Hali mindenkinek! Nem felejtkeztem el erről… Na, jó egy kicsit igen. De sok dolgom volt, és füzetből gépelek. Néha rohadtul kis betűvel írok…De itt az új fejezet, remélem tetszeni fog nektek, bár lehet, hogy egyszer még át dolgozom.

General! Köszi, hogy becsülöd a munkámat! :D

Szia Csajszi! Olvastam a profilod. Tényleg beteg a humorom, nem csak néha. Kérdéseidre válaszolva: Igen. Igen, és mert poén. :D Majd elküldöm egy lektornak, csak eddig lusta voltam. És most majd meglátod.

Egyébként úgy bele jöttem az írásába, hogy k&v hosszú fejezeteim lettek. Már az 5-6 fejezet kész, ami hasonlóan hosszú, mint ez. A hetedik meg folyamatban, és már ilyen hosszú. LOL.

Tényleg nagyon régen tettem fel az előzőt. Az 5diket igyekszem gyorsabban felrakni. Max kéthét múlva szeretném, nem hónapok múlva. Munkám meg úgy sincs, és a munkakeresés mellett tengernyi időm van.

Irány Roxfort.

A másnap reggel szokásosan telt, legalább is Rukiának. Arra ébredt, hogy egy szőrös valami ugrik az arcára.

- Argh! – lökte a padlóra a szőrös valamit. Rémülten ült fel, szemeivel pedig a támadóját kereste.

- Ó! Onee-chan! – nyöszörgött a hátán fekve Kon.

Rukia lenézet a plüssoroszlánra.

- Mi a baj Rukia? – dörgölte álmosan a szemeit Orihime.

- KON! – csattant fel Rukia.

Kon felemelte a fejét. És ahogy meglátta Orihime hálóingét elkerekedet a szeme és rejtélyes módon vérezni kezdett az orra.

- Oh, Orihime… - indult meg felé a plüssoroszlán.

Orihime értetlenül pislogott a felé vágtató Konra.

- Mit keresel itt? – förmedt rá Rukia.

Kon megállt és gombszemeit a lányra nézett.

- Ne félj Rukia onee-chan! Orihime hatalmas dinnyéi mellett, a te mérsékelt, ám de gyönyörű dombocskáidat is imádom! – szónokolta a mellkasára szorított mancsokkal.

Rukia elvörösödött. Felkapta Kont és kidobta az ajtón.

- Baka – sziszegte dühösen.

OOOOOO

Hitsugaya Rukia sikítására ébredt. Első gondolata az volt, hogy megtámadták őket, de aztán Rukia következő kiáltása megcáfolta a gyanúját.

- KON!

Halványan emlékezett, hogy Kon Ichigo MOD-lelkének a neve.

- Az a perverz… - ült föl Matsumoto álmosan.

- Öltőz – mászott ki az ágyból Hitsugaya - Nincs sok időnk.

Matsumoto visszafeküdt, és a fejére húzta a takarót.

- De Taicho! Még korán van!

Hitsugaya közel állt ahhoz, hogy lerántsa a takarót a nőről, de tudta, hogy Matsumotot képes lenne ellene fordítani a dolgot.

- Aludtál eleget – vette oda öltözködés közben.

Matsumoto vigyorgó arccal bukkant fel a takaró alól.

- Egy ilyen kölyöknek még aludnia kéne – emelte fel a takarót, és hívogatóan mosolygott a kapitányára. – Nem akar inkább mellém feküdni és aludni még egy kicsit?

- Dugulj el – morogta. Lehajolt, hogy felvegye a cipőjét, amikor meglátott valamit az ágy alatt. Benyúlt, és kihúzott az ágya alól egy üres szakés palackot.

Felnézett Matsumotora. A nő elsápadt és visszabújt a takarója alá.

OOOOOO

- MATSUMOTO!

Ichigo rémülten ült fel az ágyában a kiabálásra. Egy pillanatra azt hitte, hogy otthon van, a de a Foltozott üst egyik szebb napokat is látott szobájában volt.

- Mi a fene volt ez?

- Csak Hitsugaya – motyogta álmosan Renji és átfordult a másik oldalára.

Ichigo pislogott.

- Akkor ez Toshiro volt? Mekkora tüdeje van ennek?

- Nagy – morogta Renji. – Aludj tovább, amíg lehet. A kis zsenitojás hamarosan felver mindenkit.

Ichigo bólintott, és visszafeküdt. Kellet pár pillanat, mire felfogta, mit is mondott Renji. Újra felült és sunyin elvigyorodott.

- Jól hallottam, hogy éppen zsenitojásnak hívtad Toshirot? Nem te mondtad, hogy ne szólítsam törpének?

Renji arca elsápadt.

- El ne mond neki! – ült föl ismét.

Ichigo vigyora még sunyibb lett.

- Csak nem félsz tőle? Egy gyerektől? – incselkedett Renjivel.

Renji elvörösödött, részben a dühtől, részben zavarában.

