Sasuke ahogy belépett az ajtón és kulcsra zárta azt, nem volt több adrenalin, ami talpon tarthatta volna. Egyszerűen meginogott az egyensúlya és a földre rogyott. Térdeire helyezte a kezeit, majd homlokát megtámasztotta rajtuk.

Ugyan azt gondolta magában mint Naruto ~Hogyan lehetek ekkora idióta? Eddig azt szerettem volna, hogy Naruto-sama úgy érezzen irántam, mint én iránta. Erre amikor végre eljutunk a csókig, eltolom magamtól? Normális vagyok én? Nem, nem vagyok az! A világ legnagyobb marhája vagyok.~ Egész idő alatt gyötörte a kínzó vágy azzal kapcsolatban, hogy elmondja munkaadójának, elmegy a házból, mégis nem tudott annyi erőt venni magán hogy meg is tegye. Attól félt, hogy talán nem lesz arra sem képes hogy kilépjen a küszöbön, ha belenéz azokba az azúrkék szemekbe. Úgy döntött hogy az éjszaka kellős közepén, becsomagolt bőröndjével együtt elszökik. Előbb vagy utóbb úgyis hírt kaptak volna Hang országának új uralkodójáról. Ebben is reménykedett.

Hajnali egy órát ütött az óra. Sasuke fogta bőröndjét és lelépkedett csendben a lépcsőkön. Az ajtóban állt, fogta a kilincset, erre egy gyengéd női hang megszólítja.

-Hova-hova, uram? Talán készül itthagyni bennünket? - Sasuke hátrafordult és Hinata-hime állt a legalsó lépcsőn.

-Igen hölgyem, elmegyek. Sok boldogságot kívánok önnek és a jövendőbeli férjének. Konohamarunak üzenem, legyen jó fiú és eddzen sokat.

-Azt gondoltad majd így Naruto-sama boldogabb lesz ha nem vagy vele? Mégis mi jár a fejedben? És gondolod Konohamaru majd nem fog keresni téged, miután látta azt a mutatvány? Hát ha ezt gondoltad, akkor nagyon tévedsz. Ettől sem te, sem Naruto-sama, sem Konohamaru nem lesz boldogabb.

Az Uchihát nagyon szíven szúrták ezek a szavak, mégis amikor már ilyen közel volt a cél, nem volt arra képes, hogy visszaforduljon. Csak egy erőltetett mosolyt küldött a hime felé, és megkérte őt, adja át az üzenetet. Hinata megígérte, teljesíteni fogja ezt a kérését és a nevelő végleg kilépett az ajtón.

Az esküvő napja

Hinata gyönyörű fehér esküvői ruhája ott állt a próbababán, csak arra várva hogy birtoklója végre magára öltse. Hosszú fehér csipke és hímzés díszítette, rengeteg fehér gyöngyökkel és virágokkal. Naruto a szomszédos szobában ült az ágy szélén, már rajta volt a fehér öltöny. Csak ült, nézte a két hüvelykujját, ahogy azok megállás nélkül, össze-vissza mozognak. Szomorú volt és dühös is egyben. Bántotta hogy az Uchiha csak úgy szó nélkül kilépett az életéből. Az is nagyon fájt neki, hogy Hinatának kellett elmondania azt, hogy a nevelő elment. Nem tudta, hogy a csók miatt ment el, vagy az a levél tartalmazott valamit. Menyasszonya jól tudta, de Sasuke utolsó kívánsága az volt, párja az esküvő után tudja meg hol tartózkodik, és milyen posztot foglalt el. Így majd könnyebben eltudja fogadni a történteket. Narutot teljesen elemésztették a benne kavargó érzelmek tömbkelege, a tudatlanság kínzó fájdalma, a magatehetetlenség.

Sakura nyitott be az ajtón pár kopogás után. Arcán tisztán kivehető, hiányolja a nevelőt. Arca nyúzott volt, olyannak tűnt, mint aki már napok óta nem aludt. Piros szemei is arról árulkodtak, egész éjjel az egereket itatta. A szobalány sejtette, a fekete hajú el fog menni, csak arra nem számított, hogy ilyen hamar.

-Uram, Hinata kisasszony szeretné önt látni.

-Rendben. Mond meg neki, nemsokára ott leszek nála.

-Igenis. Engedelmével. - és a szobalány kilépett a szobából.

~Vajon most mit csinálhat Sasuke? Éppen milyen fontos dolga akadt? Szeretném ha itt lenne velem ebben a nehéz pillanatban, amikor éppen azt tervezem hogy...~ Ismét kopogtatnak.

-Jövök.

Hinata szobája előtt. Az ajtón túlról Konohamaru hangos nevetése hallatszódott. Naruto úgy sejtette, jövőbeli fogadott fia már megfeledkezett nevelőjéről.

-Mondjad Himém, mi a baj?

