4 – Egy váratlan levél 2.
Perselus Piton fürkészően figyelte a morajló szürke masszát, kíváncsian várva, mi történik, miután hozzáadta a porított ametisztet. Ha sejtése beigazolódik, akkor a bájital leülepszik, és a védelmező főzet előnyös tulajdonságaihoz hozzáadódik a tiszta gondolkodás képessége, valamint az ametiszt védelmet nyújt a főzetben lévő ólom agykárosító hatásával szemben. Habár – elmélkedett – a végén el kell távolítani az ólmot. A legjobb esetben is rendkívül fájdalmas főzet lesz. Persze ha téved, az is lehet, hogy az egész egyszerűen felrobban a hozzávalók összeférhetetlensége miatt.
Miközben az üstöt bámulta, valami testet öltött mellette a levegőben, és a karjai közé pottyant. Perselus a tárgyban egy borítékra ismert, és felhorkant. Valaki itt egy kicsit felvágós, nem igaz? – gondolta utálkozva, és tovább bámulta a főzetet. Lassan megjelent a közepén egy elmosódott szélű mélylila folt. Milliméterről milliméterre terjedt, míg az egész főzet testes, sötét ibolyaszínben pompázott, és teljesen tisztává, átlátszóvá vált. Perselus ajkán ádáz mosollyal átlebegtette az üstöt a tűzről egy kis asztalra, hogy lehűtse.
Csak ekkor vett tudomást a borítékról, és a döbbenettől majdnem hanyatt esett. Tizenöt éve nem találkozott ezzel a mélyvörös pergamennel és a rajta lévő aranyszínű „P" betűt formázó pecséttel.
– James? – lehelte.
Majd mikor meghallotta, milyen gyengéden hagyta el a név az ajkát, elkáromkodta magát.
– Valaki ellopta a levélpapírodat, kísértet – húzta el a száját. A gúnyolódás egy kicsit javított a közérzetén, de nem sokat. Úgy érezte, a saját teste elárulta, ahogy a látvány hatására felgyorsult a szívverése. Egy levél Jamestől – vagy Jamestől és Lilytől… Még ha ez lehetséges is lenne, nem lenne szabad vágynia rá.
Egyik ujját lassan, megfontoltan becsúsztatta a borítékba, és feltörte a pecsétet. Felkészületlenül érte a hirtelen felizzó aranyló fény, mely elborította a levelet és a kezét, és egy pillanatra megduplázta a Potterek családi címerén a kiemelkedő „P" betűt. A pergament könnyű lemásolni. A bűbájt azonban nem tudja létrehozni olyasvalaki, akinek az ereiben nem Potter-vér folyik.
– És jól csinálta – lehelte, de ezúttal nem volt gúny a hangjában. Túlságosan kiszáradt hozzá a szája.
Drága Perselusom!
Ezt a levelet megbűvöltem, hogy három nappal Harry tizenhatodik születésnapja után jelenjen meg előtted, ha én halott lennék. Ha te is halott lennél, akkor Harrynek fog megjelenni. Ő már kapott egy levelet a születésnapján Jamestől…
Harry? James? Piton átlapozta a levelet, és az aláírásra nézett. Lily – állt a levél végén a szertelen aláírás, végén egy kis liliomot ábrázoló rajzzal. Annak idején gyakran látta, amint a nő öt másodperc alatt elkészíti a rajzocskát. Valószínűleg nehezebb lenne leutánozni, mint a kézírását.
Piton keze az asztalra hanyatlott, de továbbra is szorosan markolta a levelet. Lehunyta a szemét. Lily… Egy levél Lilytől…
Ami nem jelenti azt, hogy kevésbé halott – emlékeztette magát erőnek erejével. Nem kellene halott lányoktól leveleket kapnom, kedves szellem – gondolta. És mi van Harryvel? Nem hagyom, hogy megöljék a drága kisfiadat – ennél többet ne kérj tőlem. Majdnem letette a levelet, és elsétált.
Majdnem a még mindig lobogó tűzre vetette.
Eszébe jutott a legelső sorok. „Harry már kapott egy levelet Jamestől." Mivel kapcsolatban? Tudnom kell, mit írt rólam James Potternek. „Potter." Ez valaha Jamest jelentette. A fene vigye el mindkettőjüket. Kinyitotta a szemét, és tovább olvasott.
Drága Perselusom!
Ezt a levelet megbűvöltem, hogy három nappal Harry tizenhatodik születésnapja után jelenjen meg előtted, ha én halott lennék. Ha te is halott lennél, akkor Harrynek fog megjelenni. Ő már kapott egy levelet a születésnapján Jamestől.
Röviden szólva, Harry a te fiad.
– Nem! – kiáltott fel Piton hangosan. – Istenem, Lily, mikor kezdtél hallucinálni? Az a tökfej az öntelt férjed kiköpött mása.
Kelletlenül tovább olvasott.
