Pár szó mielőtt belekezdenél az olvasásba. A történetben a tanterveket, valamint a tananyagokat az internetről szedtem. Mivel még általános iskolás vagyok, így nem igazán tudom, mi zajlik le egy gimnáziumban.

Ami még talán fejtörést okozhat, az a Vaan der Graf generátor. A Vaan der Graf generátor olyan eszköz, mellyel nagyon nagy feszültségeket tudunk előállítani, töltések szétválasztásával. Eléggé termetes, és nehéz. Ennyit a magyarázásról.

/

4. rész

Csak egy kérdést hagy tegyek fel…

Hinata elkerekedett szemekkel bámul fel a fényképre, és szinte képtelen levenni róla a tekintetét. Ichiby no Shukaku…

Egy pillanatra beugrik a fejébe az, amit Pein is akart mondani még a szünetben, de hirtelen elhallgatott. Sh-val kezdődött az illetőnek a neve. Most pedig, amikor erről a fiúról szeretett volna többet megtudni, a barátnői hirtelen kifogást keresve elfutottak, csakhogy ne kelljen válaszolniuk. De vajon miért?

Ha valóban róla beszéltek, és a gondnok is őt említette meg… akkor ez azt jelentheti, hogy a diákok és az iskola valamiért el akarja titkolni ennek a fiúnak a létezését mindenki elől. Ez viszont értelmetlen. Egy ilyen tehetséges gyerekkel a többség csakis büszkélkedni tudna, és megállás nélkül egy szóban forgó téma lenne. Valami más áll a háttérben.

Miért akarna bárki is eltitkolni egy ilyen hihetetlen tehetséggel rendelkező gyermeket?

Hinata állára teszi kezét, és elgondolkozva tekint fel a fotóra. Hirtelen csengetés zaja rázza meg az iskola falait, de a lány léptei csak percekkel később indulnak meg.

Lassan visszaér az osztályterembe, ahol már mindenki elfoglalta a helyét, ám a tanár, vagy tanárnő még nem érkezett meg. Úgy tűnik ebben az iskolában szokás a késés. Sasuke is visszatért, már kiengedték az orvosiból. Hinata leül a padjánál, és csendben elmélkedik tovább magában.

Talán valaki mást kéne megkérdeznie…

Becsukódik az ajtó, és mire kinyitja a szemeit, már meg is pillantja a teremben lévő vörös hajú fizika tanárt, aki az asztalra teszi a naplót, majd mogorva szemekkel végignéz a társaságon.

„A fizika nem egy olyan tantárgy, amit kényetek-kedvetek szerint bevághattok. Ha egyszer elolvassátok a könyvetekben lévő anyagrészt, akkor az még egyáltalán nem jelenti azt, hogy sikerült megértenetek a fizika minden csínját-bínját."kulcsolja össze mellkasánál a kezeit Yondaime. „Értettétek?"kérdezi összeszűkítve szemeit, és a reszkető diákok mind bólogatva felelnek. „Helyes. A mai anyaghoz szükséges eszközök a fizika teremben vannak. Szükségem lenne egy erős diákra, aki segítene nekem áthozni őket."

Az összes gyerek rögvest Kyuubira szegezi tekintetét, aki sóhajt egy nagyot, majd levánszorog a tanárhoz, és vele szembe megáll. Yondaime mogorva szemekkel néz fel a vörös hajúra.

„Pofátlanul magas egy alak vagy!"morogja idegesen, amire a fiú lefárasztottan megvakarja a fejét.

„Ezt már tetszett egy jó párszor tudatni velem, tanár úr."mondja unottan Kyuubi. Igaz, ami igaz, tényleg rendkívül magas diák. A korosztályában a legnagyobb. Jócskán megvan úgy 2 méter felett.

„És még azóta sem tudtál tenni ellene valamit, pimasz kölyök?"kérdezi felháborodottan Yondaime, és a felsőjénél fogva lerántja az ő szintjére a diákot.

Kyuubi verejtékes arccal bámul a tanárra. „Mit tegyek ellene? Ekkorára nőttem, ha nem tetszik, tegyen ellene valamit maga. Mondjuk, nőhetne egy pár centit, ami egy kicsit sem ártana magának."válaszolja pofátlanul, amire a vörös hajú egy akkorát lekever neki, hogy kész szerencse, hogy nem törik el a diák álkapcsa.

„Ezt még később megbeszéljük, most irány a fizika terem."indul el az ajtó felé Yondaime, miközben a vérző száját dörzsölgető fiatal követi.

„De ma ugye nem a Vaan der Graf generátor tökéletes mását kell átcipelnem az osztályterembe?"kérdezi jajgatva Kyuubi, amire a tanár csak ördögien kuncogni kezd. „Hu, de biztató…"

Pár perc elteltével Naruto az ajtóhoz sétál, és csendben sasolni kezdi a terepet.

„Na, jönnek már?"kérdezi Sasuke, de a szőke csak megrázza a fejét.

„Nem, még nem…"Naruto hirtelen elhallgat, majd arcán egy hatalmas vigyor terül el, és embertelen nevetésbe tör ki. „Istenem, ezt látnotok kell!"szól fel a többieknek, és a diák sereg rögvest leviharzik a fiatal mellé.

