A KIS JEDI ÚRNŐ: 3

A KIS JEDI ÚRNŐ: 3. rész

Seydának jólestek a dícsérő szavak. A jóízű vacsora után Larsen és Calborn újra közrefogta:

- Most elmegyünk Xargához, mert holnaptól neked is ott a helyed a gyakorlópályán - mondta a vezérharcos. - Ismerkedjen meg veled. Ő majd elmondja, mikor és hol kell megjelenned a bázison. Azt a helyet is megmutatjuk neked Larsennel.

Az étkezőtől nem volt messze Xarga otthona. Calborn itt is kopogott, mint Seydánál.

A kiképzőtiszt, mint Larsen odasúgta Seydának, a legszigorúbb harcos volt a bázison. Semmilyen lazaságot nem tűrt el:

- De veled semmi baj nem lesz - mondta bátorítóan az izgatott kislánynak a gárdakapitány. - Látszik, hogy téged nem kényeztettek el a jedik és fegyelmezett vagy.

A kiképzőtiszt ajtót nyitott nekik. Első pillantása azonnal a kislányra esett, aki megszeppenve álldogált a vezér és a gárdakapitány között.

- Jó… jó estét, Xarga - mondta félénken Seyda, látva a hihetetlenül kemény vonású, szigorú arcot.

- Jó estét nektek is - hangzott a torokhangú válasz. - Te vagy Seyda, igaz? Sylas már beszélt rólad. Gyertek be!

Hellyel kínálta őket és maga is leült. Lakása nagyon egyszerűen volt berendezve. Érződött, hogy minden a helyén van. A falakra körben néhány különleges formájú kardot függesztettek föl, köztük kitalálhatatlan logika alapján helyeztek el mandalóriai széles pengéjű rövidkardokat és duplapengéjű kardokat. A gyűjteményben volt egy fénykard is.

- Xarga… megnézhetem… a kardokat? - kérdezte Seyda félénken.

- Nézd! - érkezett a kurta válasz. A kislány ekkor közelebbről is megcsodálta az idegen fegyvereket, de mivel a kiképzőtiszt külseje és modora nem nagyon bátorította, óvakodott megérinteni őket:

- Ezek… honnan vannak?

- Idegen világokból. Régi gyűjtemény. Tetszik?

- Igen, nagyon, nagyon tetszik!

- Tudsz fegyverrel bánni?

- Igen. Egypengés és duplapengéjű karddal is gyakoroltam a jediknél.

- Azt itt is fogsz. Pusztakezes közelharci képzést kaptál?

- Nem. Nincs is akkora erőm, hogy bárkiben is kárt tudnék tenni. Csak meditációt, Erőenergiával való bánást és karddal való harcot tanítanak a jedi akadémián.

- Csak? - visszhangozta Xarga. - Az nem is kevés. A mozgásod mutatja, hogy gyors lehetsz, ez hasznodra válik majd, de a fizikai erőpróbákkal gondod lesz. A páncélodon látom, hogy felderítő leszel, amihez a mozgékonyságod jó alapot biztosít, de olyan gyakorlatsort is össze fogok állítani neked, ami segít kiegyenlíteni az erőhátrányodat, mert tőled erősebb harcosokkal kell együtt edzened. Holnap reggel fél hétkor, a bázis északkeleti, kisebbik gyakorlópályáján fogsz kezdeni, mert addigra fejezem be az eligazítást a nagypályán. Előbb föl kell mérnem, milyen szintű a tudásod, mielőtt összeeresztelek a többi harcossal.

- Igen, Xarga - mondta Seyda engedelmesen. Xarga vonásai kissé megenyhültek:

- Azt látom, hogy a fegyelemmel nem lesz baj. Ki fogunk jönni egymással. És én is tanulok majd tőled.

- Tőlem? - csodálkozott Seyda.

- Igen, tőled. Tapasztaltuk, hogy a jedi mesterek keze alól remek harcosok kerülnek ki. Kíváncsi vagyok a technikai tudásodra, ahogy én is megtanítom neked a mi harci stílusunkat.

- Nincs előttetek semmi titkolnivalóm, Xarga.

- Ez jól hangzik. Szünetben tarthatnál bemutatót látványosabb jedi mágiákból. Amit ti Erőnek neveztek. A fiúkat biztos érdekelné. De engem is.

- Sajnálom, Xarga, de a Ravageren leblokkolták az energiám töltődését. A mennyiségét is csökkentették. A bomákra elhasználtam minden energiámat és nem tudom, mikor töltődik föl újra, és mennyire töltődik föl.

- Igaz, erről Sylas is beszélt. Kár. De annak örülök, hogy életben maradtál és komolyabb bajod nem esett, mint az energiád elvesztése. Legalábbis remélem, hogy nem esett más bajod.

Seyda arcocskáját hálás mosoly derítette föl, és kezével gyorsan letörölte a szemébe óvakodó könnycseppeket:

- Bocsánat, de szokatlan, hogy olyanok viselkednek velem ilyen kedvesen, olyanok aggódnak… értem, akiket most látok először… én… bocsánat… - és kiszaladt a lakásból. Larsen azonnal utána ment, Calborn néhány percre visszamaradt Xargával beszélni, majd ő is követte őket. Sem a vezér, sem a gárdakapitány nem tett megjegyzést a kislány túlérzékeny reakciójára. Úgy tettek, mintha ez természetes lenne:

- Most megnézzük a kis gyakorlópályát, ahol holnap reggel kezdesz, utána meglátogatjuk Saborrát. Jó?

