Ne haragudjatok a kihagyás miatt, de lefoglalt a szülinapom, a ballagásom, és az írásbeli érettségim. :) DE! Köszönjétek ezt a fejezetet, az X-men: Apokalipszisnek! Tegnap néztem meg, (05.19) és marha jó volt. Alig találok rá szavakat, aki nem tervezte, hogy megnézi, sürgősen változtasson a döntésén, és GO TO THE CINEMA, NOW! Imádtam! El sem tudom mondani, hogy mennyire. :3
Megjegyzések: Minden hiba az enyém, említés testvéri csókról - de ez majd még elválik, nyugi.
Jó olvasást,
Lora.
Archive of our own-ra meg tessék menni szivecskézni! :D
Be Yourself - Légy önmagad
McCoy tényleg ott volt, amikor felébredt. Úgy érezte, hogy sokáig aludt, de kétségei támadtak, hisz a doki még mindig nem volt a szobában. Viszont mikor ránézett az órára, akkor jött rá, hogy most aludt a legtöbbet a napokban. Vagy a hetekben.
Mindegy.
Négy órát. Nem sok, nem is kevés, de neki, az éjjeli bagolynak – Pepper mondta ezt rá először, még fiatalabb korukban, és az óta is rendszeresen használja, néha kedveskedésből, dühből vagy csak úgy szimplán, idegesítésből -, ez több mint a semmi.
Hank mosolygott rá, ahogy felült az ágyban. Nem volt a legkényelmesebb, most hogy így meglapogatta a nyakát, de nem is volt vészes. Úgy se tervezte, hogy több alkalommal is vendége lesz ennek a csillagosnak nem mondható kis kórteremnek. De aztán, Tony észrevette, hogy McCoy kissé elpirulva, tarkó vakargatás közepette mutogatni kezd neki az ágy másik oldalára.
Kissé még kómásan kidörzsölte a csipákat a szemeiből, majd abba az irányba fordította a fejét, amerre Hank mutatott. És amikor meglátta, úgy érezte magát, mint akit hasba vertek vagy maximum fejbe. A tenyerét végighúzta az arcán, és frusztráltan felsóhajtott.
Az a kő nem legördült, hanem inkább tonnányi súlyként nehezedett a testére, láthatatlan vasmarokként szorítva minden egyes porcikáját, a génjeitől – ahogy Charles mondaná – egészen egysejtű mivoltán át az emberi testén keresztül. Akár egy vaspáncél, bezárva tartja, miközben összezúzza.
Tony nem tudta eldönteni mit érez abban a pillanatban, az érzelmei kavarogtak, mint egy fonalgombolyag, aminek sosem tudod, hogy hol kezdődik az eleje és hol ér véget a vége. És ez most nem Steve-ről szólt, vagyis próbált nem róla szólni, hisz ahogy Tony észrevette, pár nap leforgás alatt minden arról a hülye focistáról szólt. Hiába is próbálta kerülni, valahogy az a fonal, Steve, mindig visszatért hozzá, körülötte kavargott...
Franc.
Visszafordult Charles pártoltja felé, bólintott majd megeresztett egy fáradt mosolyt köszönésképpen, amit érte tett, ebben a pár órában.
XxX
Loki nem érezte úgy, hogy gyerekes lenne. Vagy, hogy a viselkedése az lenne. Nem volt gyáva, sem nyuszi, csak nem akart a bátyjával egy légtérben tartózkodni. Végtelen kilométeres körzetben, természetesen. Ez érthető nem?
Ezért még nem gyáva, ahogy Fandral mondaná. Csak logikusan gondolkozik. Nos, nem Thorról, természetesen.
Mivel...
Nem akart róla hallani. Nem akart róla beszélni. Látni sem akarta, levegőt se akart vele egy helyen szívni, és még csak gondolni sem akart rá. Lényegében ki akarta őt teljesen zárni a saját kis sötét világából. Zugából. Életéből. Csak ez nem mehetett olyan könnyen, ha vágyaid tárgyával élsz egy fedél alatt, egy méteres közelségben, szomszédságban...
Ezért volt az, hogy rácsimpaszkodott Starkra. Tudta, hogy a srác olyan lesz, mint egy kezes bárány, ha felemlegeti neki azt az egy évvel ezelőtti kis kalandjukat.