Pár pillanat, és már a többi tizenéves is hisztérikusan kacagva hempereg a földön. Sakura sóhajtozva fogja a fejét, Gaara pedig a helyén maradva tovább olvas egy könyvet. Őt nem kimondottan tudja izgatni az esemény, akármiről legyen is szó. Hinata kíváncsian bámulja a többieket, majd lesétál hozzájuk, és megvizsgálja, hogy min mulatnak ilyen jól az osztálytársai. Odaér az ajtóhoz, és kinéz a folyosóra. Szemei elkerekednek, és álla kissé leesik.

„Persze, röhögjetek csak, hiénák! Próbálnátok ti ezt cipelni!"kiabálja idegesen a diákoknak Kyuubi, miközben termetes méretű bolygó maketteket cipel két kézzel, nehéz léptekkel. A Föld makett egy kis darabja hiányzik, és így tökéletesen látszódik, hogy a belsejében megvannak alkotva a különböző kőzetrétegek, és természetesen a magma. Az egész borzasztó súlyosnak látszik, és még ráadásnak a teteén ott ül a fizika tanár is, aki egyfolytában unszolja a fiút.

„Ne panaszkodj Kyuubi! Ha olyan erősnek tartod magad, akkor ez meg sem kottyan neked!"vigyorogja jól szórakozottan Yondaime, miközben a legnagyobb kényelemmel ül az egyik bolygó makett teteén.

Kyuubi idegesen morog az orra alatt, és ha nem lenne mindkét keze tele, be is mutatna egyet a tanárnak. Nagy nehezen elér az osztályteremig, természetesen a bolygó makettekkel nem fér be az ajtón, így…

„Oké, most egyenként rakd le őket."parancsolja Yondaime, amire a diák keserűen sóhajt egyet.

„Hát persze…"

Kyuubi, ha nehezen is, de óvatosan lerakja az összes nyomorult bolygó makettot, és a fizika tanár egy pillanatra sem száll le a makettról, hogy ezzel könnyítsen egy kicsit a fiú dolgán. A végénél az összes bolygó a földre kerül, majd a diáknak még az osztályterembe is be kell őket görgetni. Yondaime előtte még leszáll az egyik bolygóról, és miután a vörös hajú elvégzi feladatát, elégedetten néz a fiatalra.

„Na, ez már valami. Köszönöm Kyuubi."

A vörös hajú diák természetesen vérben úszó szemekkel bámul a tanárra. „Nem szívesen."morogja az orra alatt.

A tanár oda sem figyel a diák nyöszörgésére, csak visszatessékeli a fiatalokat a helyére. Miután mindenki visszaül a padjához, kezdetét veszi az óra.

„A mai tananyag a magfizika. Ki tud mondani nekem erről valamit?"néz végig a diákokon Yondaime, majd felszólítja a jelentkező rózsaszín hajú lányt. „Igen, Sakura?"

„A magfizika itt megismert összefüggései egy régi kérdésre is választ adnak, nevezetesen arra, hogy milyen folyamat mehet végbe a csillagokban, a Napban, ami azt a hatalmas energiát fedezi, amelyet a csillag kisugároz a felületén."mondja Sakura, amire a tanár bólint egyet.

„Úgy van."helyesli Yondaime, és már folytatná is tovább, amikor horkolás hangját veszi ki. „Hahh… felébresztené valaki Shikamarut?"dörzsöli meg sóhajtozva a homlokát.

Ten-Ten kissé megütögeti a fiú vállát, amire a barna hajú morog egyet, majd ásít egy nagyot, és álmosan a lányra néz.

„Mi van?"

„Shikamaru, már elkezdődött a tanítás."mondja neki Ten-Ten összevonva szemöldökeit.

„Milyen óra van?"kérdezi álmosan Shikamaru.

„Fizika, és a harmadik."

Shikamaru összeráncolja a homlokát kissé. „Huu… mintha lemaradtam volna pár óráról…"

Yondaime idegesen csípőre teszi kezeit, majd közelebb sétál a fiatalokhoz. „Shikamaru, mit tudsz nekem mondani arról, hogy az ókori görögök, valamint az ipari forradalom idejében mit gondoltak a Napról?"kérdezi, amire a diák sóhajt egy nagyot, majd neki kezd a beszámolónak.

„Az ókori görögök izzó tűzgolyónak tekintették a Napot, majd az ipari forradalom idejében azt gondolták, hogy szén van a belsejében és az ég el. A radioaktivitás felfedezésekor radioaktív bomlásra gyanakodtak. Jelenlegi tudásunk szerint a csillagok belsejében épülnek fel az általunk ismert atomok magjai, magfúzió termeli az energiát. Vagyis a kémiai elemek a csillagok belsejében keletkeznek."válaszolja Shikamaru, és a tanár egyetértően bólint.

„Pontosan. Az eszednek legalább a hasznát vesszük."mondja Yondaime, majd visszasétál a tanári asztalhoz. „Az évek során az egyre finomodó tudományos kísérletek megmutatták, hogy az anyag fokozatosan egyre kisebb és kisebb alkotóelemekre bontható le. Szobahőmérsékleten a molekulák tekinthetők merev darabkáknak."magyarázza, és a fiatalok csendben hallgatják.

