Lyany: Az előző részen változtattam egy kicsit, mert túl bonyolult volt. Most felteszem ezt a részt, is.
3. fejezet: Hogyan lehetsz újból kiméra
Jelen
„... Utána még pár napot Korissal maradtam, részben azért, hogy felgyógyuljak, részben, hogy egy kicsit rendbe tegyem a kunyhóját, hogy a teleket jobban bírja. Majd újabb kutatásokat végeztem az eredeti átkozott formám visszanyerésére, és most itt vagyok veletek."
„..." Lina.
„..." Amelia.
„Hűha, ez nem semmi..." Gourry kommentálta.
„Srácok, már mondtam, hogy ne nézzetek így rám! Roppant zavaró!" kiáltott régi utazótársara Zelgadis. Nagyot sóhajtva megnyugtatta magát, és folytatta „Szerintem mára ennyi elég volt. Ha még érdekel valami, holnap elmondom, de most menjetek, fáradt vagyok."
Lina a történetet megemésztve felállt és így szólt „Rendben, most nem kérdezek semmit de, holnap még elmondod, hogy mit forgatsz a fejedbe. Ahogy ismerlek, valami hasonlóan őrült és veszélyesbe akarod vetni magad." megragadta Ameliát, aki még mindig a történet hatása alatt volt, az ajtónak vette az irányt, de mielőtt Gourry után átlépte volna a küszöböt, visszanézett, kacsintott egyet és mondta „Ha mást nem, segítünk benne, hogy a következőből jobban kerülj ki. Szia Zel! Jó éjszakát!" azzal visszafordult, mielőtt választ vagy panaszt hallhatott volna, és magára hagyta a sámánt.
Egyedül maradva a szobában Zel, egy nagyot sóhajtott, majd átöltözött a (szintén nagy) pizsamájába és gyorsan elaludt, de nem előbb, hogy ne hallotta újra volna Diera feltételét:
„Tárd ki szíved újra másnak,
Felejts el minden, ami bánat.
Légy lírai a szerelmedhez,
Írj hozzá is lelkedből verset.
Csókkal mutasd meg mindenkinek,
Hogy az ő uralja a te szíved.
S hogy kiteljesedjen a vágyad,
Táncolj vele egyszer az ágyban."
Mikor másnap reggel Zelgadis, a kiméra lement a lépcsőn, a többiek már az asztalnál ültek és reggeliztek. Ő köszöntötte őket „Sziasztok, jó reggelt!"
„Jó reggelt Zelgadis úrfi!" kiáltott Amelia.
„Szia Zel!" Lina fel sem nézve az életről intett neki, hogy jöjjön az asztalhoz.
Gourry csak akkor köszönt Zelnek, mikor leült melléje „Helló Zel!"
Ekkor egy kicsit sápadt, remegő pincérnő lépett a mágushoz. „M-mit parancsol uram?"
„Csak egy pohár kávét." hangzott a rendelés. A lány megnyugvásában kieresztette a levegőt. Hiszen ha még valaki ekkora mennyiségű ételt rendel, mint a mellett ülő két alak, a heti kamra készlet kiürül és nem lesz mit a többi vendégnek adni.
„Máris hozom uram!" és pár perc múlva kiszolgálta a bézs ruhás idegent.
Miután mindenki végzett a reggelivel, Lina, Amelia és Gourry elégedetten hátradőltek és a hasukat fogva, élvezték az utóízt a szájukban. Zelgadis hagyta őket, hogy túljussanak ezen az állapoton. Lina volt az első, aki úgy gondolta, eleget kényelmeskedett. „Na most foglalkozhatunk már más lényeges dolgokkal is. Szóval Zel, tegnap este sok mindent elmondtál, ami eléggé szokatlan főként, hogy rólad van szó" tette hozzá magában a lány „de most pontosan mit is akarsz tenni?"
„Igen Zelgadis úrfi! Beteljesületlen szerelmünket feláldozva rálépsz talán a női lét ösvényére és úgy fogod az igazság és nevében a világot megmenteni?" kérdezte könnyes szemekkel Amelia.
