Egy újabb nap, egy újabb fejezet… Meg tudnám szokni.
A ház nem volt túl nagy, de legalább kényelmesnek tűnt. Mrs. Dreyfus, a házvezetőnő, felajánlotta, hogy megmutatja nekik a szállást.
Összesen három hálószoba és hat ágy volt. Egy egyágyas szoba az emeleten, és két nagyobb szoba a földszinten. A három fős szobát kapták a fiúk, Lisbont és Grace-t pedig a folyosó túloldalán szállásolták el. A földszinten volt még egy társalgó, nagy kandallóval és kényelmes fotelekkel, mintha csak egy üdülési katalógus fotója elevenedett volna meg a csapat előtt.
A fürdőszoba az emeleten kapott helyet. Annyira kicsi volt, hogy két ember sem fért volna be egyszerre. Vagy csak nehézkesen. Ahogy ehhez az ajtóhoz értek Mrs. Dreyfus félrehívta Lisbont.
- Nézze, Robin, ugye szólíthatom így? – Lisbon kurtán bólintott – Szeretném elnézésüket kérni, a fiam miatt. Tudja az az ő szobája... – mutatott az utolsó ajtó felé – Amikor tudjuk, úgy szállásoljuk el a vendégeket, hogy ne kelljen ebben a házban aludniuk, de a kedves főnöke - Mrs. Dreyfus hangjából kiérzett, hogy egyáltalán nem találja a férfit kedvesnek - kikötötte, hogy egy házban aludjanak mind. A többi három kunyhóban pedig csak négy-négy ágy van...
Lisbon bólintott. Nem örült annak, hogy nem lesznek egyedül, hiszen így még a házban sem beszélhetnek nyíltan. De tudta, ha kiakadna, azzal csak rontaná a helyzetet, tehát ráhagyta a nőre. Majd kitalálnak valamit, hogy megosszák az információkat. Amikor Lisbon odébb akart lépni, a nő mentegetőzni kezdett.
- Tudja, átköltöztetném egy másik házba, de nem lehet...
Lisbon megértette, és nem is akart erről többet beszélni, habár a „Nem lehet" kifejezés felkeltette a figyelmét. De az elkövetkező hétben lesz arra ideje, hogy kiderítse ennek okait. Nagyon kimerítette a vezetés, semmire sem vágyott már annyira, mint arra, hogy lefeküdhessen aludni.
A túra hamar véget ért, a kis csoport visszasétált a földszintre. Cho és Rigsby kimentek a kocsikhoz, hogy behozzák, ami kint maradt. Közben Grace és Lisbon az ágyakon veszekedtek. Egyikük sem akart az emeletes ágy tetején aludni. Márpedig valakinek ott is kellett aludnia. Lisbon még homályosan emlékezett arra, hogy gyerekkorában mennyit harcolt a felső ágyért. Ám ez a rajongás mostanra tovatűnt.
Végül Jane oldotta meg a helyzetet, nem is akármilyen módon.
- Majd én megmondom, ki alszik lent!
- Hogyan? – Grace hangja kíváncsi volt
- Én látom a szemetekben, hogy melyikőtöknek van nagyobb szüksége a lenti ágyra!
Jane, hogy alátámassza a kijelentését, közelről megvizsgálta mindkét nő szemeit. Lisbon lebiggyesztette ajkát, nem látott túl sok értelmet a dologban. Honnan tudná Jane, hogy melyiküknek kell jobban az az ágy? Egyáltalán, hogy lehet a szükséget mérni? Semmi értelmet nem látott a dologban.
- Ez teljes hülyeség... – adott végül hangot véleményének
- Lisboné. – Jane-nek fel sem tűnt, hogy mekkora hibát vétett
- Bár ha jobban belegondolok... – vonta meg a vállát – Robin elfogadja a véleményed, Simon.
Grace nagyon csúnyán nézett Jane-re, de a férfi csak vigyorgott. Grace biztos volt benne, hogy Lisbon előre lefizette a férfit, hiszen ő nagyon akarta azt az ágyat.