Hinata érdeklődően figyeli, amiről a tanár beszámol, és amit a táblára felír. Mindig is szerette a fizikát. Érdekesnek találja, és a kísérletek is igencsak elnyerik a tetszését.

A magyarázást csak egy ablakban integető alak szakítja meg.

„Héy, Yondaime! Szia!"integet az ablaknál a fizika tanárnak Minato, miközben az ablakpárkányba kapaszkodik.

A vörös hajú mély lélegzetet vesz, és próbál oda sem figyelni a szőkére. „Tehát, mint már említettem…"

„Nézd! Egy kézzel kapaszkodom, és nem esem le!"hadonászik továbbra is az ablakban Minato, miközben egy termetes vigyor festi az arcát.

„Az előbb arra akartam rátérni, hogy…"szorítja lassan ökölbe a kezét Yondaime, majd miután a matek tanár harmadszorra is közbekiabál a mondandójába, megragadja a tanári asztalon lévő fizika könyvet, és a szőke felé hajítja.

A könyv kitöri az ablakot, és tökéletesen arcon csapja a fiatalembert, aki lezuhan a hóba.

Lee a tanár után tekint, majd megszólal. „Tanár úr, Minato mindjárt elvérzik odalenn."mondja, amire a vörös hajú legyint egyet.

„Egy kis vérveszteség nem árt. Hagyjátok ott, és térjünk vissza a fizikára. Szóval… az anyag parányi alkotórészeinek tanulmányozása a fizikai kutatások egyik fő frontvonala."kezd bele ismét a magyarázásba Yondaime.

Hinata némán figyeli a történteket, majd sóhajt egy nagyot. „Ebben az iskolában eléggé őrült dolgok mennek végbe…"gondolja magában kissé összeráncolva homlokát. „De az a fiú…"ugrik be ismét a fejébe a szőke fotója"Vajon ki lehetett?"dörzsöli meg elgondolkozva az állát.

A fizika óra érdekesen zajlik le. A tanár a bolygó maketteken mutatja be azokat, amiket talán nehéz elképzelniük a diákoknak. Sokszor felszólít egy-egy fiatalt, akik vagy helyesen válaszolnak, vagy oda sem figyelnek a vörös hajúra.

Az óra végén a csengő megszólal, és Yondaime komoly szemekkel végignéz a csapaton. „Következő héten számon kérem ezt az anyagot. Viszontlátásra."azzal felkapja a cuccait, és elindul az ajtó felé, de hirtelen megtorpannak léptei. „Ja, és Kyuubi! Vidd vissza kérlek ezeket a fizika terembe."mutat a bolygó makettekre, majd kárörvendőn vigyorogva távozik.

Kyuubi idegbeteg ábrázattal bámul a tanár után, és e pillanatban simán képes lenne megfojtani a vörös hajút. Lassan a bolygó makettek felé fordul, és szinte már vigyorogni látja az élettelen tárgyakat.

„Ugh… ezek a rémálmaimban is kísérteni fognak."morogja, majd kigörgeti a maketteket az ajtón, felemeli őket, és elindul velük a fizika terem felé.

A diák sereg kiviharzik az osztálytermekből, aztán csoportokra oszolva az udvar felé veszik az irányt. Hinata mély lélegzetet vesz, és a többiek után néz. Lassú léptekkel, kissé félénken kilép a hófehér térre. Feljebb húzza cipzárját, majd körbetekint. Szemei megakadnak, és szíve gyorsabban kezd verni.

A vörös hajú lassan sétál az udvaron lévő vastag hóban, majd megtorpannak léptei. Egy szőke lány fut hozzá mosolyogva, akit egy barna hajú fiú követ. Mindketten beszélgetni kezdenek vele, és ő csak olykor-olykor válaszol nekik.

Hinata csendben figyeli őket, majd amikor a fiatal egy pillanatra felé fordítja tekintetét, összerezzen, és más irányba kezd nézni. Mire ismét a vörös hajú felé csúsznak szemei, a diák már újra egyedül áll, és integetve búcsúzik el a másik két fiataltól, kik kacagva rohannak osztályuk felé. Egy sárgás színű emeletes busz áll a gimnázium előtt, amire a diákok felszállnak. Úgy tűnik vagy kirándulni indulnak, vagy csak egyszerűen valamilyen egészség ügyi szempontból mennek valahová.

A vörös hajú némán tekint utánuk, majd megfordul, és magányosan tovább sétál. Hinata szomorúan összeráncolja a homlokát, de nincs annyi bátorsága, hogy odamenjen a fiúhoz, és beszéljen vele. Ám fejében egy jó pár kérdés megfordul. Sokszor hallotta, hogy vannak olyan gyerekek, akik kerülik a társaságot, és ennek következte képpen mindig egyedül töltik az idejüket. De arra még egyszer sem sikerült rájönnie, hogy ez milyen emberi természetből fakad.

Ismét csöngetnek, és kezdetét veszi a következő óra. Az összes diák visszaindul az iskolába, és besétálnak szép sorjában az osztálytermeikbe, ám az ő osztálya nem a termük felé, hanem más irányba kezd haladni. Hinata értetlenül tekint körbe, majd amikor meglátja Narutot, a szőkéhez siet.