Amikor nem tértél vissza, beteljesítettem a Herem rituálét, és megfogantam. Emlékszel arra a vacsorára, amelyre meghívtunk a visszatérted után? Azon az estén akartuk elmondani, de az a történet a francia szeretődről meggyőzött minket, hogy nem lenne biztonságos a gyermek számára, és számodra sem, ha bárki tudomást szerezne róla. Apasági bűbájt használtunk, még a születés előtt elkezdve, hogy növeljük a hatékonyságát, és a gyermek úgy nézzen ki, mint James. Abból ítélve, hogy Harry mennyire hasonlít Jamesre, azt hiszem, határozottan felismerhetőek lesznek rajta a te vonásaid, amikor a varázslat elkezd lefoszlani. Ami három nappal ezelőtt el is kezdődött, ha sikeresen módosítottam a bűbájt.
– Persze, hogy sikeresen módosítottad! – dühöngött Piton. – Mikor fordult elő, hogy akár egyetlen bűbájt is elrontottál? – Megborzongott. Az az… elkényeztetett, önző, öntelt fiú az enyém? Most jutott el a tudatáig az előző állítás. És ő ezt tudja?
Erről senkinek nem beszéltünk, még Dumbledore professzornak sem. Mindazonáltal fontosnak gondoltuk, hogy te is és Harry is megtudjátok, még mielőtt annyira lefoszlana a bűbáj, hogy láthatóvá válna a rokonságotok. Neki előbb elmondtuk, arra az esetre, ha visszatértél volna Voldemorthoz, vagy megőrültél, vagy más módon jelentene veszélyt, ha felvenné veled a kapcsolatot. Olyan instrukciókat kapott, hogy amennyiben még sosem hallott rólad, kérjen tanácsot Dumbledore-tól.
Két dolgot kérek tőled: az egyik, hogy ne válaszd el a keresztapjától, ha szeretik egymást. Tudom, hogy nem tartod sokra Siriust, de mi őt választottuk, részben azért, hogy ellensúlyozzon téged. Másodszor, szívből remélem, hogy nem bánod, amiért félvér gyermeked született, de ha mégis, inkább gyorsan küldd el magadtól, mint hogy a csalódásoddal lassan mérgezd meg. A mi Harrynk nem érdemli ezt amiatt, hogy te milyen nőt választottál.
Isten veled, szerelmem. Nagyon sajnálom, hogy megtévesztettelek ebben, aminek pedig a legnagyobb ajándékomnak kellett volna lennie. Tartsd becsben a fiadat, és ne gyűlöld azért, amit mi tettünk ellened Jamesszel.
Örökké szeretni foglak, én obszidián pengém, árnyékhercegem, első szerelmem. Ha még mindig szeretsz engem, légy kedves Harryhez.
Csókjaink köré bűbájok rajzolják az éj árnyait
és szerelmes sikolyainkat elviszi a szél, nem hallja meg a menny.
Lily
Perselus lehunyta a szemét.
Egy órával később Perselus úgy jelent meg Dumbledore irodájában, mint amikor egy viharfelhő úszik be a nap elé.
– Felmerült egy sürgős probléma – jelentette ki.
Dumbledore kíváncsian nézett rá.
– Igen, Perselus? Már megint tündérmanók költöztek be a bűbájtan szertárba?
– Ne humorizáljon! – csattant fel Perselus. Hozzávágta Lily levelét Dumbledore-hoz. – Olvassa el! – Kicsit habozott. – Csak az első oldalt – tette hozzá némiképp zavarba jőve.
Dumbledore derűsen felvonta a szemöldökét, majd lepillantott a pergamenre. Miközben olvasni kezdte, vidámsága gyorsan elpárolgott.
Miután többször elolvasta a levél első oldalát, visszaadta Perselusnak, és íróasztalára dőlve összekulcsolta a karját.
– Belátom, hogy ez felvet néhány aggasztó következményt, de Perselus, nem lehetséges, hogy esetleg a személyes érzelmeid miatt eltúlzod a leghosszabb távúakat?
– Én megöltem azt a francia nőt, Dumbledore! Megöltem, mert a Nagyúr azt parancsolta. Harry Potterrel nem tehetem ezt – még ha néha szeretném is. És ismeri a vérmágia erejét – tizenhat évig használta arra, hogy biztonságban tartsa a fiút. Most engem lehetne felhasználni ellene, amint valaki tudomást szerez róla. – Perselus elkezdett fel-alá járkálni.
– Most mit fog tenni? Megöl engem, hogy a fiú biztonságban legyen? Abbahagyom a kémkedést, és elrejtőzöm a Sötét Nagyúr elől, hogy a fiú biztonságban legyen? Állandóan érzem majd a karomban az égető fájdalmat? Még csak nem is kedvelem a kölyköt!
– A kettes számú megoldást fogjuk választani, ha szükségessé válik – jelentette ki határozottan Dumbledore. – Azonban az apasági bűbáj lassan foszlik le – mivel véralapú varázslat, így valamilyen szinten még a szervekben is jelen van. Hat hónap, vagy akár több is eltelhet, amíg a változások nyilvánvalóan természetellenessé válnak. Jamesszel mindketten magasak, vékonyak és fekete hajúak voltatok – ez most előnyünkre válik.