Sakura kinyitotta az ajtót, majd Naruto belépett a szobába. Hinata ott állt a menyasszonyi ruha teljes pompájában(leakarta nyűgözni jövendőbeliét, sikertelenül). Naruto csak állt és bambán nézett előre, gondolatai máshol jártak. ~Vajon megtehetem azt, amire éppen készülök? Nem lesz belőle nagy botrány? Éppen azon agyalok, hogy nemet mondok a Himémnek az oltárnál. Hallod Sasuke? Ezt miattad teszem, erre nem vagy mellettem? Gyűlöllek!~ Ahogy az utolsó szó elhangzott fejében, azt rögtön meg is bánta. Hinata látta Naruto szenvedését, és tudta az okát is. Tisztában volt vele, hogy ha így kezdik meg közös jövőjüket, abból semmi jó sem fog kisülni. Érezte azt a kínzó fájdalmat, amit a vereség keserű íze váltott ki. ~Nem hiszem el. Vesztettem. Legyőzött egy középrangú nevelő.~ Rosszul esett magának ezt bevallani.

Konohamaru még mindig fülig érő mosollyal táncolt anyja mellett.

-Hol van Sasuke? Hol van most? Szeretném ha megnézné mennyit fejlődtem. Mert sokat edzettem és remélem majd megdicsér. Olyan jó tőle hallani a kedves szavakat.

Naruto csak ledöbbenten állt az ajtóhoz közel. ~Konohamaru nem is tudja? Nem is tudja, hogy a nevelője elköltözött? Hinata nem mondta meg neki? De miért?~ Sok minden keringett a fejében egyszerre. Hinata csak legugolt fia mellé, és kezeit a pici, de erős vállakra tette.

-Kisfiam, Sasuke elköltözött, és nem tudom hova mehetett.

-Ne viccelj, anyu. Légyszike, nincs kedvem bújócskázni. Szeretném ha lemennénk a kertbe edzeni. - Ám Konohamaru anyja arcán már tisztán leolvasta, nem viccel. Hirtelen Narutóra nézett, majd amikor látta, hogy ő sem vigyorog(vagy csak bénán próbálja takarni), könnyes szemmel, keserű arccal rohant ki a szobából.

Hinata avval tisztában volt, Sasuke hol tartózkodik, csak fiát akarta megóvni attól, nehogy hülyeséget csináljon. Meg hát Narutonak sem lenne szabad megtudnia, fekete hajú már-már társa éppen hol van. Sürgönyt küldött, Hang-országába az uralkodó számára. Egy meghívó az esküvőre és az utána következő estélyre. Sasuke nem utasíthatta vissza, mert ezt Konoha második legjelentősebb család hercegnője küldte. ~Ha elmegyek, legalább boldognak láthatom őt. Ettől több nekem már nem kell.~ Rögtön összehozatott egy nagy halom aranyat és drágakövet, amit ajándékul szánt a pár számára. Hintóba ült és elindult.

Hosszú óráknak tűnt az a kb 30-45 perc, ameddig Konoha területére értek. Megállt a kocsi, Konoha bejáratát katonák védték. Azonnal kérdezősködni kezdtek, ki jött éppen ma látogatóba. Amint megmutatták a levelet(ami egyben a meghívó is volt), a két kapuőr összenézett, és egy mellék utcába kísérték a kocsit. Sasuke teljesen megvolt lepve a fogadtatást illetően. Egy pár percre az egyik katona eltűnt. ~Talán körözött bűnöző lettem, vagy mi a szösz?~ Sokáig tűnődni nem bírt, mert ahogy a másik őr is visszatért a helyszínre, 10 percre rá Hinata is felbukkant. Sasuke kiszállt a kocsiból, és udvariasan üdvözölte vendéglátóját.

-Látom eljött, Sasuke-sama.

-Kérem ne hívjon így, hölgyem. Magának csak simán Sasuke.

-Nos ezeket a formaságokat hadjuk. Most kérem jöjjön velem.

Sasuke teljesen döbbenten állt a történtek előtt. Már egyáltalán nem értett semmit. Hinata a ház hátsó bejáratához vitte, ahol pár varrónő várta. Itt tényleg elszakadt a fonál az uralkodó számára. Belökték az előbb említettet egy szobába, majd méregetni kezdték tetőtől-talpig. A méretek megszerzése után, hihetetlen sebességgel fogták a fehér ruhaanyagokat, és varrni kezdtek. 15 perc múlva(hihetetlen, ugye?) kész volt a fehér öltöny. Sasukére adták rögtön, Hinata pedig átment a saját szobájába. Áthúzta menyasszonyi ruháját, és egy sima, alkalomhoz illőre váltotta azt fel.

A Hyuuga lány lelépkedett a lépcsőkön, teljesen nyugodt szívvel. Mindenki értetlenkedve figyelték a jelenetet. Sugdolózni kezdtek. -Hol van a menyasszonyi ruhája? Miért nincs mellette az Uzumaki klán feje? Most lesz esküvő vagy nem? stb.- Hinata előbb lenyugtatta a társaságot, majd bejelentett egy csöppnyi változást a házasodó párban. Naruto a nagy zajra kinézett az ajtón. Úgy hallotta, mintha az előszobából jönne. Lenézett, majd az első ami szembevágta, az Hinata külseje. Lelépkedett mellé és kérdően nézett rá, majd meg is szólalt.

-Himém, hol az a gyönyörű menyasszonyi ruhád? Vagy talán nem akarsz a párom lenni?