- Igen, Calborn.

- Seyda, volt barátnőd a jedik között? - kérdezte váratlanul Larsen.

- Nem. Ott mindenki el van foglalva a saját dolgaival. Megkapod a feladatodat, aztán elküldenek, hogy oldjad meg. Sokat voltam egyedül, ahogyan a többiek is. Tanulhatsz könyvekből a könyvtárban, hogy megtaláld a megoldást.

- De beszélgetni csak szoktatok egymással, nem?

- De igen, némán, gondolati úton, és azt is ritkán, mert mindenkinek a saját feladatára kell koncentrálnia. A jedik nem szoktak beszélgetni fölöslegesen.

- És kitől kértél segítséget, ha valamit nem tudtál megoldani?

- Senkitől. Ettől vagy jedi, hogy egyedül is meg tudod oldani a problémáidat. A jedik magányosak. Nincs megengedve, hogy egymásnak segítsenek. Az egyetlen dolog, ami rendelkezésedre áll, az az idő. A saját érdekedben kell gyakorolnod a karddal is, hogy életben maradj, ha egyedül kiküldenek a vadonba.

- Miért küldenek ki a vadonba? - vetette közbe Calborn, tekintete összevillant a szintén döbbent gárdakapitányéval. Seyda készségesen válaszolt minden kérdésükre és úgy tűnt, ő nem tartja olyan szörnyűnek azokat a dolgokat, amikről beszél:

- Mert bizonyos ősi szentélyeket bizonyos időközönként föl kell keresni, és az ilyen ősi romok közti meditációk erősítik a jedi képességeidet. Az ilyen helyeken nagyon erős az Univerzum energiájának áramlása, feltöltődsz, feltárul az elméd, és nyitottá válsz a múlt tudásának megértésére, befogadására. Ezek építő jellegű zarándoklatok, de persze nemcsak az elméd, hanem a fizikai felkészültséged számára is, hiszen többnyire egyedül vagy, és a vadon ragadozóit nem hatja meg, hogy te milyen emelkedett gondolatokkal vagy eltelve. Ha rosszak a reflexeid és nem vagy elég gyors, a jedi mestered csak azt fogja érezni mérföldekkel odébb, hogy feloldódtál az erőben és megcsóválja majd a fejét, hogy időpocsékolás volt a képzésed, ha már néhány vadállat is el tudott bánni veled.

- Nagyon bátor vagy, kicsi lány - mondta Larsen. - Remélem, meg szoktak néha dícsérni érte.

Seyda meglepetten nézett föl rá:

- Megdicsérni? Minek? Elég dicséret az a vadontól, ha elég ügyes voltál ahhoz, hogy életben hagyott, nem?

- Hát, Seyda, ha te ilyen körülmények közt túlélted a jedik képzését, simán megállod a helyedet ezen a harci bázison.

- Te most kigúnyolsz engem? - kérdezte megbántottan a kislány. - Én igazán őszintén és komolyan beszéltem…

A gárdakapitány óvatos, lassú mozdulattal nyúlva a most is összerezzenő kislány felé, megérintette ujjával a szépséges arcocskát:

- Nem, Seyda, én is egészen őszintén mondtam neked. Dicséretként. A mi harcosaink nincsenek ennyire magukra hagyva, pedig idősebbek és sokkal, sokkal erősebbek, mint te. Egyszerűen csodállak.

- Nem kell csodálnia senkinek, nekem elég, ha nem gúnyoltok ki, amikor ügyetlen leszek majd valamiben.

A két hatalmas harcos biztatóan mosolygott rá.

- Nézd, Seyda, holnap ide kell kijönnöd! Ez a kis gyakorlópálya. Milyennek találod?

- Tetszik, nagyon tetszik! - nézett körbe a kislány, alaposan szemrevételezve a füves és a homokos területet. Bizonyára mindkettő más-más funkciót szolgált. A gyakorlópálya körül futósáv volt kialakítva.

- Kipróbálhatom? - pillantott föl kísérőire Seyda. - Csak arra vagyok kíváncsi, hogyan tudok mozogni ebben a páncélban - tette hozzá magyarázatképpen, és az engedékeny bólintás láttán azonnal neki is iramodott. A leyan és a rövid alvás jótékony hatása máris elfeledtette vele a délelőtti hajsza fáradtságát. A futás után a zöldellő füvön hancúrozott, csupán a maga kedvére, majd érdekes koreográfiájú, pontosan begyakorolt mozdulatsort hajtott végre két karddal és kard nélkül, végül meditációs ülésbe helyezkedett.

- Kipihent, friss szervezet - jegyezte meg Larsen. - És a páncél ellenére is könnyed a mozgása. Kecses, hajlékony kislány.

- Lenyűgöző a mozgáskultúrája - tette hozzá Calborn. - Nincs olyan harcosunk, aki most utolérné, a karddal máris remekül bánik, ahogy a cannokok ellen láttuk harcolni, és ha Xarga megtanítja, milyen technikával lehet esélye tőle jóval erősebb ellenfél ellen is a közelharcban, Seyda a legkiválóbb harcosaink egyike lehet. Ha jedi energiája esetleg visszatér, és azt is beveti támadásra, védekezésre, gyógyításra…

- És ha még műszaki felderítőnek is beválik… - fűzte hozzá a gárdakapitány.