- Egy gyerek? Te a tizedik osztag kapitányáról beszélsz! Megérdemelnéd, hogy jégkockát csináljon belőled! – jelentette ki Ichigonak fölényesen.

Kivágódott az ajtó, és belépett Hitsugaya.

- Ti meg mit kiabáltok itt? – mérte végig a két fiút.

- Jó reggelt Toshiro – biccentett Ichigo.

- Neked Hitsugaya kapitány! – vágta rá zsigerből Hitsugaya.

Renji fejet hajtott.

- Jó reggelt Hitsugaya taicho.

- Hogy, hogy ilyen korán? – dörzsölte álmosan a szemét Ichigo. Soha sem gondolta, hogy inkább az apja eszelős ébresztését választja, Hitsugaya helyet.

Hitsugaya összevonta a szemöldökét.

- Mert ideje készülődni. Indulásra az állomáson kell lennünk. Igyekezzetek!

Renji és Ichigo beletörődő sóhajokkal másztak ki az ágyból.

OOOOOO

Molly a Rend tagjai kíséretében terelgette a gyerekeket a peronon, amikor egy kisfiú lépett oda hozzá. Fehér haja elszántan figyelmen kívül hagyta a gravitációt, és a lehető legkülönösebb irányokba állt. Egy tincs viszont a szemébe lógott. Zöldeskék-türkiz színű szemeivel áthatóan nézte Mollyt. A bőre napbarnítottnak tűnt, arc vonásai pedig keletiek. Talán a szülei Ázsiából költöztek ide. Nem lehetett több tizenegy évesnél, és borzasztóan soványnak tűnt. Molly szerint ő volt a legszebb kisfiú, akit eddig látott. Leszámítva a saját fiait.

- Elnézést, hogy zavarom, de meg tudná mondani, hogyan jutunk be az állomásra? – bökött hüvelyk ujjával a 9 és a 10 vágány közti téglafalra. A fiú bő farmert, sötétkék dzsekit és fekete pólót viselt.

- Oh, hát persze kedvesem – olvadt el Molly. Legszívesebben magához ölelte volna ezt a gyereket.

- Molly! – morgott figyelmeztetőleg Mordon

Molly mosolyogva fordult felé.

- Igen?

- Nézd csak – mutatott a fiú háta mögé.

A gyerek mögött állt a legfurcsább társasság, akiket valaha is látott. Egy nagy mellű magas, narancsvörös hajú lány kissé ledér miniszoknyában, és egy olyan fehér blúzban, ami alig takarta el a kebleit. Mellette egy nála alacsonyabb hasonló színű lányt állt, jóval szolidabb ruhában. Egy egyszerű farmert viselt és egy zöld pólót viselt. A társaság harmadik lány tagja volt a legkisebb. Fekete haja a válláig ért és a szemei ibolyaszínűek voltak. Kék szoknyát és piros térd zoknikat viselt. Pólója fölött pedig egy kék-fehér mintás dzsekit hordott.

- Üdvözlöm – elbűvölően mosolygott és pukedlizett.

Továbbá volt ott még egy narancshajú fiú is, aki mogorván nézett mindenkire. Farmert és egy hosszú ujjú kék polót viselt. Egy vörös hajú fiú, akinek a haja vörössége messze túlszárnyalta az egész Weasley családot. A haját feltűzte egy kontyba és tele volt tetoválásokkal. Ő is egy farmert és egy Ananashead feliratú polót hordott. Egy kopasz fickó, aki egy fakardot támasztott a vállának. Egy szürke nadrágot és egy sötét rövid ujjú pólót viselt. Lábaira pedig egy vietnámi papucsot húzott. A mellette lévő fiúnak feketehaja és bubifrizurája volt. Két toll volt hozzá erősítve a jobb szemének a szempilláihoz. Az ö öltözködése sokkal kifinomultabb volt, mint a többi fiú, de Molly ízlésének egy kicsit lányos.

Molly végig nézett a gyerekeken és semmi kivetni valót nem talált bennük. Bár eddig még nem látta őket itt, de valószínűleg a kisfiú és az a fekete hajú lány elsősök és családjuk elkísérte őket. Biztosan muglik, azért olyan furcsák. Visszafordult az őt megszólító fiúhoz.

- Csak sétálj át a falon, kis drágám – mosolygott kedvesen a fiúra.

- Köszönöm – biccentett a fiú.

Ekkor a lány nevetve mondott valamit, amitől a társai visszafogott kuncogásba kezdtek. Valami más nyelven beszélhettek, mert egy szót sem értettek belőle. A fiú dühösen a társaihoz fordult és kiabálni kezdett a lánnyal. A lány ismét felnevetett.

- Gome taicho!

A fiú egy hmfp –el elfordult és a bőröndjével együtt átcsörtetett a falon.

- Remek, még egy önelégült fattyú – súgta Ron Harrynek, hogy csak ő hallja. – Tuti Mardekár.

- Tisztára, mint Malfoy – súgta vissza Harry. Harry szerint még külsőre is hasonlított a mardekáros ellenségére. Szőke, már-már fehér haj, és felsőbbrendű természet.