Gourry pedig megjegyezte „Miért is ne! Biztos rengeteg előnye lehet, ha éjjelente nővé válsz. Bár most nem tudok mondani egyet sem." vakarta a fejét, gyenge mosollyal.
Zel felhúzta a szemöldökét és válaszolt „Semmiképpen sem maradhatok ilyen helyzetben. Nappal a szokásos dolgok maradtak (félelem, sugdolózás a háttérben a kinézetem miatt), de mihelyt le megy a Nap, gyenge vagyok, mint a harmat. Ha ESETLEG úgy döntenék, hogy kibékülök a női önmagammal, akkor is csak fél életet élhetnék. Inkább leszek újból teljes kiméra, mint ez."
„Értem." a kis boszi a kezét az állához emelve el kezdett gondolkodni. Kis idő után folytatta... méghozzá ördögi vigyorral „Miért nem keresed meg inkább a nagy Őt? Hiszen csak írnál neki valamilyen verset, megcsókolnád az utcán, utána meg...hát igen..." mindnyájan elpirultak „...és boldogan élhetnél fél Mazokuként, míg a halál el nem választ vele."
A sámán mérgesen morogva válaszolt „Lina...ez nem vicces..." sóhajtott egyet „Különben is. Nem gondolod, hogy az elmúlt napokban nem gondolkodtam a lehetőségeimen? HA találnék valakit, akivel az életemet eltölteném, ő megöregedne és meghalna, én meg itt maradnék örökké fiatalon. Látnám, ahogy megöregszik, ahogy a gyermekeink, unokáink megöregszenek és meghalnak." az asztalra síri csend honolt „Lehangoló nemde? Ezért is akarok EMBER lenni, nem pedig valami szörnyeteg."
„Rendben. És mégis, hogy képzelted el ezt az egészet? Nyilvánvaló, hogy Diera nem fogja visszavonni az átkát." tudva, hogy Zelgadis már este is említett valamit, csak nem fejtette ki.
„Ezért is keresek meg egy másik nimfát." erre utazó társai szemei kiugrottak.
„Zelgadis úrfi, én nem tartom jó ötletnek másik nimfához menni. Az egésszel csak még jobban rontanál a helyzeten" jegyezte meg hercegnő.
„Zel én is egyet értek Ameliával. Nem értek ezekhez a nimfókhoz de ezzel csak még rosszabbá teszed az egészet. Mi van, ha egy darab kővé varázsol a következő." helyeselt Gourry.
Lina a fejét fogta és javított „Nimfák, Gourry, nimfák nem nimfók...de figyelj Zel én se értek veled egyet, és ha már mindhármunk kifogásolja, nem hiszed, hogy lehet benne valami?"
„Nem kértem, hogy csatlakozzatok vagy, hogy segítsetek nekem. Sőt a beleegyezésetek sem kell. Más nem tudja semlegesíteni a nimfák erejét, csak egy másik fajtásuk." jelentette ki a legnagyobb közömbösséggel.
Lina erre tombolni kezdett. Megfogta a kiméra gallérját, és vadul rázni kezdte olyan erősen, hogy ha este tette volna ugyanezt a megjegyzést a mágus, már kitörött volna a nyaka „Nem volt még elég, idióta?! Nem tanultad meg a leckét te csökönyös marha?! Te jó ég Zel, üljél le és gondolkodj egy kicsit! Ez a megszállottságod majdnem az életedbe került előzőleg is! Örülj, hogy ennyivel megúsztad! Most meg még tetézni akarod egy másik őrült spinével?!"
„Lina kisasszony, kérlek fejezd be, mert Zelgadis úrfi már alig van magánál." látva, hogy Ameliának igaza lehet, elengedte Zelt.
„Remélem ezzel sikerült egy kis józan észt ráznom beléd, és most együtt ki tudjuk találni, hogy milyen más lehetőségeink vannak."
