Heló~ Nyugi, ez nem a folytatás, mint a cím is mutatja ez egy kis Extra a második fejezethez, Kagami nézőpontjából. És a hétvégén majd jön a folyti, csak ezt meg akartam írni. Nem tudom miért, csak jól szórakoztam amikor írtam. xD
Kérdeznék valamit: Mit szólnátok egy Kuroko no Basuke / Free! Crossover-hez? Ugyanis már egy ideje gondolkodtam a dolgon, csak nem tudom, hogy vevők lennétek-e rá. Itt persze előnyt élveznek azok, akik látták a Free!-t. Aki pedig nem, az sürgősen kezdje el! Istenem azok a fiúk! :3 Kyaa Haru, Rin, Makoto! *nyálfolyás* olyan... Kawaiik... és csak én vettem észre benne a Shounen-ai-s, "dolgokat"? Vagy csak beképzeltem? Naaaa mindegy...
Oh, amúgy mindjárt vége a sulinak! Valakinek valami jó One-shot- os ötlete nincs? (persze az iskola végeztével meg ilyesmi...)
Jah, és ha tetszetős a Crossover, és valami ötletek felmerülnek bennetek ( Megint KurokoHárem lesz, a Free!-s srácokkal megtoldva, csak mondom, hogy ilyet képzeljetek el, tehát KNB/Free! x Kuroko... :D *vigyorog* ) ^^
Nos, ha van ötlet, akkor írjatok az e-mail címemre: llorakukacgémélponthura( az első kettő kis L, nem agy i) / akik nem tudják... ^_^/
Köszönöm, hogy elolvassátok, ha hiba van benne, bocsi, nézzétek el nekem! ^^"
By: Lora98
U:i. ( Kagami pov )
Alig tudtam aludni, olyan izgatott voltam. Úgy éreztem magam, mint amikor a Csodák Generációjával kellett megmérkőztünk. Egész éjjel forgolódtam, mert ugyanaz a dolog járt a fejemben újra és újra.
Kuroko csillogó kék szemei, a hosszú szempillái ahogy meg-megrebbentek... Távolról is érezni szoktam a vanília illatot, ami belőle árad... és kedvem lenne beletúrni abba a puha hajba, belefúrni az arcomat... Végig simítanék a porcelán fehér bőrén, megnézném, hogy tényleg olyan puha-e mint amilyennek látszik... Megharapnám, megjelölném... A teste összes részén piros foltokat hagynék, hogy mindenki lássa, hogy az enyém...
Nem tudom mikor szerettem belé, egy ideig észre sem vettem. Csak az tűnt fel időről időre, hogy nem bírtam levenni róla a szemem. A tekintetem minden rezdülését követte, szinte ittam magamba a látványát. Amikor rám szokott nézni, a szívem mindig hevesebben kezd dobogni, és állandóan attól rettegek, hogy meghallja.
Kuroko fontos nekem. És utálom azt, amikor Aomine vagy az az idióta Kise a nyakán lóg.
Még rosszabb amikor a rózsaszín nőszemély van vele. Komolyan, annyira látszik a csajon, hogy totálisan bele van esve! Na nem mintha titkolná ezt előttünk... bár Kurokónak még nem vallotta be.
Hála istennek.
Még csak az kéne.
A szívem a torkomban dobogott, és éreztem ahogy a kaja vissza akar jönni a gyomromból. Szabályosan be voltam tojva, amikor előálltam a kérdéssel. Otthon több százszor elpróbáltam, de akkor amikor ott álltunk az utcán, és rám nézett...
Megremegtem.
De amikor igent mondott, hogy eljön hozzám másnap... azt hittem, hogy ott helyben...hogy ott helyben...
De szerencsére türtőztettem magam, és mindketten elindultunk haza.
Persze nekem sokkal lassabban ment, hiszen volt egy kis problémám ott lent...
...
Kitakarítottam minden egyes helyet a lakásban, sehol sem lehet látni egyetlen egy porszemet sem. Csináltam egy kis kaját, aztán elmentem lezuhanyozni. Mindenemet megmostam, majd befújtam magam külön az ilyen alkalmakra tartogatott parfümömmel. Vagy egy órán keresztül álldogáltam a tükör előtt, hogy eldöntsem melyik ruha lenne a legjobb.
Úgy éreztem magam, mintha randira mennék, de amikor erre gondoltam egyből melegem lett. Nem gondoltam volna, hogy a férfiakhoz vonzódom - Alex csókjai sem hatottak rám igazán -, bár Kuroko más... Érte bármit...
Ő a tökéletes személy.
Én... én igazán szeretem őt.
...
Teljesen lehangolódtam, amikor megláttam az üzenetet a telefonomban.
