Halo, ideje volt már a folytatásnak. Ebben a részben Logan koronázását és első rendeleteit írom le.
- Éljen soká, Albion 3-ik uralkodója, Logan király! – Logan kétellyel, de mégis, hatalmas vágyakozással tette fejére apja koronáját és fogadta el a rá kiszabott felelősséget. Már sokszor a fejébe vésték hogy mit jelent királynak lenni, Már régóta érezte hogy készen áll a feladatra.
A tömeg őrjöngő tapsviharral fogadta az új uralkodót, egy egész napos ünnepség vette kezdetét, Logan nem szerette a zajos ünnepeket, de ez volt a kötelessége, királyként. Nem lelt örömet a táncba, a zenében, a virágokban, az állatokban és állítólag a nők sem érdekelték. Hiába volt jóképű és a rideg stílusától hiába borultak a lába elé a szebbnél szebb nők, őt nem érdekelte semmi, csak az uralkodás.
A koronázása után, a birodalom legnemesebb és leggazdagabb polgárai jöttek örömüket kifejezni és hűségüket fogadni Logan királynak. A királyi tanács sem volt különb. Logan, 22 évesen a trónon ült és ő lett az eddig legfiatalabb király, de úgy ült ott mintha tökéletesen arra született volna. Az összes alattvalójából tiszteletet és engedelmességet parancsolt a tekintete és a megjelenése, egy igazi uralkodó volt.
Ellenben a húga, Arthuria hercegnő, 14 évesen, az ellentéte volt, az elegáns ruhája több helyen is foltos lett miután letámadta az édességes asztalt és egy hercegnőhöz méltatlanul, magába tömött egy egész csokoládés tortát. A haja, miután egy teljes órán át lefogták hogy megigazítsák, most szerteszét állt és bárki, aki először látná, meg nem mondaná hogy ő a király, testvérhúga.
Először a király Segítője, Ser Walter Beck térdelt le és esküdött fel Loganre.
- Esküszöm hogy halálom napjáig hűséges alattvalója leszek felségednek, a kardja leszek amivel lesújt az ellenségére és akár az életem árán is megvédem önt és a családját. Ahogy apádat, úgy téged is szolgálni foglak.
- Hűséggel fogadom a hűséged, Ser Walter. Remélem méltó leszek a szolgálatodra és hogy segítesz elérni, hogy Albiont egy az eddigieknél is jobb korba vezessük.
A tanács többi tagja is követte az öreg lovag példáját, Swift őrnagy, a hadsereg egyik vezetője, kissé alacsony, bajszos férfi, tiszti egyenruhában, Turner tábornok, hatalmas, ijesztő férfi, de rendkívül karizmatikus egyén volt, hatalmas, bozontos szakálla volt. Reaver, a Reaver Művek vezérigazgatója és a királyi kincstárnok, ő felelt érte hogy a királyi kincstár mindig is tele legyen, kissé megijesztette Arthyt, a bőre olyan sápadt volt mint egy kísértetnek, a haja meg a szeme fekete és olyan sunyi vigyor volt az arcán mintha tudna valamit amit mások nem. Még sokan mások tették tiszteletüket, ami egy egész napon át tartott.
Arthuria teljesen elaludt a tiszteletadáson, csak a tapsvihar verte fel ami a szertartás végét jelentette. Örült hogy véget ért a szertartást, mert a gyomra elkezdett morogni és az a csokitorta most gyűrte le az emésztő rendszerét és a nap hátralevő részén a mellék helységben volt kénytelen trónolni.
Logant a leggonoszabb és legkönyörtelenebb királynak tartják Albion történelmében és azt mondták hogy már a koronázása után elkezdte romba dönteni a királyságot, de ez nem igaz.
Logan kiváló királynak ígérkezett, az apjától tele kincstárt és békés népet ami kedvelte a királyi családot és nem mellékesen, a koronaherceg is sok szövetségest gyűjtött maga köré.
A hadsereget is felfejlesztette, megtartotta az apja legerősebb osztagát, a Swift gárdát a királyság legerősebb katonai alakulatának, de egy új szakaszt kezdett el kiképeztetni, általa írt szabályokkal. Ezeknek a katonáknak nem csak új egyenruhájuk és fegyvereik voltak, teljesen hűségesek, megvesztegethetetlenek, kiváló harcosok és nem utolsó sorban, Loganhez voltak hűségesek. Az egyenruhájuk is eltért a szabványos rendtől.