„Naruto! Hová mennek a többiek?"kérdezi értetlenül, amire a fiatal felé fordul, és elmosolyodik.

„Ja, te még új vagy itt. A negyedik óránk gyógynövénytan, amit Karura tanárnő tart a környezetvédelmi és biológia teremben."magyarázza Naruto, és a lila hajú lány félénken bólint egyet. „Gyere, mi majd megmutatjuk neked, hogy hol van."int a fejével, és a diák követni kezdi őt és a szőke riválisát.

Hinata fejében megfordul, hogy talán most majd megkérdi régi ismerősét, hogy ki az a fiú a fotón, és mi a vörös hajú diák neve, de… csak nem jön össze az elegendő bátorsága hozzá. Sóhajt egy nagyot, és összeráncolja homlokát.

Pedig egyszer már említették a vörös hajú nevét… de mikor is…

Megtorpannak a szőke léptei, és Hinata véletlenül nekimegy osztálytársának. „B-bocsi."mondja hátrébb lépve kettőt.

„Semmi baj."legyint egyet Naruto, majd az egyik terem felé mutat. „Az-az a terem. Ott tartják a gyógynövénytant."

A diákok besétálnak a terembe, majd egy széles, hosszú asztalnál felsorakoznak egymás mellé. Az asztal végénél egy nő áll, kinek rövid homok-szőkés haja van, és gesztenyebarna szemei. Kedvesen mosolyog a fiatalokra.

„Jó napot mindenkinek."mondja lágy, gyengéd hangon, mely dallamosan cseng.

„Jó napot Karura tanárnő."köszön vissza az osztály mosolyogva.

Hinata csodálkozva nézi a hölgyet, aki gyönyörűen ragyog, és kedves mosolya megmelengeti a diákok szívét. A lila hajú lány pislog egy párat, majd körülnéz.

Mint valami botanikus kert, olyan az egész terem. Telis-tele különböző növényekkel, melyről figyelmesen gondoskodnak. A teremben nincs tábla, sem pedig szék. Csak ez a hatalmas asztal található benne, meg persze a több száz fajta gyógynövény.

Az asztalon egy fajta növény található, melyből minden diák előtt egy darab helyezkedik el. Mellettük kesztyűk, amiket a fiatalok, amint elfoglalják helyüket, fel is húznak a kezükre.

Hinata félénken megfogja a kesztyűt, majd a mellette lévő szőkére néz.

„Ne félj. A kesztyű arra szolgál, hogy megvizsgálhassuk a növényeket. Vannak melyek szúrnak, vagy kiütést okoznak, ezért kell felvennünk ezeket."magyarázza neki Naruto, amire a lány bólint egyet, és felveszi a kesztyűket.

Karura mosolyogva végignéz a diákokon. „Mindenki felvette a kesztyűjét?"kérdezi, amire a tizenévesek igennel felelnek. „Remek. Akkor vegye kezdetét az óra. A mai napon a cickafarkról fogok beszélni. A közönséges cickafark igazi nemzetközi gyógynövény. Nemcsak kínai kultúra szerves része, de a görög-római eredetű keresztény hagyaték, ezáltal európai hagyományok gyakori szereplője is. A kinézetével kapcsolatban mit említenétek meg?"

„A cickafarkfűnek lándzsás levei vannak, amiknek egyik oldalán akár 50 másik levél is kialakulhat. Emiatt kissé úgy tűnhet, mintha ezer levele volna. Az angolszász hagyomány népe szóhasználattal százlevelűfűnek is nevezte a cickafarkot."válaszolja Itachi, amire a tanárnő bólint egyet.

„Így van, Itachi."mondja Karura, majd a növény egyik kis levelét felemeli. „Ha ti is alaposabban megvizsgáljátok, tökéletesen látni fogjátok, hogy a cickafark levele mennyire éles. Ez egy igen hasznos növény, rengeteg mindenre ajánlják. Emésztési problémákra, felfúvódásra, étvágyjavítónak, valamint tüdő-, végbél-, méh-, hólyag-, és orrvérzés esetére."

Hinata figyelmesen hallgatja a tanárt. Az előző iskolában, ahová járt, nem tartottak gyógynövénytant, pedig nem is rossz óra. Főleg egy ilyen kedves, és kellemes személyiségű tanárral megtartva.

A nap gyorsan elszáll. Hinata a szünetekben vagy egyik ismerősével/új barátjával beszélget, vagy még egyszer elsétál a szőke fiú fotójához, és tovább vizsgálgatja kinézetét. Még soha nem látott hozzá hasonló fiatalt. Rendkívül tehetséges, eszes, helyes… mennyi dicséretre méltó jellemző, és mégis… Hinata valami mély, és sötét érzelmet lát arany szemeiben kavarogni. Nem tudja pontosan milyen érzelem lehet, de… megsajdul tőle a szíve.

Kissé összerezzen a csengő hallatától, majd lassan letapasztja tekintetét a fiúról, és elindul az osztálya felé. Lassú léptekkel halad, miközben szomorúan összeráncolja a homlokát.