A sugdolózásuk azonnal elhalt, amikor a nevető lányra néztek. A lány azonban már nem nevetett. A szemeiből düh sugárzott, ahogy rájuk nézett. Társaik is hasonló tekintettel méregették őket. Még a másik két lány is, akik eddig kedvesen mosolyogtak mindenkire. Úgy tűnik mégis csak hallották.

A lány vetett rájuk még egy lesújtó, dühös pillantást, majd követte a fiút az átjárón keresztül.

- Taicho!

- Azt hiszem jó lesz ezekkel vigyázni – nyelt egyet Harry, amikor a társaság át vonult a falon.

- Ijesztő egy banda – mondta Ron tátott szájjal. – de láttad milyen csajok vannak velük?

- Ron! – kiáltott rá az anya, a húgával és Hermionéval.

Harry pedig elmosolyodott. Végre haza megy.

OOOOOO

Szerencsére találtak egy üres kupét, így nem kellett külön válniuk. Hitsugaya leült az ablak mellé és az elmaradt jelentésein kezdett dolgozni. Renji és Ichigo pedig felpakolták a csomagokat a poggyásztartóra. Rövid helyezkedés után mindenki megtalálta a maga helyét. Matsumoto ragaszkodott, hogy Hitsugayaval szemben üljön. Rukia és Orihime pedig mellé ültek. Ichigo és Renji a kupé ajtajához ültek. Ikakku és Yumichika pedig Hitsugaya mellé ültek.

A délelőttöt viszonylagos csendben töltötték. Beszélgettek és próbálták kitalálni, mit is fognak tenni abban az iskolában. Hogyan fogják megtalálni a fickót.

- Jó napot! – húzta el az ajtót egy mosolygós arcú nő, aki egy büfés kocsit tolt maga előtt. – Adhatok valamit a kocsiról?

Hitsugaya kivételével megrohamozták a kocsit, és mindenféle édességet összevásároltak.

- Neked is vettem pár dolgot, taicho – ült le a kapitányával szemben Matsumoto, megpakolva édességgel.

- Nem kellett volna – válaszolta munka közben.

- Ugyan már, taicho, neked is éhesnek kell lenned – dugott az orra alá egy süteményt. – Biztos nagyon finom. A nő azt mondta, hogy tökös – hadarta egy szuszra.

- Nem szeretem a tököt – tolta el Matsumoto kezét.

Matsumoto csalódottan biggyesztette le az alsó ajkát, aztán újra elmosolyodott.

- Van itt más is. Berty féle minden ízű drazsé, csoki béka…

- Később – válaszolta Hitsugaya.

Matsumoto meglepetten felnevetett, ahogy a csoki békája szökni próbált.

- Olyan, mint az igazi – ragadta meg a virgonc édességet. – És gyűjthető kártya is van hozzá. Taicho is fogja gyűjteni?

- Nem foglalkozom ilyen gyerekes dolgokkal –jelentette ki fölényesen Hitsugaya.

A hadnagya csintalanul rávigyorgott.

- Annak a lánynak mégis sikerült rá vennie, hogy együtt játszanak.

Minden tekintett Hitsugayara összpontosult. A fiatal kapitány pedig elpirult.

- Az nem… én csak…

- Na, ne! A kapitány becsajozott – röhögött Ikakku.

- És csinos lány? – kérdezte Yumichika. – Biztos vagyok benne, hogy a kapitánynak jó ízlése van.

- Félre értitek – Hitsugaya a lehető legszigorúbban beszélt, hogy megőrizze a tekintélyét. – Rá akart venni, hogy focizzak a csapatában, és én csak azért álltam be, mert megsérült.

- Milyen romantikus! – kiáltotta kórusban Rukia és Orihime.

- Toshiro-kun olyan romantikus – tette a kezét álmodozó tekintettel Orihime.

Matsumoto pedig megadta a kegyelemdöfést.

- Olyan helyesek együtt, ahogy ültek a naplementében…

- Urusei! – kiabált rá mérgesen Hitsugaya. – Aki még egyszer felhozza, az egy éven keresztül a saját körletére fog mosni!

- Én nem vagyok egyik osztagnak sem a tagja – incselkedett vele Ichigo.

Hitsugaya sötét tekintettel fordult felé.

- Csak helyettes shinigami vagy. Gyakorlatilag mindenki a főnököd.

Ichigo tekintette villámlott.

- Te kis…! – morogta, de nem akarta most magára haragítani a kapitányt. Dühösen fújtatva dőlt hátra az ülésén, miközben megpróbálta figyelmen kívül Renjit. A halálisten némán nevetett rajta. Látszólag ő sem akart feldühíteni Hitsugayat.

Nem sokkal később nyílt az ajtó és egy bokros barna hajú lány lépett be, egy vörös hajú, nyakigláb fiú kíséretében. Mindketten fekete talárt viseltek, egy ezüst jelvénnyel.

- Sziasztok! – köszönt a lány. – Én Hermione Granger vagyok. Ti cserediákok vagytok, ugye? Ez csodálatos! Roxfortba ritkán jönnek cserediákok- hadarta egy szuszra. – Még a Trimágustusák alkalmával is, a külföldi diákokat a kísérő tanáraik tanították.

