#24 – Emma Frost

Charles Xavier professzor eltűnt. Pár régi tanítványa egy bizarr csapatot állít össze, hogy felkutassák. De a kutatás időnként váratlan fordulatot hoz…

Dr. Hank McCoy, azaz Bestia, elszánta magát, hogy felkutatja Xavier professzort. Küklopsz és Kalibán segítségére nem számíthatott, ezért a milliárdos Warren Worthingtonhoz, azaz Angyalhoz fordult. Egy véletlennek köszönhetően Warren mutáns mivolta lelepleződött, de csatlakozott a formálódó csapathoz. Ő volt az, aki Jamie Madrox magánnyomozó, azaz a Többszörös Ember segítségét kérte, aki egy nagyobb összeg fejében vállalta, hogy segít. A feltaláló Forge a Cerebro nevű gépével segítette őket, aminek használatával egy telepata végre fellelheti a professzort…

Pár nappal később Hank és Warren visszatértek Madrox irodájába. A kopottas előtérben várakoztak, majd az egyik másolat kísérte be őket a belsőbb terekbe. Több tucat másolat sürgött-forgott papírokkal, fényképekkel, bizonyítékokkal, vagy ültek egy-egy számítógép előtt, és kutattak. Az eredeti Jamie Madrox szokás szerint öltönyben ült nagy karosszékében, és gondolkozott. Folyamatosan telepatikus kapcsolatban volt másolataival, szépen lassan gyűjtötte be tőlük az összeszedett információkat. Amikor meglátta két vendégét, felállt, és odament hozzájuk.

- Jamie, lehangoltnak látszol. – állapította meg Warren.

- Az is vagyok! – sóhajtott a férfi. – Sok furcsa rablási, eltűnési ügyben nyomoztam már, de ehhez hasonlót még nem láttam. Személyesen kerestem fel az ismerőseimet a katonaságnál és a rendőrségnél, és ők több titkos anyagot bocsájtottak a rendelkezésemre. Ritkán kérek ekkora szívességet bárkitől, de most megtettem.

- És mi volt azokban az anyagokban? – kérdezte Hank.

- Semmi! Egyáltalán semmi! – fakadt ki Jamie. – Senki nem tud semmit, nincsenek nyomok, ujjlenyomatok, semmi! Egyetlen ember se látta azóta Xaviert, egyetlen térfigyelő kamerán se bukkan fel. Nincs nyoma még repülőgépnek se az Intézet környékén az eltűnésének napján.

- Teleportáló lehetett az emberrabló. – mondta Hank.

- Remek! Akkor bárhol lehet, bárhova vihették! – sóhajtott a mutáns magánnyomozó, majd visszaült karosszékébe. – Soha nem fogjuk megtalálni!

- Ezzel már nincs gondunk. A feladat most az lenne, hogy egy nőt kell megkeresni. Majd ő a professzor nyomára vezethet minket. – adott utasítást Bestia.

- Ez nem lehet túl nehéz. – mondta Jamie.

- A nő neve Emma Frost. Telepata.

- És veszélyes! – szólt közbe Angyal.

- Nincs az a veszélyes nő, akivel ne lehetne elbánni! – nevetett Jamie.

„Mekkora majom ez a Madrox!" – gondolta Warren. Tudta, hogy néha egy gyönyörű nő sokkal veszélyesebb lehet, mint amilyennek látszik!

A következő órákban lázas kutatómunka indult a nyomozóirodában. Egy közös brainstorming keretében még aznap este Jamie és Hank összerakták azt, amit tudnak Emma Frostról.

- Telepata, és képes gyémánt alakot felvenni. Olyan alakban nehezen sebezhető, és immunis a telepátiára – viszont saját képességét se képes úgy használni. – kezdte Hank.

- Frank Frost legkisebb lánya, van két nővére, Anne, és Melissa. – folytatta Madrox. – Anne örökölte apjuk halála utána a Frost Corporation-t. Milliárdos, hajadon. A két húga lemondott a vállalat őket illető részükről.

- Fura. Miért tettek volna ilyet? – kérdezte Warren.

- Talán kértek érte cserébe valamit. – találgatott Hank.

- Elég sokat kérhettek, ahogy elnézem a Frost Co. részvényeinek értékét! – nevetett Jamie. – Melissa tanár egy elit lánykollégiumban. Emmáról viszont semmi adat nincs az elmúlt évekből. 18 és 20 éves kora között modellként dolgozott, de azóta semmi.

- Nagyon ismerős… Megvan! Emma prostituált volt. – szólt közbe Warren, miután felismerte az egyik képről, amit Madrox mutatott Emma portfóliójából.

- Nocsak! Én vajon honnan tudod? – mosolygott Hank.

- Akkoriban fekete haja volt, de a képek alapján felismerem. Látjátok az anyajegyet a két melle között?

- Milyen anyajegy? – kérdezte bambán Jamie, miközben a nő meztelen képét bámulta.