- Be fog válni, Larsen, ez biztos. Igazi drágakövet találtunk. De hát Revan sem volt akárki. Ha Seydát ugyanolyan tudatosan képezték volna, mint Revant, és ugyanolyan gyűlöletre nevelték volna ellenünk, mint Revant, Seyda komoly veszélyt jelentene.

- Valahogy… nem tudom elképzelni - mondta Larsen. - Olyan kevéssé hihető, ahogy most elnézem őt, nem hiszem, hogy képes lennék fegyvert emelni rá…

- Én se, Larsen. Az a szerencsénk, hogy a jedik nem láttak benne akkora fantáziát, mint mi. Mert jobban vigyáztak volna rá.

Megnyúltak az árnyak, sötétedni kezdett.

- Kicsi lány, indulnunk kellene! - szólt oda Larsen. Seyda azonnal mozdult a kapitány hangjára és hozzájuk szaladt:

- Igen, Larsen. Mehetünk.

- Emlékszel még, hogy hova kell mennünk?

- Igen, Calborn. Saborrához, a felderítőparancsnokhoz készültünk.

- Jól van, Seyda. A jó memória elengedhetetlen a felderítőknél.

- Nincs semmi különös abban, hogy jó a memóriám. A jedik meditációja erősen fejleszti a memóriakészséget.

- Láttuk, milyen gyors és ügyes vagy. Sokkal jobbak a képességeid, mint ahogy először gondoltuk és ezt dicséretnek veheted.

- Köszönöm, Calborn. Ezt egy vezértől nagyon jólesik hallani. Larsen, ezzel most nem akartalak megsérteni…

- Nem sértettél meg, Seyda. Elmondtad, miért vagy bizalmatlan a dicséretekkel szemben és igazad volt. Sok bajtól kímélted meg magadat a hajón is, azzal, hogy gyanakodtál, mert ráéreztél, csak hízelegnek valamiért neked a köztársaságiak. De itt a dicséretnek serkentő, építő jellege van. Jobb eredményre ösztönzi a harcosokat. Szárnyakat ad, és a tudás elismerésének egyik formája. Nézd, ez Saborra otthona.

- Itt nálatok mindenki ilyen egyforma házban lakik?

- Igen. Nem kényeztetjük el magunkat túlságosan, mert ellustulnánk. Csak a legszükségesebb kényelmet biztosítjuk. A fürdésre, a ruházat és felszerelés tisztántartására, és legfőképp a pihenésre. Hogy másnap is kiválóan tudjunk teljesíteni. Ez a túlélésünk alapja.

Calborn kopogott. A felderítőparancsnok páncélzat nélkül, lanilinfelszerelésében nyitott ajtót. Seyda azonnal megismerte:

- Saborra, megtaláltátok a hajót?

- Igen, megtaláltuk. Biztonságban vannak a társaid.

- Nagyon jó. Beszélhetek majd Mrs.Winterrel?

- Igen, annak is eljön az ideje, de most feladataid vannak, Seyda - vette át a szót Calborn, enyhe vezéri hanghordozással, de vigyázva, hogy ne ijessze meg a kislányt. - Nekik is be kell illeszkedniük. Te most a tanulásra koncentrálj!

Seydának tetszett Saborra megjelenése és viselkedése. Azonnal bizalmat ébresztett benne. Saborra csöndes, halkszavú harcos volt, és mintha állandóan töprengett volna valamin. Seyda nem tudta kitalálni, mennyi idős lehet, Calbornnál és Larsennél valamivel idősebbnek látszott, Xargánál és Sylasnél viszont biztos, hogy fiatalabb lehetett, csak ennyit volt képes megállapítani róla.

A felderítőparancsnok behívta őket és széles mozdulattal körbemutatott a lakórészben:

- Nézz körül Seyda, és ha van kérdésed, tedd fel!

A lakás közepén hatalmas asztal terpeszkedett, amire óriási térképet terítettek, mellette néhány könyv, egy konzol; és a mellette levő asztalon, de még az ágyon is adathordozók tömege. Seyda látott ilyet az akadémián, azért tudta beazonosítani.

- És hol alszol, ha adathordozókkal van tele az ágyad is?

- Hát addig átpakolok a székre.

- De akkor nem lesz hova leülnöd.

- Akkor állok. A térképeket úgyis csak állva lehet tanulmányozni. Másképp nincs jó rálátásod.

- Droidjaid is vannak? - csillant föl Seyda szeme, észrevéve két különböző formájú protokolldroidot. Egyre jobban szimpatizált Saborrával, aki megengedte, hogy a kislány mindent megcsodáljon.

- Igen. Vannak. Te is rajtuk fogod majd tanulni a programozást, információnyerést, és javítást. Előfordulhat, hogy az ellenség egy használaton kívüli droidjának köszönheted az életedet, ha néhány alkatrésszel megjavítod, és a programját átkódolva magad mellé állítod. Attól fogva melletted fog harcolni.

- Nagyon érdekesen hangzik - mondta Seyda. - Te nagyon okos lehetsz és biztos, hogy sok a dolgod, úgyhogy igyekezni fogok, hogy minél kevesebb időt kelljen rászánnod a tanításomra, és mielőbb foglalkozhass a saját munkáddal.