- Üdv! Én Kuchiki Rukia vagyok – mosolygott rájuk vidáman. – Ő Inoue Orihime, – kezdte sorban bemutatni a barátait. - Abarai Renji.

- Jó napot – mosolygott a lány.

- Én Ayesegawa Yumichika vagyok - biccentett nekik Yumichika.

- Kurosaki Ichigo – morogta karba tett kézzel. Még mindig bosszantotta Toshiro. Pedig ha tudná, hogy tudja, hogy ki az a bizonyos lány, ő lenne nyerésben.

- Én pedig Matsumoto Rangiku vagyok – düllesztette ki a mellét Matsumoto.

A vörös hajú pedig jól láthatóan és hallhatóan nyelt egyet.

- Ez a kopasz pedig – nyúlt a srégen szemben lévő ülésre Matsumoto, és rácsapott Ikkaku fejére. – Madarame Ikkaku.

- Ne merészelj kopasznak hívni! – dühöngött Ikkaku.

Matsumoto viszont figyelmen kívül hagyta.

- Ő pedig Hitsugaya Toshiro.

- Itt a vezetéknév és keresztnév fordítva van, idióták – morogta Hitsugaya. Elégedetten rendezgette a papírokat. Végre teljesen befejezte. Már csak el kell jutatni a lelkek világába.

Egy pillanatig néma csönd volt

- Oh, tényleg! – nevetett fel Rukia és tarkójára tette a jobbját. – El is felejtettem.

- Jobban kellett volna figyelned órán – vigyorgott rá kárörvendően Ichigo.

- De oda figyeltem – vette oda szárazon a lány.

- Rajzolgattál.

- Hogy jobban megértsem! – csattant fel mérgesen Rukia.

- A rajzaiddal csak elveszteni lehet a fonalat!

- Nem is, idióta!

- Nyuszi fétises!

- Répafej!

- Blelllelle! – Ichigo kinyújtotta a nyelvét, és jobb hüvelyujját a fülébe dugva lengette az ujjait.

Két látogatóik csak kapkodták a fejüket.

- Oh, el is felejtettem bemutatni Ront! – szólt közbe Hermione, hogy megfékezze a veszekedőket. – Ronald Weasley. És te, Toshiro, mit szólsz ahhoz, hogy Roxfortban kezded az első éved? – fordult Hitsugayahoz és bátorítóan rámosolygott.

Ichigo hangosan felnevetett a többiekkel együtt. Mindig szórakoztató volt látni, hogy más nevezi gyereknek Hitsugayat.

Hitsugaya szemöldöke idegesen megrándult.

- Ötödéves vagyok, akárcsak a többiek.

- Nehogy már – mondta Ron hitetlenkedve. – Egy ilyen kis törpe nem lehet ötödikes.

- Kit neveztél te kis törpének? – hördült föl Hitsugaya.

- Téged kis haver! Nem kéne hazudnod! Úgyis elsős leszel, mert még kis pisis vagy! – vágott vissza Ron.

Leesett állal néztek Ronra. Nagyon kevesen mertek így beszélni Hitsugayaval, pár balsorsú lidércet leszámítva. Aizen és Ichimaru Gin a két áruló, és Kurosutchi kapitány. Lassan mindenki arrébb húzódott Rontól, mintha arra számítanának, hogy Hyorinmaruval csap le rá a felbőszített kapitány.

- Úgy látszik, valaki nem szeret élni – jegyezte meg Yumichika.

Hitsugaya szemeiben lángolt a harag. Farkasszemet nézett ezzel a pimaszkölyökkel, akinek volt mersze pisisnek nevezni.

Végül Matsumoto oldotta meg a feszült helyzetet. Szinte a semmiből előrántott egy szakés palackot.

- Ki akarja köszönteni az új tanévet egy jó ki pohárköszöntővel?

- Én igen! – Hermione, Hitsugaya és Ron közé lépett. Mindegy mi az, csak tereljék el a figyelmet a vitáról.

Matusmoto előhorgászott mindenkinek egy-egy kis csészét, és megtöltötte őket.

- Te is kérsz, taicho? – fordult Hitsugayahoz a palackkal Matsumoto.

- Felőlem – vont vállat és hagyta, hogy Matsumoto töltsön neki is. Dicséretes volt annak a lánynak a konfliktuskezelő képessége. Persze, ez nem azt jelentette, hogy nem zavarja a kölyök viselkedése, és nem fogja megtorolni.

- Igyunk az új tanévre, – kiáltotta Matsumoto és a palackot a magasba emelte, miután Hitsugayanak is töltött. - és az új bulikra! – és meghúzta a palackot.

Hermione mosolyogva kortyolt bele. Az arca azonnal elvörösödött és köhögni kezdett. A csészében lévő folyadék égette a torkát.

- Mi az ördög ez? – kérdezte Ron, aki hasonlóképpen járt.

