4. rész

Miután Mira magára hagyta Kirát a leopárdokkal, megkerülte a szállodát, és felment. Egy kicsit egyedül akart lenni, nem akart gondolkodni sem. Visszament a szobájába. Látta az ablakból, hogy van egy kisebb medence a hátsó udvaron. Igaz, hogy nem épp általános szokás éjnek évadján pancsizni, de amúgy sem szeret napozni, hiába laknak közel az óceán partjához.

Mira egy évben egyszer ha lement strandolni. Napozás után, barna szín helyett, általában csak egy frissen sült újévi malacéhoz hasonlított a bőre, és a fürdőruha sem volt a kedvenc viselete. Micsoda egy ausztrál!

Viszont úgy érezte, ez a locspocs kellően ellazítja majd, és nem kell idegenek fürkésző tekinteteinek kereszttüzében bikini modellként parádéznia, miközben néhány régi sérülésének nyomait takargatja.

Beügetett a szobájába, és előkapart egy fura fekete fürdőruhát, amit a nővérétől kapott nemrég, hátha mégis megjön a kedve. Nem egy szokványos darab volt, nemrég jött divatba ez a fazon, egy alsó és egy hosszított, szinte topszerű felső. Mikor a tükörben megállapította, hogy egész jól áll, felkapott egy köntöst, és már a liftben is volt. Fél perc múlva már a tükörsima vízfelületet nézte. Egy árva lélek sem volt a medence környékén. Legalább bájcsevegnie sem kell.

Félénken bedugta lábfejét a vízbe, mintha attól tartana, jéghideg lesz, pedig tudta, hogy a nap eléggé felmelegítette a vizet ahhoz, hogy még most, késő este is langyos legyen.

Kellemes volt a víz, már a melléig belemerült, és tempózott egyet-kettőt befelé.

Ekkor megpillantott egy fekete kerek valamit a medence egyik távolabbi sarkában felbukkanni a víz alól. Elönötte a rémület, nem szerette a meglepetéseket, bár igazából nem is félt annyira, csak dühítette, ha valamire nem tud felkészülni, ha váratlanul érik kínos események. Persze, hogy is érezhetett volna meg egy élettelen testet a vízben. Merthogy a víziszörny Jyrki volt, és amint kibukkant a felszínre, máris Mira felé fordult.

Persze az egyik szék mellé lecsúszott köntös korábban is feltűnhetett volna.

Mindegy, mostmár késő, vagy vámpír lesz pár napon belül, vagy nem.

A lány úgy érezte, talán meg kéne tanulnia a jelbeszédet, mert hangképzésre lehet hogy a továbbiakban nem lesz képes. Jyrki arca maga volt a tökély, haja kékesfeketének tűnt a holdfényben, szeme világított, dús ajka pedig nedvesen csillogott, és míg Mira sápadozott, ő kezdett el beszélni.

- Üdvözöllek, kis répám, örülök hogy látlak. - komolyan mondta.

- Jyrki... ezt a "kellemes" meglepetést. - Mira csodálkozott, hogy mégiscsak tud beszélni, sőt, teljesen visszanyerte lélekjelenlétét. Tapsvihar.

- Mi a frászt csinálsz a víz alatt? Olimpiára készülsz szinkronúszásban, vagy netán a mélytengeri búvárkodás világrekordját akarod megdönteni oxigénpalack nélküli kiadásban? Bár mivel flitteres fürdőrucit nem látok rajtad, valószínüleg az utóbbi lesz.

Jyrki a kis monológ alatt alig észrevehető tempóban, de egyre közelebb sodródott Mirához a vízben, miközben elképesztően mély, bársonyos hangján felkuncogott. Mirát mintha mindehol csiklandozták volna. Már ez a hang kimerítette a szexuális zaklatás fogalmát. Amerikában, ha egyszerű halandó lenne, már beperelték volna.

- Élvezem amikor élcelődsz, darling. Csak relaxáltam egy kicsit a víz alatt, míg jössz... és nyugodtan leellenőrizheted, van-e rajtam bármi flitteres.

- Maradj csak ott, ahol vagy. Már így is túl közel merészkedtél. Nagyon jól hallak innen is. - Közben a medence falához hátrált. Vagy inkább próbált odaevickélni - Nehogy azt mondd nekem, hogy megérezted, hogy jövök. Idáig azt hittem, kettőnk közül én vagyok a boszorkány.

