3. Fejezet: Apró napsugár

Hinata hátra dölt a faágon, aggodalmas s borús szemekkel fürkészve az éjszakai eget. Annyira nehéz volt számára itt lenni. Sosem gondolta volna kiskorában, hogy egyszer ANBUvá fog válni, s álmodni se merte volna, hogy Sakura lesz a kapitánya. Lábait mellkasa elé húzta, s az erdő sötétjébe bámult. Őrszemnek volt ide állítva, de nem nagyon tudott feladatával törődni. Sakurával évek alatt kialakuló barátságának pillanatai töltötték meg elméjét.

" Ne, Hinata-chan? "

Hinata kissé elpirulva nézett fel a rózsaszín hajú kunoichire. Megpróbált felállni, de nem volt elég energiája. Az összes chakráját elhasználta az edzés alatt s most alig tudott mozogni.

Sakura leguggolt mellé, arcán apró mosollyal...ritkaság ezekben a napokban. " Mit csináltál? "

" E...edzettem. " Suttogta, eltűnődve, vajon a Haruno mire gondolhat.

" Ezen a helyen? "

... " Hai. "

Sakura összeráncolta homlokát, míg Hinata csak a földre szegezte tekintetét. Nem akarta tudni, mi jár a Haruno elméjében.

" Nagyon szép hely a gyakorlásra, ez nem kétséges. " Hallotta, ahogy a lány leül mellette a földön. " De magányos is. Miért nem edzel a többiekkel? "

Hinata felpillantott egy apró mosollyal, bár szemei aggodalmat árasztottak, attól tartva, hogy fog reagálni barátnője arra, amit mondani készül.

" ...Ők mind azért e-edznek, hogy A-ANBUk legyenek. "

A Haruno arcára kiült sajátos mosolya, mely csak megkopott árnyéka volt a réginek, bár boldognak tűnt felmerülő gondolatával. " Sokat fejlődtek, de ettől még velük tarthatnál. "

" Nem a-akartam t-teher lenni... " Harapta meg ajkait a Hyuuga, hogy megállítsa magát, mielőtt elmondaná gondolata végét. Mivel nem vagyok elég erős, hogy velük tartsak. Újabb válaszra várt, ahogy Sakura megmoccant mellette.

" És miért lennél teher? "

" M-mert sose lennék képes A-ANBUvá válni. " Suttogta Hinata, Sakurára tekintve, mintha a lány őrült lenne, ha ezt képes lenne másképp látni. " Azt s-sem hinném, hogy k-képes lennék Jounnin- senseié válni. "

" Tudod mit, Hinata-chan? "

" M-mit? "

" Csináljuk meg együtt az ANBU tesztet. "

" Nani? "

Sakura felnevetett, s megrázta fejét Hinata megrettent pillantását látva. " Ugyan, meg tudjuk csinálni. Ha Ino-malac meg fogja csinálni, akkor mi is. " Újra elvigyorodott, elképzelve Ino arcát, mikor meghallja gúnynevét.

" D-de Sakura-chan é-é-én nem vagyok elég erős. "

" Oi. " Forgatta kissé szemeit a rózsaszín hajú. " Természetesen az vagy, Hinata-chan. Mindamellett...az igazat megvallva, eddig én se akartam lerakni az ANBU tesztet. Gondoltam rá, de voltak kételyeim "

"...igazán? "

" Hai. " Bólintott Sakura. " Attól tartottam, hogy nem leszek elég erős, még a megannyi edzés után sem. Inkább életeket mentek...mint vetek véget nekik, ne? "

Hinata bólintott. " De j-jó ANBUvá vállnál. "

" Úgy gondolod? "

" H-hai! " Bólintott a fekete hajú lelkesen barátnőjére. " Okos vagy, és t-tudod, hogyan gondolkozz gy-gyorsan egy adott szituációban. T-te nem fagysz le, mint é-én. "

Sakura átkarolta a Hyuuga vállait s megszorította őket kissé. " Ne add fel máris, Hinata-chan. Nagyszerű ANBUvá válnál. "

" Azt hiszed? "

A Haruno vigyorgott, s Hinata megfagyott a látványtól...ez az igazi, régi Sakura mosoly volt...bár szomorúsággal vegyült, ahogy a lány szemei könnyekkel teltek meg. " Hai. Naruto és én együtt akartunk ANBUvá válni. "

"...oh. "

Sakura sóhajtott kissé. " Hinata-chan tudom, hogy neked is hiányzik, ne? "

" H-hai. "

" Akkor segíts nekem, Hinata-chan. ANBUvá akarok válni, hogy azt mondhassam megtettem, s megtudom mutatni egész Konohának, hogy ha én megtettem, akkor az az idióta bajkeverő is képes lett volna rá! Senki sem hiszi, hogy bármire is alkalmas lenne és én beakarom bizonyítani, hogy tévednek. Meg akarom nekik mutatni, hogy egy nap Hokagévé válhatott volna. "

Hinata megijedt Sakura megnyilvánulásától, mikor látta a lány könnyeit hangtalanul a földre hullani. " Ne, S-Sakura-chan, miért s-sírsz? N-Naruto-kun nem halt meg ! N-nem hiheted, h-hogy meghalt ezen a küldetésen, vagy m-mégis? "

A lány nem válaszolt, csupán még jobban sírni kezdett, Hinata gyengéden átölelte, nem tudva, hogy a helyes dolgot teszi-e.

Könnyek árasztották el az ő szemét is. Nemsokára mindketten egymást ölelték szorosan, s kontrollálatlanul zokogtak.

Óráknak tűnt az a pár perc, amit így töltöttek, siratva a fiút, kit halottnak hittek.

Végül Hinata válaszolt, hangja kissé erősebb volt, s hiányzott belőle sajátos dadogása.

" Leteszem veled az ANBU tesztet, Sakura-chan, s megmutatjuk nekik, hogy tévednek Naruto-kunnal kapcsolatban. "

" Hé, Hinata-chan! Hoztam ennivalót. " Ült le Naruto Hinata mellé, egy rizs süteménnyel kezében. " Nem akartam, hogy magányos légy az őrködés alatt. Rajtad kívül csak az a NEJI fickó van még szolgálatban. " Forgatta meg szemeit az Uzumaki, Hinata csak kuncogott kissé.

" Arigato Naruto-k-kun. " Köszönte meg lágy hangján.

" Szóval...azt hiszem Sasuke és én sokat kihagytunk. " Kezdte Naruto vontatottan, várva Hinatától, hogy meséljen.

" Hai. " Suttogta Hinata. " Mind ANBUk l-lettünk. Azt hiszem... " Pirult el Hinata, észrevéve, hogy könnyebben beszélget Narutoval, mint régebben. " A-azt h-hiszem... " Mégsem annyira könnyen. " Um. Sakura-chan k-kért meg, hogy l-letegyem vele az ANBU tesztet. E-egyébként n-nem tettem volna meg. "

" Miért nem? Nagyszerű ANBU lennél. " Vigyorodott el Naruto. " Úgy értem, nagyszerű ANBU LETTÉL. "

A lány mélyvörösre pirult, s hálát adott a sötétségnek, hogy eltakarja lángoló arcát. " Oh...k-köszönöm, Naruto-kun. "

A fiú sóhajtott. " Gondolod Sakura-chan rendben van? "

Hinata azonnal kijózanodott, s lábait közelebb húzta magához. " Nagyon remélem. Sakura-chan e-erős és e-eszes, de...a-aggódok é-érte. "

A szőke megfordult, hogy Hinatára nézzen, s látta, ahogy a lány vállai megzuhannak. Elmosolyodott, átölelte a Hyuugát, fejét vállaira döntötte, vidám és csipkelődő hangon szólalt meg. " Ne aggódj emiatt, Hinata-chan. Ha Sakura-chan ugyan olyan makacs, mint amilyen fiatal korunkban volt, akkor életben van. Hiszen ŐRÜLT. "

" N-Naruto-kun! " Hebegett Hinata nem tudva, hogy Naruto kijelentése miatt lepődött meg jobban, vagy azon, hogy a fiú őt öleli. Nem volt képes elmerülni - az igazságban, hogy a fiú hazatért - idáig. De igazi volt, itt volt, s őt FOGTA.

