3. fejezet

-Hatake Kakashi! – ismételte meg hitetlenkedve szavait a termetes férfi, majd pár másodperc múlva némi gúnnyal a hangjában folytatta – Ha azt hiszed mégegyszer eljátszhatod velem azt, amit a múltkor, nagyon is tévedsz! Ki leszel csinálva!

-Én ugyan nem akarok tőled semmit, Kyo! – mondta sejtelmesen mosolyogva a sensei, majd kabátjából előhalászta kedvenc könyvét és lassan lapozgatni kezdte azt.

-Akkor minek jöttél ide? Tűnj innen a porontyaiddal együtt! – a Rain ninja kezdett nagyon kijönni a sodrából. Utálta, ha félbaszakítják azt, amit elkezdett, és jelenleg épp egy gyilkolosság közepén tartott.

-Ezek a „porontyok" fognak most veled, meg a „nagyszerű" ninjáiddal harcolni! Úgy gondolom jó kis edzés lesz mindkettőjüknek! – találta meg a kívánt oldalszámot Kakashi, majd mielőtt még elkezdte volna olvasni a szöveget két tanonca felé fordult – Csapatmunkát alakarok látni, rendben?

-Rendben! – kiáltotta vigyorogva Naruto, Sasuke pedig csak határozottan bólogatott.

-Felőlem.. – ásított unalmasan Kyo, majd gonoszan kuncogva társaira nézett – Haggyátok csak rám, egyedül is elbánok velük!

Naruto és Sasuke erre a kijelentésre összenézett, majd mindketten egyszerre indultak meg a fekete hajú férfi irányába. Hirtelen azonban egy alak jelent meg előttük. Daichi volt az, aki időközben kiszabadult fogságából.

-Kérlek álljatok meg! – tárta ki karját, mire a fiúk lelassítottak, és kérdő tekintettel a zöld hajú férfira meredtek. Az csak megköszörülte torkát, majd sokkal mélyebb hangon folytatta:

-Mint a falu vezetője, az én kötelességem megvédeni a falu lakosságát! Mindenesetre köszönöm, hogy megmentettétek az életem!

-Ch, de én is akarok harcolni, meg egyedül úgysem tudja ezt mind elintézni! – méltatlankodott Naruto – Ha olyan erős, akkor hogy tudták elkapni?

-Az úgy…

-Na elég a beszédből! – szakította félbe idegesen Daichit Kyo. Csöppet sem volt türelmes kedvében, a legszívesebben már most legyilkolt volna mindenkit maga körül.- Nem érdekel hányan jöttök, úgyis mindenki meg fog halni – húzta ördögi vigyorra száját, majd kezeivel pecsétet formált – Savaseső no jutsu!

Az tiszta égen hirtelen sötét viharfelhők jelentek meg. Mindenki rémülve kapta fel a fejét a jelenségre, Narutoék sem tudták hirtelen, hogy mit csináljanak.

-Védőburok no jutsu! – kiáltotta Daichi, mire egy különös réteg lett az elfogottak felett – Gyorsan ti is menjetek oda! – fordult Narutoék felé, akik nem voltak benne a védelmi zónában. Sasuke rögtön oda is futott, de a szőke továbbra is értetlenül állt és kíváncsian fürkészte az egyre borúsabb eget. A fekete hajú rémülten társára nézett.

-Gyere már ide, te hülye! – kiáltotta nem kicsi aggodalommal a hangjában.

-Minek? – kérdezte az állát vakargatva Naruto, majd hirtelen egy esőcsepp hullott egyenesen a lába elé. Az ott lévő hó hirtelen habzani kezdett, majd a maró anyag elpuszította az alatta lévő növényzetet is. A szőke fiú szemei elkerekedtek, de már késő volt. Az égből tűként kezdett el hullani a savas eső, szétmarva mindent ami csak az útjába került.

-Naruto!! – ordította Sasuke, majd hirtelen kifutott a védettséget jelentő burokból. Érezte, ahogy a cseppek a hátának verődnek és szétmarják a ruháját, de nem érdekelte. Testét teljes egészében a lebénult Naruto köré fonta, és próbálta megvédeni őt, már amennyire lehetett. Közben a hátán már égett a bőr, de ez foglalkoztatta a legkevésbé. A háttérben még hallott pár rémült kiálltást és Kakashi-senseit, ahogy ordít valamit a zöld hajú férfinak.. ezután teljes sötétség. Bár továbbra is erősen szorította Narutot, a következő pillanatban elvesztette az eszméletét a fájdalomtól.