- Madrox! – csattant fel Warren. – Ugyanilyen anyajegye van neki is, mint annak a nőnek, akit pár éve megismertem.

- Beavatnál minket a történetbe? – kérdezte kíváncsian Hank.

„Pár évvel ezelőtt történt. Csak pár hónapja voltam a vállalatom vezetője, miután apám autóbalesetben meghalt. Egy nagyobb üzletet sikerült megkötnöm, az első nagyobb sikerem volt igazgatóként. A másik cég, amivel megkötöttem, a Shaw Industries volt. A cég vezetője, Sebastian, apám régi barátja volt. Az üzlet megkötése után egy buliba invitált, a közös sikert megünnepelni.

Sosem láttam még ekkora bulit, mint akkor, pedig sokat szórakoztam akkoriban, és szórtam a pénzt felelőtlenül mindenre. Egy ezer négyzetméteres ház minden szintjén más-más zene szólt, több száz és száz vendég volt meghívva. Fitzgerald Gatsby-je kispályásnak számítana Shaw-hoz képest. A szórakozást több tucat gyönyörű fiatal nő is biztosította.

A fővendégként én ittam a legjobb borokat, és engem vettek körül a legszebb nők is. Közülük is kitűnt egy. Cessilynek nevezte magát.

Tudta a dolgát. Finom úrinőként viselkedett szóban, de nonverbálisan úgy csábított, mintha ez egész a vérében lett volna. És szemtelenül fiatal, 18 éves volt mindössze. Mit élhetett át eddig, hogy mindössze 18 évesen már ennyire profi? – gondoltam akkor.

Hagytam magam elcsábítani. Pár óra múlva az egyik hálószobában kötöttünk ki. Szárnyaim tetszettek neki, és egy cseppet se volt meglepve tőlük. Már ez is egy kicsit fura volt, azelőtt más nők általában elutasítóak voltak a mutációm miatt, vagy legalábbis egy kicsit fintorogtak. Fantasztikus éjszaka volt. Hibátlan testén egyetlen anyajegy volt, a két melle között: de ez se hiba volt, hanem csak még tökéletesebbé tette az összképet. Mikor ellazultam, és elengedtem magam a csodás éjszaka végén, közel feküdt hozzám, és a kezét a fejemre tette, és mondta, hogy lazuljak el.

Valami furcsát éreztem. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy kutakodik az elmémben. Xavier professzor nem sokat tudott segíteni a szárnyaim használatában, de a telepatikus védelmet megtanította: azóta mindig megérzem, ha valaki illetéktelen helyen jár. A nő még fiatal volt, és gyakorlatlan képessége használatában. Kutakodása olyan volt, mintha egy elefánt járt volna a porcelánboltban. Könnyű volt megzavarnom, mielőtt még valami fontosat megtudott volna, vagy sikerült volna befolyásolnia. Ledobtam az ágyról, meglepődött. Felkaptam nadrágom, és kirepültem az ablakon. A hirtelen események miatt nem kapcsolt időben, és nem tudott visszatartani telepatikusan."

- Hmmm. – gondolkodott el Hank. – Nem lehet, hogy ez a Sebastian Shaw utasította, hogy kutakodjon az elmédben?

- Nem hiszem. Megbízom Sebastianban, ő nem tett volna ilyet. Inkább arra gyanakszom, hogy Cessily, azaz Emma, saját szakállára dolgozott, és gazdag férfiakon keresztül akart előrejutni.

- De miért? Elég gazdag család sarja, és önként lemondott a családi cég őt illető részéről? – szólt közbe Jamie.

- Jogos… - sóhajtott Warren.

- Mindenesetre egy határozott nőről van szó, akinek komoly céljai vannak, és veszélyes tud lenni a képességei nélkül is. – állapította meg Hank. – De mégis szükségünk van rá.

- Valami ötlet, hogy hogyan tudnánk megtalálni? – kérdezte Warren Jamietől.

- Csak úgy, ha bekopogtatunk a nővéréhez, a Frost Co.-hoz. – válaszolta a Többszörös Ember. – Más módszert nem igazán tudnék mondani. Telepata után személyesen érdeklődni nem szokott nagyon eredményre vezetni – az Emmához hasonlóak nem ritkán álcázzák magukat azzal, hogy a körülöttük lévők érzékszerveit korlátozzák.

A Frost Co. székháza előtt parkoltak le a magánnyomozó autójával, Hank az autóban maradt, rádiókapcsolatban a Warrennel és Jamievel. Az ügy komolyságára való tekintettel az eredeti Madrox jött velük. A recepción kissé meglepődtek, amikor Warren közölte, hogy közvetlenül az igazgatónővel szeretne azonnal beszélni.

- Sajnálom uram, ez nem lehetséges. – mondta határozottan a recepción ülő férfi. – Csak előzetesen egyeztetett időpont alapján lehetséges.

- És ha feltelefonálna a titkárságra, hogy a Worthington Industries igazgatója akar beszélni vele?

