Sajnálom, hogy ilyen régen töltöttem fel új fejezetet. Az igazat megvallva figyelmeztettek, amiért hálás vagyok, mert két fejezet pihent békében a gépen. A másik fejezetet előbb átnézem hogy teljes-e, és csak azután töltöm föl.

Jiduru... minden sai-jin királynője.

Dasure dühösen bömbölt, mint egy vadállat. Bár nem ő volt a legerősebb ezen a szarfészken, de kegyetlenül megtorolta, ha az útjába mertek állni.
Egy pár csízmás láb az arcába csapódott és hátra zuhant.
- Mi a...? - ajakai a döbbentettől elnyíltak, és mielőtt hátra zuhanhatott volna egy újabb rúgás érte a halántékát. A rúgás ereje oldalra repítette és fejjel előre a sziklafalnak repült.
Gohannak és Piccolonak sikerült kiszabadulniuk a robbanáskor és mindketten a füstből kibontakozó alakot figyelték.
Hosszú sötét haja kócosan verdeste a hátát. Fehér csízmái és kesztyűi egyaránt koszosak és szakadtak voltak. Fekete spandex ruhája is hasonló állapotban volt. Fehér, vörösesbarna páncélja érzékien domborodott a mellkasán. Vértjének csak egy válla volt így a koszos, szakadozott köpenye eltakarta a jobb vállát is. Kezeit ökölbe szorította, lábait pedig enyhe terpeszben álltak. Arcán egy vad, önelégült mosoly látszott.
- Te szánalmas szuka! - nevette ki Dasuret, ahogy feltápászkodott.
- Ezért keservesen meg fogsz fizetni - sziszegte Dasure. - Kitépem a retkes beleidet.
- Az enyémet? - somolygott a nő. - Én vagyok Jiduru, minden sai-jin királynője.
Piccolo és Gohan összenéztek.
- Ez ő.
- Mutasd mit tudsz, kölyök! - nevetett tovább Jiduru.
Dasure vijjogva rontott neki, és jobbjával megcélozta Jiduru arcát.
A sai-jin könnyedén oldalra táncolt és bele térdelt a zombi úrnő gyomrába. Dasure szabályosan kettéhajolt az ütés erejétől, és valami fekete nyálkát köpött föl a szájából. Jiduru öklével állon vágta, és Dasure ismét elszállt.
A zombi úrnő végig csúszott a földön és a feje nagyot csattant a sziklafalon, magára omlasztva azt.
Jiduru széles vigyorral az arcán nézte, ahogy a gyermek testűre omlanak a sziklák. Nem hitte volna, hogy ilyen könnyű győzelmet arat. De az öröme azonban korai volt. A sziklák mozgolódni kezdtek, és Dasure mászott ki alóluk. Tekintette vörösen izzott.
- Szembe mersz szállni velem? - emelte fel a fejét, és a sai-jin királynőre nézett.
Picolo és Gohan szólni sem tudod a döbbenettől. Dasure egy értelműen halott, volt, és Jiduru ütéseinek erejét föl sem vette. Jiduru arcán azonban egy izom sem rezdült. Rendíthetetlenül állt a Zombi úrnő előtt. Akárha mindennapos látvány lenne a számára.
- Mondhatod úgyis, ha úgy neked jobban tetszik - vont vállat hanyagul Jiduru. - De az igazság az, hogy el foglak tiporni.
Dasure nem rémült meg a fenyegetéstől.
- Talán, de Unarát nem leszel képes - hüllőszemiből éjsötét gonoszság sugárzott.
- Unara? - kérdezett vissza akaratlanul is Jiduru. - Az meg ki a jó franc?
Dasure hátra vetette a fejét és a torkából, gonosz kárörvendő kacagás tört fel. Ezüstös haja és rongyos ruhái lengtek a szélben.
- Ő az istenünk - tekintetét a királynőjébe vájta, és aszott ajkait vigyorba húzta. Kezek nyúltak ki a földből, és lehúzták az úrnőjüket földmélyi otthonába.
Jiduru elgondolkozva nézte azt a pontot, ahol Dasure eltűnt. Ha egy átlagos diktátor egy átlagos csicskásáról lett volna szó, a kétely leghalványabb szikrája sem merül föl benne. De most egy élőholt gyerekről volt szó, akinek ezernyi másik járkáló halott engedelmeskedett. De most a kétely és félelem befészkelte magát a szívbe.