- Rendben. Meglesz. Mindegy. – ha szavakkal ölni lehetett volna, akkor Lisbonnak és Jane-nek nem sok esélye lett volna a túlélésre
Ekkor lépett be Cho és Rigsby. Az utóbbi hozta Grace táskáit, míg Cho az összes többit. Rigsby kissé megizzadt, míg Cho-n semmi nyomot nem hagyott a cipekedés. Talán Grace kissé sok ruhát hozott volna?
- De ha te alszol lent, akkor én zuhanyzom elsőnek!
Grace már korábban észrevett valamit, amit a többiek nem, méghozzá azt, hogy a melegvíz bojlerből jött. Ami ugyan nagy volt, de nem eléggé. Tehát ma valaki hideg vízben fog zuhanyozni... és az a valaki nem Grace Van Pelt lesz!
A többiek gyanútlanul bólintottak. Grace kinyitotta az egyik táskáját (a három közül) és előszedte a pizsamáját. Közben a fiúk már a saját szobájuk felé tartottak, de az utolsóként kilépő Rigsbynek még volt alkalma bepillantani Grace bőröndjébe. A férfi egész életében nem látott még annyi csipkefehérneműt, de remélte, hogy még lesz rá alkalma. Tehát nyálcsorgatva követte Cho-t, vissza, az ő szobájukba.
Ahogy beléptek nekik is szembesülniük kellett az igazságos helymegosztás nehézségeivel. Végül Lisbon segítségét kellett kérni, mert félő volt, hogy Jane a saját javára befolyásolná az eredményt. A fiúk persze nem tudhatták, hogy Lisbon adósa volt Jane-nek.
Végül abban egyeztek meg, hogy Cho alszik fent az emeletes ágyon, alatta Rigsby, Jane pedig a másik falnál lévő egyszemélyes ágyat kapja. Természetesen Cho kissé elégedetlen volt, de nem tehetett mást, minthogy beletörődött. Egyszer még bosszút fog állni minden egyes odafent elszenvedett éjszakáért, ezt biztosra vehetik. De természetesen ezt nem mondta ki hangosan, azzal tönkretenné a későbbi meglepetést. Tehát csendben kivárt.
Időközben Mrs. Dreyfus visszavonult a saját szobájába, ami feltehetőleg valahol a főházban volt. Grace pedig bevonult a fürdőszobába. Ahogy a fiúk zuhanyhoz összekészülve felsétáltak a lépcsőn, összetalálkoztak Lisbonnal, aki a fürdőszoba előtt állt.
Senki sem szólt, csendben vártak a sorukra. Végül, tizenöt hosszú perccel később, Grace kijött a fürdőszobából. Halványkék szaténpizsamája mellett minden nagyobb önbecsüléssel rendelkező ruhadarab elszégyellhette volna magát. Még Lisbon is kissé nőietlennek érezte magát, pedig ő nem is volt pizsama.
Mindenesetre amikor Grace kijött Lisbon vette át a helyét az apró fürdőszobában. Ő, csodával határos módon, kevesebb, mint tíz perc alatt kész volt. Utána Rigsby következett, akinek sikolya az egész államban hallható volt abban a pillanatban, amikor a melegvíz elfogyott.
Jane és Cho úgy döntöttek, hogy ők majd másnap reggel fognak zuhanyozni.
Ígyhát nem sokkal azután, hogy Rigsby kijött a zuhany alól, az egész csapat eltette magát holnapra. Ugyan akadtak kisebb gondok, például Grace beverte a fejét a túl alacsonyan elhelyezett plafonba, de végül mindenkinek sikerült elaludnia. Illetve majdnem mindenkinek.
De a csapat nagyobb része békésen aludt, nem is tudva, hogy figyelték őket. Pedig az ember, aki szótlanul követte minden mozdulatukat nem is volt messze tőlük. Egy emelettel fölöttük aludt.
Tudom én, hogy most konkrétan semmi sem történt, de az ilyen fejezetek megírják magukat, én meg nem panaszkodom. És kommentben lehet tippelni, hogy mi volt az a fontos dolog, amit ebben a fejezetben megtudhattatok. Bár elég látens, de hát fene tudja…