„Nem Lina... Diera előtt is sokat kutattam a nimfák után. A különleges asztrális jelük miatt, nincs semmi más, ami az erejüket megtörné, csak saját fajtársaik" ez után a mondat után Zel elfordította fejét, hogy csak a haját lehetett látni belőle.
Rövid csend után a csapatvezér így szólt „Talán, ha a következő alkalommal meglátjuk Xellost és eléggé megszorongatjuk, tud mondani valamit. Lehet, hogy ő vissza tud változtatni, vagy legalább Dierát rá veheti, hogy..." a mondatát félbevágta Zel.
„Több okból sincs értelme őt megkérni. Egy: már megmondtam, hogy semmi más nem képes ezt feloldani, legyen az bármilyen erős. Kettő: nem tudjuk, hogy merre jár az az idióta. Három: előbb kötöm fel magam a beleimnél fogva, minthogy segítséget kérjek attól a folyton titkolózó, számító, idegesítő Mazokutól."
Ebben a pillanatban egy alak jelent meg a sámán mögött közvetlenül és a füléhez közel így szólsz „Hát ennyire hiányzom Zelgadis?" és abban a pillanatban Zel a váratlan, de nagyon is ismerős hang hallatán, akkorát ugrott, hogy a fejét beverte a plafonba, majd miután a gravitáció hatni kezdett rá, visszaesett a székére, ami azonnal jó tüzelőfává vált. „Nahát-nahát csak nem túl közel jelentem meg? Sziasztok régen láttalak titeket! Hogy megy sorotok?" kérdezte a lila hajú pap a szokásos molyával, csukott szemével.
„Grrr... Xellos... egész jól, amíg meg nem jelentél!" tápászkodott fel a bézsruhás ifjú. Majd letörölve magáról a port egy másik széket keresett magának és leült.
„Mit keresel itt? Tudomásom szerint nem akarjuk a világot se megmenteni, se elpusztítani." tette a kezét a fejéhez Lina, aki már érezte, hogy nagy baj közeledik feléjük, ha a trükkös pap a környéken van.
„Lina kisasszony! Mélyen megbántasz, hát nem látogathatom meg egy kis nosztalgiára a régi barátokat?" mondta ezt, mintha tényleg megsértődött volna...mintha.
„Mindegy. Úgysem adsz az 'ez sajnos titok' válaszodon kívül semmi hasznos választ." azzal Lina ránézett Zelre és egy önelégült mosollyal folytatta „Bár most akár hasznossá is tehetnéd magad. Az a helyzet, hogy Zelgadisnak szüksége lenne egy kis segítségre a legújabb...
„Lina nem merd elmondani neki, vagy esküszöm olyat teszek veled, hogy három hétig csak szívószállal fogsz tudni enni!!" csapott az asztalra a sámán félbe szakítva ezzel a kis boszorkát. „Nem tartozik rá ez az egész, ahogy rátok sem. Most pedig ha megbocsátotok, dolgom van." és azzal felállt, megfogta az utazószatyrát és elhagyta az éttermet, nem látva barátai aggódó tekintetét.
„Csak nem én mondtam valamit, ami ennyire feldühítette a kőfiút?" nézett Xellos az ajtóra, amin a társuk kirohant.
„Lina kisasszony, nem gondolod, hogy utána kellene mennünk, biztos vagyok benne, hogy nem gondolta meg magát Zelgadis úrfi." szólt Amelia.
„Grr!! Ez a kretén! Nem vághat neki még egy ilyen öngyilkos kalandba. Persze, hogy segítünk neki, ha tetszik neki, ha nem!" kiáltotta a vörös lány, kezét maga előtt ökölbe szorítva. Válaszul Amelia és Gourry is lelkesen biccentettek.
„Eee... felvilágosítana, engem is valaki?" szólalt szemöldökét felvonva a pap, közbe nézte,ahogy a többiek zsákjaikat magukra kapva indulnak kék barátjuk után.