Nem mintha kaland lett volna. Csak dugtak és ennyi. Részegen. És belőve. Nem a legokosabb húzás volt, de akkor az kellett - Loki úgy hiszi mindkettejüknek -, na meg mikor eljött a másnap reggel, annyira fájt mindenük és annyira másnaposak voltak, hogy arra sem emlékeztek, hogyan csinálták. De aztán később, mikor lezuhanyoztak, külön-külön persze, rájöttek, hogy az éjjel oda-vissza volt...
Rettegtek, hogy Thor megtudja. Loki tudta, milyen mikor Thor begurul, és annyira nem utálja Starkot, mint amennyire elhiteti az emberekkel, hogy szétszedesse a testvérével. De a kis „eset" óta eltelt már majdnem két év, és a bátyja még mindig nem jött rá, így már mersszel meri cukkolni vele Tonyt, természetesen a kellő határig.
Thor mindig védelmezte a kisöccsét, akár egy anyatigris. Képes volt egy srácnak eltörni az orrát, amiért az pocskondiázta Lokit és megtépte a haját. Igen, Loki tudja, milyen az mikor a testvére begurul.
Thor mindig azt mondta, hogy a fekete haja gyönyörű, akár a legsötétebb éjszaka. Gyerekkorukban ő kérte, hogy növessze meg a fekete fürtjeit, ezért is ilyen hosszú még ma is.
Thor mindig kedvesen mosolygott rá, megértő volt, még akkor is, ha Loki elküldte a búspicsába. Bár ez elvileg ráfogható arra is, hogy Thor néha maga volt az együgyűség mintajelképe. Mit néha? Mindig.
Ha nem férfi lett volna a talpán, a mellette Porsche módon elszáguldó Amerika Kapitánytól még fel is dőlt - ha nem a seggére esett volna - Isten őt úgy segélje.
Ezért mikor meglátta, hogy a bátyja épp valamiféle vitába keveredett azzal a seggfej Barnes-sal, aki mint valami gyerek – Loki nem talált a srácban és magában semmi hasonlóságot, áh, dehogy, más miatt utálta, igen -, duzzogva elviharzott, megpróbált ő is olajra lépni. S mikor a kék szemek meglátták őt, Loki a falnak lapult, és szégyenletes módon elbújt, akár egy rémült kisfiú. S reménykedett, hogy a bátyja nem vette észre őt.
Megkönnyebbült, mikor a szőkeség hátraarcot vágott, és követte azt a nőszemélyt, akit a barátnőjének nevezett. Akit Loki szívből gyűlölt.
Aztán ő is megfordult, és elindult megkeresni Starkot, aki valahogy teljesen érthetetlen okból elkeveredett tőlük, tulajdonképpen tőle, ugyanis az az idióta Wade elrángatta a mosdóba, mintha segítségre lenne szüksége. Aztán mikor végeztek, vagyis Wade végzett, Tony már rég eltűnt. Ez több mint három órája történt, és a srác még az órára se jött be, szóval Loki nem mintha aggódott volna vagy ilyesmi. Csak szerette volna tisztázni a Starkhoz való költözést. Meg azt, hogy mi a francért hagyta egyedül Deadpool-lal.
Igen.
Erre volt is alkalma, mivel alig tíz perccel később találkozott is vele, csak hogy elég meglepő helyzetben.
Életében először látta Tony Starkot falfehér arccal feléje közeledni, miközben ajkaival egy néma „Segíts"-et formált. Egy göndör, barna hajú lánnyal a kezeiben.
Loki kecsesen ívelt szemöldöke felszaladt, egészen a homloka közepéig. Majd a feje tetejére, szinte ki a világból, ahogy Stark, a szemeivel a lány ölében lévő kocsi kulcsra bökött, jelezve, hogy innentől kezdve a fiatalabb Odinson-nak kell majd helytállnia, helyette.
Hangosan kibökött volna egy azt-a-kurva-élet-vezethetem-a-BMW-t, de nem tette meg. Nem, csak Stark háta mögött öklözött a levegőbe, és kihúzta fejben a bakancslistája negyedik pontját.