- Volt igazgatója. – mutatott fel egy napilapot a férfin, amin Warren lelepleződése, és az igazgatótanács puccsáról szóló címlapsztorira. – Kérem, uram, távozzon!

Warren hajthatatlan volt, erre a recepciós megkérte a biztonsági szolgálat embereit, hogy távolítsák el a két hívatlan vendéget.

- Elég ebből! – csattant fel Angyal. Levetette kabát, megragadta Madroxot, és a tágas előtér ajtaján kirepült, és felszárnyalt az épület tetejére.

Az utcán sokan megálltak, és döbbenten nézték a szárnyaló Angyalt. Többen hangosat adtak hangot ellenszenvüknek a lelepleződött milliárdosról.

- Honnan tudhatnánk, hogy hány gazdag ember mutáns valójában? Vagy akár az elnök is mutáns? – kérdezte felháborodottan egy idős úr.

- Valóban felháborító, amit ezek a mutánsok megengednek maguknak! Csak így repkednek a városban! Cirkuszban vagy állatkertben lenne a helyük! – puffogott egy nő.

A szárnyas mutáns felrepült az épület tetejére, és a tetőteraszon landolt. A Többszörös Embert kicsit megviselte a repülés, nem volt hozzászokva ilyesmihez. A tetőteraszon éppen egy fogadást tartottak, sok gazdag ember volt jelen.

- Warren Worthington! Micsoda kellemes meglepetés! – nyújtott kezet neki Anne Frost. Csinos nő volt, a harmincas évei elején járt. Testvéreihez hasonlóan hosszú, szőke haja volt. A társaság többi tagjai idegenkedve nézte Angyalt – sokan ismerték, mint milliárdost, és ők is csak pár napja tudták meg a hírekből, hogy mutáns.

- Anne, sürgősen beszélnünk kell! – mondta feszülten Warren.

A nő az irodájába tessékelte a két hívatlan vendéget, majd helyet foglalt a karosszékében. A legmodernebb divat szerint berendezett szobában a kortárs festészet több remekműve lógott a falakról. A bejárat előtt két biztonsági őr állt készenlétben.

- Csak nem pénzügyi segítséget szeretnél kérni? – kérdezte kaján vigyorral az arcán a fiatal milliárdosnő.

- Nem. A húgod, Emmát keressük.

Anne kissé meglepődött. Felállt a székéből, és kinézett az ablakon, majd halkan megkérdezte:

- És miért keresitek őt?

- Ez a mi dolgunk. – mondta zordan Warren.

- Emma elmúlt 18 éves, azt csinál, amit akar. Nincs közöm az ő ügyeihez, bármibe is keveredett. – válaszolta a nő.

- Nagy segítség lenne, ha segítenél őt megtalálni. Különben…

- Különben mi lesz?

- Különben megszellőztetjük, hogy a milliárdos Anne Frost húga mutáns, ráadásul Magnetó egyik embere volt! – vágott vissza Warren határozottan. Általában nem folyamodott ilyen kemény eszközök, nem szeretett zsarolni – de most úgy érezte, nincs más választása.

- Hogy mered!? – csattant fel a nő. Iszonyatosan dühös volt.

- Szóval, tudott róla, hogy a húga miket tett? – kérdezte Jamie.

- Kifelé! Egy percetek van, hogy távozzatok az irodámból, különben kidobatlak titeket.

Warren látta, hogy nem jutottak eredményre, így megfogta a mutáns magánnyomozót, és kirepült az ablakon. Előtte még jelezte, hogy ezzel nincs vége a beszélgetésnek. Ezután visszatértek Madrox irodájába, ahol Bestia meg volt győződve arról, hogy nem volt eredménytelen a nővel folytatott beszélgetés.

- Szerintetek tudott arról, hogy a húga mutáns, és hogy Magnetó embere volt? – kérdezte Warren.

- És még Magnetó fiának, Pietro Maximoffnak volt a barátnője ráadásul? – tette hozzá Hank.

- Nem kizárt. – mondta Jamie. – Sőt az is lehet, hogy ő maga is mutáns. Az eddigi tapasztalataink alapján aki mutáns, annak szinte biztosan a testvérei is azok.

- Viszont tagadott mindent. Az is lehet, hogy tud mindenről, csak nem helyeselte. Lehet, hogy nincsenek is jóba. – tanakodott Warren.

A nap hátralévő részében a trió a lehetséges megoldásokon gondolkozott, hogy hogyan lehetne a professzort megtalálni, ha Emma se jár sikerrel a Cerebroval, vagy ha nem sikerül őt megtalálni. Már besötétedett, amikor hirtelen több másolat először fejfájásra panaszkodott, majd elájultak. A három férfi pedig nem bírt megmozdulni. Kinyílt az ajtó, és belépett rajta Emma Frost! Szemei mintha villámokat hánytak volna dühében.

Képesek lesznek-e meggyőzni a dühös Emmát, hogy segítségükre legyen? Ha igen, milyen árat kell ezért fizetniük?