"Kagami-kun bocsáss meg, nem tudok menni, valami közbejött. Kuroko."
Mindent elterveztem, és már alig vártam, hogy együtt lehessek vele. A kajákat becsomagoltam fóliába, majd betettem a hűtőbe. Beletúrtam a vörös tincseimbe, hogy a zselé nagy részét eltávolítsam róla. Fáradtan sóhajtottam egyet, majd átöltöztem egy sima pólóba és gatyába, aztán levetődtem a kanapéra tévézni.
...
Nem tudom mennyi idő telhetett el, csak azt kezdtem el észrevenni, hogy esik az eső. Már éppen álltam volna fel, hogy egyek valamit, amikor megszólalt a csengőm. Felhúztam a szemöldököm, majd odasétáltam az ajtóhoz, és kinyitottam.
A tüdőmben rekedt a levegőm.
Kuroko ott állt előttem csurom vizesen, fátyolos tekintettel.
Éreztem, hogy a dolgok mozgolódnak a nadrágomban, és elkezdtem bánni, hogy átöltöztem. Bár sokkal jobb, mert így eltakarja azt...
- Kuroko? - kérdeztem és egy nagyot nyeltem.
Olyan nedves... átázott a pólója... ha jobban megnézem, szinte látszik... látszik a mellbimbója... És milyen rózsaszín...
- 'Napot... Kagami-kun... bemehetnék? Vagy... zavarok? - kérdezte, majd rám nézett és kifújta a levegőt, én pedig megnyaltam a szám.
Nyugi.
- Persze - nyögtem ki, majd végignéztem rajta, és éreztem, hogy elpirulok -, tiszta víz vagy! - Mondtam, majd rájöttem a saját hülyeségemre.
- Nem vittem magammal esernyőt...
- Azt látom - bólintottam -, gyere be mielőtt megfázol! - Álltam odébb, hogy beinvitáljam.
- Köszönöm. - Mondta, majd hirtelen előredőlt - én közben kiáltottam egyet -, és elesett... volna ha hirtelen nem kaptam volna el a derekát.
Istenem olyan karcsú... ahogy végigsimítok a bőrén, még ruhán keresztül is érzem, hogy milyen puha a bőre...
És milyen hideg...
- Ka... mi-kun... Fázom. - Hallottam a halk hangját, majd beleborzongtam ahogyan a testemhez bújt.
Francba... olyan édes...
- Oké... gyere, gyorsan vegyük le a ruháidat - nyeltem egyet a gondolatra -, hogy felmelegedj... - Bólintott, majd felkaptam és a kanapéra ültettem.
Elmentem egy pólóért és egy nadrágért, majd amikor visszatértem hozzá, láttam, hogy mennyire lába. Remélem nem fog belázasodni...
- Tessék... itt van pár ruha, de lehet, hogy nagy lesz... Letudsz vetkőzni egyedül? - tettem fel félve a kérdést.
Ő csak megrázta a fejét, mire nyeltem egyet, és éreztem, hogy felforrósodik az arcom. Értetlenül pillantott fel rám, és ahogy a szemei homályosan csillogtak, nekem egy egészen másik helyzet jutott az eszembe...
- Kagami-kun... siess...
Oh, anyám.
- Ö.. o-oké...
Hátradőlt, majd felemelte a kezeit, hogy le tudjam venni róla a pólót. Istenem... milyen tejfehér a bőre! És... tényleg olyan puha! Szándékosan, persze úgy, hogy ő ne vegye észre, végig simítottam a vékony kezein, vállán, oldalán, nyakán... próbáltam türtőztetni magamat, hogy le ne támadjam ott helyben. Visszatettem a kezeit a teste mellé, majd áttöröltem a mellkasát egy törölközővel. Gyorsan ráadtam a ruhámat, hogy még véletlenül se játszadozzak a mellbimbóival...
Ám, amikor a nadrágjához értem, láttam, hogy remeg a kezem. Újra nyeltem egyet, majd gyorsan lehámoztam róla a farmert, áttöröltem - közben itt-ott megsimogattam a lábait, de a fenekéhez nem mertem nyúlni -, majd ráadtam a gatyámat.
Soha - ismétlem -, soha, nem fogom kimosni őket.
Olyan sexy bennük...
Kuroko...
- Huh - sóhajtottam -, kész vagy. - Fogtam meg, majd bevittem a szobámba. Próbáltam fogdosni, bár nagyon akartam.
Uram atyám...
- Mivel, ahogy elnézlek egész idáig futhattál, így elég álmos lehetsz... Nyugodtan aludj, majd holnap haza mész.
- Ni... Nigou...