„Egy nap vezetni (valamilyen úton, módon) Tony Stark kocsiját. (Mindegy, hogy melyiket.)" :D :P
XxX
Az út a házig nem volt több negyed óránál. Loki megpróbált a lehető leggyorsabban menni, de csak ennyit tehetett. Meg még annyit, hogy kikapva a kocsi kulcsot a helyéről, feltépve a BMW ajtaját, segített kikecmeregni Tonynak a helyéről. A számára ismeretlen, eddig még soha nem látott lánnyal persze elég nehéz volt ezt kivitelezni, és valahogy biztosra vette, hogy valakinek a feje nagyot koppant a kocsi ajtajának. Dehogy nem az övé volt, az is biztos.
A fekete hajú már nyitotta volna a száját, hogy a lakáskulcs felől érdeklődjön, de mielőtt megszólalhatott volna, Stark közbevágott.
- Jarvis, nyisd ki az ajtót.
- Uram, nem tartom jó öletnek – szólalt meg hirtelen egy ismeretlen hang, amely majdnem halálra rémisztette Lokit -, a test szkennelés elvégezetlen Mr. Odinson részéről, mivel maga tisztán közölte velem, hogy, és most idézem „Be ne merd engedni többé házba, azt a kétszínű kígyót, Jarvis", így a belépése érvénytelen. – Loki szúrósan ránézett Tonyra, az pedig villantott egy sovány mosolyt feléje, de nem tagadta vagy kért elnézést az előbbi miatt.
- De, Miss. Hansen-t engedélyezhetem a belépésre, neki megadta a jogosultságot Mr. Stark.
Tony megforgatta a szemeit, és a lábával megrúgta az ajtót dühében.
- Akkor csak engem engedj már be. – Sziszegte frusztráltan, de mégis halkan, hogy Hansen nehogy felébredjen. – Ez meg – bökött a fejével a jobbra mellette álló magasabb srácra, aki fintorgott az „ez" megnevezés miatt -, addig elmegy a cuccaiért, mert beköltözik hozzánk – pillantott a másik szemeibe -, elvileg két hétre.
Loki visszafojtott egy vigyort és egy éljenzést.
Az ajtó kinyitódott, csak úgy, magától kilengett, Loki legnagyobb döbbenetére. És ahogy észrevette, a sarokban volt egy kamera – nem is egy! -, ami őket figyelte piros, villogó fénnyel - És ettől a hátán futkosott a hideg. Vagyis, már csak őt figyelte, ugyanis, mire kettőt pislogott, Stark már javában benn járt a ház halljában, vagy valamelyik nagyobb szobában, Loki nem tudta eldönteni. Nekik is volt pénzük, de nem ennyi, hogy ekkora előszoba szerűségük legyen.
Loki széttárta a karját, és bekiabált.
- És velem mi lesz? – kérdezte.
A válaszra nem is kellett sokáig várni.
- Mr. Odinson, Mr. Stark azt üzeni, hogy menjen vissza az iskolába a holmijukért, majd hozza vissza ide, a maga egyéb ingóságaival együtt. Mikor megérkezik, elvégzem a test és retina szkennelést, ami által belépést nyer majd a házba. A belépéssel pedig megkapja azokat a felszereléseket, melyeket hatalmamban áll átadni az ön számára, hogy bármikor kapcsolatba tudjon lépni velem vagy Mr. Starkkal.
Lokinak kedve támadt volna olyan pózba beállni, mint amilyet Tony mutatott neki, amikor elkapta, és berángatta a terembe. Az iróniától fűszerezve nevetni akart, de a villogó piros led lámpa fénye, mely mintha a veséjébe látott volna, megállította ebben.
- Oké. – Motyogta.
Felsóhajtott, aztán fogta, megrántotta a vállát, beült a kocsiba, mintha misem lenne természetesebb egy beszélő háznál, vagy minél, és egy „Akkor majd jövök"-kel elhajtott. A piros fény még kettőt pislákolt a sarokban lévő kamerában, aztán elaludt.
Az ajtó pedig hangtalanul becsukódott.
XxX
Tony lefektette Mayát a saját ágyára, nem a többi szoba valamelyikére vagy az egyik üres kanapéra. Nem, a sajátjára. Ilyen téren mindig is érzelmes volt, annak ellenére, hogy sokan hideg szívű, gyerekes bunkónak tartották. De már a betegszobán is észrevette, a lány kipirosodott arcát, a felpüffedt szemeit, a lefolyt sminkjét pedig már említésre sem méltatta.