- Jiduru... ízé... felség... - jött egy óvatos hang a háta mögül. Bizonyára az a két szerencsétlen, akiket megmentett.
- Értem jöttetek? - nézett a válla fölött a feketehajú kölyökre. Az pedig némán bólintott. - Nem tűntök fejvadásznak, sem pedig ide valónak - mondta királynői fensőbéggel. - Akkor hát miért kerestek engem? - fordult szembe velük.
- A fiaiddal jöttünk megmenteni - válaszolta Gohan a lehető legnemesebb hangján.
- A fiaimmal? - Jiduru arcán döbbenet és félelem keveréke látszott egy pillanatra, de aztán igyekezett elrejteni a dühe mögé. - Ugyan...! Ez nem lehetséges - hangja megvetéstől volt terhes, de tudtam, hogy csak magát áltassa vele. A fiai képesek lennének utána jönni.
- Vegita és Tarble is itt van, de őt elragadta egy szárnyas lény aztán a sötétben nyomát vesztettük Vegitának is... - motyogta szomorúan a fiú. Zöldbőrű társa karba font kézzel a mellkasán lebegett mellette. Arca komor és rezzenéstelen volt.
Jiduru félre fordította a fejét. Fogai az alsó ajkába mélyedtek, hogy elfojtsák feltörő zokogását. A szívébe markoló fájdalom elviselhetetlen volt. Régen felkészült már a halálra, ezen az elátkozott bolygón, de a fiai elvesztése elviselhetetlen kínokat okozott számára. Tarble nem lesz képes harcolni azok ellen a szörnyek ellen, hiszen neki is kemény ellenfeleknek bizonyultak. Vajon milyen kínokat kell majd kiállniuk, mielőtt jön a megváltó halál...

Tarble teste görcsösen összerándult. Lázálmában újra élte a borzalmakat.
- Ne! - nyílt egy rémült sikolyra a szája.
- Szerintem felébredt - hajolt felé valaki.
Tarble pislogott, hogy kitisztuljon a látása.
- Tarble bácsi, már jobban vagy? - rajzolódott ki előtte Trunks.
- Te? - motyogta kábán. - De hogyan...?
- A Fúzió! - jelentette ki büszkén Goten.
Tarble kábán fogta a homlokát. Szóval megmenekült, és ismét ez a két csodás kiskölyök segítet a baján. Egyszerre érezte magát büszkének, és szégyenkezet, hogy így viselkedett csillagharcos létére.
- Vegita? - emelte fel végül a fejét. - Ő is itt van valahol?
Trunks megrázta a fejét.
- Nem tudom. Minket is megragadott egy olyan izé.
- És meg akart minket enni! - mesélte felháborodva Goten.
- De mi fuzionáltunk, és legyőztük - tette büszkén karba a kezét Trunks. - De te jól vagy? - nézett Tarble csupasz vonagló farkára.
Trable hátra nézett a válla fölött. Farka épnek tűnt, de teljesen csupasz volt. Nevetségesnek tűnt. Ujjaival óvatosan megfogta. Kicsit érzékeny volt az érintésére, de képes volt elviselni.
- Igen... jól... - motyogta. Felegyenesedett és megtántorodott. Igyekezett azonban megerősíteni magát. Most nem lehet gyenge. A családja végre büszke lehet á, anélkül, hogy bolygókat irtana ki. - Keressük meg őket.
- De merre induljunk? - nézett körbe Trunks. - Nem érzem őket.
- Induljunk el... - kezdte, de a barlang csak kétfelé vezetett. Az egyik visszavezetett kínzójához, míg a másik egy teljesesen új helyre vitte őket. - Merről jöttünk? - fordult a fiúk felé.
- Arról - bökött kezével a hátuk mögött lévő barlang járatra Goten.
- Akkor mi arra megyünk. Más lehetőségünk sajnos nincs - mondta lemondóan Tarble. Vigyázni akart a két gyerekre. - És arra biztonságosabbnak tűnik.
- Mi készen állunk! - húzta ki magát a két fiú.
Tarbleban felötlött a gondolat, hogy ők fognak vigyázni rá.

Jiduru félre fordított fejjel állt, és a fogai még mindig az ajakiba mélyedtek. Szívét tépdeste a gondolat, hogy a fiai miatta fognak meghalni.
- Ne álldogálj ott. Dolgunk van - jött egy gunyoros hang a háta mögül.