Amíg az apja katonáinak vörös kabátja volt, ezeknek az új katonáknak lila volt az öltözetük, könnyű páncélt hordtak és az egész arcukat egy vasálarc védte. Logan legnagyobb változtatása a seregben, a nők egyenjogúvá tétele, eddig csak férfiak jelentkezhettek katonának, de az új gárda java része, nőket is alkalmazott, csupán az elvárásoknak kellett megfelelni. Az álarc és az egyenruha miatt nem volt könnyű megkülönböztetni a nemeket.
Kiderült hogy ezek az új katonák, messze felülmúlják az eddigieket és egyre népszerűbb lett a hírük. Logan és a gyerekkori barátja, Wilson hozták létre ezt a szakaszt és eleinte Logan Gárdának, később Elit Gárdának, de amint a teljes hadseregnek több mint a 60%-át kitették, már ők voltak a Királyi Hadsereg. Sokan továbbra is Elit Gárdának hívja ezt a frakciót, de rohamosan csökkennek a számuk.
A hadsereg vezére Turner tábornok volt, de már az előző királlyal szemben is engedetlen volt és gyakran fenyegetőzött azzal hogy ellene fordult. Logannel sem volt másképp.
- Idefigyeljen, "felség", - A tábornok pimasz, de mégis, fenyegető hangnemet ütött meg. – ne várja el hogy kutyaként ugrok az összes parancsára! Én már azelőtt is a Királyi Hadsereget vezettem hogy ön a világra jött! Egy kicsit többet tudok a hadviselésről mint itt akárki! Ha Ser Walter és Swift őrnagy nem állna maga mellett, már rég itt hagytam volna magát, de az is lehet hogy Albiont szabadítottam volna meg öntől és attól a semmirekellő húgától! – Logan fagyos csendben hallgatta végig a félelmetes külsejű tábornok fenyegetését, nem értette, az apja hogy engedhetett egy ilyen fékevesztett vadállatot a hadsereg élére. Az apja talán elnézte az ilyen szintű kirohanásokat, de Logan nem az apja volt.
- Turner tábornok, kiváló katonai múltra tekinthet vissza, ezennel menesztelek a királyi tanácsból és felmentelek a szolgálat alól. Malommezőn ajándékozok önnek egy kúriát ami az öné és a gyermekié lesz az idők végezetéig, de nincs többé szükség a szolgálataira. – Ez egy rendkívül nagylelkű ajánlat volt Logan részéről, azonban a tábornok ezt sértésnek gondolta.
- Hogy egy házat hogy kiemelkedőnek érezhessem magam a többieknél és amit aztán rám gyújthatnak hogy bent égjek!
- Tábornok… - Turner nem tűrte tovább a sértéseket, az asztalra csapott és ha az Elit Gárda nem lett volna elég gyors, Logan meghalt volna.
Legalább 4 katona kellett hogy lefogják a dühös tábornokot.
- Vessétek tömlöcbe! A trónteremben ítélkezek felette.
- Igenis, felség! – Wilson utasította az embereit hogy tegyék amit a király mondott.
Albion trónja még a régi király dekorációjával volt díszítve, vörös szőnyegek, függönyök, régi lovagi páncélok és kardok, de megfelelő mennyiségű gyöngédség és elegancia volt benne. Logan ezt a dekorációt egy kissé idejétmúltnak tartotta.
Ő inkább lila szőnyeget, függönyt, katonai öltözékes bábokat és modernnek tűnő díszpuskákkal és pisztolyokkal díszítette a tróntermet.
Uralkodóként, az első fontos döntését kellett meghoznia, ítélkeznie kell Turner tábornok felől.
- Turner tábornok, a Királyi hadsereg egykori tábornoka, elárultad a birodalom hűségét, az én bizalmamat és apám szeretetét! Azt hiszem mindketten tudjuk mivel jár az árulás ilyen formája.
- Heh, nem vagy más csak egy kölyök, koronával a fején! Apádnak nem volt joga ahhoz hogy uralkodhasson és neked sincs! Egy ember sem áll a többi ember felett! Miben különböznétek ti a többi embertől?! A Hős véretek miatt?! Albion összes emberében ugyanolyan vér folyik! A varázserőtök miatt?! Mi a helyzet a mágusokkal és az utcai bűvészekkel?! Esetleg az erőtök végett?! A szörnyek és a vadállatok is éppoly erősek! Nem különböztök tőlünk semmivel! – A tábornok megpróbálta fellázítani a tömeget akiket a trónterembe hívtak össze. Egy darabig csendes sugdolózás vette kezdetét, de Logan jelzett a katonáinak hogy adjanak le néhány figyelmeztető lövést amitől azonnal elhallgattak. – A megfélemlítés. Az apja nem így tette volna.