Több száz fotót látott a falakon, de ennek a fiúnak a fényképe különösen lekötötte az érdeklődését. Főleg a kinézetének tényezői. Arany színű szemek, és kék jelzések a testén? Vajon mi okozhatta ezt nála? Mert az biztos, hogy nem egy természetes adottság.

Hinata eléri a termet, majd besétál, és helyet foglal. Osztálytársai egymással beszélgetnek, kivéve a vörös hajú tizenévest, aki továbbra is egy könyvet olvas. Hinata kissé összeráncolja homlokát, majd feltekint a fiatalra, aki nem messze mögötte ül.

Neki is ugyanaz az érzelem kavarog a szemeiben. Valami mély, és hasogató… de míg neki inkább fájdalommal és meg nem értéssel kevert, addig a szőkének a sötétség felé húz a szemeiben megbújó érzelem.

A fiú kitekint könyve mögül, és a lila hajú lány rögvest elfordul. Hinata kezeit kezdi tördelni, miközben arca ismét felmelegszik.

Az ajtó bezáródik, és már benn is van a tanár. Egy sötét kék hajú nő sétál a tanári asztalhoz. Tincseit hátul összekötötte, és érdekes módon a nagy hideg ellenére is elég lenge öltözetben virít.

„Na, drága kis semmirekellő bagázs! Ma én helyettesítek, mivel a történelem szakos tanárotoknak, vagyis az igazgatónőnek egy kis dolga akadt!"ül fel az asztal teteére, majd végignéz az osztályon. „Ó, üdvözlöm újra itt a 15.-eseket, és persze az új lányt is. A nevem Anko. Földrajz szakos vagyok, de ma én helyettesítem a történelmet."mondja komoly hangon"Szóval… mi volt mára feladva?"kérdezi, és a kék hajú fiú rögvest válaszol is.

A tanár átismételi az anyagot a fiatalokkal, beszélget velük, felszólít pár diákot. Hinata csendben hallgatja a többieket, bár esze máshol jár. Nem tudja kiverni a fejéből a gondolatokat, hogy ki lehet az a szőke fiú, és hogy miért vannak ilyen érdekes tényezői.

Az órán nem sok érdekes történik. Hinata szinte észre sem veszi, hogy milyen gyorsan elszáll az idő. Amióta annak a fiúnak a fotóján rágódik, azóta kevésbé figyel a körülötte végbemenő dolgokra.

A szünetben ismét elsétál a szőke képéhez, és még egyszer megvizsgálja. Egyszer-egyszer egy arra tévedő diákot megkérdez, hogy nem-e ismeri, de mindenegyes alkalommal olyan válaszokat kap, amik nem segíthetnek neki. Vagy azt mondják, hogy nem ismerik, vagy pedig egy ürüggyel gyorsan elrohannak.

Hinata egyre jobban kezd arra gyanakodni, hogy a fiú kilétét tényleg el akarják valamiért titkolni. De vajon milyen okból kifolyólag?

Ismét csengetnek. A hatodik órán az informatika terembe mennek, és pár programot tesztelnek a gépeken. Az órát Kurenai tartja, aki egy kedves hosszú fekete hajú nő. Diákok tiszta szívükből kedvelik, és szeretik ezt a tanárt.

Hinata bemutatkozik a nőnek, majd elbeszélget vele egy kicsit. Elmondja, hogy honnan jött, és mik a tervei. Megemlítené a szőke fotóját is, hátha a tanár tud neki róla mondani valamit, de inkább majd máskor kérdezősködik.

A számítógéphez nem igazán ért. Sajnos, az előző iskolájában nem jól tanították az informatikát, így amennyit tud a gépről, az annyi, amennyit az apja mesélt neki róla. Igaz, az interneten való keresgéléshez nagyon ért. Bármit meg tud találni, ha a téma eléggé felkelti az érdeklődését.

„Nem baj, ha nem értesz igazán a számítógéphez. Itt majd megtanulod a csínját-bínját."mondja neki kedvesen Kurenai, amire a diák elmosolyodik.

A hetedik órában ismét Kakashi jelenik meg, aki a kémiáról kezd el mesélni. Dolgozatot is íratna, de úgy van vele, hogy első nap nem akarja így megijeszteni az új lányt. Inkább regél egy párat az anyagokról. Az óra végén mindenki megkönnyebbültem nyújtózik egyet, majd összepakol. Vége a mai napnak.

Hinata először csendben figyeli a többieket, és miután Sakura odaadja neki az órarendet, ő is pakolni kezd. Hétfőn hét óra van az órarend szerint. Pár kérdést feltesz a tantárgyakkal kapcsolatban, amikre a rózsaszín hajú örömmel válaszol.

„Szia, Hinata! Ha bármikor kedved támad átjönni, csak szólj! Itt lakom a közelben."integet neki mosolyogva Sakura.

„Én is itt lakom nem messze. Hozzám is benézhetsz. Na, szia!"köszön el tőle Ino is, majd a rózsaszín hajú társaságában távozik.

Hinata integet egy kicsit nekik. Nagyot sóhajt, majd körbenéz. Az osztály nagy része már elhagyta a termet, csak egy páran maradtak benn. Hinata mindent elpakol, majd a végénél egy nagyot sóhajt.