Valójában Naruto nem tett semmilyen mozdulatot, hogy abbahagyja a fogdosást. A lány pedig teljesen megfeledkezett kötelességéről, ahogy megérezte a fiú meleg testét az övéhez dőlni, s lélegzetét, mely végigsepert nyakán, ahogy az erdőbe bámult. Így maradtak pár percig, kényelmes csendbe burkolózva.

" Hinata? "

" H-hai? " Suttogta, nem akarva, hogy véget érjen a pillanat.

" Reszketsz. Biztosan fázol. " A lány szemei kiszélesedtek, mikor meghallotta Naruto hangját. Ez nem a tökfilkó, gondtalan Naruto volt. Ez egy öregebb Naruto. Mélyebb, lágyabb és…vonzó. Meleg karokba érezte magát beburkolva, ahogy az Uzumaki közel ölelte magához.

" N-Naruto-kun? " Suttogta Hinata félénken, attól tartva mi történhet, ha beszél. Bár alig maradt hangja.

" Hai? "

A Hyuuga megharapta alsó ajkát, eltűnődve mit mondjon. Naruto lélegzete a fülét csiklandozta, felállítva az apró szőrszálakat. "...Miért? " Érezte, hogy a fiú megmerevedik kissé, s eltűnődött mi rosszat mondhatott.

Naruto ölelése szorosabbá vállt, ajkai súrolták a lány arcát, puszit lehelve rá. Hinata teljesen megfagyott, elengedve egy apró zihálást. Csak ült ott, s nem akart kibontakozni az ölelésből. Eltűnődött, mit szólna Neji, ha tudná, hogy nem éppen a veszélyes shinobikat tartja távol.

" Mikor Sasuke haza jött és Sakura-chan elment...ez elgondolkoztatott. Sasukénak sose volt rá esélye, hogy elmondja Sakura-channak, mit érez, s most ő elment... " Naruto lassan beszélt, megfontolva minden szavát.

" Én csak nem akarom, hogy velem is ez történjen. "

Hinata csak ült ott megkukulva, időbe telt mire ezt megemésztette. Naruto megemelte a lány állát, tekintetük találkozott. Így maradtak egy pillanatig, pipacs piros arccal. Hinata szíve mellkasában zakatolt, s a szőke következő lépésére várt.

A fiú végül pirongva húzódott el. " Ne, Hinata-chan? Nem beszéltél három perce. "

Hinata boldogan sikkantott, átölelve az Uzumakit. Arcát a fiú nyakába fúrta, s így maradták egy ideig. Az idilli pillanatot egy hang szakította félbe.

" Nos Hinata, örülök, hogy egy ellenséges shinobi sem tűnt fel. Egyébként meghaltál volna, mialatt az Uzumakival szórakoztál. " Neji hangja jéghidegen zengte be a levegőt.

Hinata mély vörösre pirult, Naruto csak szemöldökét ráncolva pillantott fel a fiúra.

" Miért kellett ide jönnöd és elrontanod a pillanatot, Hyuuga? " Förmedt rá.

Neji válaszul csak morgott egyet.. " Te jössz az őrködésben, Uzumaki. Örülnék neki, ha Hinata aludna egy kicsit, te pedig oda figyelnél a feladatodra. " Majd felugrott egy ágra, elindulva vissza a táborba.

Naruto morgott valamit, hogy Neji fagyos, szívtelen szemétté vállt, mielőtt elengedte a lányt. " Azt hiszem tényleg aludnod kéne, Hinata-chan. "

" Oh...o-oké. " Suttogta Hinata, próbálva lehűteni lángoló arcát. Felállt, s indulni készült, mikor Naruto megragadta kezét. Megszorította kissé, s rámosolygott, majd elengedte. Hinata viszonozta a gesztust.

" Szép álmokat N-Naruto-kun. " Majd felugrott egy fára, elindulva a tábor felé. Naruto magában mosolyogva nézte a lány távolodó alakját. Nem úgy mint az a teme Sasuke, ő biztosra fog menni, hogy Hinata MEGTUDJA, hogy ÉREZ iránta. Tudta, hogy ebből csak jó sülhet ki.


Abban a percben, hogy beléptek a szobába, a vidám levegő, mely eddig körbelengte őket, elszállt. Itachi összeszűkült szemekkel csukta be az ajtót, Sakura pedig leült az ágy szélére, tekintetét a földre szegezve. Az Uchiha a falnak dőlt, s egy perces csend telepedett rájuk, melyet végül ő tört meg.

" Miért vágtad szét a kimonot? "

" Nem vagyok a ribancod. " Csattant fel Sakura, hangja ugyanolyan jeges volt. " És nem is fogok úgy viselkedni, vagy öltözködni. "

" Oh? " Itachi leült mögé, kezeit a lány karjára kulcsolta, lélegzetével arcát cirógatta. " Pedig ez minden, amit jelentesz nekem. "

" Azt hittem csali vagyok. " Morgott Sakura, nem kedvelve, ahogy a férfi ujjai végig szaladtak karján. Nem erőszakos volt, mint ezelőtt. Most...most gyengéd volt. Bőre bizsergett érintése alatt.

Itachi halkan kuncogott. " Ki mondta, hogy nem szórakozhatok a csalimmal? " Nyelvével megnyalta a lány nyakát, aki megmerevedett, majd szabadulni próbált.

" Eressz el, Uchiha. "

" És én azt hittem könnyű lesz téged elcsábítani...örömmel látom, hogy tévedtem. "

Sakura megfagyott egy pillanatra, mielőtt megérezte, hogy dühe a legjobbat próbálja kihozni belőle. Éveken keresztül próbálta elnyomni magában, s most Itachi Uchiha kinyitotta az azt rejtő ajtót. A férfi vékony jégen sétálgatott.

" Hozzá kéne szoknod, hogy nem mindig kapod meg, amire vágysz, Uchiha. Utállak! "

" Hn. " Dőlt hátra, még mindig tartva őt " Miért van ez így? Én csak megadtam neked, amit más férfiak nem. "

" Elvetted, ami nem a tied..." Suttogta Sakura hevesen, minden szavában gyűlölettel. " Elvetted, aminek Sasukéénak kellett volna lennie. "

Itachi megtorpant egy pillanatra, szorítása lazulni kezdett. Egy pillanatig felbőszítette, hogy a lány képes azt hinni az öccse megérdemli hűségét. Majd egy hirtelen támadt ötlete után szeme sötéten megvillant, s megszorította Sakura csuklóját, hüvelykujjával köröket írt le rajta. " És azt hiszed ő valaha is viszont szeretne? Kétlem, hogy törődne veled, még most se, mikor vadászik rád. "

Sakura kétségbeesetten próbált menekülni a szorításból. " Akkor miért jönn értem? " Gyenge visszavágási próbálkozás volt ez, s ezzel mind ketten tisztában voltak. Sakura már tudta a választ csak Itachira várt, hogy szavakba öntse. Szégyen árasztotta el a biztos gondolatra, hogy Sasuke sose lesz képes szeretni őt.

" Nem érted jön. Értem jön. "

Sakura feje lekonyult, s ajkába harapott, ahogy érezte, hogy könnyek gyűlnek szemébe. " Bosszúálló vagyok, Sakura-chan. Ez az amit teszek. Soha nem fogom hagyni, hogy bármi is a küldetésem útjába álljon, hogy megöljem Itachit. Semmi és senki se fontosabb ennél. "

"...Még én sem..." Suttogta magának Sakura, miközben remegni kezdett, próbálva elrejteni gyengeségét Itachi elől, aki karjait fogta, s nem eresztette. Meg akart fordulni és fel akarta pofozni. Megütni, megrúgni, megharapni. Azt akarta, hogy a férfi érezze mindazt a fájdalmat, ami most ő érez. Azt akarta, hogy ez a jégszívű bunkó újra érezzen. Méghozzá fájdalmas érzéseket.

