Tanítványok

- Ez a Mustang fazon nem tetszett – jegyezte meg Rine, mikor már Elricékkel együtt a szállásuk felé sétáltak.
- Egy felfuvalkodott egoista alak – morogta Edward sötéten.
- Nálam nem villogott. De éreztem, unja az egész hercehurcát – mondta. – Nálad milyen volt, Rit?
- Csak kérdezett kettőt és annyi – vont vállat.
- Persze, hogy unja! Ha dolgozni kell, azt unja – jelentette ki Ed.
- Bátyó, ne felejtsd el, hogy sokkal tartozunk neki! – figyelmeztette Alphonse a bátyját.
- Nem érdekel! – mordult a szólított.
- Na, meséljetek csak! Mi történt, miután köszönés nélkül felugrottatok a vonatra és otthagytátok Dublithot? – csapott le rögtön a témára Rine.
- Hosszú… - próbált kibújni a mesélés alól a szőke.
- Időnk, mint a tenger – legyintett a lány.
- Hazamentünk… - kezdte Al, és meséltek.

- Ez tipikusan csak Te lehetsz, Ed – sóhajtotta Rine fejét csóválva. – Hajsza egy mesebeli kincs után, ami nem is biztos, hogy létezik… Ha megtaláltátok mutassátok meg nekem is! – csillant fel a szeme végül.
- És veled mi volt? – érdeklődött Al kedvesen.
- Huh… Biztosan tudni akarjátok? – mikor bólintást kapott válaszul elkezdte: - Ne tudjátok meg… Miután elmentetek, a Mesternek nem volt kit szadiznia, csak engem… Suli időben szerencsére nem zaklatott annyit, de szünetben, áh, profi túlélő lehetnék, még a jég hátán is ellenék, amennyit szigeteltem… - mesélte az emlékekre visszagondolva fáradtan.
- Ha fizetnének, se mennék vissza arra a szigetre – jelentette ki Ed.
- Hát, Én se – helyeselt Al.
- Nyafogtok itt, mikor nekem minden nyárból egy hónapom azzal telt, hogy húzom a strigulákat a fákra! A többiről ne is beszéljünk!
- Tényleg, a Mester hogy van? – jött a tématerelés Edtől.
- Hát… az utóbbi időben egyre többet volt rosszul… - mondta halkan. - Kezdem érteni, mi lehet a baja… - tette hozzá, szinte csak magának mormogva.
- Igen? – kapta fel a fejét Edward.
- Igen, de ezt nem kötöm az orrotokra – közölte. – Ha meg rákérdeznék a Mesternél, előtte áshatnám a sírom…
- Jut eszembe, egyáltalán tudja, hogy az Állam kutyája akarsz lenni? – tapintott rá az eddig került témára az idősebb Elric.
Rine megtorpant. Mindannyian megálltak, s a lányra néztek, aki sóhajtott egyet.
- Egyenértékű cserét ajánlok! – mondta. – Ti nem szóltok semmit, hogy Én mire készülök, cserébe Én sem mondok egy mukkot sem, veletek mi van!
- Így is, úgy is elevenen leszünk megnyúzva, ha kiderül… - sóhajtotta.
- Én még annyi mindent akartam csinálni, mielőtt meghalok! – nyafogta remegő hangon Alphonse.
- Öhm… Ki ez a fickó…? Mármint, addig oké, hogy Mesteretek, de ezen belül? – kérdezte Rit, ezzel ráijesztve az eddig társalgókra, mivel olyan halkan lépdelt utánuk, hogy észre sem vették, hogy ott van.
- Ne ájulj el, de a Mesterünk egy nő, egy háziasszony. És szadista.
- Az – értett egyet Ed.
- De azért szeret minket – tette hozzá Al.
- Persze. Szadizni – bólogatott Rine.
- Aha – jelezte a vörös hajú, hogy megértette.
- Tényleg, ott szakítottak félbe, hogy otthon minden rendben? Rég óta nem tudunk semmit Winryékről, ugye jól vannak? – fordult most Ritához a páncéltestbe zárt lélek.
- Persze, minden rendben. Csak Winry folyton azon duzzog, hogy Edward hanyagolja a karbantartást.
- Eh… Talán, mert van rá okom… - mormogta.