- Ez nagyon kedves tőled, Seyda, de nekem éppen az a feladatom, hogy amit tudok, azt nektek átadjam, hogy ti is olyan okosak legyetek, mint én. Nem vagyok türelmetlen. Türelmetlenséggel csak bizonytalanságot és félelmet váltanék ki a felderítőimből, ezzel veszélyeztetném az életüket. Aki tanít, annak nem szabad türelmetlennek lennie. Minden harcosból lehet jó felderítő, de az egyik könnyebben éri el azt a szintet, a másik később. Attól függ, mennyire jó az információbefogadó készsége.

- Calborn is tőled tanult?

- Nem, nem. Calborn és én egyidőben tanultunk. Telrevanon. Ugyanaz volt a tanítónk, és Calborn ugyanazt tudja, amit én. De ő nem felderítők kiképzésére fordítja az idejét és a tudását, hanem csupán használja azt, amit tud. Ő vezér, neki vezetni, irányítani kell, nem tanítani.

- Nagyon érdekes dolgokat csináltok a Mandalóriai Birodalomban - állapította meg Seyda. - Nemcsak nagyon erősek, hanem nagyon okosak is vagytok!

- Örülök, hogy elnyertük a tetszésedet - hajolt meg Saborra mosolyogva. - És hadd dicsérjelek meg én is; nagyon jól áll neked ez a felderítőpáncél. Ilyen csinos felderítőt még sosem tanítottam. Ha olyan jól és gyorsan is tanulsz, mint amilyen szép kislány vagy, olyan kiváló felderítő leszel, hogy messze lekörözöd Calbornt és engem.

- Köszönöm, Saborra. Larsen mondta, hogy szeretitek dícsérni a harcosaitokat, mert szárnyakat ad neki. Én ma már annyi dícséretet kaptam, hogy hamarosan repülni is tudok… nagyon jólesik, hogy máris ilyen sokra értékeltek, pedig még nem is láttátok, mit tudok.

- Láttunk jediként és harcosként harcolni, Seyda, láttuk azt az elképesztő bátorságot, lendületet és lelkesedést, ami benned van, és ez így együtt elárulja, hogy sokra fogod vinni - mondta Calborn nagyon komolyan. - No, mehetünk? - tette hozzá.

- Igen, mehetünk. Most Zukát fogjuk meglátogatni, ugye?

- Igen.

- Akkor köszönöm, hogy megnézhettem mindent, Saborra. Nagyon fogok igyekezni, hogy jó felderítőd legyek.

- Megtisztelsz vele, Seyda.

Calborn itt is pár percig hátra maradt beszélni Saborrával, mint ahogy Xargánál is.

Seydát nem zavarta, hogy megint elmaradt mellőlük rövid időre, mert Larsen mellett is ugyanolyan jól érezte magát, mint a vezér mellett. Ekkorra már beállt a teljes sötétség. Kintről a vadonból egyszerre Seyda számára ismeretlen lény hangja hangja szűrődött be.

- Larsen, ez milyen állat?

- Maalras. Egy tarka bundájú, hosszú farkú, hosszú lábú, tűhegyes fogakkal felvértezett ragadozó.

- Szóval nem hüllő, mint a cannok volt, ugye?

- Nem hüllő. Nem szereted a hüllőket?

- Nem igazán.

- Hát, pedig van veszedelmesebb lény is az Univerzumban.

- Tudom, Larsen, csak tanultam az akadémián egy óriási hüllőről, amelyet jedik elpusztítására tenyésztettek ki a sötét jedik. A jediket nagyon messziről megérzik, és az energiájukkal táplálkoznak. Egy képet is láttam egyszer erről a lényről, a terentatek-ről, nagyon ijesztő és nagyon csúnya és a jedi énemre is nagyon rossz hatást gyakorolt. Talán az ösztönös viszolygás ezért van bennem mélyebben a hüllők iránt. Persze az is lehet, hogy csak gyáva vagyok…

- Te nem vagy gyáva, Seyda. Felejtsd el ezt a szót, mert ez ugyanolyan csúnya, mint amilyen csúnya lény a terentatek, amiről beszéltél! De az is csak az igazán gyávákat tudja elpusztítani. Ezért neked két új és hasznos szót kell az eszedbe vésned: tanulás és gyakorlás! Az a csúnya szó csak visszahúzna a fejlődésedben, ezért ne ejtsd ki többé, rendben?

- Igen, Larsen.

Közben Calborn is csatlakozott hozzájuk, de nem szólt közbe.

- Larsen - mondta egyszerre Seyda, mintha most rágta volna át magát a problémán. - Miért húzna vissza a fejlődésben? Azon a tényen nem változtat, hogy félek szembe szállni, például a terentatek-kel, akár kimondom, hogy gyáva vagyok, akár nem. Szerintem ez a szó csak megfogalmazása annak a félelmemnek, amit érzek annak a hüllőnek a láttán, ha rájövök, hogy se jediként, se harcosként nincs esélyem ellene.

- Nem egészen, Seyda. Gondolj a bomákra! A boma is hüllő, méghozzá elég kegyetlen és iszonyúan erős hüllő. Calborn mesélte, hogy nyolc ilyen hüllő fogott körbe téged. Féltél, amikor megláttad őket?

- Persze, hogy féltem. Nagyon fáradt voltam már addigra, tudtam, hogy az energiám termelődése korlátozott, és nagyon kevés, az a törött kard a kezemben meg arra volt csak jó, hogy megkarcoljam vele a bomák vastag bőrét.