" Nem engedem, hogy megöld... " Csikorgatta fogai között. " Ígérem, hogy soha nem engedlek a közelébe. "

" Üres ígéretek, Sakura-chan. Nem tudsz segíteni rajta, mikor nem tudsz segíteni saját magadon sem. "

Sakura csupán bámult előre. Könnyeinek megálljt parancsolt, s elnyomta őket szíve mélyére. Soha nem fogja hagyni, hogy Itachi Uchiha és Sasuke csatája megvalósuljon. Mert megrémülve és fájdalmasan ráébredt, hogy Sasuke veszítene. Nem elég erős.

Sasuke nem elég erős, hogy legyőzze Itachit.

És ha a hetes csapat legerősebb tagja nem képes rá...akkor mit tehetne a gyenge láncszem?

" Álmodozol a kis öcsémről? Nemsokára meglátogat engem, s akkor végzek vele. Látni akarom elég erős lett-e, hogy harcoljon velem, ahogy megígérte. Abból amit láttam, kétlem. Megengedem, hogy nézd, ha akarod. "

" Kifelé. " Sziszegte a rózsaszín hajú. " KIFELÉ! " Könyökét hátra lendítette, belevágva Itachi gyomrába. A férfi válaszul morgott kissé, majd elengedte őt. Sakura könnyei vadabbul törtek fel, tekintete kerülte az Uchihát.

" Csak hagyj magamra. "

Itachi meredten bámulta őt. Látta, ahogy apró könnycseppek zuhannak az ágyát borító fekete selyem ágyneműre. Esze ágában sem volt elhagyni a szobát. Senki sem fog neki parancsolgatni, pláne nem egy gyenge kis kunoichi.

Kopogtattak, s elcsúsztatta az ajtót, felfedve Kisamét.

" Hé Itachi, megyünk iszunk egyet, vagy kettőt. Gondoltuk megkérdezzük, hogy te és a kis cseresznye virág nem tartotok-e velünk? "

" Ő marad. " Szólalt meg Itachi, megragadta köpenyét és vállára helyezte, majd kilépett a folyosóra. Sakura megfordult, hogy lássa Kisame felhúzza szemöldökét, majd a síró lányra néz, mielőtt visszafordulna Itachihoz, s bólintana egyet. A lány nem várt semmiféle együttérzést a szívtelen Akatsukitól, így a legkevésbé sem rendítette meg annak nemtörődömsége. Az ajtó becsukódott egy végleges kattanással. Sakura tudta, hogy Itachi visszahelyezte a chakra köteléket az ajtóra és ablakra. Nem tud elszökni. Hallotta a távolodó lépéseket, ahogy a csapat elhagyta a házat.

Borzasztó érzés volt tudni, hogy egy rab, bármiféle szökési lehetőség nélkül. Fejét az egyik párnába temette, s egy rémes gondolatra összeszorult szíve.

Haza kell egyáltalán mennem?


Ino leült az apró tűzhöz, Shikamaru, Choji és Kiba mellé. Egyikőjük sem tette szóvá kisírt, karikás szemeit. Mindannyian tisztában voltak vele, hogy Sakura elrablása miatt sírt.

Akamaru vonyított kissé, megérintve a lány arcát hűvös orrával, remélve, hogy segít a lelkén. A szőke csupán szomorúan rámosolygott, megvakarva a kutya fültövét, kinek válaszul farka boldog táncba kezdett.

Kiba elvigyorodott. " Akamaru mindig tudja, hogy kihez kell menni egy kis fül vakarásért. "

" El van kényesztetve. " Röfögött Choji, miközben egy újabb marék chipset tömött szájába.

" Oi, Choji-teme. MUSZÁJ ilyen sokat enned? " Csattant fel Ino.

A társaság aggodalmas szemekkel fordult felé.

" Mi bajod? " Dörmögött Choji. " Női problémák, vagy mi van? "

A lány dühöngve felállt, hogy elinduljon vissza az erdőbe. " Ne gyere hozzám, mikor le akarsz fogyni, idióta! "

Shikamaru sóhajtott, figyelve a kibontakozó csatát. " Mind ketten álljatok le...annyira kellemetlenek vagytok. "

" ÉN vagyok kellemetlen? Te vagy a lusta segg! " Morgott Ino, karjait keresztbe téve mellkasa előtt.

A fiú sóhajtott, elég esze volt, hogy tudja jobb, ha nem tépázza a szőkeség idegeit. Egy okoskodó visszavágás csak még több fa lenne a már táncot járó tűzre.

" Lusta segg? Shikamaru legalább csinál valamit! Te csak a kis medic jutsuiddal foglalkozol! " Vágott vissza Choji.

" Hé, hé! " Szólt közbe Kiba, Akamaru vonyításával kísérve. " Mindannyian nyugodjunk le. Mind idegesek vagyunk. Azt hiszem itt az idő szusszanni egyet. "

" Épp TE beszélsz? " Fordult felé dühösen a kunoichi. " Leginkább a te hibád, hogy Sakurat elrabolták! "

" Az enyém? " Engedett el egy nyers nevetést Kiba, szemei összeszűkültek. " Ezt hogy érted? "

" Neked és Hinatanak gyorsabbnak kellett volna lennetek! Erősebbnek kellett volna lennetek! Soha nem lett volna szabad vele hagynotok Sakurát! " Sikoltott Ino, hangja megremegett. A többiek néma csendben figyelték a jelenetet.

Ebben a pillanatban ért vissza Hinata a táborba, hallva Ino visszavágását. Könnyek töltötték meg szemét a sértő megjegyzésre. Azonban ő már szemre hányta mindezt magának, ahogyan Kiba is. A fiú látta, a Hyuuga rázkódó ajkait, s védekezni kezdett, hogy megmentse őt Ino éles nyelvétől.

" Megbocsáss? " Morgott. " Parancsot adott nekünk! El kellett mennünk! "

" Ha azt mondja, hogy ugorj le egy szikláról, megteszed? " Motyogta sötéten Ino.

" Nyugodjatok le... " Suttogta Kakashi, nem tetszett neki a társalgás alakulása. Hogyan segítenek Sakurának, ha megölik egymást?

" TE hol voltál!? " Fordult most a lány Kakashihoz, szemeiben könnyek gyűltek, melyeket próbált elfolytani. " TI MIND hol voltatok!?!?! " Nézett végig az összes, körülötte helyet foglaló ANBU-n.

" Te hol voltál? "

A kunoichi megfagyott, szemei nagyra nyíltak a vád hallatán. Megfordult s látta, ahogy Neji leugrik a fáról, őket pásztázva összeszűkült szemmel.

" Miért nem hagyod abba az önző ribanc viselkedést, s veszed észre, hogy másokra mutogatsz, mert önmagad okolod? "

Ino megkövülten bámult rá, arcát végigszántották könnyei, majd az erdő felé rohant.

" Ino. " Morgott Shikamaru, majd felállt, s követte a lányt. A többiek csupán nézték távolodó alakját, majd Neji felé fordultak.

" Mi bajod, Hyuuga? " Kérdezte Kiba érdesen.

" Hn. "

" Te és az az Uchiha. Mindig a hideg, kemény seggfejek maradtok, heh? " Rázta meg a fejét elcsodálkozva. " Nem értem, hogy tudod eljátszani, hogy egyáltalán nem érint a dolog. "

" Hagyjuk abba a veszekedést. " Vágott közbe Lee, látva, hogy újabb csata van kialakulóban. S tudva, hogy ez fizikaivá nőné ki magát. Látta ahogy Tenten megmozdul, készen állva, hogy Neji védelmére keljen. Már régóta tudta, hogy a lány érzelmeket táplál a Hyuuga iránt, de mindig eltűnődött, hogy ezek talán viszonzatlanok. Most már tudta, hogy azok. Ez emlékeztette a saját érzelmeire Sakura iránt, s ez fájt neki. Ugyanakkor megértette vele, hogy Tenten miért akarja megmenteni Nejit a többiektől.

Sasuke nem szólt közbe, még Kiba beszólása után sem. Nyilvánvalóan nem érdekelte, vagy más, fontosabb dolgokon gondolkozott. A csapatnak háttal ült a tábor szélén, s az erdő sötétjébe tekintett.