- Én nem az apám vagyok, de nem szándékozom szörnyeteggé válni! Az ítélet, életed végéig a Hollóheg Erőd börtön foglya leszel és ott is fogsz meghalni! Milton kapitány fog felügyelni.
- Igenis, felség! – Az említett kapitány előrelépett és egy szakasz katonával még aznap hajóra tették a fegyencet.
A Hollóheg Erőd Albion legvédettebb és legerősebb börtöne volt ahová a birodalom legveszélyesebb bűnözőit zárták. Mindenki figyelte ahogy elvezetik és hajóra rakják és mindenkit félelemmel töltött el amikor megesküdött hogy visszatér és bosszút áll a királyi családon, de Turner tábornok felől 6 évig senki sem hallott semmit.
Loganre még sok más teendő várt aznap. Kezdésképpen fel kellett becsülni a kincstár jelenlegi állapotát amit az apja kifejezetten jó állapotban hagyott.
- Jónapot felség, - egy alacsony, kopaszodó és pocakos idős férfi köszöntötte a királyt. – az én nevem Hobson és én lennék felséged könyvelője, titkára, legfőbb talpnyalója és napirend beosztója. Ahogy az apját, ugyanúgy, önt is minden tudásommal szolgálni fogom. Amint tudomásomra jutott, eltávolította Turner tábornokot az udvarból, szabadjon megjegyeznem, kifejezetten hálás vagyok érte, az az ember a frászt hozta rám. Nem is értem, hogy engedhette az apja a hadsereg élére. Ha azon gondolkodna hogy rossz döntést hozott, megnyugtatom, rengeteg ember gyűlölte a tábornokot.
- Nincsenek kétségeim a meghozott döntéseim felől, Hobson, ne vond kétségbe a döntéseim!
- Ahogy kívánja, felség és esedezem a bocsánatáért. – Elővett egy papírt. – Íme a mai uralkodói napirendje. – Logan vetett egy pillantást a papírra, elég zsúfolt volt a napirendje, de tudta hogy királyként kötelessége a saját kényelmét a nép érdeke elé helyezni.
Az első napirend az adópolitika volt.
- Óh, már nagyon vártam ezt a pillanatot. – Hobson a kincstár felé vezette Logant. A kincstár színültig volt arannyal, ékszerekkel és aranyozott ékszerekkel, drágakövekkel és minden más csillogó csecsebecsével. – Jelen pillanatban, 5621943 aranyérmével egyenlő kincs van ebben a helységben és mielőtt megkérdezné, igen, személyesen számoltam meg.
- Erre azért nem volt szükség.
- Heh, az apja is ugyanezt mondta.
- Azt garantálom, Hobson, az én uralmam alatt, ez a halom a 3-szorosára fog emelkedni.
- Merész szavak, felség, de a szavak olyanok akár a szél. Beszélni bárki tud, a döntések határozzák meg a birodalom jövőjét és ha már a döntéseknél tartunk, ideje meghozni a következőt. Milyen magasak legyenek az adók az ön uralma alatt? Mint azt tudja, az apja igencsak népszerű uralkodó volt és ennek ellenére, kiváló állapotban hagyta önre a kincstárt ami rendkívül ritkaságnak számít az uralkodók terén.
- Mennyi ideig tartott apámnak összeszedni ezt a nagy halom aranyat?
- Az édesapja több mint 40 éven át uralkodott, felség és ez idő alatt töltötte meg így a kincstárt. Mondtam, a nép nagyon szerette az apját, de a népszerűség és a tele kincstár ritkán járnak párban. Ha az apja egy kegyetlenebb lett volna, lehet több pénz lenne itt, de kétlem hogy olyan sokan megsiratták volna.
- Felteszem, az adók alacsonyak voltak?