Jyrki ezalatt halkan nevetgélt, és közben kínosan közel került a lányhoz.

- Ne félj, tudod hogy nem bántalak.

- Honnan tudnám? Tuomas-on kívül ki ismeri itt az összes titkodat? Különben meg de nagy az egód! Nem vagy te olyan félelmetes, mint amit vetítesz magadról.

- Dehogynem. Érzem a tested minden rezdülésén, hogy félsz, és érzek valami egészen mást is rajtad, amivel megőrjítesz.

- Nyugi Jyrki, az maximum a klór lesz, amivel már teliment az orrod.

Erre akkorát nevetett a vámpír, hogy a nagy összevissza kalimpálásban majdnem megint teljesen elmerült a vízben.

Valahol Mira is élvezte a helyzetet, mert tényleg izgatta a vámpír… nagyon is… de eszébe jutott Tuomas édes csókja, hogy olyan volt a karjaiban lenni, mintha álmodna. Emiatt kezdte úgy érezni, hogy talán nem kéne folytatni ezt a kis szópárbajt.

Mialatt ezen tornáztatta az agyát, Jyrki újra felbukkant, és testével odaszorította a lányt a medence falához.

Persze nem volt rajta sort, se fecske, semmilyen fürdőnadrágnak nevezhető ruhadarab, se egy árva fügefalevél. Mira kezei rátapadtak a finom bőrre, és olyan műgonddal tapogatták le a testét, mintha minden egyes négyzetcentiméterét az eszébe akarná vésni. A vámpír arca már csak milliméterekre volt tőle, lehelete bizsergette a nyakát. De nem akarta, hogy Jyrki abba a hitbe ringassa magát, hogy már le is vette a lábáról. Próbálta továbbra is humorosra venni a figurát, de a vérszívó szemében látta, hogy nem igazán érdekli tovább a mondókája. Ujjaival a lány száját becézte, majd arcát a tenyerébe fogta, mint egy satu. Innentől kezdve nincs menekvés.

- Hmmm… tényleg nem fogsz piruettezni a vízben. Sehol semmi flitter. De talán…

Megint valami elmés frázist akart Jyrki fejéhez vágni, de ő hirtelen befogta a száját… mármint a szájával… megcsókolta. Hevesen, gyorsan, követelve. Elképesztően jól csinálta, Mira semmit nem érzett az éles vámpírfogakból. Hát igen, többszáz éves gyakorlat teszi a vámpírmestert. Egészen belefeledkezett Jyrkibe, egyik kezével nedves hajába túrt, másik kezével a hátát simogatta, a férfi pedig már nyakának finom bőrét csókolta, amikor valaki figyelő tekintetét érezte a tarkóján, és ettől magához tért a bódulatból.

Felnézett, de senkit nem látott az ablakokban. Mira teljes erejével lökte el magától a gyönyörű vámpírt. Nehezére esett, szinte nyögve, de kimondta:

- Elég, eressz el.

- Miért? - kérdezte suttogva a férfi, de nem próbálta visszatartani, kezei lágyan siklottak végig a lány testén.

Nincs válasz.

Mira gyorsan kimászott a vízből, bár a mozdulatai olyan suták voltak, mint egy parton vergődő bepiált rozmáré. Pár másodperc múlva már el is tűnt a vámpír szeme elől.

Jyrki érezte, hogy mára ennyi elég volt, nem feszítheti túl a húrt. Remélte, hogy lesz még alkalma Mira közelébe férkőzni.

A lány eközben rekordidő alatt ért fel a szintjükre. Vadul zakatoltak a fejében a gondolatok. Nem tudta mi lesz ebből a Tuomas-Jyrki-Mira kavarásból, de abban biztos volt, hogy valamelyik mellett dönteni fog. Igaz nem volt ő sem egy szent, de hogy egyszerre két pasit húzzon, ahhoz nem volt hozzászokva.

Miközben elhaladt nővére szobája mellett, erős késztetést érzett, hogy bekopogjon. Aztán inkább továbbment, mert attól tartott, hogy felindultságában leordítaná Kira fejét amiatt, amit a bárban művelt. Ráérnek vitázni holnap is, baja meg biztos nem esett, azt megérezte volna... de lehet hogy attól is félt, hogy egy ágyban találja a leopárdokkal... ahhoz meg most nem volt gyomra.

Gyors zuhany, aztán behuppant ő is az ágyba.