Betakarta a barátját, és felsóhajtott. A fürdőből visszatérve egy hideg vizes törölközőt hozott, és azzal mosta át Maya arcát. Ügyelt, hogy minden fekete, elkenődött mázolmányt le tudjon szedni róla, de óvatosan, mivel semmi esetre sem szerette volna még felkelteni a másikat. McCoy biztosította őt, mikor kilépett az ajtón, az ájulásig elfáradt lánnyal a kezében, hogy Maya semmilyen altatót nem kapott, csak szimplán elaludt a fotelben.
Ezért nem kockáztatott, hogy felébressze, valahogy, a lelke mélyén sejtette, hogy a második legjobb női barátnője - akit igaz, hogy párszor megfektetett - mostanában nem aludt eleget. Ez a karikás szemein is eléggé látszott, de Tonynak nem is volt több meggyőzésre szüksége.
Néha úgy gondolta, hogy Maya az ő női hasonmása. Hisz hihetetlenül okos, a szerelme pedig a munkája, ahogyan Tonyé is, szereti az alkoholt, ahogy Tony is, nem érdekli, hogy ki mit gondol róla, hogy kivel hozza össze a sors, hogy kivel kavar, hogy...
Ezért is szereti őt úgy Tony. Fontos számára Maya, úgy, mint Charles vagy Wayne.
- Jarvis? – suttogta, ahogy lerakta a törölközőt az asztalra, és eltűrte a lány haját, hogy amaz ne csiklandozza annak orrát.
- Igen, uram?
- Ha Loki ideér, küld az egyik szobába, tudod, a keleti szárnyba... Abba a zöldbe.
- Abba a szobába, amit a múlt nyáron át akart alakítani, uram?
- Pontosan, abba az ocsmány, förtelmes szobába. Ki nem állhatom annak a szobának a színét, úgy hogy küld csak szépen oda.
- Formalitás szempontjából uram, azt a szobát nem adnám ki, hisz tudja, a vízcsövek-
- Ezért is add oda, pont neki. – Lépdelt le a lépcsőn, a konyhába menet, vigyorogva. – Hadd, forrázza le azt a savanyú képét egy párszor, legalább lesz egy kis színe annak a hófehér bőrének... – Nevetett halkan, és biztos volt benne, hogy Jarvis ha élne, rosszallóan megrázná miatta a fejét. – Ja, és kérlek kapcsold be a hangtompító berendezést a szobámban, a rolókat pedig húzd le, nem akarom megkockáztatni, hogy Maya felébredjen bármire is.
- Értettem, uram.
Nem főzött magának kávét, vagyis főzetett magának Jarvisszal, kivételesen most nem, csak egy pohár Whiskyt öntött magának egy pohárba. A szájához emelte, és megitta.
Majdnem.
Aztán olyan erősen szorította össze a poharat a tenyerében, hogy az ujjai elfehéredtek, s félő volt, hogy a pohár összetörik a markában. Ezért inkább kiöntötte az alkoholt, majd a poharat bele tette a csapba. Felsóhajtott, és háttal nekidőlt a pultnak. Próbált nem a piára gondolni, a jó öreg haverjára, hisz hiába volt a kedvence, tudta, hogy nem segít most semmit sem. Józannak kell maradnia, már csak azért is mert Mayának valamiért szüksége van rá. És mert megígérte Hanknek.
- Jarvis, itt egy recept, kérlek, mihamarabb szükségem van rá. Megtennéd, hogy-
- Uram, a receptet már le is másoltam, biztos vagyok benne, hogy mire Mr. Odinson visszaér, a gyógyszer is itt lesz. – Szólt közbe a kódfejtő program.
Tony elmosolyodott, aztán kivette a telefonját a zsebéből, kikapcsolta, majd berakta az egyik közeli fiókba, a többi mellé. Volt benne egy pár, gyűjtögette őket, szinte már hobbi módon javítgatta, fejlesztgette az összeset. Tudta, hogyha a fegyverkereskedelem nem lesz már pálya a számára, csúcstechnikás mobilokat még mindig eladhat, jó pénzért, bárkinek.