„Xellos. Sajnos nem mondhatom el. Hallottad Zelt, nem? Különben is, nem hinném, hogy bármennyire az érdekeidet tudná szolgálni, ha megosztanánk veled ezt az információt." mondta Lina vigyorogva. Xellos erre csak egy erőltetett mosollyal tudott csak válaszolni. Körül nézett az utcán, hátha még látható a bézs köpenyes ifjú. „Ti látjátok, hogy merre indult el?"
„Hé, Lina! Ott a dombon nem ő az?" mutatott a város széli emelkedőre Gourry.
A boszorka a kezét a fejéhez helyezte és hunyorgatni kezdett. „Igazad van! Gyerünk, ha sietünk, még az erdő előtt utolérjük! Ráadásul arra van az a rablóbanda, akiket úgyis meg akartunk látogatni!" és azzal már egy lila hajú szerzetessel kiegészülve futottak ötödik társuk felé.
Miután Zel elhagyta az éttermet és lenyugodott, elgondolkodott. „Talán egy kicsit túlreagáltam a dolgot. Másrészről még csak az hiányzik nekem, hogy az egész Mazoku bagázs rajtam röhögjön. Szinte hallom Xellos megjegyzéseit, kínos ugratásait. Hát nem köszönöm szépen nem kérek belőle. Amúgy sem szeretném a többiek életét veszélyeztetni a saját hibám miatt"
A város szélén megállt, és felnézett a domb tetején lévő erdőre. „Ha ezen az erdőn átjutok, már látni fogom az utam következő állomásomat. Számításaim szerint két nap múlva ott is leszek." Azzal újra elindult.
Ahogy az erdő szélét megközelítette, hangokra lett figyelmes a háta mögött. Megfordulva látta, hogy régi bajtársai kiabálnak utána. Sóhajtva gondolta „Mit is képzeltem. Ezek, ha valamit elhatároznak, semmi nem állíthatja meg őket" de elmosolyodott.
„Zelgadis úrfi itt vagyunk!" hangzott Amelia.
„Hahó Zel, várj meg minket!" kiáltotta Gourry.
„Hej, Zel! Csak nem hitted, hogy ilyen könnyen lerázhatsz minket?!" futott melléje Lina, és azzal a lendülettel egy nagyot a fejére csapott, hogy kifeküdt „Ezt meg az előbbi kirohanásodért kaptad. Amint látom, hiába próbálnálak meggyőzni, hogy próbálkozzunk mással, EGYENLŐRE belenyugszok, a tervedbe. Szóval... miért is megyünk erre?"
A mágus felállt, leporolta magát, sóhajtott egy nagyot és válaszolt „Ganla, a fekete nimfa egyik előfeltétele található ott. Ennek az erdőnek a túloldalán van egy működő vulkán, melynek szájában virágzik a fekete liliom. Azért megyek." majd elindultak az erdő belsejébe.
„És Zelgadis úrfi, miért pont akarsz Ganlahoz menni?" kérdezte Amelia.
„Ahogy a könyvekben olvastam Diera és ő, nagyon ellenséges viszonyban vannak egymással. Abban reménykedem, hogy Ganla eléggé utálja vörös testvérét ahhoz, hogy visszaadja a régi alakomat minden" köhintett egyet „káros mellékhatás nélkül, csak azért, hogy ezt Diera orra alá dörgölhesse." válaszolt.
„Logikusnak tűnik, amit mondasz, de akkor is nagyon kockázatos. Lehet, hogy pont az ellenkezője történik. Mi van, ha a másik alakodat teljesíti nem pedig ezt." kommentálta Lina.
„Igen, meglehet, de akkor legalább ember lennék nem pedig... félvér." Zel próbálta magát továbbra is úgy kifejezni, hogy Xellos ne jöjjön rá, hogy pontosan mi is történt vele, bár tudta, hogy estére minden kiderül, de legalább addig nem akart témát adni a Mazokunak, hogy mivel gyötörje. Utána úgyis elszabadul a pokol. Nőként pedig még csak egy nagyot sem üthet oda, hogy elhallgattassa.