- Azt mondod, féltél. És hagytad, hogy azért, mert félelmet érzel, nyugodtan rád rohanjanak és elpusztítsanak?

- Hát hogy hagytam volna? - háborodott föl Seyda. - Szégyelltem volna, hogy meg se próbálok védekezni ellenük!

- Látod, kicsi lány, ezt akartam kihúzni belőled - mondta Larsen szelíden. - Te magad adtál most választ saját kérdésedre. Féltél, de ez nem akadályozott meg abban, hogy akkor is harcolj az életedért. És ha a félelemre harccal reagálsz, akkor nem vagy gyáva. Egy harcosnak ezért kell elfelejtenie azt a szót, hogy gyávaság. Aki harcol, az nem gyáva. Csak azt nevezheted gyávának, aki megadja magát. Érted?

- Értem - bólintott a kislány elgondolkodva. - De akkor mégiscsak baj van. Amikor Calbornékat megláttam, annyira csodáltam őket, hogy nem akartam harcolni ellenük. Pedig azt tanultam, hogy ők az ellenségeim. Igaz, hogy nem is látszott úgy, mintha meg akarnának támadni engem, de mi van akkor, ha úgy gondolták, hogy csak azért nem veszem föl velük a harcot, mert gyáva vagyok? Hogyan bizonyítsam be, hogy egyszerűen csak nem féltem tőlük, és mert nem éreztem félelmet, nem éreztem késztetést, hogy harcolnom kellene…

- Látod, kicsi Seyda, megint magadnak válaszoltál. A harc reakció a félelemre. De benned csodálat volt Calbornék iránt, nem félelem, ezért nem volt kiváltó okod a harcra. Ez nem ugyanaz, mintha félelemből adnád meg magadat. Azt jogosan nevezhetted volna gyávaságnak, bár igazán azt sem. Hisz esélytelen voltál, mert Calbornék harmincöten voltak, te egyedül és holtfáradtan.

- Most már tényleg értem - nyugodott meg Seyda. - Szóval Calbornék azért nem tartottak gyávának engem, mert nem érezték, hogy félek.

- Így van. Tudod, a harcosok megérzik egymásban a harcost, és világosabban érzékelik a reakcióit, mint ahogy például egy civilét. Nem éreztek benned támadási szándékot, ezért belőlük sem váltottad ki a támadó ösztönt.

- Akkor jó. Köszönöm, Larsen, amit elmondtál, mert sikerült magamban új tulajdonságomat fölfedeznem. Hogy ha viszolygok valamitől, mégis szembeszállok vele, akkor bátor vagyok.

- Az vagy, Seyda. Bátor vagy. Furcsa, hogy ez eddig nem volt egyértelmű a számodra. Nagyon szigorú mestereid voltak, mert ugyanazt várták el tőled, amit a sokat tapasztalt, idősebb jediktől. És te megálltad a helyedet. Ezért mondtam neked, hogy csodállak.

- És én csatlakozom Larsen véleményéhez - tette hozzá Telrevan vezére. - És Sylas, Sheruk és Brailor is csatlakozik, mert ők már tudják. Itt Helsán mindenki így fog vélekedni rólad. No, itt lakik Zuka. Kopogj be most te!

Seydának csak a második bátortalan kopogtatással sikerült hallhatóvá tennie belépési szándékukat. Zuka sem tartozott a legfiatalabb nemzedékhez, de rajta sem látszottak olyan ráncok, amelyek alapján a köztársasági emberek korát viszonylag pontosan meg lehet határozni. Hogy a nők hogyan nézhetnek ki, a kis padawan lány elképzelni sem tudta, de a mandalóriai férfiakat megjelenésük, mozgásuk és kortalan arcuk után ítélve két csoportra tudta osztani; fiatal és még fiatalabb.

Mandalóriai voltuknak másik jellegzetes vonása, a sápadt, tiszta bőr teljesen lenyűgözte. Lehet, hogy azért nézték meg őt annyira a bázison, mert kirítt fénytelen, barna bőrével, mely a köztársaságban is sötétnek számított, hát még itt, ezek közt a sápadt bőrű, többségében szőke hajú, kék szemű harcosok között. A jelek szerint azonban nem iszonyodtak tőle, sem mint jedi ellenségtől, sem, mint más faj szülöttétől, sem bőre színe miatt. Ezzel az első pillanatoktól kezdve tisztában volt, mert érzékelte kisugárzásukat. Nem vetették meg, nem nézték le. Ők tudják, miért döntöttek így, de elfogadták. És nagyon jól érezte magát köztük.

- Szóval te leszel az új mesterfelderítő - fogadta Zuka, miközben beljebb tessékelte őket.

- Mesterfelderítő?

- Igen, Seyda. Az, amit Calborn és Saborra tanítani fog neked, mesterfelderítői szint, vagy ahogy mondani szoktuk, kiemelt szintű felderítő. Van számítógépes ismereted?

- Nincs. Engem nem szoktak a computerhez engedni, mert csak padawan vagyok, de a számítógép használatát amúgyis csak az akadémia krónikásai ismerik alaposabban. Ott láttam adathordozót, azért tudtam beazonosítani Saborránál. Én mondtam Calbornnak, hogy semmilyen számítógépes ismeretem nincs, de ő azt mondta, nem baj, mert te majd megtanítasz.