Kakashi és Gai csupán egymásra pillantottak, egyikőjük sem tudta, hogy közéjük kéne-e ugrani, mielőtt valami történne, de miután látták Lee-t, tudták, hogy semmi baj nem lesz.

" Aludjunk egy kicsit. " Vetette fel Kakashi vidáman. " Hiszen, holnap megyünk a városba! "

" Lee, te és Tenten vagytok a sorosak Uzumaki és Aburame után. " Suttogta végül Neji, mielőtt becsúszott saját takarója alá, maga köré csavarva azt, hátát a tűz felé fordítva.

Lee és Tenten váltottak egy hosszú, elkeseredett pillantást Neji makacssága miatt, mielőtt egymásra mosolyogtak. Majd mindketten lepihentek, hogy erőt gyűjtsenek az őrködéshez.

Hinata bizonytalanul pillantott körbe, próbálta letörölni fájó könnyeit, közben kirángatta takaróját csomagjából.

" Hé Hinata, gyere ide Akamaru és mellém. Úgy tűnik egy kis has vakarást vár tőled. " Szólalt meg Kiba, tudva, hogy a lánynak egy kis bátorításra van szüksége.

Hinata gyöngén rámosolygott, s odasétált melléjük. Nekidőlt Akamaru puha bundájának, s beletemette fejét egy kényelmes sóhaj kíséretében.

" Hé Hinata, ne aggódj miatta...ez nem a te hibád. " Suttogta a fiú, tudva, hogy mire gondol a lány. Nem ok nélkül voltak évek óta csapattársak. Könnyedén kiismerte már, tisztában volt vele mikor és mi tette őt szomorúvá.

" Én voltam a helyettes parancsnok...azt hittem... " Harapta meg ajkát a lány, suttogva beszélt, hisz körülöttük már mindenki hálózsákjába burkolózva aludt. " Azt hittem helyesen cselekszem. "

" Helyesen cselekedtél. " Válaszolt Kiba biztatóan. " Sakura adott neked egy parancsot, amit tudta, hogy véghez viszel a csapat biztonsága érdekében. Ezért voltál te a helyettes. "

" Igaz... " Motyogta Hinata, ahogy Akamaru felé fordult, kezeit a kutya nyaka köré fonva.

" ...igaz. "


Shikamaru végül megtalálta Inot. Egy faágon ült, sötétbe burkolózva, lábait mellkasához húzta, hogy melegítse magát, vállai rázkódtak a sírástól.

" ...hülye Sakura, elfogatja magát Itachival...jó buli, homlok csaj... " Suttogta magának. Hangja motyogássá vált, ahogy kezeivel könnyeit törölgette.

" Hé Ino. " Dőlt mellette a faágnak Shikamaru.

" Mit akarsz? " Csattant fel.

" Nos, először is szeretném ha felvidulnál. Nem volt szép dolog így ráförmedni Hinatara és Kibára. A ribancként viselkedés nem hozza vissza Sakurát, vagy igen? Ebben a részben igaza volt Nejinek. "

A lány csupán térdei alá dugta ujjait, s a fiúra tekintett, tisztában volt vele, hogy annak igaza van. A Nara fiú mindig normálisan beszélt vele, tudta, hogy Ino nem fáradozik rejtélyes válaszai kibogozásában, amit igyekszik mindenkinek adni, hogy kerülje a témát.

" Igen. " Motyogta a kunoichi. " Azt hiszem bekattantam. "

" Ez megérthető. "

Ino dühöngött. " Fogd be, idióta! "

" Ino-malac. "

Ino rászegezte tekintetét öreg gúnynevét meghallva, s felpillantva nem Shikamarut látta, hanem Sakurát. A lány ragasztotta rá ezt a becenevet, visszavágásként a homlok lány miatt. Mindezek ellenére és a Sasukén való rivalizálásuk után is, barátok maradtak. Miután Sasuke elment, Ino túllépett rajta, de Sakurát sokkal jobban megviselte a dolog. Ő próbált neki segíteni, hogy barátnője elfelejtse a fiút, de nem volt könnyű dolga. Hamar rájött, hogy számára ez csak egy múló fellángolás volt, mivel a fiú annyira elérhetetlen volt. Szerette a kihívásokat és a tény, hogy Sasuke az egyetlen túlélő az Uchiha klánból, azonnal ' rejtélyes magányos ' címkével látta el. Mindkettő vonzó jelző volt az álombéli Sasukében.

De Ino felfogta, hogy Sakuránál ez igazi volt. Sakura tényleg szerette a fiút. Számára igazán fájdalmas volt látni, ahogy az Uchiha elmegy, bosszúját választja vele szemben. Ino lepillantott kezeire. Vajon Sasuke megint ezt fogja fontosabbnak tartani?

" Hé Shikamaru? "

" Igen? "

" Kösz. "

" Hogy sértegettelek? Akkor többet fogom mostanában csinálni. " Csipkelődött a fiú.

Ino felnevetett kissé. Borzasztó kísérlet volt, de pillanatnyilag ennyi tellett tőle." Te tényleg egy lusta segg vagy. "

" Ino malac "

" Lusta segg. "

Egymást sértegetve sétáltak vissza a táborba.


Itachi visszatérve Sakurát alva találta ágyában. A lány különösen békésnek tűnt, rágógumi haja erős ellentétet képezett a fekete lepedővel. A yukata, obi és nadrág óvatosan összehajtva helyezkedtek el az egyik szék támláján. Majdnem meztelen vállait látva Itachi arra tippelt, hogy Sakura az alvó köntöst hordja, amit csomagjában látott.

Levette pólóját és köpenyét, csak nadrágját hagyva magán. Közömbös és érzéketlen maradt, ahogy bebújt a takaró alá Sakura mellé. A kunoichi nem mozdult, annak jeleként, hogy alszik. Mindazonáltal a lány nagyon jól tudott hazudni.

Tudta, hogy Sakura dühös rá. Őrködnie kell felette az éjszaka, abban az esetben, ha úgy döntene, hogy tesz egy menekülési kísérletet. Nem mintha messzire jutna - de igazán nincs kedve őt keresni az éjszaka közepén.

Felnézett a mennyezetre, majd becsukta szemeit, szugerálva magát, hogy elaludjon. Az este folyamán elfogyasztott italok igen sokat segítettek. Igaz nem ivott túl sokat. Kisaméval ellentétben ő tudta mikor kell megállni.

" Mi a fenét művelsz? "

Itachi nem fordult meg, miközben a lány felült az ágyban. Tehát ébren volt, s csak tetette az alvást. Micsoda meglepetéseket tartogat számára az ő Sakurája. Igazi kis színésznő.

" Aludni fogok az én ágyamban, cseresznye virág. " A hangsúly az 'én' szón bárkinek feltűnő lett volna.

" Nem fogok veled aludni. "

" Akkor mássz ki. "

" Egy úriember a hölgynek adná az ágyat. "

Itachi elvigyorodott, miközben Sakura sápadt hátára pillantott. " Mikor, kedves cseresznye virágom, adtam neked bármilyen okot rá, hogy úgy gondold úriember vagyok? "

Sakura csupán sóhajtott, mintha egy fiatal kölyökkel alkudozna. " Nem fogok ebben az ágyban aludni veled te szemét. "

" Ahogy már mondtam, választhatod a földet. "

Hirtelen eltűnt róluk a takaró, ahogy Sakura magára terítette azt, s lehuppant a földre, kezében párnájával. " Rendben. "

Itachi egy pillanatig szemöldökét felhúzva bámult rá, majd visszarántotta a takarót. Sakura felsikoltott kissé, ahogy a hideg levegő megcsapta meztelen bőrét, s átölelve magát a férfira pillantott, aki szórakozottan figyelte őt.

" Szép álmokat, cseresznye virág. " Csukta be szemét és várt. Biztos volt benne, hogy a lány vissza fog jönni az ágyba.

Hallotta Sakura bosszankodó sóhajtását, s éles fülei elkapták a holt cselt benne. Elvigyorodott, bár kissé lehangolva tudomásul vette, hogy a kunoichi nem fog visszamenni az ágyba.