„Senkitől sem tudtam megkérdezni annak a vörös hajú fiúnak a nevét."mondja magában szomorúan, majd az osztálytársaira tekint. Maga sem tudja miért, de valahogy… még mindig nincs bátorsága megkérdezni senkitől sem, hogy hívják a fiatalt.

Már épp indulni készülne, az új barátnőitől is elbúcsúzik, amikor egy kéz éri a vállát. Hinata hátrafordul, és szembetalálja magát a szőke fiúval, aki mosolyogva néz rá.

„Igen?"

„Ha kedved támad, bármikor benézhetsz hozzánk. Ha mondjuk, kérdezni szeretnél valamit, vagy csak… tudod."mondja neki kedvesen Naruto, amire a lány elmosolyodik.

„Köszönöm, de ma nem érek rá. Holnap, vagy talán holnap után majd lehet, hogy benézek hozzátok."fésüli füle mögé lila tincseit Hinata.

„Azért itt a telefonszámom, ha bármi történne. Nyugodtan hívj csak."ad át egy kis cetlin a fiatalnak Naruto, és a papíron pár szám található.

„Úgy lesz."bólintja Hinata mosolyogva, és elteszi a cetlit a zsebébe.

„Rendben. Mi szívesen látunk."azzal hátat fordít a lánynak, és a barátai társaságában elsétál.

„Naruto!"kiált a fiú után Hinata, amire a szőke visszapillant rá válla felett.

„Igen?"emeli fel kérdőn a szemöldökét Naruto.

Hinata pár pillanatig nem szólal meg, majd lassan tördelni kezdi kezeit, és a föld felé fordítja tekintetét. „Nem… semmi."gondolja meg magát, és a fiú csak felhúzza a vállait, majd tovább sétál.

„Most sem volt… elég bátorságom hozzá…"sóhajtja keserűen Hinata, s lassan megindulnak léptei.

Elhagyja az iskolát, és hazaindul. Az új otthona a közelben van, úgyhogy nem volt nehéz megtanulnia elsőre az utat hazafelé. Nem nézegeti a csodás boltok kirakatait, nem vizsgálgatja az új, ismeretlen környezetet, csak megy előre, és nagyokat sóhajtozik. Megtorpannak léptei, és lassan felemeli tekintetét. Szemei elkerekednek, amikor megpillantja a hatalmas, nyitott jégpályát.

„Lehet, hogy most is ott van?"kérdezi magától, s léptei elindulnak a korcsolyapálya felé. Amikor eléri, szemeivel rögvest a vörös hajú fiút kezdi keresni. S lám, meg is találja!

A fiatal most is a jégpályánál van. Leül az egyik padra, felhúzza először a bal, majd pedig a jobb lábára a korcsolyát, erősen beköti mindkettőt, s miután végzet vele, ellépked a pályáig. Óvatosan rálép a jég sima felületére, egy kicsit megkocogtatja a korcsolya élét, majd nekikezd annak, amit már kora reggel is tett. Először lassan siklik a jégen, majd pedig egyre gyorsabban.

Hinata elkápráztatva bámulja a fiút, majd a pályához sétál, és leül az egyik padra. Csendben figyeli a fiatalt, aki látszólag észre sem veszi, hogy valaki figyeli őt. Nem tudja pontosan meddig figyeli, csak azt, hogy rendkívül ügyesnek találja. Hihetetlen mozdulatokat, pörgéseket hajt végre a jégen… csodálatos.

Lilás szemei mindenegyes mozdulatát követik, és ajkai közül egy reszketeg sóhaj távozik.

„Ügyes, nem igaz?"szólal meg váratlanul egy hang nem messze mögüle, amire rögvest összerezzen, és maga mögé tekint.

Az a szőke lány ül mögötte, aki az iskolában is beszélgetett a vörös hajúval. Kedvesen mosolyog rá, majd tekintetét a fiúra szegezi.

„Vagy talán nem őt figyelted?"kérdezi a korcsolyázó fiatalra mutatva.

Hinata lepődötten és kissé elpirulva bámul a szőkére, aki kuncog egy kicsit, majd leül mellé.

„A nevem Temari."mutatkozik be kedvesen, és tekintetét ismét a vörös felé fordítja. „Őt pedig Gaaranak hívják. Sabaku no Gaaranak."

Hinata rögvest a fiú felé fordul. „Hát végül csak megtudtam a neved… Gaara…"ráncolja össze a homlokát, és vesz egy mély lélegzetet. Gaara… már emlékszik, a fizika tanár említette egyszer a nevét, amikor a versenyhez gyűjtötte össze a fiatalokat. Akkor hallotta először a fiú nevét…

„Te ki vagy?"fordul a lány felé Temari, amire a lila hajú kissé összerezzen, majd elmosolyodik, és a szőkére szegezi szemeit.

„A nevem Hinata. Gaara osztálytársa vagyok."válaszolja. Egy pillanatra elhallgat, aztán ismét szóra nyitja ajkait. „És te milyen… kapcsolatban állsz vele?"kérdezi félénken tördelve kezeit.

„Én? Gaara unokatestvére vagyok. Az anyjának a nővérének a lánya."mondja Temari, és a fiatal bólint egyet. Első hallásra kissé zavaros az, amit a lány mondott, de ez minden ember számára az első nekifutásra.