Naruto már attól félt, hogy még Hinata is magára hadja. Azt már nem élte volna túl. Az emberek, akik eddig a fiatal lány külsejével voltak elfoglalva, most máson akadt meg a szemük. Sasuke ott állt a lépcsők legtetején, újonnan készült fehér öltönyében. Narutonak még az álla is leesett, amit Hinata egy gyors mozdulattal a helyére illesztett.

Konohamarunak sem kellett sok idő, hogy észre vegye nevelőjét. Azonnal odaszaladt és átkarolta a derekát.

-Nem engedlek el addig, ameddig meg nem nézed hogy mennyit fejlődtem.

-Rendben van, úrfi. - Majd Sasuke legugolt a fiú mellé, és megborzolta az így is kócosan álló tincseket. Konohamarunak bizsergett a feje az érintéstől, amit nagyon is élvezett.

Hinata karon ragadta a már ex-vőlegényét, és felvezette a lépcsőn, mert az meg sem tudott megmozdulni, annyira meglepődött. Sasuke csak enyhén pirult arccal nézett a feléje igyekvőkre, mégis az egyetlen amit kitartóan keresett, azok Naruto azúrkék szemei. Csak arra a meleg pillantásra volt szüksége, hogy minden kételye eloszoljon. Végre a lépcsők elfogytak, és a karon fogott pár megfordult. Hinata lejjebb lépett 1-2 lépcsőfokkal és hangosan beszélni kezdett.

-Tiszelt hölgyeim és uraim. Bejelenteném, hogy ma Naruto nem személyemet fogja oltár elé kísérni, hanem a mellette álló fiatal férfit(egyébként csak tisztáznám, hogy az azonos neműek házassága nem volt természetellenes). - Mindenkit ledöbbentett a hír, többek közt a párt is. -Mégis ki ez a fekete hajú kis senki? Hogy lehet az, hogy a Hyuugalány helyett őt választotta?- Sok kérdés szált ismét a levegőben. Sasukén látszott, nagyon bántotta őt azok a szívéig-lelkéig fúródó tekintetek, és a halk kérdések. Naruto rögtön reagált és lecsillapította az összegyűlteket.

Nem is vártak sokáig. Hamar mindenki kocsiba ült,és elindultak a templom felé. Hinata még előzőleg üzent a papnak, változott a név, nehogy becsússzon egy baki az esküvőbe. Sasuke és Naruto is csak meglepetten néztek egymásra, nem tudták mire vélni a történteket. Olyan volt számukra, mint valami álom, és csak attól féltek bármelyik percben felébrednek. Szerencséjükre ez nem így volt. Hamar megérkeztek a templomba, gyorsan lerittyentették a szertartást, majd visszasiettek az Uzumaki házba bulizni egy nagyot.

Naruto csak vigyorgott egész áldott idő alatt, még a templomban is alig kontrollálta magát. Sasuke meg csak nézte a társaságot, de meg-meg akadt Hinata szomorú arcán.

-Tényleg Hinata kisasszonnyal és Konohamaru úrfival most mi lesz?

-Remélhetőleg velünk maradnak. Szeretném majd megkérdezni Hinatát, maradnának-e az Uzumaki házban. Szoba bőven, és még Konohamaru is melletted maradhatna tanulni.

-Igaz. - És egy cuki mosoly ragadt Sasuke arcára.

Sakura csak szomorkásan figyelte az ifjú házasokat, és csak most döbbent rá arra, miért volt Sasuke annyira elutasító vele szembe. Így már érthető volt számára az egész történet. Ekkor befutott Deidara, Sasuke kocsisa, aki bizony rögtön szemet vetett a fiatal, szomorkás kinézetű, Sakura-sziromra emlékeztető lányra. Sakura bizony rájött, hogy a fiatal fiú még szerelmes is lehet beléje, így kapott az alkalmon.

Hinata ott maradt az Uzumaki házban Konohamaruval együtt. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy összeházasodott egy Kiba nevű nemessel és együtt éltek Narutóéknál.

Sasuke Hang falu gondjait rábízta jobb kezére, Suigetsura, aki még Madarát is segítette. A fekete hajú maradt az uralkodó, csak más csinálta meg helyette a munkát.

Konohamaru is nagy örömmel vetette be magát a tanulás minden egyes formájába. Tudta ha Sasuke ott van, akkor unalmas nem lehet.

Így ért véget egy fiatal pár története, akik az érzelmeiket, durcás kisgyerekként titkolták egymás előtt, aminek egy hihetetlen félreértés lett az eredménye. Remélem tetszett, és ha lehet kommenteljetek, csak hogy tudjam min kell javítanom.

Jaj és még el nem felejtem. Ennek a történetnek még tervezem, hogy lesz egy Extra partja is(ide tervezem a yaoi javát). Itt Naruto és Sasuke a lagzi utáni nászúton vannak, és hogy tényleg házasok legyenek, a nászéjszaka marad csak hátra. Nos majd meglátjuk, milyen egy olyan párnak megtenni az első lépést, akik nem nagyon tudják, hogyan érintsék a másikat.