- Ahogy mondja, felség. Megcsinálhatja hogy továbbra is ezen a szinten tarja az adókat és a kincstár mérsékelt állapotban, ugyanilyen marad. Esetleg meg is szüntetheti az adókat, amit teljes határozottsággal ellenzek, mert nem csak az emberek lustasága fog így megnőni, de a kincstár közelebb kerülhet az összeomláshoz. A harmadik lehetőség és kérem, ne hagyja hogy az izgatottságom akár egy pillanatra is befolyásolja felséged döntését, megnöveli az adókat. Az utóbbi döntés elég népszerűtlen lesz, de így egy jó lépéssel közelebb kerülhet álmai beteljesítéséhez. Hogy határoz, felség?
Logannek nem kellett sok idő a gondolkodásra, tudta mit kell tennie.
- Apám türelmes ember volt, kitartóan gyűjtögette a szövetségeseit, a legmagasabb nemesektől, egészen a legalacsonyabb közemberekig. A türelme meghozta gyümölcsét és gyakorlatilag az egész birodalom mellette állt és egy szép korba vezette a népet. Én egy még szebb korba vezetem őket és az a célom hogy még az apámnál is nagyszerűbb uralkodó lehessek és ehhez minél több pénzre van szükségem, méghozzá mielőbb. A döntésem, hogy növelem az adókat!
- Ahogy kívánja, felség. – Hobson meghajolt és máris elindult hogy intézkedjen. A kincstárban, egy éven belül 6021943 arany lesz található, a becslések szerint.
Az uralkodó következő napirendje, a hadsereg új fő tábornokának a kinevezése.
A trónteremben két frakciónyi katona gyűlt össze, a régi gárda maradéka, akiket még a régi király alakított, a vörös kabátosok legerősebb gárdája, a Swift Gárda. Az ő jelöltjük a nagy Swift őrnagy volt, Logan apjának a jóbarátja és a leghatékonyabb katonatiszt a hadseregben. Több mint 30 év büszke szolgálat áll mögötte és ez idő alatt az emberei szeretetét is kivívta.
A másik frakció, a nemrég megalakult Elit Gárda, Logan személyes katonái, a lila köpenyesek, avagy gúnynevük, a Vasálarcosok. Alig 5 éve alakultak, de ez idő alatt egy komplett katonai sereggé alakultak ahol a cél mindig szentesíti az eszközt és minden katona a tőle telhető legjobbat nyújtja. Gondolkodás nélkül feláldoznák az életüket a királyért és minden kérdés nélkül teljesítik a parancsait. Az ő jelöltjük Wilson volt, ő és Logan már régóta jó barátok, de ez egyáltalán nem befolyásolta a döntését.
- Felség, - Swift őrnagy kezdte a választó beszédét. – a régi gárdát még az apja alapította és ő maga is benne szolgált fiatal korában és én magam is együtt harcoltam az oldalán. Bölcs dolognak tartja ha ezt mind félredobja és a földbe tiporja?
- Felség, - Wilson az ellenérvét kezdte. – teljes mértékben egyet kell értsek Swift őrnaggyal, a gárdája sok fiatal, leendő katona példaképe volt, köztük az enyém is. De a "volt" szón van a hangsúly. Ahogy a neve is utal rá, ez a gárda már régi és a tagjai öregek. Valóban úgy gondolja, érdemes rájuk bízni az egész birodalmi sereg vezetését? Szerintem nem. A változás fájdalmas tud lenni, de szükségszerű. A régi sorsa hogy az új le váltsa. A Swift Gárdának most jött el az ideje. – A két vezér össze nézett, Swift dühösen, Wilson nyugodtan.
- Mindkettő gárda kiválóan szolgálja a királyságot. Mindkettőben kiváló katonák harcolnak, ezért nem vagyok képes dönteni. Az ajánlatom a következő, gyűjtsétek össze a 4 legkiválóbb katonát a seregetekből és velük együtt egy öt részes kihívást kell teljesítenetek. Az 5 próba alatt be kell bizonyítanotok vezetői képességeteket, a katonáitok harci tudását és problémamegoldó képességét, valamint az irántam tanúsított hűségüket.
Ez eldőlt, mindkét vezér elfogadta az ajánlatot. Amint a tanácskozásnak vége lett, Ser Walter még beszélni akart Logannel, négyszemközt.
- Felség, úgy gondolja hogy ez egy bölcs döntés? – Walternek egyértelműen nem tetszett ez a kihívósdi. – Swift jóember és megbízható. Ő kiváló lenne a hadsereg vezetésére. Wilson, lehet hogy hűséges és szó nélkül engedelmeskedik, de a módszerei hátborzongatók.