- Mi lenne? – nézett rá ártatlanul Matsumoto. – Hát szaké.

Hermione szemei elkerekedtek.

- Te alkoholt hozol az iskolába? És egy tizenegy éves gyereknek is adsz?

Hitsugaya vetett rá egy háborgó pillantást, de kezdte feladni. Ezek ketten messze a legostobábbnak és legtolakodóbb embereknek tűntek, akikkel valaha is találkozott.

- Alkohol? Király – vidult fel Ron. Újra megpróbált inni belőle, de Hermione kikapta a kezéből.

- Ron! Te kiskorú vagy! Nem ihatsz alkoholt! – rótta meg a lány. Az ajkait összepréselte, tökéletesen utánozva McGalagony professzort.

- Mione! Ne légy már ilyen nyársat nyelt.

- Ezt tiltja a szabályzat! – tiltakozott. – Ezt el kell koboznom – fordult Matsumotohoz.

- Miért is? – vonta fel az egyik szemöldökét. Csak az ő kis kapitányának volt joga az ilyesmihez.

- Mert prefektus vagyok, és tiltja a szabályzat, hogy alkoholt hozz az iskolába – a palackért nyúlt, de Matsumoto eldugta a háta mögött. – A tanároknak is szólnom kell. Nem elég, hogy alkoholt hozol az iskolába, de kiskorúnak is adsz belőle.

- Még a húgaim is kóstolták már – nyugtatta meg Ichigo. – Csak pár korty volt.

- Ugyan már! – nógatta Renji. – Ez csak egy kis szaké. Ez még nem olyan nagy baj.

- Nem olyan nagy baj? Csak pár korty? – hitetlenkedett Hermione. – De ez alkohol!

- Nem mondod – Hitsugaya halványan elmosolyodott. Egész szórakoztató volt a helyzet. – Őszintén, mit gondoltál, amikor koccintottunk? Hogy víz van benne?

- Nem, de nem gondoltam, hogy alkohol. Prefektusként kötelességünk megóvni a diákokat – jelentette ki Hermione ellent mondást nem tűrően.

- Megóvni? – nevetett Ikkaku. – Matsumotonak sokkal több palacktól sincs semmi baja, akkor ez az egy meg se kottyan neki.

- Na! Ez nem volt szép! – nyafogott Matsumoto.

- Matsumoto. Szabadulj meg attól a palacktól – bár mennyire is szórakoztatónak tűnt ez a vita, szerette volna elkerülni, hogy még a megérkezésük előtt megbüntessék őket.

A hadnagy vállat vont.

- Igenis! – Hátra vetett fejjel igyekezett benyakalni az egészet.

- Baka – sziszegett az orra alatt Hitsugaya.

Hermione leesett állal és elkerekedett szemekkel nézett Matsumotora, ahogy egy hajtásra megitta az egészet.

- Azt a rohadt… - Ront lenyűgözte ez a teljesítmény. Senkit nem látott még így inni. De, ha elmeséli Georgenak és Frednek, hogy mit ivott, meg fognak sárgulni az irigységtől.

- Ezt nem teheted! – kiabálta Hermione.

Matsumoto elégedett sóhajjal tette le a palackot.

- A Taicho mondta – védekezett.

- Engem ne keverj bele! – csattant fel Hitsugaya.

- Én csak parancsot teljesítettem!

- Dehogy is! Nem azt mondtam!

- De igen!

- Dugulj el!

- Egy egész üveggel ivott meg! – Hermione képtelen volt ép ésszel felfogni, hogy nem zavarja egyiküket se Matsumoto viselkedése. – Nem lesz baja?

- De hogy – rázta meg a fejét Renji. – Ez csak egy üveg volt. Hisagival mindig az asztal alá iszik mindkettőnket.

- Ti tényleg ihattok? – kérdezte Ron.

- Nem mindegyikünk, de igen, ihatunk – válaszolta Rukia. – Aki már nagykorú.

Hermione értetlen arccal nézett végi rajtuk. Most hogy így mondja, némelyikük tényleg sokkal idősebbnek tűnt, mint tizenöt. Sőt, tizennyolcnál is. Toshiro és Rukia inkább fiatalabbnak tűntek.

- De hogyan?

- Más az iskolarendszer – magyarázta higgadtan Hitsugaya. Belátta, hogy muszáj valamit mondania a kitalált iskolájukról. A Shinigami Akadémiáról nem beszélhettek. – Nálunk teljesítmény szerint osztják be a diákokat.

- Értem – bólintott Hermione. – De te nem vagy akkor is túl fiatal?

Ron egyet értően bólogatott.

Hitsugaya a halántékát dörzsölgette. Tolakodó idióták.

- Jól teljesítek, ennyi.

- Vagy csak apuci segít – szúrta közbe Ron.

Ichigo szívesen lekevert volna egyet annak a kölyöknek, de tudta, hogy egy ilyen kölyök meg se kottyan Hitsugyanak. Megsérteni pedig nem akarta, hogy feleslegesen védi. Ha baj lenne Ikkaku vagy a többiek már régen beverték volna képét. Hiszen legutóbb is rászóltak, hogy had intézze el csak ő a saját problémáit, hiszen nem véletlenül lett kapitány.