A Haruno szemére nem jött álom, csupán feküdt ott, s hallgatta Itachi könnyed légzését. A férfi szinte azonnal elaludt, közönye Sakura jelenlétét illetően nyilvánvaló volt. A lány magában bosszankodott kissé emiatt. Először megerőszakolja, aztán félre löki, mintha mi se történt volna.

Mit akarsz tőle, hogy megint megerőszakoljon, Sakura? Visongott belső hangja.

Talán már most rád unt. Dorombolta egy másik hang. Azt hiszem a kis cseresznye virág mégsem olyan érdekes, mint Itachi azt gondolta, ne?

Mindkét hangot elhessegette, s fejét elfordítva az alvó Uchihára pillantott. A lélegzetvételeiből meg tudta mondani, hogy alszik, ami azt jelentette, hogy nem fél tőle s nem tekint rá fenyegetésként. Ezt rosszallta a lány.

Megdöbbentette, hogy mennyire hasonlít Sasukéra, mikor alszik. Majdnem ártatlan nevetett belső énje, s megengedett magának egy apró mosolyt, tovább nézve őt. Lassan felállt, kezeit le föl járatva karján, hogy felmelegítse azt, s megindult az ágy felé, hogy jobban szemügyre vegye a férfit. Itachi lélegzete hosszú hajszálait megkavarta, s átsodorta arcán.

Ellen állt a kényszernek, hogy kisöpörje őket arcából. Ha megtenné...tudta, hogy a hasonlósága Sasuke iránt tökéletes lenne. Ahogy szemeit elbarangoltatta Itachi arcáról elkezdett tűnődni a fiatalabb Uchiháról. Hogy nézhet ki most? Biztosan hasonlóan, mint Itachi, a vonalak nélkül természetesen, s melegebb tekintettel szemében.

Melegebbel? Orochimaruval volt. Úgy gondolod, hogy ugyan az a fiú lesz, aki egyszer volt? Ajkába harapva lehunyta szemét, s hagyta, hogy a fájdalom és megbánás apró hulláma elmossa. Csak remélni merte, hogy Sasuke nem szenvedett túl sokat Orochimaru beteg nevelése és gyámsága alatt.

Szívesen látták újra a fiút Konohában, ebben biztos volt. Egyébként nem venne részt a megmentésére irányult küldetésben. Kicsit féltékeny volt, hogy a többiek hamarabb üdvözölhették, mint ő. Mindig arról álmodozott, hogy Sasuke átsétál a hídon, arcán a régi, beképzelt, pimasz mosolyával, s ő a karjaiba rohan. Megrázta fejét egy kényszeredett mosollyal. Ez soha nem fog megtörténni.

Igazából, mostanra lehetetlen lépéssé vállt a pillanat, hogy újra lássa őt. Már tesztelte a chakra kötelékeket, megállapítva, hogy azok túl erősek egy szökési kísérlethez, pláne mostani állapotában. Hányszor csapolta le a chakrám az az idióta Kisame-teme? Őrjöngött belső énje, szidva az ex köd ninját.

Mindemellett azzal is tisztában volt, hogy nem lenne képes csak úgy kisurranni a szállásról, még ha nem is gátolnák a chakra kötelékek. Itachi felkelne abban a pillanatban, hogy ő kiteszi a lábát a szobából, s sose lenne képes megszökni. Megborzongott a gondolatra, hogy mit tenne vele Itachi, mikor elkapná. Nem ha. Mikor.

Ismét lepillantott, hogy Itachi arcát fürkészhesse, s tekintete vörös Sharingan szemekkel találkozott. Felsikoltott kissé, érezte, hogy elpirul. Csupán viszonozta Itachi higgadt tekintetét, habár a saját arcát fedő pír látható volt. Majd vissza ment a falhoz, s újból odakuporodott mellé.

Az Uchiha szórakozottan nézte őt. Eltűnődött mennyi időbe fog telni a lánynak, hogy észre vegye, hogy fent van. Szemeit újra lehunyta, s álomba szenderült.


" Ne, Hinata-chan? Jól vagy? " Vigyorgott boldogan Naruto, s leült a lány mellett. Még mindig egy apró tűz állt a tábor közepén, noha már csak pár parázs izzott.

Hinata halványan elmosolyodva pillantott rá, arca vörös színűre váltott. Éppen egy kellemes alvásból ébredt fel, mikor azonnal rátörtek az elmúlt napok eseményei. Érezte ahogy sós könnyek töltik meg szemét, de próbálta őket visszatartani, nem akarta, hogy a többiek meglássák. Többé már nem kislány s nem is akar úgy viselkedni.

" Hai...N-Naruto-kun. " Suttogta, s elvette Narutotól a kulacsot, bele kortyolva a hideg vízbe. Fájdalom nyílalt fogába, de nem bánta, mert felfrissítette. A reggel hűvössé vállt, a levegő csípős volt. Közelebb ébredt Akamaruhoz, mint ahogy az éjszaka elhelyezkedett, álmában nyilván a meleg forráshoz húzódott.

A fiú mosolyogva bólintott, miközben Hinata vissza adta neki a kulacsot. Ő maga is bele ivott, s a lány elpirult. Nemrég az ő ajka érintette meg azt a kulacsot...ez majdnem olyan, mintha csókolóztak volna...

" Mindenki jöjjön ide. " Szólalt meg a Neji, Gai és Kakashi mellett ülő Shikamaru.

A többiek lassan köréjük gyűltek, tekintetük a papírra szegeződött, melyet Shikamaru szorongatott.

" Nyilvánvalóan az ötödik értesítette az új Kazekagét Sakura kellemetlen helyzetéről. Egy csoport ANBU-t küld segítségül. "

Tenten önkénytelenül vihogni kezdett. " Fogadok Temari benne lesz ebben a csapatban. "

Shikamaru megemelte szemöldökét, habár arcát apró pír színezte be. " Miből gondolod? "

" Ő a helyettese. S a Homok falu, hogy jó kapcsolatot tartson fent Konohával, a legjobb emberei közül fog küldeni valakit, mint egy gesztusként. " Válaszolt helyette Kakashi.

" Mindegy... "

" Induljunk. " Pattant fel rosszkedvűen Neji, táskája már hátára volt helyezve. " Ha befejezzük a falu átfésülését válaszok után, találkozhatunk a kijelölt helyen a homok ANBUkkal. "

" Mindannyian vissza akarjuk szerezni Sakura-chant, amilyen hamar csak lehetséges Neji, de te túlságosan előre nyomod a csapatot. " Rázta meg kissé fejét Gai, miközben Kakashival együtt felálltak, tudva, hogy felesleges ezt bizonyítgatni a fiúnak.

Neji csupán megigazította vállán a hátizsákot, s a többiekre nézett.

" Gyerünk mindenki. " Sóhajtott Shikamaru. " Induljunk. "

Sasuke hátát egy fának vetette, megkeményedett szemeivel az ürességbe bámult. Ő, Shino, Lee, Gai, és Tenten a falu szélén ütötték fel új táborukat.

Shino és Tenten jelenleg a területet derítették fel, s apró rejtőző jutsukat helyeztek el a tábor határain. Gyógynövényt is kerestek, melyekre szükség volt Ino gyógyító pakolásaihoz, s egy édesvízi forrást.

Gai és Lee a tisztás közepén edzettek, viccelődve, nevetgélve, régi szokásukhoz híven.

Ez mindennél jobban bosszantotta az Uchihát. A küldetés komoly volt, s ők itt röhögcsélnek. Itachi talán éppen most erőszakolja meg Sakurát...dúdolta halkan belső énje. Fogadok élvezi minden egyes percét. A sápadt bőrét...

Felpillantott Gaira és Leere, próbálva kiűzni a démont fejéből.

A puha haját...

Összeszorította fogait, ahogy a düh végig áradt ereiben a gondolatra, hogy Itachi Sakurát fogdossa.

Az ajkait...