A fiókban volt egy külön kis rekesz, a kedvencének, és mióta megcsinálta, azóta tartja azt az igazi telefonjának. Még nem vitte el magával az egyetemre, mindig a második kedvencét cipelte, de eldöntötte, hogy ezentúl jobb, ha nála lesz a 7 colos kis üveglap, mivel J mindig jó ha a közelében van. Valahogy megnyugtató, mikor mellette van a program.
Lényegében, az üveglap széle kéken világít, és Jarvis mátrixa van feltöltve rá. Ahogyan az összes többi ilyen kis masinájára, amiket készített egy-egy unalmasabb percében a műhelyében.
Fogta a telefont, melyen azonnal, világoskék színben megjelent a billentyűzet, és beírta a BMW-je rendszámát. J azonnal kidobott mindent róla, térképet, útvonalat, hogy hol parkol a kocsi, sőt, a múltkori titkos műhold meghekkelés miatt, élőképet is látott a járműről. És az ahhoz hozzászorított fiatalabb Odinson csemetéről is.
Bassza meg. – Futott át Tony agyán.
A zseni homloka ráncba szaladt, s két ujjával ráközelített a képre. Észrevette, hogy a kocsi nem az egyetemen van, így tudta, hogy Loki már elhozta onnan a cuccaikat, mivel már vagy 40 perce elment.
- Jarvis, jól látom, amit látok? – kérdezte, csak úgy. Megerősítésképp.
- Uram, ha arra céloz, hogy két hímnemű személy szájon át való nyálcseréje-
- Nem, nem, nem tanulmányi felvilágosítást kértem tőled Jarvis, hanem biztosítást, hogy tényleg... Jól. Látom. E. Amit. Látok. – Mondta szaggatottan.
- A látása tökéletes, Mr. Stark, ha nem volna, akkor már idejében-
- Jaaaaaaaarvis...
- De ha arra érti uram, hogy- - Tonynak nem volt kedve megvárni, már bánta, hogy elkezdte.
- Igen Jarvis, arra értettem, hogy jól látom-e, hogy Thor és Loki az ÉN kocsimnak dőlve, nos a te szavaiddal élve, folytatnak-e nyálcserét.
- Az állítását helyeselem, uram.
Kigondolta volna.
Tony felsóhajtott, és megkérte Jarvist, hogy tárcsázza Loki számát. Tisztán látta a képen, ahogy a kis párocska a kocsinál megugrik, és képtelen volt nem felnevetni az ijedt képük látványán. És azt is tisztán látta, hogy Thor megragadja Loki karját, feltehetőleg azért, mert nem akarja, hogy a másik felvegye a telefont. Ezzel egy kisebb vita alakult ki a két fél között, s Tony csak néhány percig bámulta őket, mikor aztán elege lett belőle.
- J, bekapcsolnád Loki telefonján a bluetooth-t, hogy rá tudjak csatlakozni?
- Természetesen, uram.
Hogy ez miért is ment? Megadta Lokinak a telefonszámát, még régebben, akkor, és biztos volt benne, a másik már csak szeszélyből sem törölte ki. Ez volt a második hibája.
Az első az volt, hogy aznap kikezdett Anthony E. Starkkal.
Amint ezt J megtette, Tonynak nem volt kedve tovább húzni az időt, ezért mielőtt egy újabb csókcsata kezdett volna kialakulni, felvetette magát Loki telefonjával. Elvileg a hekkelés, és az ilyesfajta törvénytelen dolgok büntetendők, persze, nem mintha ez számítana. De még nem jöttek el érte, úgy hogy eddig minden okés, ha meg beütne a gikszer, J úgy is mindent helyreállítania, törölne, és visszaállítana eredeti létébe.
Szeretek veszélyesen élni. – Vigyorgott.
De ahogy ez eszébe jutott – emlékszik vissza a sok motor meg autóbalesetre, mikor saját maga próbálta ki az összehegesztett gépezeteket, és sajnos sokszor, jó, inkább állandóan megsérült -, egy másik veszély is bökte az agya picike kis zugát, amit talán nem kellett volna. Steve járt a fejében, és a saját önnön gyermeteg viselkedése. Hirtelen úgy érezte, totálisan meg foglya szívni, valamilyen formában, de elhessegette ezt a gondolatot, jó messzire. Egy képzeletbeli kukába még ki is dobta, olyan messziről, hogy az már hárompontosnak számított volna rendes pályán.