- Persze, hogy megtanítalak. Nagyon sok felderítő itt tanulta meg mindenféle előképzettség nélkül az alapokat, amire szüksége van. Saborránál az itt tanultakat kell alkalmaznod, tehát összehangoltan fogunk téged tanítani. Mint mondtam, te kiemelt szintű felderítői képzést kapsz, amivel itt Helsán csak Saborra rendelkezik és persze Calborn. Mivel műszaki ismereteidet jobban kell fejlesztenünk, mint az átlagos felderítőkét, ezért neked igazi űrhajón is kell dolgoznod, nemcsak szimulátorral. Sylas majd gondoskodik…

- Ott a Strider - vetette közbe a vezér. - Ott élesben tanulhat. Amit ott kell tudnia, azt a Strider műszerfalán kiválóan meg tudja tanulni. Azzal gyakorolhatja a fölszállást, és a landolást is.

- Hallottad, Seyda? Calborn a saját vezérhajóját ajánlja föl tanulásra, és részt vesz a tanításodban is. Itt konzolvezérléssel, számítógéphálózatok összeállításával, összehangolásával, és konzolrendszerek átirányításával fogunk kiemelten foglalkozni. Ha ezekben járatos vagy, fel tudod törni és meg tudod bolondítani az ellenség konzoljait, ellenük tudod hangolni. Olyan támadó parancsokat tudsz aktiválni, amellyel jelentősen csökkentheted az ellenség létszámát, anélkül, hogy szemtől szembe kerülnél velük. Te megjártad a Ravager fedélzetét, az első vagy, aki vissza is tudott jönni onnan, ki tudja, nem te leszel-e, aki majd egyszer képes lesz megsemmisíteni a Ravager belső védelmét, amiről beszéltél Sylaséknek. A tudással, amit itt szerzel, megteheted.

- Ez jól hangzik - jegyezte meg Seyda.

- Szerintem is - mosolyodott el Zuka. - No akkor holnap találkozunk. Mivel négyféle dolgot kell tanulnod négy kiképzőtől, be kell osztanunk az idődet, hogy pihenni is tudj azért. Mert nem mindegy ám, hogyan tanulsz. Csak öntjük a tudást a fejecskédbe, és a sokféle dolog összekeveredik és zavaros lesz. Meg kell várni, hogy leülepedjen. Mert csak az marad meg, ami leülepedett. A többi tudás átcsordul rajtad, kifolyik a semmibe, és olyan lesz, mintha meg se tanultad volna. Ezért kell pihenőt is tartani.

A kislány itt is bámészkodott egy darabig a konzolok között.

- Seyda! - szólt rá végül Calborn. - Még Gerenhez is megyünk. Ideje indulni.

- Igen, Calborn! Holnap találkozunk, Zuka. Jó éjszakát.

- Neked is, Seyda. Aludj jól, hogy friss legyél!

Telrevan vezére itt is hátra maradt. Seyda és Larsen lassan ballagott a történész otthona felé a csöndes estében. Seyda nem tudott betelni a sok élménnyel:

- Nagyon mozgalmas napom volt, Larsen. Reggel még a köztársasági hajón voltam és a Ravager meg a vadászai kergettek, a lezuhanás után a bomák és a sithek, aztán jöttek Calbornék, most meg már a ti harcosotok vagyok.

Sorra gyúltak az apró mesterséges fények a lakókonténerek előtt. A két gyakorlópálya is ki volt világítva és mindenhol folyamatosan járőrök cirkáltak. Megpillantva Larsent, odajöttek hozzá, lejelentkeztek, néhány halk szót váltottak vele, üdvözölték Seydát is, majd tovább rótták körútjukat.

Calborn különösebb sietség nélkül beérte gárdakapitányát és újoncát.

Geren volt az első, akin nem látszott, hogy harcos nemzet fia. Ő is viselt ugyan páncélt lanilinöltözéke fölött, de közel sem volt olyan robosztus termetű, mint akár a legfiatalabb harcosok, akiket Seyda aznap látott az udvaron. A történész Sylassel lehetett egyidős és a kislány szórakozottnak látta. Mintha csak félig lenne itt a jelenben, énjének másik fele bizonyára régmúlt időkben barangolt.

- Gyere csak, már vártalak! - invitálta be Seydát, nem törődve a két magasrangú kísérővel, akiken nem látszott sértődés. Geren furcsa személyiségét bizonyára ismerték, tudását elfogadták és tisztelték is érte, ez viselkedésükön látszott.

- Mit tudsz a Mandalóriai Birodalomról? - szegezte a kérdést azonnal Seydának, aki habozás nélkül válaszolt:

- Óriási harci birodalom, tele színes, csodálatos páncélt viselő nagyon erős és hatalmas, képzett harcosokkal. Uralkodójukat Mandalore-nak hívták, akit négy évvel ezelőtt a köztásasággal vívott Mandalóriai Háborúban a jedi Revan megölt.

- Ennyi? - kérdezte Geren és csalódottnak látszott.

- Igen, ennyi. Az akadémián mindebből csak Mandalore-ról hallottam, és egy lila színű páncélt láttam, ami telrevani harcosé lehetett.

Calborn és Larsen meglepetten nézett össze, de hagyták, hogy Geren beszéljen. A jelek szerint szórakozott egyénisége közelebb állt a kislányhoz, mint a komolyabb harcosoké, mert Seyda máris úgy beszélgetett vele, mintha mindig ismerték volna egymást.