- Walter, megértem hogy te és Swift régi cimborák vagytok, de nem hagyhatom hogy a személyes érzelmek befolyásoljanak. Volt szerencsém megismerni Swiftet, tényleg jó és megbízható személy, de a legtöbb katonájából hiányzik a fegyelem és a tisztelet. A gárdám alig 5 év alatt jutott el arra a szintre amihez az apáménak 30 évre volt szüksége. Már egy ideje szeretném próbára tenni a seregemet egy méltó ellenfélen és elérkezett az idő. Nem mellékesen, ez legalább szórakoztatja a népet. Reaver elintézte hogy hatalmas felhajtás legyen a kihívások napjain, szerinte ez jó lehetőség a kincstár tartalmának a megnövelésére.
- De akkor is, felség, nem lenne elég ha csak Swift és Wilson párbajozna egymással?
- És itt a következő dolog amiben tévedsz, Walter. Akármelyikük is nyerne, az nem jelenteni semmit. Voltak olyan hadvezérek is akik tehetségtelen harcosok voltak, de mégis több csatát nyertek mint azt bárki kinézte volna belőlük és voltak olyanok is, akik több küzdelemben tanúsították a harci tudásukat, de egyáltalán nem értettek a vezetéshez.
- Mire céloz? Mintha arra számítana hogy az Elit Gárda nyeri a küzdelmet.
- Személy szerint? Igen. Arra számítok. Fegyelmezettek, jobb kiképzésük és felszerelésük van, nem mellékesen hűségesebbek és a fiatalság is az oldalukon áll.
- De még nem harcoltak háborúban. A Swift gárda már bizonyított, harcedzett veteránok, egytől-egyig, felnéznek rájuk és ők testesítik meg azt amiért az emberek tisztelik a hadsereget.
- Akkor ez egy kiegyenlített küzdelem lesz.
Mindkét frakció vezetője azonnal elkezdte a katonái kiválasztását és a felkészülést a közelgő párviadalra.
Swift őrnagy a négy legerősebb emberét sikeresen kiválasztotta. Erősségi sorrendben, Ben Finn kapitány, Simmons hadnagy, Mázli közlegény és Kullancs közlegény.
Wilson sem volt rest és ő is a legjobbjait választotta, két férfit és két nőt, Jane kapitányt, Rod hadnagyot, Lucy közleányt és Phil közlegényt.
Mindegyik csapat tagja keményen és intenzíven edzett és készült bármilyen kihívásra amit egy katonának szükséges.
Az egy hét letelt és a két csapat összes tagja egyszerre jelent meg a palota udvaránál. Hatalmas üdvrivalgással köszöntötték őket, pontosabban a régi gárda tagjait, őket ismerték és szerették, mert az előző háborúban ők voltak azok akik megvédték őket. Az új gárda ezzel szemben elég népszerűtlen volt, sok kellemetlen pletykát hallottak róla és bárki nézett rájuk, inkább ijesztőnek tartotta őket mintsem tiszteletet parancsolónak.
Még Arhturia hercegnő is nagy örömmel nézte a felsorakozó katonákat, mindkét oldalról. Ő a régi gárdának szurkolt, de mindkét oldal tetszett neki. Annyira élvezte a mai napot hogy még az sem tudta elrontani az örömét hogy megint elegáns, hercegnői ruhába bújtatták.
A tömeg őrjöngő éljenzését a király törte meg hogy beszédet tartson.
- A mai napon végre elkezdődik a verseny hogy kik legyenek Albion népének a védelmezői. Az apám által alapított Swift Gárda, vagy az általam létrehozott Elit Gárda! – A Swift gárda tagjainak lehetett látni az arcukat és mindannyian megnyerők voltak, Ben Finn, fiatal, jóképű és minden hölgy odavolt érte. Simmons elég kövér, de kifejezetten erős és barátságos volt, Mázli állítólag 95 sérülést szedett össze mióta a seregben szolgál, de kiváló tüzér és jó lövész, Kullancs a kardforgatáshoz értett elsősorban és nem, nem ez az igazi neve, ezt a becenevet onnan kapta hogy jól szívatja az ellenséget. A másik csapat tagjainak nem lehetett látni az arcát, de Logan kérésére levették őket. Jane kapitány egy magas és izmos, de ennek ellenére csinos, szőke hajú nő volt akinek az arca szigort és kegyetlenséget sugárzott, de volt egyfajta bája. Rod hadnagy egy óriási, két méteres kopasz fickó volt, hatalmas testi erővel és azon kevés Elit katonák közé tartozott akik kétkezes kardot használtak. Lucy közleány egy apró termetű nő volt, alig nőtt 150 cm magasra, hosszú fekete haja volt, aranyos, gyermeki arca volt, de volt benne valami halálos. Phil egy átlagos testalkatú férfi volt, barna hajjal akit szintén beválogattak. – Akármelyik csapat veszít, szeretném ha tudnátok, mindkettőtökre rábíznám Albion sorsát, de csak egyikőtök maradhat a Királyi Sereg.