-S-sasuke-kun! – egy sírós hangot hallott a fekete hajú, amikor kinyitotta szemeit. Már nem az erdős terütelen volt, hanem valahol teljesen máshol… egy szobában feküdt. Tekintete a plafonról a mellette ülő könnyező lányra vándorolt, majd a fiatal nőre, aki a takaróját igazgatta. Hirtelen megpróbált felülni, de az éles fájdalom miatt visszaesett.

-Hé, ne mozogj! – parancsolt rá határozottan Yayoi, majd egy vattát nyomott a fiú bal karjára, mire az a kellemetlen érzésre felszisszent.

-Tudom, hogy fáj, de muszáj kezelni a sérüléseidet! Nagyon sok helyen kimarta a bőrödet a sav!

-H-hol… - kezdett bele nehezen a fekete hajú – Hol van Naruto meg Kakashi?

-Mindketten harcolnak – mondta a könnyeit törölgető Sakura, majd egy halvány mosoly jelent meg az arcán – Naruto nagyon ideges volt, amikor idehozott. Azt mondta szétrúgja a seggét annak a Kyonak, vagy kinek.

-Bolond.. – húzódott mosolyra a szája a fiúnak is, majd egy mélyet sóhajtva kényelembe helyezte magát a nagy ágyban. Kivülről nem látszott rajta, de nagyon is aggódott szőke barátja miatt.

-Na kész is! – mondta Yayoi miután bekötözte Sasuke karján a sebet, majd Sakurára nézett, aki a takarót markolászta az ágy szélén.-Szerintem az lenne a legjobb, ha hagynánk kicsit pihenni Sasukét! Rendben?

A rózsaszínhajú lány csak bólintott egyet, majd nagy nehezen sikerült távoznia a fekete hajú mellől. Az ajtóból még vetett egy aggodó pillantást a fiúra, majd eltűnt Yayoival együtt. Sasuke ennek meglehetősen örült. Egyszerűen irritálta őt Sakura jelenléte, de hogy miért, arra még ő sem tudta a választ. Most viszont ezen nem is akart gondolkozni, helyette inkább lassan lecsukta szemeit és próbálta kiüriteni agyát. Azonban akárhányszor eltervezte, hogy semmire nem fog gondolni, mindig eszébe jutott Naruto. Ezt pedig nem tudta mire vélni…

Már egy fél órája feküdhetett az apró szobában, amikor hirtelen kiálltásokat hallott az ajtó felől.

-Sakura-chan!!! Sikerült legyőzni azt a rohadékot, ha láttad volna milyet rúgtam belé!! Tök jó volt! Kár, hogy Sasuke nem látta…. Ugye jól van?

-Ez remek! Igen, Sasuke-kun jobban van. Most éppen alszik, szóval ne zavard… Naruto!!

Az ajtó halkan kinyílt, majd belépett rajta a szőkeség, nyomában Sakurával, aki megpróbálta visszatartani a fiút, de már késő volt. Mindketten bent álltak a szobában.

-Mondtam, hogy alszik! – suttogta a lány, majd aprókat lépegetve kisétált – Elmegyek vásárolni Yayoi-sannal, addig fel ne ébreszd Sasuke-kunt! Ja és Kakashi-sensei hol van?

-Nem t'om, azt mondta valamit elintéz! – durozsolta a fiú, majd miután Sakura elment becsukta maga mögött az ajtót.

Most már csak ketten voltak a házban. Narutot hirtelen szörnyű sírhatnék fogta el, ahogy ránézett csapattársára. De nem sírt.. megpróbálta visszatartani.

-Sasuke, én nem is tudom… - kezdett bele rekett hangon miközben tett pár lépést a látszólag alvó Uchiha felé. –Már megint megmentettél.. – suttogta a lecsukott szemhéjakat nézve, majd lassan leült az ágy szélére.

-Mindig azt mondod, hogy hülye vagyok.. – mondta egy vidám mosoly kíséretében beletúrva a fekete hajba, majd hangja egyre szomorúbb lett – Pedig te vagy a hülye, amiért mindig kockáztatod értem az életed...

A fekete hajú hirtelen egy könnycseppet érzett az arcára hullani, amit a szőke meleg ujjai rögtön letöröltek.