Loki kezében ott volt a mobil, és Tony látta, hogy alig bír elszakadni Thor enyhén borostás arcától, s legfőképpen a szájától.
Nem, nem gondolok egy szőke, kék szemű egyedre, ez az Tony, felejtsd csak el... Ügyes fiú.
Felsóhajtott.
- Remélem nem zavarlak – nyögte ki, mire a kis párocska úgy rebbent szét, mintha villám csapott volna közéjük -, de Loki, szükségem van a táskámra.
A képernyőn keresztül is teljesen le lehetett olvasni a másik arcán átfutó tengernyi érzelmet és színskálát. Kezdeti sápadtsággal kezdve, a dolog átment halványkékbe, majd moha zöldbe, csak azért, hogy a végén paradicsom vörös legyen a másik színe. Akkor a rémületről már ne is beszéljünk.
Loki arrébb sétált a bátyjától – igen, a bátyjától, a szőke, idióta, bolond bátyjától, aki R.O.H.A.D.T.U.L a testvére, és akivel az előbb csókolózott szinte kifulladásig -, körbenézett, sejtelmesen, Tony meg rájött, hogy a gyerek tényleg nem hülye.
Ezért kihangosított verzióról átkapcsolt, s szerencsére Loki is vette a lapot, mivel a füléhez emelte a telefont.
- Stark? Ezt, hogy hoztad össze? Hisz fel se vettem a telefont. – Mondta nagyzolva, hiszen nem is sejtette, hogy élőmoziban volt része az előbb Tonynak a titkos kis jelenetükről, 3D-ben.
Bár én meg se szólalhatnék.
Tony homlokon csapta magát, ahogy rájött. Igaz, hogy nagyot csattant, de nem fájt. Hiszen Deadpool erről beszélt! Loki és Thor között akkor ez a valami... Tényleg komoly, nem csak holmi egyszeri alkalom – Ahogy elnézi őket, és Thor vágyakozó arckifejezést, ami... Úristen tényleg az öccse felé irányul.
Ugyan ilyen tekintete volt Steve-nek is, mikor-
És akkor leesett neki a tantusz.
Jesszus! Thor megcsalja Frostert! Na ezt belőle sosem néztem volna ki. Micsoda meglepetés...
- Stark?
- Lényegtelen. Csak hozd a cuccaid, és told ide a segged. Kell a táskám.
Valójában fikarcnyit sem érdekelte a táskája. Erre akkor rájött, mikor egy pillanattal ezelőtt beugrott neki, hogy nem vitte magával a Jericho terveket az egyetemre. Csak akarta, de aztán el lett felejtve. Jarvis nem szólt miatta, és hálát kellett adnia ennek, hisz beláthatatlan következményei lettek volna annak, ha rossz kezekbe kerültek volna a tervek. Na, nem mintha, az ő kezeiben jobb helyen lettek volna, de hisz fegyvertervező, máshoz a bütykölésen és az új dolgok megalkotásán kívül nem ért.
Csak akart egy okot, hogy Loki végre idetolja a képét, szüksége volt rá, vallotta be kelletlenül, hiszen talán ő tudna mit kezdeni a helyzettel. Mayával.
Mert őszintén, fogalma sem volt, hogy ilyesfajta helyzetben mit kell tennie... Jarvis meg... nos Jarvis meg biztos utánanézne neten az általános teendőknek, arra meg nincs szüksége, köszöni szépen.
Loki mormogott még valamit, sőt, talán beszélt is, de Tony el volt foglalva azzal, hogy a csöpögő csapot megnézze, és csavarhúzóval szorítson is rajta, alul a szekrényben. Aztán már csak arra lett figyelmes, hogy a telefonja pittyeg, jelezve, hogy Loki lerakta.
Elvigyorodott, majd kimászva a szekrényből felállt, és tárcsázta a jól ismert számot, melyet majdnem minden egyes napon felhívott.