Azonnal felállt, úgy érezte szüksége van egy kis sétára, zsebét megtöltötte kezeivel, s elindult. Gai és Lee aggódva nézték távolodó alakját, de nem tettek semmit, hogy megállítsák, vagy megkérdezzék hova megy.

Sasuke a földön levő leveleket rugdosta, mérges volt magára, amiért hagyta, hogy ezek a gondolatok fölé kerekedjenek. Orochimarunál...megtanulta, hogyan zárja el magát az érzelmektől. Meg sem rezzent, mikor a férfi részletesen leírta neki a számos ember nevét, akik meghaltak a Konohára mért támadása következtében. Emberek, akiket Sasuke ismert egész életében, vagy legalább látott egyszer-kétszer.

Csak ritkán gondolt falujára, miután elkezdett edzeni. Sose volt rá ideje, hogy elidőzzön, de mikor megtette...mindig két ember körül forogtak gondolatai. Az egyik természetesen Itachi volt, s Sasuke vágya, hogy megölje őt, s megbosszulja klánját. Ez nem volt nagy meglepetés.

Viszont a másik személy, aki uralta gondolatait sokként érte. Sakura. Számolni se tudta már hány éjszaka zuhant álomba a lány arcával elméjében, ahogy az őt nézte könnyekkel meggyűlt szemein keresztül, s könyörgött neki, hogy maradjon. Nem állította meg, csupán kérte, hogy fontolja meg újra.

S most Sakura Itachival volt. A férfi, akit szentül utál, elrabolta a nőt, akit szeret. Sasuke keze ökölbe szorult, s lepillantott a halott levélre, amit a levegőtől csent el pillanatokkal ezelőtt. Most apró darabokra zúzva feküdt tenyerében.

Nos most pedig...célba talált két madarat egy kővel.

" Sasuke, mit keresel itt? " Kérdezte Tenten, miközben felé sétált, nyomában Shinoval. A lány egy adag gyógynövényt cipelt, s őt nézte óvatos mosollyal arcán.

A fiú nem is várt tőle mást. Abban a tudatban élt, hogy Konohába való visszatérése után börtönbe csukják élete végéig, vagy elintézik, hogy soha többé ne lehessen shinobi. Ehelyett teljes bocsánatot nyert, s elküldték, hogy megmentse Sakurát. Úgy gondolta a lány elrablása okozta káosz volt ennek az oka. Mégis, mindenki különösen figyelte, mindenki, kivéve Narutot.

Még Kakashi is figyelt rá, mintha csak azt várná, hogy egyszer csak Orochimaruvá változzon, vagy gyilkos mulatságba kezdjen. Neji...nos Neji sose kedvelte őt. Nem is várta tőle, hogy megváltozzon. Sasuke hirtelen visszatérése csak fokozta a Hyuuga ellenszenvét és megvetését vele szemben.

" Sétálok. "

" Ah. " Bólintott Tenten kényelmetlenül.

" Havazni fog ma este. " Mondta Shino pólója galléra mögül, mely tompította hangját, mint mindig. " A rovarjaim kezdenek nyugtalanná válni. "

" Akkor jobb lesz, ha szerzünk még tűzifát, mivel az egész estét ide kint töltjük, míg a többiek egy igazi hotel szobában alszanak. " Sóhajtott Tenten, ahogy visszaértek a táborba.

Sasuke csupán leült megszokott helyére, míg a többiek elkezdtek tüzet rakni. A hideg levegő már szinte kibírhatatlan volt.

" Csak annyit tudok, hogy ha Shikamaru és a többiek nem hoznak semmilyen használható információt Sakura-chan tartózkodási helyéről, megölöm a srácot, amiért itt hagyott minket a hidegben. "

Lee vidáman mosolygott. " Ezek a bűnözők biztosan mindent tudnak az Akatsukiról. "

" Nem minden bűnöző osztja meg a dolgait egymással, Lee " Rázta meg fejét Gai.

Tenten vigyorgott. " Mit gondoltál Lee? Hogy csak ülnek körben a bárokban, s azokról az emberekről beszélnek, akiket megöltek és elraboltak, s a többi zsákmányukról? "

A fiú összeráncolta szemöldökét. " Talán. "

Tenten és Gai nevettek, Shino prüszkölt. Sasuke csupán becsukta szemét, elhatározva meditál egy kicsit, mielőtt őrködni megy. Hallotta ahogy a többiek mozgolódtak, vett egy mély lélegzetet, majd lassan kifújta azt.

Még így sem bírt megnyugodni. Érezte, hogy megcsapja a meleg, mikor valaki meggyújtotta a tüzet. Habár ez eltörpült a testében tomboló tűzhöz képest. Először nem bírta megnevezni ezt az érzést, majd meglepődve ismerte fel. Düh volt, de nem Itachival szemben. Sakurára volt dühös.

Lehunyt szemeit összeszorította, akárcsak fogait. Miért kellet, ennyi idő után is ennyire gyengének lennie a lánynak, hogy hagyta magát elfogatni Itachival? Mikor fog végre tanulni?


Itachi szórakozottan nézett le Sakurára. Sokszor felébredt az éjszaka közepén, hogy ellenőrizze a lányt, minden egyes alkalommal szembesülve a ténnyel, hogy nem feküdt vissza az ágyba, csupán fagyoskodott álmában.

Most, habár Itachi csak felhúzta szemöldökét, s megrázta fejét. Sakura a földön feküdt, a férfi Akatsuki köpenyébe burkolózva. Itachi arra a következtetésre jutott, hogy jól áll neki, akár hagyományosan hordta, akár nem. A fekete hangsúlyozta bőre sápadtságát, s a vörös kiemelte világos rózsaszín haját.

Sakura nyögött egyet, miközben kinyújtózkodott, s szemeit felnyitotta. A jáde gömb annyira furcsán festett a sok vörös s fekete mellett. Álomtól összeszűkült szemeivel, s arcán apró mosollyal pillantott fel a férfira.

" Sasuke-kun? "

Itachi megfagyott, mosolya megfakult kissé s szemei összeszűkültek. Sakura újra álomba merült, maga köré csavarva a köpenyt. Az Uchiha tovább figyelte, töprengve ezen. Tehát...még mindig csak Sasukéra tud gondolni, azok után is, hogy a képébe lett vágva az igazság?

Előre hajolt, s megfogta lágyan a lány vállát, készen állva, hogy felrázza. Megtorpant, mikor hallotta, hogy Sakura kifújja a levegőt, s keze megmarkolta az egyetlen hőforrást a közelben - őt. A kunoichi öntudatlanul simult oda hozzá, s Itachi önkéntelenül elvigyorodott. Karjába vette, visszarakta az ágyra és betakarta, majd köpenyét magára terítve távozott a szobából.

Élvezkedett a hőben, melyet a köpeny árasztott a lány teste után, s az illatban, mely beleitta magát az anyagba. Egy lágy, s majdnem észrevehetetlen virág aroma.

Szinte mint a cseresznye virág.


Sakura kellemes meleget érezve kelt fel, mint miután maga köré csavarta Itachi köpenyét. De ez különböző volt...azonnal megérezte, hogy akármibe is van beburkolva annak nem olyan illata van, mint a férfi ruhájának. A köpeny az ő illatát árasztotta, keveredve az alig érezhető, fémes vér szaggal. De bármibe is aludt most, annak mosószer illata volt, megfűszerezve Itachi illatával. El kellett ismernie, hogy a férfinak nagyon kellemes illata van, mikor nem keveredik a vér szagával.

Szemei kipattantak, mikor felfogta hol fekszik. Az a szemét vissza rakott az ágyra! Körbenézett és a férfit nem találta a szobában. Sem a köpenyét. Sokszor felkelt az éjszaka folyamán a hideg miatt, s utolsó mentsvárként betakarta magát Itachi köpenyével, cirka egy órával napfelkelte előtt. Ami azt jelentette, hogy nincs régóta az ágyban. De...akkor sem volt hozzá joga...

Oh, dehogy nem Sakura. Hogy ágyba vigyelek, össze törjelek, hogy bármit csináljak, amit csak akarok...Itachi hangja keresztül csúszott koponyáján, akárcsak egy kígyó, s fogait agyába mélyesztette, belepumpálva sértő, megalázó mérgét. Kimászott az ágyból, s töprengve megindult a fürdőszoba felé.