-T-tudom, hogy ezt úgysem hallod, de … - a fiú már fuldoklott a sírástól, de egy nagyot nyelve folytatta – Te vagy nekem az első..

A mondatot pedig már nem tudta befejezni, mert az Uchiha magához rántotta őt és szenvedélyesen csókolni kezdte. A szőke a hirtelen reakció miatt felnyögött, de nem tolta el magától a fiút, sőt a sírásról is teljesen megfeledkezett.Ez a csók sokkal vadabb volt az előzőhöz képest, szinte már nyelvcsatának is lehett volna nevezni. Narutonak be kellett látnia, hogy barátja sokkal jobb a csókolózás terén, mint ő… de ez érdekelte most a legkevésbé. Amikor a levegőhiány miatt szét kellett válniuk, a fekete hajú az ágyhoz nyomta őt, majd ahol csak tudta csókolni kezdte a selymes bőrfelületet.

-S-sasuke! – rebegte meglepődötten a kisebb fiú, majd karjait szerelme nyaka köré fonta.- Ez most egy álom?

-Nem az.. – lehelte a szőke nyakának az Uchiha, majd lassan elkezdte lefejteni a ruhát társa felsőtestéről. Amikor sikerült megszabadulnia a nemkívánt ruhadaraboktól mélyen a kék szemekbe nézett – Mindig megfogom védeni az életed, mégha belehalok is! Ezt jól jegyezd meg, Naruto! – mondta határozottan, majd egy apró csókot lehelt társa orrára.

-De Sasuke! Nélküled én.. én… - motyogta az Uzumaki fiú, de nem tudta, és nem is akarta befejezni a mondatot. Helyette inkább könnyes szemmel magához ölelte a fekete hajút, mire az halkan felszisszent – Jaj ne haragudj! Na látod, ez is miattam van – tolta el magától ijedten társát a szőke.

-Nem miattad van! És egyszer az életben.. – mosolyodott el arrogánsan Sasuke – Be tudnád fogni azt a nagy szádat?

-Persze! - Naruto sértődötten elfordult a másik irányba, majd belemarkolt a takaróba – Annyira utállak! – morogta kicsit megjátszva magát.

-Én is! – jelentette ki mosolyogva az Uchiha, majd magafelé fordította szerelmét, aki még mindig próbálta játszani a sértődöttet, de nem nagyon ment neki. Ahogy találkozott a tekintete csapattársájéval halkan kuncogni kezdett. –Akkor hol is tartottunk? – kérdezte a plafont nézegetve, majd ismét csókban forrt össze ajkuk.

Miután szétváltak Sasuke a fiú hasát támadta meg, amelyen tisztán kivehető volt a pecsét, amellyel Kyuubit zárta el annak idején a negyedik Hokage. Bár a fekete hajú nem tudott semmit a rókadémonról, nagyon tetszett neki ez a különös jelkép, és nyelvével lassan körözgetni kezdett rajta, ami Narutot meglehetősen izgalomba hozta.

-S-sasuke!! – nyögött fel, ahogy a fiú finom nyelvét a köldökénél érezte, majd kezeivel beletúrt a fekete hajszálakba. – Ez helyes dolog, amúgy? – kérdezte kicsit pirulva, halkan, de az Uchiha tisztán hallotta.

-Nem akarod? – nézett fel befejezve tevékenységét Sasuke, majd kicsit feljebb mászott, hogy közelebb kerüljön a fiú arcához. – Mert ha szerinted ez sok, akkor nem muszáj… - sütötte le szemeit vörös arccal.

-Nem az, csak… - hajtotta le szomorúan a fejét a szőke – 13 évesek vagyunk..

-És szerinted kit érdekel az, hogy mi mit csinálunk és mennyi idősen? – mosolyodott el kedvesen az Uchiha, majd megsimította a bajuszcsíkos arcot – De megértelek, ha nem..

-Na jól van… - Naruto arcára hirtelen megint kiült a ravasz vigyor – De ne kíméljél Sasuke-kuuuun!

-Jól van Naruto-chan, csak Sakurát ne utánozd! Elegem van a nyávogásából! – mondta sóhajtva egyet a fekete hajú, majd már épp azon volt, hogy újra megcsókolja Narutot, amikor hirtelen kinyílt a szoba ajtaja és belépett rajta az emlegett lány, Sakura.

-ÚRISTEN… - csak ennyit tudott mondani a rózsaszínhajú, mielőtt egy óriásit sikított.