A Pizza fél órán belül megjött, extra feltéttel, pár darab dobozos kólával, hasábbal, ahogyan azt enni kell. A futár motorral jött, és mivel Tony törzsvendég volt, nem kellett kimennie, fizetni, mert a számlájához írták, amit havonta lerendezett. És a futárok is ismerték annyira, hogy mindent a küszöbre rakjanak, hisz valójában csak a főnökük tudta, hogy kihez is hoznak éppen gyors kaját.
Ezért lepődött meg, mikor valahogy ismerős volt számára a kifutófiú. Kicsit hasonlított... Parkerre.
Basszus Wade...
Negyed órával később megérkezett a sátán is, s alig lehetett elhallgattatni. Kezdett sötétedni, és Tony áldotta volna az urat, ha megcsapatta volna azt az istentelent egy vagy két villámmal, hogy fogja már be a pofáját...
Arról a csaholó szőrpamacsról a lába között már ne is beszéljünk. Nem, Tony nem arra gondolt szexuális frusztrációjában, bár nem tagadja, hogy átfutott az agyán a gondolat, hogy na, a régi idők emlékére még egyszer, de aztán megrázta a fejét, és előszedte a józanabbik énjét, valahonnét a szőnyeg alól. Igaz, hogy amaz úgy viselkedett, mint Pán Péter árnyéka, akit alig lehetett elkapni, de azért neki sikerült előkaparnia azt a szemét jobbik felét a porcicák közül.
És, hogy lehet egy állatnak, egy rohadt Golden Retrievernek olyan nevet adni, hogy Mjölnir?! Szerintem, ez már túlmutat az állatkínzáson...
- Nem hagyhattam ott. – Mondta, mintha mi sem lenne természetesebb. – Thoré, de az a mamlasz etetni is elfelejtené, hiába az övé.
- Loki, az oké, hogy hajlandó vagyok elszállásolni téged, de... de – mutatott a jószágra, aki aranyosan ledobta magát az egyik méregdrága perzsaszőnyegre -, a házam nem menekült szálló! Sem állatmenhely!
Loki felröhögött, aztán ölbe kapta a kutyát, és bevitte a konyhába, persze miután megkérdezte, merre van. Hiába járt itt egyszer, nem emlékezett Stark szobáján és fürdőszobáján kívül semmi másra. Nem mintha meg lenne ezen lepődve bármelyikük is.
Előszedett valami kutyatálat az állatnak, majd megtöltötte száraz kajával. A kiskutya alig ért még Loki térdéig, de úgy falta az ételt, mintha életében először kapott volna.
- Mjölnir? Ez most komoly?
Loki megforgatta a szemeit.
- Mondom. Thoré. – Jegyezte meg fennhangon.
Jesszus.
- Oké, érthető... nem mondok semmit. – Sóhajtott. – Thor tudja, hogy miért jöttél el? Vagy a szüleid?
Loki megfagyott egy röpke pillanatra, majd óvatosan letette a kezében lévő poharat a munkalapra, és hátrapillantott Tonyra. A másik tudta, hogy elszólta magát, és ez valószínűleg az arcán is meglátszódott, mert Loki egyből bezárkózott előtte.
Tony kis keserűséget érzett a mellkasában, de mint a hallgatásból kiderült, nem tudta senki sem, hogy miért is van itt, nála.
- Miről beszélsz? – Olyan volt az arca, mint aki teljes mértékben lebukott volna. Falfehér és rémült. De Tony azt akarta, hogy Loki tudja, hogy ő tudja. Hogy számíthat rá, elmondhatja neki, amit még magának sem mer bevallani, és hogy ő nem ítélkezik. Legalábbis próbálja hozzászoktatni magát a gondolathoz, hogy két testvér... a fiú részével nincs gondja, miért is lenne, pont neki, meg amúgy is nem mintha baba lehetne az ügyből...
- A múltkor, s ez bizalmas információ – jegyezte meg mellékesen -, feltörtem a műhold biztonsági rendszerét, így... így láttam Loki.
A kék szemek valami meghatározatlan módon hideg zöldessé változtak, ahogy megacélosodott a másik tekintete erre a kijelentésre. Mindketten tudták, hogy miről is beszélnek. Loki űzött vad képe egy pillanat alatt megsemmisült, s úgy nézett ki, mint aki készen áll gyilkolni, bármiért és bárkiért. Tony hátán a hideg futkosott.