- Senki sem segített, mindent magam értem el! – Miért jön mindenki ezzel? Már az akadémián is ezzel vádolták. Pletykákat terjesztettek róla, hogy a Főkapitány vagy Ukitake szerelem gyereke, és a hátérből segít neki. Ukitaket még szórakoztatta is a dolog. Örömmel töltötte el a gondolat, hogy van egy fia. Yamamotot viszont nem. Komoly büntetést helyezett kilátásba annak, aki még egyszer szóba meri hozni a dolgot. Egy nyilatkozatott is kiadott, hogy nincs semmilyen rokoni, vagy baráti kapcsolatban vele.

- Ron nem úgy gondolta – Hermione tisztában volt vele, hogy elveszette az irányítást a pohárköszöntőnél. Hasonlóan gondolkodott, mint Hitsugaya, és nem akarta, hogy rosszbenyomást tegyenek a cserediákokra. Ha őket megbüntetik az alkohol miatt, de nyíltan kigúnyolják egyiküket, a hatalmukat demonstrálva, aláássák a saját tekintélyüket és becsületüket.

- Még véded Mione? Biztos csak apuci meg anyuci gazdag. El van telve magával. – Ron láthatóan nem érzékelte a kupéban lévő feszültséget. Bár egyikőjük sem szólt bele a vitába, de mind kezdték érezni, hogy ideje lenne rendbe tenni vele a dolgokat. - Hallod, hogy beszél?

- És téged is! – ripakodott rá Hermione. Torkig volt Ron ellenségeskedésével.

Ron tátogott. Nem számított arra, hogy Hermione ellene fordul.

- De hát…

Hermione összepréselte az ajkait, messze túlszárnyalva McGalagony professzor teljesítményét. Nagyon mérges volt Ronra. Toshiro valóban kicsit hetvenkedő volt, de nem érdemelte meg azt, amit Ron csinált. Hiszen még semmit sem tett ellenük.

- Szerintem az lenne a legjobb ha, mind újra kezdenénk az egészet, és elfelejtenénk a pohárköszöntőt, és a nézeteltéréseinket.

- Rendben – biccentett Hitsugaya. – Valóban ez a legjobb megoldás – értett egyet a lánnyal.

- Ugye nincs harag? – nézett végig a társaságon idegesen Hermione. Annak ellenére, hogy nem neki szólt, ő érezte a gyilkos indulatokat, amik a cserediákoktól áramlottak Ron felé. – Köszönöm, Toshiro.

- Nincs – mondta Hitsugaya. Ha minden ilyenért kardot rántott volna, már végzett volna a Lelkek Világnak felével. Mindig túl tudott lépni az ilyesmiken. – És leköteleznél, ha Hitsugayanak hívnál.

- Na, mi mondtam? – csapott le rá Ron. – Beképzelt aranyvérű. Azt hiszi, mert nemesi családból van, nem is szólíthatjuk a keresztnevén. Mind beképzelt kretének!

- Hé! Vigyáz a szádra! – förmedt rá Rukia. Már koránt sem tűnt, olyan édesnek és ártatlannak. – Én is nemes vagyok!

- Nem vagyok nemes – tette karba a kezét Hitsugaya. – Csak így kívánja az illem. Japánban csak a rokonok, vagy közeli barátok hívhatnak a keresztneveden. Azzal, hogy a vezetékneveden hívod a másikat, megadod neki a tiszteletet.

- Értjük – bólogatott Hermione, és elkezdte kituszkolni Ront az ajtón. Minél hamarabb el akart menni innen. Ha maradnak biztos volt benne, hogy Ron nem fogja csukva tartani azt a nagy száját. – Viszlát, és köszönjük a magyarázatott Tos… Hitsugaya. És a szakét, pedig felejtsétek el, semmi gond.

- Viszlát! – integetett Orihime és Matsumoto.

A többiek csak sötéten néztek rájuk. Rukia pedig duzzogva ült a helyén. Szimpatikusnak találta ezeket a gyerekeket, de a fiú neveletlen viselkedése felháborító volt.

- Eh, szemtelen egy kölyök – dörmögte Ikkaku. – Kár, hogy nem otthon vagyunk. A kapitány már megmutatta volna ki a főnök.

- Igen, igen – értett egyet vele Yumichika.

- De az a lány egész kedves volt – vont vállat Matsumoto. – Furcsa, de kedves.

- Idióták.

- Ugyan taicho, - legyintett Matsumoto. - ne légy már mindig ennyire komoly.

- Csak azért mondod ezt, mert megúsztad – jegyzete meg Renji.

Matsumoto a fejét rázva tiltakozott.

- Ez nem igaz!

- Matsumoto, ugye nincs több dugi piád? – Hitsugaya nagyon feszültnek érezte magát, és nagyon remélte, hogy Matsumoto nem készül további szabálysértésre az alkoholt illetően. Abban az esetben kénytelen lenne rajta levezetni a feszültséget.