- Mire alapozod ezt a feltevésedet, ha csak most látsz bennünket először?

- Arra, amit megfigyeltem. Az itteni harcosok páncélja világoskék, Larsen őrharcosaié sötétkék, arany szegéllyel, a két alvezéré aranyszínű, de kék szegéllyel, Sylasé pedig, aki itt a vezér, ezüstkék, szintén kék szegéllyel. Tehát aki Sylas parancsnoksága alá tartozik, kék színű páncélt visel, kisebb eltérésekkel. Mivel egyedül csak Calborn visel lila páncélt, ő pedig Telrevan vezére, ami bizonyára egy másik harci bázis lehet, eszerint az ő harcosai lila színű páncélt hordanak, biztos ott is vannak eltérő színárnyalatok, de a lila szín jelen van, egyszóval a lila szín a Telrevan bázis színe, ahogyan a Helsa bázisé, ahol most vagyunk, kék.

- No te lány, ha egy páncél színéből és egy-két órás megfigyelés alapján ilyen komoly logikai összefüggést fedeztél föl, minden további nélkül meg fogsz birkózni azzal, amit tanulnod kell! A birodalom szerkezetéről, múltjáról, a klánrendszerről, ami működésben tartja a birodalmat. Annyiban javítalak ki, hogy ez a Helsa bázis a Starviller klánhoz tartozik, kék a domináns színe, Sylas pedig a klán vezére. Telrevan nem egy másik bázis, hanem egy másik klán, aminek valóban lila a domináns színe és Calborn a klán vezére. Ezen kívül van még tíz klán, természetesen tíz különböző színnel és tíz vezérrel, de funkciójukban a klánok nem egyeznek meg, mert…

- Bocsánat, Geren - szakította félbe Calborn. - Késő van és Seydának már aludni kellene.

- Igen, igen, persze, menjen csak aludni. Hát majd holnap találkozunk, Seyda. Értelmes kislány vagy, érdemes veled foglalkozni, azt már most látom, sok érdekeset tanulhatsz majd itt, például az Ordo klánról, amely a híres Karendhor gárdát képezi ki…

Larsen gyengéden megérintette a kislány vállát, aki minden figyelmével a történészt hallgatta:

- Seyda. Majd holnap.

- Igen, Larsen - fordult az ajtó felé engedelmesen Seyda. - Jó éjszakát, Geren. Holnap itt leszek.

- Várlak, Seyda. És majd elmesélem neked, hogy a legelső Mandalore…

- Jó éjt, Geren - mondta Calborn.

- Jó éjt, Calborn. Örülök, hogy ezt az okos kislányt idehoztátok. Élmény lesz vele beszélgetni. Majd szépen megtanulja, hogy az őseinknek milyen veszélyekkel kellett szembenéznie, amikor…

- Jó éjszakát, Geren - mondta Larsen és most már valósággal kituszkolta Seydát az ajtón, látva, hogy az megint a történészre figyel.

- Jó éjt, Larsen. Vigyázzatok a kislányra, hogy holnaptól elkezdhesse a tanulmányait! Mert sok érdekes dolgot tanulunk majd, például…

Az ajtó becsukódott. Calborn elengedte a kilincset és sóhajtott, miközben elindultak Seyda otthona felé:

- Elég nehéz lesz összeállítani a napirendedet. Úgy tűnik, mindegyik kiképződ szívesen foglalkozik veled, és elvárja, hogy az ő tanulmányaira fordítsd a legtöbb időt. De a legfontosabb a harci felkészítésed, hogy ne veszíts semmit ebből a remek kondícióból, amiben most vagy. Ha egy harcos egy napot is kihagy, lassulnak a reflexei. A második legfontosabb a számítógépes és műszaki tudás, egyikkel sem boldogulhatsz azonban a másik nélkül, tehát a műszaki képzés idejét meg kell feleznünk Saborra és Zuka között. Ezután jöhet csak az ideológiai képzés. Valamikor pihenned és aludnod is kell.

Megállt Seyda új otthona előtt, melyre Arion és őrharcosai vigyáztak. Vezérük és kapitányuk érkeztére feszes vigyázzal reagáltak, majd némán újra pihenőállásba lazultak és Seydát nézték, aki feszülten figyelt a vezérre.

- Lesz olyan alkalom, amikor jóformán egész nap a vadonban fogtok kószálni Saborrával és a felderítőivel, és mivel ilyenkor a harcot, a műszerekkel való tájékozódást és térképolvasást is egyformán gyakoroljátok, olyankor nem lesz bent a bázison külön foglalkozásotok. És lesz olyan nap is, amikor a Strider fedélzetén leszel, ott csak te fogsz tanulni, mert csak belőled fogunk kiemelt szintű felderítőt képezni.

Seyda elszomorodott:

- Mindig egyedül voltam a jedik közt. Ha kivételeztek velem, akkor a társaim irigykedni fognak, aztán gyűlölködni, és megint magányos leszek.

- Ez nem kivételezés, Seyda - nyugtatta meg Telrevan vezére. - Fizikailag sokkal gyengébb vagy, mint a leggyengébb, leggyakorlatlanabb újoncunk. Viszont hihetetlenül gyors és mozgékony vagy. Mivel a testalkatod és a képességeid nagyban eltérnek a harcosainkétól, a képzésedet olyan irányban kell fejlesztenünk, ahol kiegyenlítheted a hátrányodat, ezt csak a felderítőknél teheted meg.