- Az a Pizza okés? – Csillantak fel a jeges szemek.
Tereli a témát.
De ez nem volt baj. Anthony megtette a maga részéről a dolgot, a többi már csak Lokin múlott, tudta jól.
- Nem, nem okés. Ha enni akarsz, készíts magadnak. – Mutatott a hűtőre. – De felajánlhatom azt is. – Vigyorgott, miközben a kutyaeledelre bökött.
A dermesztő hangulat egy csettintésre eltűnt.
Loki rábámult, és elküldte a faszba. Jó messzire, azt mondta. Tony integetett, aztán felsétált az emeletre Mayához, a pizzás dobozzal, meg a hasábbal, meg úgy mindennel együtt.
Még hallotta, ahogy Odinson legfiatalabb csöppsége utána ordít, hogy „Stark, tök üres a hűtőd baszd meg."
Hát igen, mielőtt belépett volna a szobába, felnevetett.
- Jarvis, a többit rád bízom. – Mondta, ahogy becsukódott mögötte az ajtó.
XxX
Igaz, hiába jött meg Loki, Tony még se kérdezte meg Mayával kapcsolatban. Rájött, hogy az a biztos, ha szépen adja magát. Na nem seggfejként, és okoskodó zseniként, hanem... hanem barátként. Sejtette, zsigeri szinten érezte, hogy történt valami, ami nagyban befolyásolja majd a következő napjait.
Különben Maya se lenne ennyire kikészülve.
Lány nem ébredt még fel, és ez volt a nap eddigi legjobb híre. Hamar lezuhanyozott, most nem áztatta magát órákig, nem volt kedve hozzá, s miután végzett, visszasomfordált a szobába. Lassacskán levetkőztette a barátját alsóneműre, hogy azért mégiscsak kényelmesebb legyen neki a pihenés, majd bedőlt mellé az ágyba.
Egy ideig a plafont bámulta, aztán harapott még pár falatot a rendelt kajából, majd bevette az altatót, amit szintén felhozott magával az előbb. Kólával szépen leküldte, aztán kényelmesen elhelyezkedett. Hank mondta neki, hogy ne üres gyomorra vegye be, és ő eleget tett a parancsnak. Nem azért ügyel ennyit arra, amit Hank mondott, mert félne attól, hogy a gyerek beköpi Charlesnak... á, dehogy, csupán merő óvatosságból tette. Igen. Természetesen.
A sötétség hamar eljött érte, ő pedig szeretettel engedte, hogy magába olvassza a többnapos kialvatlanság elleni gyógymód. Az alvás. Még érezte, hogy Maya a karjaival átöleli, és a fejét a mellkasára téve mélyet szusszant.
Jó érzés volt.
XxX
Mikor másnap reggel felébredt egy ismerős barna szempár bámult rá közvetlen közelről. Ha lett volna elég lelki jelenléte, a face-to-face Mayától olyan messzire ugrott volna, mint ide a mars, vagy inkább a hold. De csak feküdt tovább. A lány mosolygott rá, a göndör fürtjei keresztbe foglalták az arcát, és az enyhe megvilágításban – biztos Jarvist kérte meg rá, hogy húzza fel a rolókat -, úgy nézett ki, mint egy angyal.
Ha nem lett volna olyan fáradt az arca. Igen. Tony mosolygott rá, mire Maya is elmosolyodott, és a férfi észrevette, hogy a barátján az egyik kedvenc pólója van.
- Kölcsönbe, ugye? – motyogta egy ásítás közepette, szemével a pólóra bökve.
Maya nevetett, majd a hátára fordulva nyújtózkodott, aztán a könyökére támaszkodva mélyen a másikra tekintett. A szemei csillogtak a visszafojtott könnyektől.
És Tony tudta, hogy eljött a pillanat.
- Tony... terhes vagyok.
De a legkevésbé sem számított arra, hogy egy gyerek költözik be az életébe, mikor még ő maga is egy nagy gyerek.
A szemei elkerekedtek, ahogy felült, de csak egyvalamit tudott kinyögni.
- Na basszus.
És valamiért Steve jutott az eszébe.
1, Fandral a Thor c. filmből van. :)
2, Igen, a titokzatos M, az Maya Hansen, a Vasember 3-ból. :D :P