Figyelmeztetések
Cassie szó nélkül becsukta az ajtót és komolyan Elena felé fordult, aki még nem vette észre Kolt és Nikket.
Később szeretnék veled néhány szót váltani, de most valami, vagyis valaki más miatt jöttem. Rebekah azt mondta, hogy Kol itt van nálad – húzta el a száját a hasonmás, annak jeléül, hogy nem igazán szimpatizál a szőke hajú Mikaelssonal vagy egyáltalán bármelyikkel is. Elijaht leszámítva.
Valóban – bólintott rá óvatosan Cassie.
Beszélni akarok vele – szólalt meg Elena, és azon töprengett, hogy vajon miért nem tudtak eltűnni Mystic Fallsból az ősök. Bár örült neki, hogy néha összefutott Elijah-val. De a többieket ki nem állhatta. Valamint nem értette, hogy a fiatal ősvámpír mit akar Cassie-től.
A nappaliban – mutatott az említett helység felé Cassie. Elene határozottan elindult a helység felé, nyomában a házigazdával. Ám a küszöbön kissé megtorpant, amikor észrevette Klaus-t, de pár pillanat alatt elhatározta, hogy akkor is elmondja, amit akar.
Kol – szólította meg tisztes távolságból a férfit. A két vámpír természetesen hallotta a lányok beszélgetését és kíváncsian néztek a hasonmásra. Kol ráadásnak gondolatban elküldte a húgát melegebb éghajlatra, mivel eljárt a szája.
Miben lehetek a segítségedre, kedves Elena? – vetette oda hanyagul Kol és visszafordult a sakk készlet felé.
Rebekhával megüzentem valamit – mondta türelmetlenül a hasonmás. Nem értette mi a fenéért sakkozgatnak itt - látszólag – békésen. Mire készülnek?
Igen, átadta az… üzenetedet – bólogatott Kol.
És? – kérdezte élesen Elena. Zavarta, hogy semmibe veszi őt a fiatal ősvámpír. Csak azzal a vacak sakkal foglalkozik, legszívesebben ráborította volna az egész táblát.
A kérésedet sajnos nem teljesíthetem – közölte szárazon Kol és az ajtóban álló Cassie-re nézett, aki azt latolgatta, hogy közbelépjen-e, avagy sem.
Értem – bólintott Elena, majd barátnője felé fordult. – Cassie egy pillanatra beszélhetnék veled négyszemközt? – Elena tudta, hogy az nem is lesz igazából két személyes beszélgetés, mert a két ős hallani fogja őket, de ez érdekelte most a legkevésbé.
Természetesen – mutatott Cassie a konyha irányába és előrement.
Elena! – kiáltott a hasonmás után Kol határozottan.
Mit akarsz?
Én a helyedben vigyáznék arra, hogy mit mondok – közölte vele Kol lényegre törően.
Nekem, te ne mondd meg, hogy mit csináljak és mit ne! – szólt vissza Elena és Cassie után ment. Nik roppant mód élvezte az előtte kibontakozó eseményeket. Kol annál kevésbé.
Megmondanád Rebekhának, hogy törődjön a saját dolgával? – kérdezte irritáltan a fiatalabb testvér.
Megpróbálhatom, de úgy is tudod, hogy hatástalan lesz. Az egyik fülén be a másikon meg ki – közölte véleményét öccsével. – Szeretnéd, hogy még valamit mondjak neki?
Igen, üzenem neki, hogy menjen a pokolba.
Átadom – vigyorodott el Klaus.
Elena morcosan nézte barátnőjét és minden tőle telhetőt megpróbált annak érdekében, hogy ne rajta töltse le a benne felgyülemlett feszültséget. Cassie látta, hogy Elena mindjárt robbanni fog, ezért megtörte a lassan kínossá váló csendet.
Elena… - kezdte óvatosan, ám a hasonmás félbeszakította.
Cassie, én nem akarom megmondani, hogy mit csinálj és mit ne…
Ezért igazán hálás vagyok – szólt közbe az érintett.
… csak szeretnélek biztonságban tudni. Ez minden. Kol veszélyes, nem értem, hogy engedheted be a házadba. Ráadásul Klaust is itt van…
Figyelj, értékelem, hogy aggódsz értem. De hidd el, tudok vigyázni magamra. Azonfelül Kol tegnap megsérült és csaknem hagyom, hogy elvérezzen a verandán!
Mintha az olyan könnyű lenne – mormolta Elena. Cassie nem is igazán értette mit mormol Elena, újra maga előtt látta, ahogy Kol véresen hozzá jött segítségért.
Ha szeretnél beszélgetni velem, én meghallgatlak, de te is hallgass meg engem. Ez így fair.
Értelek, csak, mint már azt kifejtettem, aggódom érted. De ha te ezt szeretnéd, ám legyen – szólalt meg beletörődően Elena. Meg akarta kérni Stefant vagy Damont, hogy segítsenek neki. A baj ott kezdődött, hogy Stefan még mindig kúrálta magát az embervértől. Damon pedig... egyszerűen Damon volt. Pár napja lelépett egy árva szó nélkül, a Gilbert házban hagyott levele rövid volt és tömör: Elmentem egy kis időre, addig lehetőleg maradjatok életben. Damon
Azóta semmi hír róla. Nyilván rosszul érintette, hogy Elena elutasította őt, Stefan viszont megértette a dolgot. