposan előkészített. Ha az lett volna az első alkalmam, akkor még meg is hatódtam volna, talán még bele is szerettem volna.
De, ez nem történt meg.
Most komolyan nekem mi bajom van?
Ne, ne válaszolj kérlek.
Mégis, el sem tudom hinni, hogy régebben, hogy tudtam kezelni egy ilyen buja testet. Állandóan az járt a fejemben, hogy mikor, hol, milyen pozícióban szeretném csinálni... közben pedig nem hanyagolhattam el sem a tanulást, sem a kosarazást.
Vicces és szórakoztató volt látni, hogy amikor megnyertünk egy meccset, mennyire örültünk neki mindannyian. Főleg azért, mert egymásnak gratuláltak, és olyan szemekkel néztek rám. Akkor mindegyikük megvolt, és ez volt benne a legviccesebb. Ők ezt nem tudták, és mindennap úgy jöttek be iskolába, hogy azt hitték, csak velük tettem meg.
Szánalmas bolondok.
Az alsó középiskolás éveim tényleg szórakoztatóak voltak.
Hogy éreztem-e bűntudatot?
Miért Kagami-kun, bűn, hogy szexuálisan ki akartam elégülni? Bűn az, hogy ők ugyanezt megtették, és közben a kapcsolatunk nem változott semmit? Nekem nem mondtak semmit. Ha ellenvetésük lett volna, akkor közölhették volna velem. Nem tették, tehát mosom kezeimet. Ezen a kapcsolaton kívül, és hogy barátok vagyunk, más közünk nincs egymáshoz. Legalábbis, részemről.
Nem aggódsz azon, hogy egyszer rájönnek, és elhagynak? Most komolyan Kuroko... nekem bejön ez az éned is, hiszen ez te vagy, ez is hozzád tartozik, mégis... Ha rájönnek, hogy kihasználtad őket, szerinted mit fognak gondolni? Legfőképp... mit fognak érezni? És... ha veled is meg fog ez történni? Jó, nem azt mondom, hogy az az hat idióta szerelmes beléd, mert ezt nem tudjuk, csak tételezzük fel... Ha beleszeretsz valakibe, aki csak barátként tekint rád, akkor mit fogsz tenni Kuroko?
Fájdalmasan elmosolyodtam.
Ez már nem számít Kagami-kun. Én voltam már szerelmes. Szerettük egymást, de aztán - mint a kapcsolatok többsége -, ez is tönkre ment. És akkor megfogadtam, hogy már nem is akarok szerelmes lenni. Mint mondtam számomra ez az érzés teher. Mert hát, mi értelme van neki? Addig jó amíg minden rendben van, de aztán? Nekem ez túl macerás már. Láttam ezt az egészet, a szüleimnél is. Egyik pillanatban szépen elvoltak, a másikban amikor hazaértem a suliból, azt láttam, hogy ordibálnak egymással. Nem értettem őket. Nem értettem magamat. Amikor elváltak, és én a nagymamámhoz kerültem. Az életem megváltozott. A nagyi látta ezt. Azóta, havonta csak egyszer találkozom a szüleimmel. Amikor elváltak, megmondtam nekik, hogy nincs szükségem rájuk. Akkoriban olyan tizenkét éves lehettem, ezért nem hittek nekem. De, ez már régen volt így nem nagyon emlékszem. De pénzt küldenek. Szeretnek engem, én viszont gyűlölöm őket. Öt évig fojtatták a színészkedést, hogy minden rendben van, de soha nem jöttek rá, hogy én végig tudtam, hogy mi folyik a háttérben. Azt hiszem miattuk vagyok ilyen.
Hátradőltem a kanapén, és kényelmesen elhelyezkedtem.
Na jó, ez csak kifogás. Én mindig is ilyen voltam. A nagyi elvitt egy pszichiáterhez is, de ő megállapította, hogy nem vagyok skizofrén. Oh, ember, ez nekem is feltűnne azért. A doki azt mondta, hogy ez olyan mint egy szerep. Belebújok különböző helyzetekben, mert ha ezt megteszem, a legjobban jövök ki a legrosszabb helyzetekből is. És milyen igaza volt! De a nagyi elfogadta. Megértette. És szeret is.