- Eh… ööö… Ninncs… Ez biztos…

Matsumoto sápadt arcát látva, biztos volt az ellenkezőjében. Lassan ördögien elvigyorodott.

OOOOOO

- Micsoda egy felfuvalkodott hólyag! – csapott öklével a tenyerébe Ron. – Oh, majd meglátod, hogy ez a kis görcs a Mardekárban végzi. Láttad, hogy, néz ki? Tiszta Mardekár! Mordon is megmondta.

- Ugyan már! Rémszem Mordon minden sarkon gonosz varázslókat lát – ellenkezett Hermione.

A vonat folyosóján sétáltak, Harryt és Ginnyit keresve.

Ron elhúzta a száját.

- De láttad, hogy viselkednek? És a szaké!

- Te akartál még inni belőle! – Ron szabadkozva vállat vont, de Hermione még nem fejezte be. – A pohárköszöntő részben az én felelősségem is. El is akartam venni tőle.

- De nem adta – mutatott rá a tényre Ron.

- Igaz – bólintott Hermione. – De te feltétlen szükségét érezted, hogy sértegesd Hitsugayat.

- Mert megérdemli! – vágta rá azonnal.

Hermione a fiú vállába bokszolt.

- Ron! Ő még csak egy gyerek!

- És láttad, hogy már hogyan viselkedik? Láttad te is, hogy beszélt szegény Matsumotoval?

Hermione mérgesen összepréselte az ajkait.

- Csodálom, hogy emlékszel a nevére, miután végig csak a melleit bámultad!

- Csodálatosak voltak – mondta álmodozva Ron, észre sem véve Hermione dühös horkantását. – Oh, hacsak az én barátnőm lenne.

- Na persze – sziszegte Hermione.

- Nem is értem mit foglalkozik azzal a kisgörccsel… Ah! – torpant meg az egyik kupé előtt. – Meg vannak Harryék. Ne tudjátok meg mi történt velünk – ült le Harry mellé. – Találkoztunk azzal a fehér hajú kiskölyökkel – bontott ki egy csoki békát.

- Milyen? Tényleg olyan, szörnyű, mint ahogy Mordon mondja, vagy rosszabb? – kérdezte Harry.

- Rosszabb, mint Malfoy. Ugyan olyan kékvérű önelégült parancsolgatós fattyú. Megköveteli, hogy a vezeték nevén szólítsuk – mesélte háborogva Ron.

- Mert japánban ez a szokás – szúrta közbe rosszallóan Hermione.

- Duma. És láttad azokat a fickókat, akik vele voltak? Lefogadom, hogy ők a gorillái – lovalta bele magát Ron, Hermione csak fáradtan sóhajtott. – De vele ezerszer szebb csajok vannak, mint Malfoyal. Kettőnek ekkora melle van – mutatta meg magán.

- Ron! – kiáltott rá egyszerre Hermione és Ginny egyszerre.

Harry csak nevetett barátja bohóckodásán.

- Majd íratni fogok vele! – tervezgette Ron. – Kicsi görcs vagyok.

- Ron! Ezt nem teheted! Nem ezért lettél prefektus – ripakodott rá Hermione.

Harrynek ismét eszébe jutott, mit mondtak az ikrek Ronról. Magában mosolygott, de gyorsan elszégyellte magát.

- Valóban a vezeték nevén illik szólítani az osztálytársadat Japánban - mondta Luna az újságja mögül. – És különben sem fogja megtenni. A japánok nagyon büszkék.

Ron csak pislogott. Fogalma sem volt, ki ez a lány.

- Te ezt honnan tudod? – kérdezte óvatosan.

- Tavaly jártunk Japánban, az apámmal – bújt elő az újságja mögül Luna. – Lidérceket kerestünk.

- Mik azok a lidércek? – érdeklődött Harry.

Luna rá bámult, Harry pedig kényelmetlenül fészkelődött a tekintette alatt.

- Olyan szörnyek, akik elragadnak a világukba, és felfalják a lelkedet.

Harry nagyot nyelt. Azonnal a dementorok rémlettek fel benne.

- Akár egy dementor – adott hangot a gondolatainak.

- Mivel azok – jelentette ki szárazon Hermione. – Olyan, hogy lidércek, nincsenek.

Harry hátra dőlt az ülésén. Kavarogtak a gondolatai. Főleg a japán cserediákok körül. Vajon azaz ősz hajú gyerek tényleg gonosz lenne? Vajon Voldemortnak dolgozik? Vagy magának, Mardekár Malázárnak a reinkarnációja?

OOOOOO

Miután a két gyerek távozott, csendben ültek. Nem volt túl sok kedvük beszélgetni. Matsumoto egy félórás hüppögés után feladta, csak dühösen bámulta a kapitányát. Számára minden oka meg volt a haragra, hiszen Hitsugaya letiltotta az alkoholról. Ezt pedig csak nagyon kevés alkalommal tette meg, és még kevesebbszer tartatta be vele igazán.