- Miért kell engem ennyire félteni? - értetlenkedett Seyda. - Eddig is harcos voltam…

- Jedi harcos. - emlékeztette Larsen. - De a Ravageren csökkentették az energiádat, és mivel a bomák ellen még azt is elhasználtad, már nincs, amivel támadni vagy védekezni tudnál, és nem várhatsz arra, hogy feltöltődj. Azzal kell számolnod, hogy csak fizikai erőd maradt, az viszont itt köztünk semmi. Most tényleg csak kislány vagy, aki nem ellenfél leggyengébb harcosunk számára se. A kardot remekül forgatod, de ha fegyvertelenné válsz, kiszolgáltatott leszel. Ellenfed könnyedén legyűr, és ha egyszer a földre kerülsz, elvesztél. Xarga megtanítja neked, hogyan lehet esélyed a tőled jóval súlyosabb és erősebb ellenféllel szemben is.

- Mint amilyen a köztársasági kapitány volt?

- Igen, mint a kapitány - bólintott Larsen, meglepődve a kislány asszociációjától. - Saborra és Zuka tudásával az ellenség computereit és harci droidjait állíthatod az oldaladra. De míg mindezt elsajátítod, védtelen vagy, azért vannak melletted őrharcosok, hogy megvédjenek itt a bázison. Talán nem mindegyik harcosunk veszi tudomásul, hogy neked semmi közöd ahhoz, amit a bátyád tett. Elfeledkezhetnek magukról az első időben. Ilyenkor a téged védő őrharcosok megmagyarázzák neki, hogy tévedett. Később, ha már bíznak benned, nem lesz szükséged arra, hogy őrharcosok óvjanak. Addigra te is olyan harcos leszel, akivel már nem tanácsos kikezdeni, és ha a jedi energiád termelődni kezdene olyan ütemben, mint a Ravager előtt, nem lesz ellenfél, aki megállhat előtted.

- Akkor igyekezni fogok úgy viselkedni a bázison, hogy a harcosaitok ne lássanak bennem ellenséget.

- Jó a reakciód, Seyda. Amit Larsen az előbb elmondott, igaz, ezért döntöttünk úgy, hogy felderítő legyél. Az átlagos felderítőképzés azonban még mindig több harcot követel, mint a kiemelt szintű, ahol több nehéz helyzetet oldhatsz meg a műszaki tudásoddal, és több veszélyes ellenséget likvidálhatsz, mintha szemtől szemben vennéd föl velük a harcot, gondolok itt lőtornyokra és rohamdroidokra. Neked a computer lesz ugyanolyan hatásos fegyvered, mint társaidnak a fizikai ereje. És ezzel társaidnak is segítesz a tudásoddal, különösen, ha nem a ti oldalatokon van az előny. Ezt társaid ugyanúgy méltányolják majd, mintha közvetlenül mellettük harcolnál. Megnyugodtál?

- Igen, Calborn - bólintott Seyda. - És örülök, hogy befogadtatok. Úgy érzem, egy családba kerültem, ahol nem löknek félre, hogy álljak már arrébb, nem is üldöznek, mint a kapitány a hajón, hanem vezérek kísérgetnek, mindenki köszön és nem úgy mennek el mellettem, hogy keresztülnéznek rajtam, hogy jóformán észre sem vesznek…

- Hát nehéz téged nem észrevenni… - jegyezte meg Calborn fojtott hangon. - Menj szépen most aludni! Arion és őrharcosai vigyáznak rád.

- Ahogy rád is vigyáznak őrharcosok, ugye? - fordult meg az ajtóban Seyda.

- Igen, rám is vigyáznak. És képzeld, még Larsenre és Xargára is vigyáznak, de még Sylasra, Brailorra és Sherukra is, úgyhogy neked nincs megsértődni valód. Aludj jól, Seyda.

- Ti is aludjatok jól. És mindenkinek köszönök mindent!

A kislány mögött becsukódott az ajtó. Calborn ekkor megfordult, az őrgárda vezetőjéhez intézve szavait, ellentmondást nem tűrő hangon:

- Arion, ha ezen az éjszakán valaki két méteren belül megközelíti ezt az ajtót, végezni vele!

- Igen, Calborn! - váltott vigyázzba az őrgárda. A vezérharcos hangja megenyhült:

- Mint elmondtam, ez a kislány Revan testvérhúga. Ezt még csak Helsa tudja. Egyelőre másnak nem is kell tudnia róla. És bármennyire is nőnek látszik, még gyerek! Bízik bennünk. Ha nem tudunk vigyázni rá, az nem az ő szégyene lesz, hanem a miénk!

- Nincs okod aggodalomra, Calborn - mondta Arion.

- Rendben, fiúk - bólintott Telrevan vezére. - Még valami. Seyda szeretné megtanulni a mi nyelvünket. Szüksége is lesz rá, de örülök, hogy ő kérte tőlünk. Ha beszélgettek vele, bátran használjátok az anyanyelvünket. Könnyebben fogja megtanulni, ha nemcsak a kiképzőktől hallja.

- Értettük, Calborn.

- Rendben, fiúk. Nyugodalmas őrséget.

- Köszönjük, vezér.