„Á értem, szóval a kedves Dierához fordultál segítségül. Ismerem őt, kedves teremtés, csak egy kicsit bogaras. És? Nem tetszik az eredmény Zelgadis?" rejtélyes pap a kezét összecsapva széles mosollyal folytatta „Már alig várom, hogy estére meglássam, hogy mit kaptál! Mivel amint látom, mindent elkövetsz, hogy most még ne tudjam meg."
A sámán kezét ökölbe szorította, próbálta minden haragját elnyomni, és válaszolt „Már megmondtam. Ez. nem. tartozik. rád. Menj vissza abból a pokolból, ahonnan jöttél!"
„Ugyan-ugyan! Most, hogy ilyen kíváncsivá tettél, csak nem gondolod, hogy itt hagylak téged és haza megyek?! Addig is találgathatok, hogy mit fogok alkonyat után látni?" kérdezte még nagyobb vigyorral a képén Xellos.
„Nem..." mormolta Zel.
„Oké." az állára tette a kezét, és gondolkozni kezdett, a mágus válaszát teljesen figyelmen kívül hagyva. „Ember biztos nem, mert akkor nem keresnéd a más nimfa kegyeit... hmm... talán Brau Démon?"
„Nem..."
„Kőgólem?"
„Nem..." Zel kezében fény gyulladt.
„Akkor, mondjuk óriás?"
„Elmekia Lance!!" célzott... és talált! A sámán elégedetten tovább ment, míg Xellos egy kicsit megégve, rövid 'pihenőt' iktatott be magának.
„Rendben Zel. Akkor most, hogy te is lenyugodtál, elmondhatod a részleteket is." szólt Lina.
„Nos, Ganla is két előfeltételt szab azoknak, kik eléje akarnak lépni. Az egyik a fekete liliom, a másik pedig egy Fenyőgnóm hajszála. Szerencsére a vulkántól körülbelül 12 napi járóföldre van a Blanca hegy, amelynek járataiban, ha minden igaz tanyázik egy ilyen lény. Ha ezeket megszereztem, a nimfa erdejébe kell eljutnom. Az erdő tele van legalább anakonda méretű kobrákkal. Nem csoda, hogy Kobraerdőnek hívják az helyet bár nem túl kreatív (szégyelljem magam, tudom!!). Úgy látszik a nimfák szeretik az ilyen csúszómászókat. Szerencsére Ganla nem kér verseket, nem kell törnöm a fejem, hogy hol rontom el a megfogalmazást. Ha minden rendben megy, akkor legkésőbb egy hónap múlva újra a régi leszek... És folytathatom a keresést Rezo átkának feloldása." ezzel lehajtotta fejét és nem szólt többet.
„Ki az a Rezo?" kérdezte Gourry, és Lina könyökét kapta válaszul a fejére.
Látva Lina, hogyha nem folytathatja a gondolatmenetet, Zel újból depressziós lesz, rákérdezett „Értem. Miért nem mentél első alkalommal Ganlahoz?"
„Mert Ganla végső feltételei egytől egyik kegyetlenek. Példaként csak annyit, hogy volt akitől a hangjáért a jobb lábát vette el. Diera legalább ad választási lehetőséget, és fele annyira kegyetlen. Most is csak azért merészelek el hozzá, mert arra számítok, hogy a gyűlölettől elveszíti a józanságát és futni hagy azzal, hogy újból kiméra leszek. Ezért sem kérem tőle, hogy változtasson emberré. Sokkal nagyobb lenne az esélye a véres 'kéréseknek' cserébe." fejtette ki Zelgadis.
„Ühüm, akkor, hát nincs más hátra, indulás!" megfogta Zel köpenyét, és Gourry haját hogy a tempót gyorsítsa „Szedjük a lábainkat, úgyis belefutunk abba banditákba, akiknek a kardjait szemügyre szeretnénk venni Gourrynak." s így a Amelia és Xellos is felgyorsított és haladtak a rengetegbe.