Amint a bemutatkozás megvolt, az Elit katonák visszavették a maszkjukat és a király hátrébb állt, Reaver folytatta az eligazítást.
- Csirió, mindenkinek! – Reaver a szokásos humorral keresztezett kegyetlenséggel folytatta miközben az elegáns sétabotjára támaszkodott. – Én leszek a verseny későbbi részében az önök drágalátos házigazdája! Minden próba két részből fog állni, egy párbajból és egy csapat feladatból. Ne is húzzuk tovább az időt, az első próba első része egy közönséges és unalmas kis kardpárbaj lesz a két csapat leggyengébb tagjai közül! Kérem a két szerencsétlent!
A régi gárdából Kullancs ment elsőnek, az új gárdából Phil.
- Kérem a résztvevőket a következő szabályokat betartani, tilos megölni vagy súlyosan megsebezni az ellenfelet. A harc lefegyverzésig meg vagy amíg a másik fél fel nem adja. Ezeken kívül, tilos bármilyen segédeszköz használata, teszem azt, puskák, pisztolyok, dopping és robbanószerek. Csak kardokat legyenek szívesek használni. Viszont, a szemkinyomás, harapás, ágyékon ütés és minden más mocskos harcmodor nagyon is engedélyezett és szeretnék hasonló dolgokat látni! Szóval, nyerjen a mocskosabb!
A két párbajozó egymással szemben állt, Phil előhúzta a kardját és az előírások szerint, védekezésre emelte. Kullancs stílusa inkább lazább és agresszívabb volt, nem igazán a protokoll szerinti eljáráshoz tartotta magát. A vörös kabátos katona támadott elsőnek, de az lila könnyedén hárította. Kullancs minden irányból megostromolta Phil védelmét, de ő könnyedén hárított.
- Nocsak, a küzdelem eddig kifejezetten kiegyensúlyozott! – Reaver folyamatosan megjegyzéseket tett a küzdelemre.
Phil egy váratlan pillanatban, ahelyett hogy kivédte volna a következő csapást, eldobta a kardját és megragadta Kullancs karját kicsavarta a kezéből a kardot, majd benyúlt a hóna alá, elgáncsolt, elvesztve az egyensúlyát, átlendítette maga felett és háttal a földre küldte. Az Elit katona gyorsan felemelte a kardját és a torkának szegezte.
- Feladom! – Kullancsot legyőzték.
- Ez aztán egy fájdalmas földet érés lehetett Kullancs számára! Lássuk mit gondol a király a küzdelemről. Mennyi pontot kap a mi drága Phil közlegényünk a győzelméért? – A verseny lényege, hogy amelyik csapat több pontot szerez, az nyer és mindkét csapat erőfeszítéseit, mindegyik próba után, Logan értékeli le. Phil 10/9-et kapott, az az egy pont azért hiányzik mert túl sokat védekezett és nem reagált elég gyorsan. Kullancsnak, 10/5-öt adott, mert a hanyagsága ellenére, a csapásai pontosak voltak, gyorsak és erősek, de óvatlan volt és a régi gárda tagjai elhanyagolták a pusztakezes harcmodort amit az új gárda tagjai, nap mint nap gyakorolták.
- Nos, hölgyeim és uraim, eddig az Elit Gárda vezet 4 ponttal, de nem kell elcsüggedni! Még rengeteg kihívást tartogatunk a katonáinknak! – A tömeg nagyja egy kissé bús lett, nem kedvelték az Eliteket, de ez nem gátolta meg őket a győzelemben.
A verseny még nem dőlt el, még sok más kihívás vár a katonákra. Ki fog nyerni és veszíteni?
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett jelöld be követésre és a kedvenceid közé. Ha érdekel, a többi történetemet is elolvashatod:
- Elfen Lied, ahogyan még nem láttad
- Elder Scrolls: Égkoszorúi krónika
- Egy történet Myrtanából