Körülbelül egy óra múlva újra nyílt az ajtó és egy szőke fiú lépett be rajta. Mögötte pedig két nagydarab fiú.

A szőke fiú is, csak úgy, mint az előzőek, fekete talárt és ezüst jelvényt viselt. Végig nézett rajtuk, és tekintette meg állapodott a kapitányon. Hitsugayahoz lépett és kezet nyújtott.

- Draco Malfoy vagyok.

Hitsugaya unott arccal megrázta a kezét.

- Toshiro Hitsugaya. Hitsugayanak fogsz nevezni – nem volt kedve ismét végig zongorázni egy, az előzőhöz hasonló beszélgetésen, és inkább a lényegre tért.

Draco Malfoy ellentétben a másik fiúval, cseppet sem háborodott föl.

- Látom hasonlóak vagyunk – mosolyodott el elégedetten.

- Kik a társaid? – vetett egy kósza pillantást a két fiúra Hitsugaya. A két fiú bambán álltak ott, erősen koncentrálva arra, hogy megfélemlítőnek tűnjenek. Nevetséges.

- Crak és Monstro – mosolygott tovább Malfoy. – Nemesi családból származol, igaz? Nincs kedved átülni hozzánk? Elmagyaráznám, hogy kikkel érdemes barátkozni.

Hitsugaya szemei összeszűkültek, volt valami ebben a fiúba, ami taszította.

- Megtisztelő az ajánlatod, de attól tartók nincs szükségem rá.

Malfoy felvonta a szemöldökét.

- Miért is?

Hitsugayanak eszébe jutott az anyja, és a szedett-vetett emberei, akikre olyan büszke.

- Mert nem az a fajta vagyok, akire gondolsz.

Malfoy vonásai megkeményedtek, Hitsugaya válaszára.

- Félvér vagy, vagy a családod aranyvérű, de lecsúszott mugli imádó? – hangjából sugárzott a megvetés.

- A vérem vörös, mint bárkié – felelte Hitsugaya fagyosan.

- Szóval így gondolkodsz? – húzta megvető félmosolyra az ajakait Malfoy. – Ha így van, akkor valóban nincs dolgunk egymással. – Megfordult, hogy dühös tekintetek kereszttűzében távozzon, de a kupé ajtajában még visszafordult. – Ha a Mardekárba kerülsz, jobb, ha át gondolod a dolgokat.

- Nem hiszem, hogy szükség lesz erre.

- Ilyen az, amikor két nemes, szóváltásba keveredik – gondolkozott fen hangon Renji. - Még a hangjukat sem emelik föl, mégis megfenyegetik egymást.

- Nem vagyok nemes – húzta el a száját Hitsugaya. Valóban elkezdte unni ezt a hisztériát a származása körül.

- De ő nem azt mondta, hogy… - kezdte Rukia, de Hitsugaya félbe szakította.

- Azt mondta, hogy sosem érezte magát igazán annak.

- Rendben, barmok, ideje átöltözni – állt fel Matsumoto.

- Matsumoto, nagyon remélem, hogy engem nem soroltál a barmok közé – csikorgatta a fogát Hitsugaya.

Matsumoto felnevetett. Képtelen volt haragudni a kapitányára sokáig. Bár még ezt visszaadja neki, valamikor…

- Ugyan már, taicho!

Alig öltötték magukra az egyen ruhájukat, a vonat megállt. Az ablakból látták, hogy talárba öltözött, izgatott diákok lepik el a peront.

- Szerinted vigyük magunkkal a csomagjainkat? - fordult Hitsugayahoz Ichigo.

- Nem, mások sem teszik – felelte a kapitány.

Leszáltak a vonatról, és egy kicsi, zömök nő kiabált a peronon.

- Első évesek, cserediákok ide! Kövessetek!

Egy ösvényen elvezette őket egy tóhoz, aminek a túlpartján egy hatalmas és lenyűgöző szépségű középkori vár állt.

A tó partján csónakok várakoztak a diákokra. Elfoglaltak két csónakot, és a hajók maguktól megindultak a vízen.

- Mi a…? – állt fel Ichigo az ingatag csónakban.

- Ülj már le, idióta! – kiáltott rá Rukia a csónak szélébe kapaszkodva.

- De hát hogyan? – folytatta Ichigo.

- Kurosaki-kun! – Orihime rémülten felkiáltott, amikor a csónak veszélyes megingott. Azzal fenyegetve a benne ülőket, hogy felborul.

- Baka! Bizonyára varázslat működteti – szólt át a másik csónakból Hitsugaya. - Ülj le!

- Igen - ült vissza a helyére Ichigo.

A csónak zökkenve állt meg a tóparton. Mikor mindenki kikászálódott a csónakból, a nő a várhoz vezette őket.

A várkapuban egy szigorú arcú nő állt. Palack zöld talárt és csúcsos süveget viselt.

- Üdvözöllek titeket Roxfortban.

- Yo! Én is örülök!

Én Ront szeretem, bár a negyedik könyvben kicsit csalódtam benne, de ezt kinézném belőle. Főleg ha telebeszélik a fejét.