„És az a barna hajú fiú?"ugrik be a fejébe Hinatanak, amikor visszaemlékezik az udvari beszélgetésre.

„Milyen barna hajú?"ráncolja össze értetlenül a homlokát Temari.

„Az, akivel beszélgettetek. Láttalak titeket az udvaron, és volt veletek még egy barna hajú fiú is."magyarázza Hinata, amire a szőke homlokon csapja magát.

„Ja! Ő Kankuro. Az öcsém."feleli mosolyogva Temari, és a lila hajúnak végre összeáll a kép.

„Már értem."suttogja halkan Hinata. Pár pillanatra csend telepszik kettejük közé, majd a szőke kissé lejjebb hunyja pilláit, és a tizenéves felé fordul.

„Gaara mesélt rólad. Azt mondta, egy félénk új lány vagy, aki most jött ebbe a városba."mondja Temari, amire a lány döbbenten felé fordul.

Hinata lassan elmosolyodik, és némán prémes csizmájára szegezi szemeit. Pár percre elcsendesednek, majd a szőke még nagyobb mosolyra húzza ajkait, és feláll a lány mellől.

„Mondd, szeretnél vele beszélgetni?"hajol le a fiatalhoz Temari, amire a tizenéves megszeppenve tekint fel rá.

„Kivel?"

„Hát Gaaraval."int a fejével a vörös hajú felé. Hinata a kérdés hallatán rögvest elvörösödik, és elkerekedett szemekkel bámul fel a lányra. Egy rövid ideig nem is találja a szavakat, majd lassan bólogatni kezd. „Akkor gyere!"nyújtja a fiatal felé a kezét, és a gyermek lassan körbefogja ujjaival.

Lesétálnak a korcsolyapályához, és amikor leérnek, a szőke odakiált a fiúnak. „Gaara! Itt egy lány! A neve Hinata, és beszélni szeretne veled!"

A vörös hajú megáll a jégen, és feléjük fordítja a tekintetét. Lassan hozzájuk siklik, majd lelép a pályáról, és megáll velük szemben. Kristályos kék szemeit a lila hajú fiatalra szegezi.

„Igen?"néz rá kérdőn, és mielőtt a lány egyetlen szót is kiejthetne ajkain, egy váratlan felnőtt hang szakítja meg a köztük lévő csendet.

„Gaara, miért hagytad abba a korcsolyázást?"sétál hozzájuk csípőre tett kezekkel egy szőke nő, ki haját két copfba fogta össze maga mögött. Idegesen néz a vörös hajú fiúra, majd szemei hirtelen kiszúrják a két fiatalt is mellette. „Ó, nem is vettelek észre titeket! Szia, Temari, és…"

„Hinata. Hinata Hyuuga."mondja Gaara a lány helyett is, és a nő lassan bólint egyet.

„Ő ki?"kérdi Temaritól Hinata, miközben az ismeretlen szőkére mutat.

„Tsunade. Gaara edzője. Alapvetően elég sok jégkorcsolyást tanít, vagy… tanított."nyögi az utolsó szót kellemetlenül Temari, és ennél az egyetlen szónál a vörös hajú is összerezzen egy pillanatra.

Hinata bólint egyet, majd a nő felé fordul. „Örülök, hogy megismerhetem. Gaara új osztálytársa vagyok."nyújtja a szőkének a kezét, és az edző kezet ráz vele.

„Szervusz. Én is örülök a találkozásnak."mondja Tsunade, és elengedi a gyermek kezét. A vörös hajú felé fordul, és ismét összevonja szemöldökeit. „Gyerünk, Gaara. Vissza a jégre. Hamarosan versenyre mész, és azt szeretném, ha a legjobb formádban mennél el oda."

„A versenyig még nagyon sok idő van hátra, és a jégkorcsolya már elég jól megy. Begyakoroltam kelőképpen azt a számot, amit majd be akarok mutatni."válaszolja Gaara, amire a nő sóhajt egy nagyot, és megmasszírozza a homlokát.

„Tudom, csak… izgulok, hogy-hogy fog sikerülni. Ez most tényleg egy nagyon fontos verseny lesz!"

„Ezt én is tudom."hunyja le a szemeit Gaara, majd kinyitja őket, és a lila hajú felé fordul. „Gyere, ha beszélgetni akarsz velem."mondja, s azzal elsétál az egyik padhoz, és helyet foglal.

Hinata csendben bámul utána. Lassan megindulnak léptei, majd amikor elér a fiúhoz, leül mellé. Mély lélegzetet vesz, és a vörös hajúra szegezi szemeit, aki némán bámul rá pár pillanatig, aztán a jégpálya felé tekint.

„Nem akartalak megzavarni. Nem tudtam, hogy versenyre készülsz. Én csak…"kezdi Hinata összeszedni a gondolatait, de csak egy nagy sóhajtás jön össze. A vörös hajú továbbra is néma marad, majd megszólal.

„Nem zavartál meg. A versenyig még van idő."válaszolja Gaara nyugodt hangsúllyal.

Hinata tördelni kezdi kezeit, és amikor már épp ismét belekezdene egy témába, a vörös hajú váratlanul megszólal.

