Szülinap
- Hé, Matt, elmegyünk kajálni? – Amerika kérdése teljesen hétköznapi volt, nem úgy tűnt, mintha ünnepelni mentek volna, Kanada mégis belement. Elvégre számított rá, hogy nem sokan fognak emlékezni a születésnapjára, bár azért remélte, hogy Alfred nem lesz köztük. Úgy tűnt, tévedett.
Főleg, hogy Amerika ezek után sem adta jelét annak, hogy ez a nap más lenne, mint a többi. Hamburgert ettek, mint mindig, és ugyan úgy elbeszélgettek a politikától kezdve a zenéig mindenről, mint bármelyik másik napon. Matthew be nem vallotta volna, de mire visszaértek a házához, már kicsit csalódott volt.
- Matthew, légyszi, kaphatnék egy pohár vizet? – kérdezte Alfred, amikor már az előszobában jártak. Kanadának csak akkor kezdett gyanús lenni az egész, amikor visszatérve a vendégét már sehol sem találta. Már az is különös volt, hogy a másik Matthewnak hívta, az elmúlt ötszáz évben nem is hallotta a szájából a rendes nevét, de most már biztos volt benne, hogy valami bűzlik.
- Alfred, hol vagy? Itt a vized.
- A nappaliban vagyok! – hallotta meg a másik kiáltását.
Az említett helyiségben nem égett a villany, így Kanada jócskán meglepődött, amikor felkapcsolta. A szoba tele volt aggatva rikító, színes szalagokkal, amiken a „Happy Birthday!" felirat díszelgett, és valószínűleg Amerika ötlete volt, a kanapén pedig ott ült Alfred mellett Anglia és Franciaország. A villany kattanására mind a hárman felugrottak, Alfred rögtön a nyakába ugrott, majd a másik kettő is átölelte.
- Meglepetés!
2013. július 1.