Perselus lehunyta a szemét, és megpróbálta a lehető legpontosabban maga elé képzelni Harryt. Meglepetten vette tudomásul, hogy a legtisztább kép, amit fel tud idézni, egy apró elsőéves fiúcska, aki dacosan bámul rá. Azon túl mindig Jamest látta helyette.
– Azt hiszem, az orrát Lilytől örökölte – mondta, miközben továbbra is próbálta maga elé idézni az idősebb Harry Pottert. Bizonyára képes felidézni Harry Pottert! Az a fiú régóta szálka a szemében.
– Igen. Ez segíteni fog – értett egyet Dumbledore. – Az ajka és az arcvonásai azonban egyértelműen Jamesre ütnek, bár a szeme határozottan Lilyé. Ezért olyan érzés sokszor, mintha Jamest látná az ember. Amikor összevonja a szemöldökét, James vad dühét látom, bár Harryé sokkal sötétebb. Amikor nevet, James tréfái jutnak eszembe, holott Harry sokkal visszahúzódóbb.
– Ne kezdje el összezavarni a rólam őrzött emlékképekkel.
– Nem kell aggódnod, Perselus. Ugyan nem tudom elfojtani ezeket a képzettársításokat, de sosem feledkezem el a diákjaim valódi kilétéről – nem úgy, mint sok más tanár.
Piton összeszorította a fogát a finom célzás hallatán. Biztos volt benne, hogy Dumbledore pontosan tudja, kire a legjellemzőbb ez a hiba.
– Tehát úgy gondolja, hogy még több hónapunk van.
– Ha csak Harry kinézete miatt kellene aggódnunk, akkor több hónapunk lenne.
Perselus várt.
– De? – tette fel végül a kérdést.
– Ma üzenetet kaptam Molly Weasleytől. Eléggé meg volt döbbenve, ugyanis Ron az apasági bűbájról érdeklődött. Molly azt mondta, Ron állítása szerint Harry kérdezősködött róla.
– Az az agyatlan tökfej!
Dumbledore csendes rosszallással nézett rá. Amikor Perselus kissé megnyugodott, az igazgató szelíden folytatta.
– Ron állítása szerint Harry nem említette, miért kérdezi. Biztos vagyok benne, ha elmagyarázzuk neki a helyzetet, képes lesz valami alternatív magyarázattal szolgálni a barátjának.
Perselus a fogát csikorgatta.
– Ahhoz képest, hogy egy nemes griffendéles, elég jól hazudik, nem?
Dumbledore felsóhajtott, de ajka félreérthetetlenül mosolyra kunkorodott, miközben Perselustól Fawkes felé fordult. Megsimogatta a főnix csillogó tollazatát.
– Hány griffendélessel volt kapcsolatod, Perselus?
– Csak azzal a kettővel – felelte Perselus ingerülten. – Hacsak nem arra kíváncsi, hogy hányat…
Dumbledore feltartott kézzel intette csendre.
– Nem, Perselus. Csupán a romantikus kapcsolatok érdekelnek.
– Kettővel.
– És legalább ketten a barátaid voltak. Mégis gyűlölöd a házat.
– Az első kapcsolat rosszul végződött, a másik pedig… – Perselus hirtelen elhallgatott. – Az is rosszul végződött, de az én kezem, az én szavaim által. Lily halott, és én gyűlölöm őt. Jamest megölte a Sötét Nagyúr, Augustus pedig az ő szolgálatában áll. Ki az, aki abból a házból nem okozott nekem keserűséget? – Megfordult, és gúnyosan Dumbledore-ra mosolygott. – Maguk kívülről mind nagyon tisztességesek, belülről azonban annál harapósabbak. – Felkapta a levelet. – Beszélek vele.
– Biztos vagy benne? – kérdezte Dumbledore.
– Nem bízik bennem? – gúnyolódott Perselus. – Gyűlölöm a fiút, nem tagadom. De ez épp annyira az én gondom, mint az övé, és végső soron beszélnem kell vele. Lehetőleg még mielőtt elkezdődik az iskola. – Ádáz öröm suhant át az arcán. – És ha valakinek, akkor nekem sikerülni fog annyira megrémiszteni a kölyköt, hogy tartsa a száját.
– Természetesen bízom benned, Perselus – válaszolt Dumbedore bosszantó szelídséggel, mintha Perselus tökéletesen kedves lett volna. – Ha az a szándékod, hogy idehozod a fiút, hogy veled éljen, nekem nincs kifogásom ellene, feltéve, hogy ő beleegyezik.
Perselus kidülledt szemekkel meredt az igazgatóra.
– Hallotta, mit mondtam? Gyűlölöm a fiút.
– Ahogy kívánod – mosolygott Dumbledore. – Akkor arra kérlek, hogy ne bántsd őt, miközben épp buzgón próbálod megvédeni.
– Azt teszem, ami célravezető – sziszegte Perselus összeszorított foggal.
– Jól van. Jó éjszakát, Perselus.
Perselus elviharzott, némi megelégedettséget merítve abból az érzésből és hangból, ahogyan a talárja suhogott utána. Már félúton járt a pince felé, mikor rádöbbent, hogy elfelejtette viszonozni az igazgató jókívánságait.