- Biztos jól van, ne aggódj... - Mondtam, majd elmosolyodtam Kuroko hitetlenkedő pillantásán.
Ahogy ott feküdt az ágyamon, a gyomromban megindult a jól eső meleg érzés. Az egész végigfutott a testemen, melyek libabőrösök lettek. A szemei felnyitotta, majd álmosan rám pillantott, bennem pedig elpattant valami.
A vörös köd leszállt az agyamra, és nem láttam mást, csak Kuroko mosolyát, majd a szétnyíló ajkait... A szempilláit, melyek az álmosságtól megrezdültek, mint egy pillangó szárnyai. A ruha kissé le volt csúszva a vállán és a csípőjén, és kissé lihegve vette a levegőt.
Egy pillanat múlva becsukta a szemeit, én pedig finoman az álla alá nyúltam, és megcsókoltam.
Nem nyelves csók volt, ugyanis tudtam, ha az lett volna, akkor nem álltam volna meg... Akkor a szája minden zugát bejárom, s ha kell akár erőszakkal is megszereztem volna magamnak...
De ez nem történt meg, hiszen nem akartam ártani neki.
Olyan volt mintha lelassult volna az idő. Az ajkai puhák voltak, édesek, finomak. Egész nap képes lettem volna csókolni, véresre harapdálni őket...
De az egész nem tartott egy másodpercnél tovább, én mégis úgy éreztem, mintha több óra telt volna el. Hirtelen hátra tántorogtam a szekrényemnek, és kitágult szemekkel bámultam a társamra, barátomra, aki most békésen szunyókált az ágyamban.
Gyorsan kiszáguldottam a szobából, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt. Ott hideg vízzel megmostam az arcom, majd a tükörbe néztem. Pár pillanat múlva elkezdtem levetkőzni, de amikor a nadrágomhoz értem, fájdalmasan felszisszentem.
Lassan lenyúltam a már teljesen merev férfiasságomhoz, majd megfogtam, és elkezdtem fel-le húzogatni rajta a bőrt. Az ajkaimat harapdáltam, hogy semmiképp se nyögjek fel a jóleső érzésre, mivel féltem, hogy Kuroko felébredne. A hüvelyk ujjammal körözni kezdtem a makkomon, majd itt-ott jobban megszorítottam a péniszemet. Egy törölközőt a számba vettem, és ráharaptam. A másik kezemmel a heréimet kezdtem el ingerelni, mire felnyüszítettem. A fejemben arról fantáziáltam, hogy Kuroko hogyan elégítene ki, hogyan döngölném bele ájulásig a matracba... Megkapaszkodtam a csapban, majd gyorsabban kezdtem el mozgatni az előváladéktól nedves kezemet a merev tagomon. A testem megremegett ahogy elért az orgazmus, és közben Kuroko nevét suttogtam, miután kiesett a számból a törölköző.
Ezek után lemostam a kezemről az élvezetem nyomat, majd letusoltam. Felvettem a pizsamámat, majd a szobám felé vettem az irányt. Az küszöbnél megálltam, és egyszer a kanapéra, majd az ágyamra néztem.
Nagy sóhajtással, és kis bűntudattal, na meg egy cseppnyi élvezettel bújtam be Kuroko mellé.
Hát igen.
Túl nagy volt a kísértés.
Egy ideig csak bámultam őt, ahogy édesen szuszog, de nem értem hozzá, mert nem akartam felébreszteni. Majd aztán óvatosan, halkan a derekára simítottam a kezeimet, és magamhoz húztam. Belélegeztem az édes illatát, és elszundítottam.
...
Amikor másnap felébredtem, Kuroko hűlt helyét találtam.
Kisétáltam a nappaliba, hátha ott lesz de csalódottan vettem tudomásul, hogy elment. Az asztalon észrevettem egy sárga cetlit, majd felvettem, és elolvastam.
"Kagami-kun, köszönöm, hogy a gondomat viselted. Elnézést kérek, ha esetleg kellemetlenséget okoztam, majd meghálálom valahogy. Köszönöm még azt is, hogy kimostad a ruháimat, az iskolában találkozunk. Kuroko."
Remek. Egyszerűen csodás.
De... remélem nem emlékszik a... a... csó- izé, puszira. - Pirultam el.
"...majd meghálálom valahogy..."
Oh, Kuroko...
Annyi ötletem lenne, hogy miként hálálhatnád meg nekem...
Ezek után, egy jó ideig a fürdőszoba vendége voltam, és mélyen elmerültem a fantáziámban.
Istenem...
...milyen perverz vagyok.
Köszii, hogy elolvastátok. :)
Nyugodtan írjatok, nem harapok! :D