Elment végre. Már azt hittem, hogy lebuktam. Ha kitalálta volna, hogy velem valami nagyon nincs rendben, akkor azt hiszem nagyon ráfaragtam volna. Csak most kezdem megbánni, hogy személyesen mentem bejelenteni az eltűnést, a hab a tortán meg az, hogy pont annak mondtam, aki előttem járt Sakurával. Ez hívják vajon állati pechnek? Ha nem, ez akkor is az. Na már most... Ugh, de fáradt lettem hirtelen. Asszem ledőlök egy kicsit aludni.

-Keti, ne engedj be senkit. Lefekszek aludni, nagyon fáradt vagyok. Mond meg Kuronak, hogy vacsorát se főzzön nekem, nem veszek részt rajta. Ne is ébresszetek.

-Értettem, uram.

Végre mehetek. Valami furcsa érzésem támadt a szobámmal kapcsolatban. Mi lehet az? Valaki van bent? Az ajtó nincs zárva, de egy kicsit beljebb megyek.

-Agh!

-Narucica, merre voltál elveszve? Már kerestelek vagy... Mennyit is? Úgy 50-60 évet? Ez a bújócska kicsit tovább tartott mint hittem, de most már megvagy édes és nem menekülsz előlem.

-Sa-i?

-Bingó, cicus. Na de most ideje lenne a lényegre térni, hisz nem fejeztük be, amit pár évszázada elkezdünk.

-Eressz!

-Uram, jól van? Van bent valaki önön kívül?

-Keti!

-Oy, ne hangoskodj cicus, még lebu- Au! Ne harapj!

-Keti hívd a rendőrséget! Siess!

-Ah, azonnal uram!

-Ejnye de rossz vagy, életem. Nos, ez akkor sem változtat a tényeken, mert ma az enyém leszel, akár tetszik, akár nem. - nem tetszik a vigyor a képén. Mégis meg fog történni amitől féltem? Vetkőztet? A testem... Nem mozdul...

-Mit tettél velem?

-Azt, hogy a tested csak az én parancsaimnak engedelmeskedik. Most szépen nyugton maradsz, míg szépen el nem jutunk addig a pontig, hogy mind a ketten élvezzük a nekünk adatott gyönyört, Narucica.

-Ne! - az ujjai... bennem vannak... undorító... - Ugh... Mmm...

-Már érzed is? Úgy tűnik a testem afrodiziákumként hat rád. Édes! Nos, mivel eléggé csúszósnak tűnik a terület, ideje lennek valami keményebbet és vastagabbat csúsztatni ebbe az édes kis lyukba, nem gondolod?

-Állj... le!

-Az is édes, ahogy ellenkezel, de a tested reakcióji nem egyeznek meg a szavaiddal. - ez... fáj... ne!

-Kinyitni!

-Uram, itt van az úr, aki haza hozta önt.

-Azt mondtam kinyitni!

-Sasu-ah! - az ajtó... magától kinyílik... Sai, ez a te mű... ugh, műved?

-Mi folyi...

-Helló rendőrbácsi. Mint láthatód, szórakozunk, nem szeretnél csatlakozni? - ez annyira megalázó.

-Sasu-ugh... Segíts...

-Engedje el!

-De hát nem látszik a pofiján, hogy mennyire élvezi? - az arcom, ereszd el... Ne mutasd felé, ne kínozz tovább!

-Azt mondtam, eressze el! - Sasuke.

-Otto... Így tönkretenni a bulit. Hát, Narucica, asszem ezt máskor fejezzük be. Amúgy, nem is tudtam, hogy szeretsz rendőrbácsikkal barátkozni. Gondolom elmondtad neki, hogy megölted a hőn szeretett barátnőjét, ugye? Meg persze azt a sok másik lányt is a több száz év alatt. Upsz, vagy nem? Hát, akkor hagylak benneteket beszélgetni. Puszi, cicus. - köddé vált?

-Ah! A testem... lángol...

-Ez az előbbi fickó, hogy értette azt, hogy megölted a barátnőmet?

-Sa... Ugh... - az ajtó? Miért csukta be? És... álljon meg a fáklyás menet! Miért vetkőzik? - Sasuke?

-Maradj csendben! - mo-mo-most meg csó-csókolt?! Az ujjai! Mi a...

-Agh! Mmm...

-Remélem ne fog fájni. - bennem van... De ez, nem undorító, sőt... Kellemes? M-mindjárt...

-Sasuke, már közel...

-Én is... - nem hiszem el... Egyszerre élveztünk el... - Fürödjünk le, majd utána elcsiripeled szépen részletesen, hogy mi a fene folyik itt.

-Rendben.