- Hm – hümmögött elgondolkodva mellettük Rine, s felfigyeltek Rá.
- Mi az?
- Tudom, hogy van körülötted valami furcsa… - jegyezte meg elgondolkodva. – Maradj nyugton! – parancsolt Rá, s Ed megállt.
- Ugye nem akarsz összerázni? – kérdezte gyanakodva.
- Ugyan, csalánba nem üt a ménkű – legyintett, és kinyújtotta kesztyűs kezeit a fiú felé, de nem ért hozzá.
- Kösz, ez igazán kedves – duzzogott.
- Tudom – mosolyodott el. – Áhá! Tudtam, hogy van valami idegen a közeledben! – kiáltott fel győzedelmesen, és egy mozdulattal kirántotta Edward zsebéből az óráját.
- Hé! Adod vissza! – kapta fel a vizet rögtön.
Rine, ahogy kezébe fogta a nem túl nagy ezüst tárgyat úgy engedte is el; úgy érezte, mintha csak megégette volna. Ijedt tekintettel hátrált pár lépést, úgy nézett Edre, mintha szellemet látna.
- Ne… ne hozd a közelembe – kérte zavartan. – Van benne valami… valami… nem is tudom… Nem tetszik. Az energiája… megcsapott az előbb… Olyan, mintha… mintha csak az egész nyüzsögne valamitől! – Próbálta magyarázni, de nem tudta, nem találta a megfelelő szavakat.
- Ne hülyéskedj, Rine, ez csak egy óra – tette vissza a zsebébe.
- Nem hülyéskedem! Az a tárgy gonosz, Én a helyedben egy percig nem tudnám elviselni! – csattant fel.
- Gonosz? Ugyan már, hogy tudsz ilyet mondani alkimista fejjel egy tárgyra?
- Máshogy nem tudom mondani… De még egyszer a kezembe ne add, mert Szent Elmo tüzére, hogy rosszul leszek! – figyelmeztette.
- Most is Te nyúltál érte!
- Jó, jó, de mostmár távol maradok tőle – fogadkozott.
- Szerintem csak fáradt vagy – jegyezte meg Al. – Hosszú az út Dublithtól, és a városban is mászkáltatok ma, elfáradtál.
- Az lehet, de szerintem félájult állapotomban is irtóznék attól a vacaktól, amit a bátyád képes a zsebében hordani – kötötte az ebet a karóhoz.
- Ha tényleg leteszed a vizsgát, Te is kapsz egy ilyet, akkor mit fogsz csinálni? – szegezte neki a kérdést a szőke.
- Elzárom a díszdobozában! – felelte, és ezzel lezártnak tekintette a témát. – Hoppá, még egy hasznos információ – mosolyodott el. – Mond csak, mit kérdeztek a vizsgán?
- Ööö… Alap dolgokat… Egyenértékűség, tabuk, néhány reakció… A tesztben az a baj, hogy hosszú. Az zsibbaszt. A szóbelin megkérdezték, miért akarok Alkimista lenni, meg magyarázhattam pár helyzet szimulációra megoldást, az annyira nem vészes, de gondolom, ha jelöltetek meg témakört, abból fognak többet kérdezni.
- Na, az jó, órákat tudok nekik mesélni! He-he, időjárás óra lesz tartva!
- És a gyakorlati vizsga? – térítette vissza a rendes vágányra a beszélgetést Rit.
- Megadott terepen kell valamit összehozni nekik.
- Na, az jó lesz! – lelkesedett Rine. – Leejtem az állukat!
- És végre megvan a szállásunk is – jegyezte meg a vörös hajú.
- Most jut eszembe, hogy hulla vagyok… Holnap veletek is találkozunk? – pillantott a testvérekre.
- Ja, nekem is ott kell lennem, gondolom, Alt is beengedik – bólintott Ed.
- Remek, akkor holnap találkozunk! Vigyázzatok magatokra! – búcsúzott.
- Ti is! – intett vissza Al, míg Ed csak egyik kezét zsebre dugva, a másikat felemelve sétált el.

Felmentek a szobájukhoz, és Rine szabályosan beleájult az ágyába. Mormogott még magának néhány szót, de Rita csak ennyit értett belőle:
- Szeretem a srácokat…