Booth, ahogy ígérte, elment hozzá. Egy kicsit késett, mert a felettese nem igazán támogatta az „esti programot". De hosszú magyarázkodás, és ígérgetés eredményeképpen egy teljes, szabad estét kapott. Nem kellett sokáig keresnie az apró motelt, hiszen a falu közepén, az egyetlen kocsmával szemben állt. Még nem járt a faluban, mert kinőtt már a szabadnapos kocsmázásokból, ráadásul állandóan az egyik bajtársa jutott eszébe róla.
Amikor még mesterlövészként szolgált a hadseregben, volt egy nagyon jó barátja, Marty, akivel rengetegszer kiszöktek a táborból, hogy sörözhessenek, és lányokkal szórakozhassanak. De az egyik bevetésen, egy ellenséges katona eltalálta Marty lábát, és elvérzett. Booth végig ott állt mellette.
„Bones, itt vagy?"
[Csend.]
Óvatosan benyitott a régi hotelszoba ajtaján. A szoba szinte teljesen sötét volt, csak egy kis asztali lámpa világított. Brennan egy párnát szorítva aludt. Booth leült az ágy melletti kis székre, és mozdulatlanul figyelte a nőt. „Mennyivel másabb, így álmában." – gondolta – „Milyen védtelen. És az arca is milyen gondtalannak tűnik." Úgy elmerült a gondolataiban, hogy észre se vette, hogy Brennan felébredt.
„Mióta vagy itt? Felkelthettél volna."
„Ne aggódj. Nem maradtál le semmiről" – viccelődött Booth, ám hirtelen az arca megkomolyodott. Érezte, hogy ez az a pillanat. Most vagy soha. Még egyszer megpróbálja. Reménykedett benne, hogy most sikerrel fog járni. „Hiszen idejött." gondolta, majd hangosan folytatta.
„Bones, mondanom kell valamit. Kérlek, ne szakíts félbe… Tudom, hogy valahol mindketten azért vállaltuk el ezt a munkát, hogy felejtsünk, és persze, hogy tisztázzunk magunkban dolgokat. Az sem véletlen, hogy te itt vagy, és utaztál azért több ezer mérföldet, hogy megbizonyosodj arról, hogy jól vagyok, miközben egy telefonhívás is elég lett volna, hogy ezt kiderítsd. De azzal, hogy idejöttél minden egyszerűbbé vált. Szeretném, ha többé nem hazudnánk magunknak, és egymásnak az érzéseinkről."
Booth mélyen a társa szemébe nézett. A tekintetük összekapcsolódott, többé nem volt szükségük szavakra. Booth gyengéden megfogta a nő kezét és közelebb húzta magához. Érezte a leheletét. Végül az ajkuk összeért…
Brennan teste megfeszült. Ilyet még sohasem érzett ezelőtt. Minden félelmét elnyomta a vágy, hogy végre együtt lehessen Vele. Érezte Booth meleg kezét a derekán. A testük szinte egyszerre mozgott. Brennan most már tudta, hogy miről beszélt azon a régi estén a társa. Ott és akkor eggyé váltak. A fizika törvényei már nem voltak érvényesek rájuk…