Most elgondolkozva zuhanyozott le, nem őrjöngve, mint az előző alkalommal. Elmélkedve masszírozta be a sampont hajába. Mi baja Itachinak? Először megerőszakolja, aztán a padlóra hajítja?

Helyesbítés, Sakura. Te önszántadból választottad a földön alvást. Szidta játékosan belső hangja. Megforgatta szemeit, miközben felvette melltartóját és alsóneműjét. Ahogy visszaért a hálóba megtorpant. Yukatája és nadrágja piszkos volt. Igazán nem akarta őket így felvenni. Megfordult, hogy a szobában található másik székre nézzen, s meglátott egy tiszta, összehajtogatott, zöld kimonot arany főnix mintával, rajta egy rozsdaszínű obit, fehér virágokkal.

Egy cetli volt a kimono tetejére helyezve.

Sakura-san

Úgy vettem észre nincs túl sok ruhád jelenleg, úgyhogy vettem a bátorságot és beszereztem ezt neked. Remélem tetszik.

Deidara

U.i.: Kérlek, ne vágd szét, mint Itachiét. Még nem fizettem ki.

Sakura a kimonora bámult, s nem igazán tudta mit kéne tennie.

Felvette a ruhát, megtapasztalva, hogy az obi különbözik az előzőtől. Ezt egy ember nem bírta egyedül felvenni. Eltűnődött mihez is kéne most kezdenie, mikor halk kopogás hallatszott az ajtón.

Óvatosan elindult, s résnyire nyitotta azt. Deidara volt az.

" Deidara-san, jó reggelt. " Köszönt lágyan, s próbálta hangját érzelmektől mentesen tartani.

" Hello, Sakura-san. Látom felvetted a kimonot, amit adtam, hm. " Nézett végig a lányon az apró résen át, majd elmosolyodott, s arcára pír szökött. " Legalább is félig, hm. "

Sakura elmosolyodott kissé, majd felnevetett. Egy pillanatnyi csend állt be, felhúzta szemöldökét. " Deidara-san, tudnál nekem segíteni valamiben? "

" Ne? "

" Nem bírom egyedül felvenni az obit. "

Ez alkalommal a szőke pírja feltűnőbb volt kissé. A lány önkéntelenül elmosolyodott a megnyerő arckifejezéstől. Így a fiú még inkább úgy nézett ki, mint egy lány!

" Azt hiszem, ezen segíthetek, hm. "

Sakura kinyitotta az ajtót, s ő tétovázva besétált. A kunoichi megfogta az obit, majd a kezébe adta, s a fiú csak állt ott, mintha nem akarná dereka köré csúsztatni.

A lány rájött miről van szó. " Nem mondom el Itachinak. "

" Ne? " Pillantott fel megrémülve, majd elmosolyodott. " Oh. Nem erről van szó, hm. Én csak...lényegtelen. " Vigyorgott Deidara, ahogy a lány gyomra köré csúsztatta művészien az obit, megkötve gyorsan, s eredményesen, mielőtt kezei visszahulltak volna maga mellé, mint halott súlyok.

" Hogy lettél ennyire jó obi kötésben? " Kérdezte Sakura kíváncsian. Egy gonosz gondolata támadt; fogadok sokat gyakorolta a KIkötésüket.

" A húgom gyakran megkért, hogy segítsek neki felvenni a kimonoit, hm. " Válaszolt lágyan Deidara, s Sakura látta, hogy egy másodpercig fájdalom telepedett a fiú szemeibe, mielőtt elrejtette vidám viselkedése mögé. Egy megnyilvánulás a gyerekkoráról volt az utolsó dolog, amit a Haruno egy ex kő-ninjától várt.

Szomorúan ismerte fel a fiú mosolyát. Annyira emlékeztette így Narutora. De...az Akatsuki nem csupa szívtelen szemétláda? Ők is emberek Sakura, akármennyire hihetetlenül és különösen hangzik. Emlékeztette ANBU hangja.

Végignézett a kimonon, csodálva selymes puhaságát, majd Deidarára mosolygott. Talán az Akatsukik tényleg nem is mind olyan rosszak.

Még Itachi se?

Ajkába harapott kissé, s észrevette, hogy a férfi még mindig őt nézi. " Ne, Deidara-san? "

Deidara úgy tűnt álmodozásából rázódott fel, ahogy rábólintott. " Szeretnél jönni reggelizni a konyhába? Sasori-san már biztosan ott van, hm. "

" Hai. " Vigyorgott Sakura. " Természetesen, Deidara-san. " Nem tehetett róla, de már most érezte, hogy kedvelni fogja Deidarát. Annyira hasonlít Narutora.

A szőke kinyújtotta kezét, Sakura csodálkozva nézte, megemelve egyik szemöldökét. Deidara ravaszul vigyorgott. " Nem túl gyakori, hogy egy csinos hölgyet kísérhetek, a közös reggelinkhez, hm. "

A lány hangos nevetésbe tört ki, s kezét a fiú karjának hajlatába csúsztatta. " Deidara-san, mondta már neked valaki, hogy egy nőcsábász vagy? "

" Nem is egyszer. "

Újra elnevette magát, majd Deidarával együtt a folyosó fele indultak. Egy pillanatig átfutott agyában a gondolat, hogy itachi talán dühös lesz, ha rájön, hogy Deidarával volt, majd félre lökte az egészet.

Egyáltalán nem érdekli, hogy érez a férfi.


Neji Shikamaru, Naruto és Kakashi társaságában sétált az utcán, köpenyük szorosan maguk köré csavarták.

Shikamaru csöndes volt, Kakashi ezzel szemben kommentált minden dolgot, mintha próbálná lekötni magát. Naruto pedig egyfolytában morgott, hogy mennyire fáj a hasa és hogy kaphatna-e már végre egy kis rament?

A Nara sóhajtott belsőleg. Biztosan próbálja elterelni gondolatait Sakuráról. Majd a tűnődő Nejire pillantott. S ő nem engedi semminek, hogy a Sakurával kapcsolatos gondolatai ÚTJÁBA álljon. Engedett el egy újabb sóhajt. Micsoda húzás.

Pillanatnyilag Shikamaru, Neji, Naruto és Kakashi egyedül voltak az utcán, pár falubelit leszámítva. A többi shinobi, akik velük jöttek vagy a szállodában voltak, melyben szobát foglaltak éjszakára, vagy kettes, hármas csapatokban derítették fel a várost.

" Kedves idő, nemde? " Mondta Kakashi boldogan. " Azt hiszem havazni fog. "

" Utálom a havat. " Morgott Shikamaru, hagyva beleráncigálni magát egy értelmetlen beszélgetésbe az öregebb shinobival. " Semmi különleges nincs benne. Ez csak fagyott víz. "

" Nem szereted a ropogós, felfrissítő levegőt? "

" Fagyos. "

" Tudod, egy ANBU kapitányhoz képest sokat panaszkodsz. " Motyogta a feléjük sétáló Ino, nyomában Hinataval. Mindketten kimonoba öltöztek, készen állva az esti vidámságra, melyben megpróbálnak információt szerezni az egyik bárban.

" Che. " Röfögött Shikamaru. " Azt hittem megmondtam neked, hogy távol kéne maradnunk egymástól. Tönkre fogod tenni az álcánk. "

Ino ráncolta szemöldökét. " Látod azokat a srácokat ott? " karolt bele Shikamaruba. A fiú, szeme sarkából egy csapat férfire tekintett, akik egy épületben álltak, s érdeklődve figyelték a lányokat.