A válasz egyszerű Kagami-kun. Semmit. Nem akarok csinálni semmit. Egyszerűen várok. Ez a legjobb amit tehetek. Az, hogy mit éreznek az önprobléma. Oldják meg. Ha tényleg gyűlölték volna csinálni velem, nem tették volna meg annyiszor. És nem csak én használtam ki őket. Kagami-kun hát nem figyeltél? Ők ezt a kapcsolatot velem, egészen addig folytatták, amíg ki nem léptem a csapatból. Fel tehetnéd a kérdést, hogy akkor ki használt ki kit? Vicces nem igaz? Ezért tudom hogy mit fogok kérdezni tőlük ha rájönnek.
K-kuroko...
...
Mint mondtam, kutatást végeztem Midorima-kun iránt. Jó, jó, követtem őt néha, néha, de nem olyan "cukros bácsis" módon. Odáig én se süllyednék. Csak érdekelt, hogy mi a hobbija, hova jár iskola után, a szabadidejében, stb, stb...
És mielőtt megkérdeznéd Kagami-kun, azért nem kérdeztem meg ezt személyesen, mert úgy sem válaszolt volna. Letudta volna annyival, "hogy ez nem tartozik rád," vagy "nem akarom elmondani," "nem vagyunk barátok, hogy tudnod kellene," stb, stb...
Midorima-kun egy furcsa személyiség. - Ráztam meg a fejem.
Miatta, és a terv miatt is természetesen, elkezdtem nézni Oha-asa műsorát... megdöbbentő volt... szörnyű... akkor azt gondoltam, hogy nem számít ha nem lesz meg Midorima-kun, ha piros hó esik is az égből, én soha többé nem fogom újra azt nézni... Az a rák ijesztő...
Így maradt a könyvtár. Kettőnkben ez az egyetlen közös dolog. Én mindig is imádtam olvasni, mert amikor a szüleim veszekedtek, én a szobámban bújtam a jobbnál jobb regényeket. Midorima-kun nem mesélte el, hogy miért szeret olvasni, de leszűrtem, hogy ez nem csak a hobbija.
Ez az ő lényének a része.
Először fel sem tűnt neki, hogy ott voltam mellette, majd miután eltelt egy hét, véletlenül nekem jött. Rémülve kapkodta ide-oda a fejét, én meg próbáltam nem elnevetni magam a reakcióján. Megkérdezte, hogy mit keresek itt, és amikor mondtam, hogy egy hete vele járok könyvtárba, sőt, még mellette is szoktam ülni, teljesen lesokkolt.
Egy igazi tsundere.
Az nap nagyon fájt a hasam a visszafojtott nevetéstől.
Majd megint eltelt egy hét, és egyre többször éreztem magamon Mindorima-kun tekintetét. Néha láttam, hogy rám-rám pillant. A hosszú szempillái csodásak. Nekem se kicsi, de az övé nagyobb. Volt amikor rajtam felejtette a szemét, és elbambult. Vicces volt ahogy észrevette, hogy miközben ezt csinálta, én néztem őt. Pironkodva próbált elbújni a haja és a szemüvege mögött.
Ő kezdeményezett.
Ez engem is teljesen sokkolt akkor Kagami-kun.
Miközben csókolt engem, azt kérdezgette, hogy miért próbálom elcsábítani őt. Nem válaszoltam neki, de nem is hiszem, hogy igazán érdekelte volna.
Hihetetlen egy tsundere. Amilyen antiszociális hajlammal rendelkezik, elképesztő, hogy mennyire bátor volt akkor.
Midorima-kun amúgy nagyon aranyos volt szex közben. Első alkalommal nem tudtam jól megfigyelni, de a többi aktuskor már megfigyelhettem őt. Az arca és a füle is vörös volt, lihegett, és a szemében vad vágy égett... Szinte el is felejtettem a reakcióit figyelni, annyira koncentráltam az érzésre.
Ahogy egyre mélyebben elmerült bennem, és az volt a legjobb amikor végül belém élvezett. Tudod, az úgy megadja a lökést az embernek. Bár ezt azért nehéz így elmagyarázni...
Tudtam, hogy Midorima-kunnal sem lehet kapcsolatom. Hogy miért gondolkodtam ilyeneken, ha nem is akartam újra szerelmes lenni? Ez vicces... Mert érdekes volt.
Ennyi. Semmi több. Azt hiszem morbid módon élveztem ártani másoknak. Ezt... ezidáig még észre sem vettem. Ez... érdekes. Visszagondolva... én tényleg élveztem figyelni őket.