- Mit merészeltél? - fordult meg vészjóslóan.
A fekete hajú kölyök rémülten húzódott el a zöldbőrű fickótól. Szóval ő vetemedett erre a pimaszságra.
Dühösen a férfi elé lebegett, és közel hajolt hozzá. Olyan közel, hogy orruk, majdnem összeért.
- Azt kérdeztem, mit merészeltél? - sziszegte dühösen a képébe, amikor az nem válaszolt.
A zöldbőrű fickó gúnyosan elmosolyodott.
- Tudod, borzasztóan hasonlítasz a Vegitára - Jiduru képtelen volt leplezni meglepődöttségét. - Te is szeretsz az önsajnálat posványában fetrengeni.
Jiduru álla leesett. Ilyet még soha senki nem merészelt mondani neki. Főleg nem a trónörökösről. Otthon ezért le is tépethetné a fejét.
Dühében rávicsorgott a férfira, és jobbjával megragadta a gallérját.
- De... - próbált közéjük furakodni Gohan. - Nem úgy gondolta...- szabadkozott, de Jiduru nem törődött vele.
- Te zöld kurafi! Ezekkel a férgekkel falatlak fel! - bökött a másik kezével a lent tolongó zombikra.
A zöld férfi lassan elvigyorodott.
- Ez már jobban hasonlít egy csillagharcosra.
Jiduru szemeiben felismerés csillant. Szóval ezt akarta. Hogy végre tegyen valamit. Lassan visszamosolygott rá. Elengedte a gallérját és barátain megszorította a vállait.
- Rendben van Kurafi. Igazad van. Meg kell keresnünk őket.
- Vannak társaink is - mondta Gohan valamivel nyugodtabban.
- Megkeressük őket, ne félj - biccentett felé Jiduru. - Sai-jin királynőként ígérem neked, hogy megkeressük a társaidat.
Gohan megkönnyebbülten felsóhajtott. Jiduru sokkal kedvesebbnek tűnik, mint Vegita. Bár nem tudta, hogy fog reagálni, ha megtudja kik is a társai.
- De el kell mondanom valamit.
- Ők is csillagharcosok?
- Hát... ööö... igen... de ott van, köztük az unokád is... - motyogta zavartan. Készen arra, hogy biztonságos távolba húzódjon.
- Vegita fia? - kérdezte döbbenten. - Bizonyára egy rendkívüli csillagharcos az anya - vigyorgott büszkén.
Picolo harsányan felröhögött, és Gohan arcára is halvány mosoly ült ki.
Ám mindez Jidurunak fel sem tűnt, olyan boldogság töltötte el az unokája hírétől.
- És mondjátok, Vegita jó király? - fordult.
- Nem, mivel a bolygótok elpusztult - mondta hidegen Picolo. - És a felesége sem sai-jin.
Jiduru arcára fagyott a mosoly. Mielőtt válaszolt volna, félre vonta Gohant.
- Ugye nem egy ilyet vett el, mint a Kurafi? - bökött a válla fölött Picolora.
Gohan Picolora nézett, aki sértődötten fordult el.
- Nem, egy embert - amikor Jiduru kérdően felvonta a szemöldökét. Sietve folytatta. - Olyan, mint én. Én is félvér vagyok. És Bulma, legalább annyira szenvedélyes, mint Vegita.
- Akkor nem fojtom meg egyből - csapott Gohan vállára. - Kik jöttek a megmentésemre?
- Nos, Vegita és Tarble. Vegita fia Trunks. Az apám, én és az öcsém, és Picolo - mutatott a namekra.
Jiduru lesújtóan mérte végig őket.
- És elvesztettétek egymást? Meddig tartottatok össze? Tíz percig?
- Inkább három perc volt, mert Trunks és Gotent nem akartuk hozni, és amíg ezen vitáztunk megtámadtak minket, és elragadták Tarblet és a gyerekeket. Aztán abban az átkozott sötétségben elvesztettük egymást.
- És ti jöttetek engem megmenteni? Most kezdtem el félni. Mindegy - legyintett. - Keressük meg őket és tünés - egy kecses mozdulattal a levegőbe emelkedett Gohan mellé. - Gyere te is Kurafi - intett Picolonak.
Picolo zöld arcára pír ült ki.
- A nevem Picolo! - kiabálta dühösen a nő után.
- Ahogy akarod Kurafi - felelte nyugodtan Jiduru.