" Aha. "

" Körübelűl húsz perce kacsingatnak ránk. Hinata-chan kényelmetlenül érezte magát emiatt. Csak meg akartam nekik mutatni, hogy vannak nagy, erős férfiak, akik megvédenek minket. " Fejezte be cincogva a mondat végét, s szempilláit rebegtette. Shikamaru szemeit forgatta. A nap, mikor Inonak és Hinatának védelemre lesz szüksége, egyenlő lesz azzal, mikor malacok zuhannak az égből. Olyan rossz, hogy Sasuke nincs itt, ne, Ino-chan? Akkor az Ő kezein lóghatnál. Gúnyolódott Shikamaru magában, tudva, hogy sose mondaná ezeket a szavakat a lánynak. Nem, míg nincs halálvágya. Mindemellett, tudta, hogy Ino már nem érez semmit az Uchiha iránt.

" Nos akkor Hinata-chan, azt hiszem el tudlak kísérni egy darabig. " Vigyorgott Naruto, s kezét átkulcsolta Hinata derekán.

Kakashi kuncogott kissé. " Hé, Naruto, kölcsön adjam az Icha Icha Paradise-t egy kis inspirációért? "

Hinata mély vörösre pirult, s meglepően Naruto is így cselekedett, míg Kakashi és Ino nevetésbe törtek ki.

Shikamaru szemöldökét ráncolta. Kakashi éppen Naruto és Hinata kapcsolatával poénkodik? Ember, rázta meg fejét. Tényleg kezd begolyózni.

Neji csupán visszafordult az út felé, próbálva eltávolítani magát a két boldog 'pártól' és Kakashitól. A többiek hagyták előre sétálni, tehát gyorsan meg is tette, szemeit összeszűkítve, s fejét lehajtva kissé, hogy megóvja a csípős széltől.

Sakura...

Hideg folyadék loccsant orrán. Megrázta kissé fejét, s figyelte, ahogy az olvadt hópehely a földre csöppen.

" Havazik! " Zihált élvezettel Ino.

" Mondtam nektek, hogy gyönyörű. " Kommentálta Kakashi.

" Ne, Neji-kun, szereted a havat? Imádok hóangyalt készíteni. Nehéz jól megcsinálni őket. " Nevetett Sakura, miközben körbe pörgött a hóban. Neji elégedetten nézte őt, s csodálta a ragyogást a lány szemeiben. Régóta nem látta ilyen boldognak.

Különös is volt normál öltözetben látni a lányt, a megszokott, shinobi ruha helyett. Egy nagy, sárgásbarna kabátot viselt, s egy fekete sálat, mely arcát elfedte kissé. Fekete kesztyű, s fekete szoknya volt rajta, továbbá krém színű csizma.

Háttal belevetette magát a hóba, s a fehér por fellebbent körülötte. Egy újabb elégedett sóhajt engedett szabadjára, miközben hóangyalt kezdett el készíteni. " Naruto és én nagyon sokat csináltuk ezt. A végén mind ketten kihúztuk a másikat a hóból, így tökéletesre sikerült. "

Neji nem vette le szemét róla. Egy éve óta ez volt az első alkalom, hogy a lány Narutoról beszélt. Különös volt hallani a nevét, hisz mindenki óvakodott, hogy ne említse meg a fiút, vagy Sasukét Sakura előtt.

A Haruno felült, lábait mellkasához húzta, s feltekintett a fiúra. " Oi, ne mondd nekem, hogy még sose készítettél hóangyalt, Neji-kun. "

Neji felhúzta egyik szemöldökét, s megrázta fejét.

Sakura egy apró zihálás kíséretében felállt, megfeledkezve saját hóangyaláról, s elmosva annak körvonalait, mozzanata során. " Soha? " Újabb rázás.

Sakura megragadta Neji karját, s egy még érintetlen hófelülethez kezdte cibálni. " Nos, mindent ki kell próbálni. "

Neji megállt, s visszahúzódott kissé, fejét csóválva.

Sakura sóhajtott, ajkát biggyesztve. Tekintete annyira megnyerő volt, hogy Neji úgy döntött makacskodik még egy kicsit. Sakura észrevette ezt egy újabb szemöldök ráncolással.

" Gyere. " Utasított Sakura, ráncigálva Neji kabátujját.

" Iie. "

" Kérlek. "

Neji csupán megrázta fejét, ajkain pajkos mosollyal.

A Haruno mélyen sóhajtott, s egy gonosz mosoly keresztezte saját ajkát. " Rendben, Neji-kun. " Majd előre dőlt, így mindketten a hóba zuhantak. Hangosan nevetett, ahogy legördültek, az apró dombon.

Mikor végre elérték a domb alját, eléggé összekuszált pózba kerültek. Sakura lábai Nejié alatt voltak, felső testük egymás mellett feküdt a hóban. Neji nézte a rá vigyorgó lányt. A hófehér pihék, melyek hajába ágyazódtak sziporkáztak és csillogtak a napfényben, majdnem annyira, mint a lány ragyogó zöld szeme.

Neji különös motivációt érezve előre hajolt kissé, s kisöpört egy rózsaszín tincset a lány szeme elől. Sakura megfagyott, kifújt egy kis levegőt, a fiút figyelve kíváncsian.

Majd Neji lejjebb emelte ajkait, hogy azok találkozhassanak a lányéval. Mikor összeértek Sakura meglepődve nyögött bele a csókba. A Hyuuga elmerült a lány ajkainak melegségében és puhaságában, szerette volna megharapni a némileg teltebb alsó ajkat, s érezni a lány borzongását. Sakura szemei csodálkozva kiszélesedtek, a csók csak pár másodpercig tartott, mielőtt a fiú hátrébb húzódott volna.

Így maradtak egy pillanatig, a Haruno őt bámulta zavarodottan.

" N-Neji? " Mászott ki alóla gyorsan, szemei megvillantak. " Ne, Neji-san, mi a fenét gondoltál? " Könnyek gyűltek szemébe, s elrohant a fákon keresztül Konoha felé.

A fiú csupán bámult utána, szemei fájdalmasak s zavarodottak voltak. Mielőtt felfogta mit tett. Sakura még sose csókolózott ezelőtt, s az első csókja valami olyasmi volt amit másnak tartogatott.

Az első csókja Sasuke Uchihára várt, s Neji éppen most lopta el.

Neji kezeit zsebébe dugta, miközben Shikamaru kiszakította ábrándozásából.

" Neji, visszamegyünk a hotelbe. Gyere. Este visszajövünk. " Úgy tűnt a Nara kényelmetlennek találja a helyzetet, hogy Ino a karjain lógott, de a lány nem akarta elengedni. A férfiak még mindig őt és Hinatát nézték, így még erősebben megszorította kezét.

Naruto csupán közelebb húzta magához Hinatát, lesújtó pillantást vetve a férfiakra, mielőtt suttogott valamit a lánynak, aki elmosolyodott, majd bólintott. A szőke elvigyorodott, mikor észrevette Shikamaru kínos helyzetét. Mázli, hogy Temari nincs itt. Visszarugdosná Ino hátsóját Konoháig \ majd ugyanezt tenné Shikamaruval! Ekkor Kakashi elkezdte újra kommentálni az időjárást.

Neji lassan követte a többieket vissza a hotelbe. Elég régen volt, mikor utoljára gondolt erre a pillanatra Sakurával. A lány ezek után nem hívta többé Neji-kunnak, hanem visszatért a megtisztelő 'san' megnevezéshez. Pár napig teljesen kerülte őt, s Neji egy virágot hagyott az ajtaja előtt, egy bocsánat kérő levéllel.

Majd a lány megkérte, hogy találkozzanak megint kettesben, egy nagy ölelést adott neki, s vigyorgott, egy virágot szorongatva, amit a fiú számára vett.

Ne, Neji-san. Lehetünk még barátok?

Neji elengedett egy apró sóhajt. Ezek után csak egy-két meghittebb pillanatuk volt, mely többet takart, mint egy ölelés. Egyszer egy küldetésen összebújtak, hogy melegítsék egymást, s Sakura megengedte neki, hogy átkarolja a derekát, mialatt ő neki dőlt a fiúnak. Egész este így maradtak, akárcsak reggel, még azután is, hogy felmelegedett az idő.

De soha többé nem csókolóztak, csak Sakura adott játékos puszit az arcára. De Neji többet akart, mint ártatlan puszikat.

Soha nem volt megelégedve egy egyszerű barátsággal, ha Sakura volt a másik fél.