Akkoriban nagyon, nagyon fura voltam. És most is. - Kuncogtam.
Most, hogy mondod, azért megnézném az arcukat amikor rájönnek.
Én is, de nem mondhatod el nekik. Megígérted, de ha mégis kicsúszik a szádon... nos akkor féltsd a hátsó feled Ka-ga-mi-kun - mosolyogtam negédesen -, értetted? - néztem remegő alakjára.
I-igen... de... te nem a passzív fél va-vagy? - nézett rám félve, és messzebb kúszott a kanapén.
Teljes testemmel felé fordultam, és megtámaszkodtam a kezeimmel a kanapén.
Ebben teljesen biztos vagy Kagami-kun? - döntöttem oldalra a fejem.
Kagami-kun még messzebb kúszott, és elkerekedett szemekkel nézett rám.
K-kuroko ez az éned félelmetes néha... mond az agydoki biztos jó diagnózist állapított meg? És ugye tudod, hogy az erőszak büntetendő? - kérdezte remegő ajkakkal.
Igen tudom. De ne aggódj Kagami-kun, nem foglak itt és most leteperni, szóval ne nézz így rám kérlek. És nem agydoki volt hanem pszichiáter. Bár az is meglepett Bakakagami-kun, hogy ismersz ilyen szavakat mint például a "diagnózis." És elhiheted, hogy nem vagyok skizofrén. - Mosolyogtam.
Mi a különbség a kettő között? És ne hívj Bakagaminak! - Nézett rám.
Az "agydoki" az agyadban turkál, amikor a műtőasztalon fekszel elaltatva. A pszichiáter pedig asszem az egész lényedet veszi figyelembe. És ő még a kórház közelébe sem kerül. Max amikor neki van valami problémája. - Emeltem a számhoz a poharat, majd egy nagyot kortyoltam belőle.
...
Amikor Midorima-kunos eset óta eltelt egy hét, végre megadtam magam.
Aomine-kunnak újra barátnője lett, és egészen félévig járt vele. Ez a lány volt az akivel a legtöbb ideig járt. Aomine-kun tényleg a lányok kedvence még a mai napig is. Haizaki-kun pedig fel lett függesztve egy verekedés miatt, és egészen két hónapig nem jöhetett iskolába.
Midorima-kunnal csak az iskolában szexeltem. Mivel a két "használati tárgyam" ki lett lőve, így csak Midorima-kun maradt meg. Viszont mindennap szexeltünk. És milyen jó is volt...
Aztán kellett valami új, és a levakarhatatlan pióca is visszatért, így minden klappolt.
Tényleg megadtam magam.
Mindig velem volt, úgy követett engem mint valami pincsikutya.
Aztán amikor egy nap feljött mellém a tetőre - Aomine-kun akkor a barátnőjével ebédelt -, és nyafogott egy csomó mindenről.
Hogy befogjam a folyton csacsogó száját, megcsókoltam. Abban a pillanatban lefagyott és vörösre gyúlt.
Ahogy oldalra pillantottam, láttam, hogy Kagami-kun bealudt. Biztos voltam benne, hogy hallotta amit az imént mondtam, de már nem bírt az álmosságával.
De ez már egy másik történet.
Eldöntöttem őt a kanapén, és ráterítettem egy plédet. - Hihetetlen vagy Kagami-kun. Így elaludni miközben én is itt vagyok... hát tényleg nem félted tőlem a hátsó feled? - ráztam meg a fejem miközben vigyorogtam.
Lekapcsoltam a villanyokat, majd besétáltam Kagami-kun szobájába, és minden bűntudat nélkül befeküdtem az ágyába. A fürdés holnap reggel is ráér. - Gondoltam.
Nigou mellém heveredett, és én betakartam őt a takaróval, majd pár perc múlva elnyomott minket az álom.
Nos remélem tetszett, és nem lett rövid :)
Mivel nem kellett tanulnom holnapra - azaz péntekre -, így összedobtam ezt a fejezetet! :)
Nos, mivel holnap péntek, elkezdem a kövit is - reményeim szerint -, és ha nagyon belehúzok akkor még aznap olvashatjátok. Király vagyok mi? :D De ha nem, akkor hétvégén biztosan felkerül a kövi fejezet.
Köszi,hogy erre jártatok!
by: Lora98~
suu~