„Miért bámultál?"kérdezi Gaara, amire a lány értetlenül néz rá.

„Tessék?"pislog egy párat megszeppenve Hinata, és a fiú lassan rá szegezi kristályos kék szemeit.

„Egész nap… miért bámultál?"teszi fel ismét a kérdését. Hinata teljesen elpirul, hisz nem gondolta, hogy a tizenéves észre fogja venni. „Amikor helyet foglaltál, az órán, a szünetben, az udvaron… folyton bámultál. Miért?"

Hinata akadozni kezd, és szavakat keres. Először semmi sem jut eszébe, majd lassan szóra nyitja ajkait. „Reggel… amikor beköltöztünk, elmentem egy kicsit körülnézni a környéken, és… láttalak téged korcsolyázni. Nagyon ügyes voltál, és csak arra tudtam gondolni, hogy vajon ki lehetsz, így amikor megláttalak az iskolában…"kezd el magyarázni, és a vörös hajú ismét a pálya felé fordítja a tekintetét.

„Értem."mondja Gaara, s kicsit megtámasztja magát a háta mögött.

Minden elcsendesül. Hinata egy pillantást vet a két szőkére, akik közül a fiatalabb mosolyogva, míg az idősebb kissé gondterhelten beszélget a másikkal. A lila hajú belekezdene valamilyen témába, de inkább hallgat.

„Tudsz korcsolyázni?"kérdezi váratlanul Gaara a lányra szegezve tekintetét.

„N-nem."válaszolja elpirulva Hinata, amire a fiú ismét a jeges pálya felé fordul.

„Megtanítsalak?"

Hinata először döbbenten bámul a vörös hajúra, majd halkan megszólal. „Komolyan… megtennéd? Úgy értem, nem probléma? Főleg, hogy versenyed is lesz…"ráncolja össze a homlokát.

„Nem baj. Mondtam már, hogy a versenyig még van bőven idő. Nem okoz gondot."válaszolja Gaara. „Akkor megtanítsalak, vagy nem?"kérdezi ismét, amire a lány pár pillanatig nem is válaszol.

„Ha komolyan nem okoz gondot… akkor igen. Létszíves taníts meg korcsolyázni."mosolyodik el lassan Hinata, amire a fiú is megenged magának egy halovány mosolyt. „Tudod… én nem igazán vagyok jó egyetlen egy sportban sem. Az úszás még megy, de az sem az igazi."meséli, egy pillanatra elhallgat, majd folytatja"Korcsolyázni mindig is szerettem volna. Szerintem gyönyörű sport. Könnyed, és gondtalan."suttogja az utolsó szavakat.

Gaara némán bámul a jégpályára, és csak percekkel később szólal meg. „Egyszer… valaki azt mondta nekem, hogy ha úgy is érzem, hogy ez a sport felszabadít, megkönnyít, és elfeledteti velem a problémáimat, akkor sem szabadulhatok meg teljesen az életem gondjaitól. Amíg egyedül siklok a jégen, addig a szívemet tovább mardoshatják a kételyek, és a problémák."csendesedik el egy kicsit. „Ám ha valaki mással, egy számomra fontos és kedves személyes osztom meg a korcsolyázás varázsát… akkor valóban felszabadulhatok mindenegyes gondom alól. Ha valaki mással osztom meg ezt a boldogságot…"

Hinata csodálkozva néz a vörös hajúra. Milyen szép megfogalmazás. Lassan szóra nyitja ajkait, és összekulcsolja ujjait. „És ki mondta ezt neked?"kérdezi, amire a fiú szemeiben lévő fájdalom a százszorosára növekszik, és arcát ellepi a szomorúság.

„A bátyám…"válaszolja Gaara, és lassan feláll a lány mellől. Kissé ökölbe szorul keze, majd ellazítja izmait, és a lila hajúra néz. „Szeretnél még beszélgetni valamiről, vagy nem?"kérdezi, amire a fiatal rögvest felpattan.

„Hát… nem is tudom. Talán most inkább nem rabolnám tovább az idődet, de ha máskor nem zavar, és megengeded, hogy ismét lejöjjek ide…"

„Mindennap iskola után itt vagyok. Ha megszeretnél tanulni korcsolyázni, akkor gyere csak nyugodtan, és én majd megtanítalak. Nem zavarsz, és nem okoz nekem gondot."vág közbe Gaara, és elindul a jégpálya felé.

Hinata a fiú után tekint, majd elmosolyodik. „Köszönöm! Akkor… ha már így alakult… lehetnénk barátok?"kérdezi, s a vörös hajú léptei rögvest megtorpannak.

„Barátok?"ismétli értetlenül összeráncolva a homlokát Gaara.

„Igen."a fiú felé nyújtja a kezét. A tizenéves habozik pár pillanatig, majd lassan megfogja Hinata kezét.

„Rendben. Legyünk barátok."

Hinata boldogan elmosolyodik, és kissé ki is pirul az arca. „Látod Hinata?... Nem is volt olyan nehéz…"gondolja magában, és a gondolattól még nagyobb mosolyra húzza ajkait.

/

Hina és Gaa összebarátkozott! Hát nem aranyos? Habár az izgalmak még csak most fognak jönni…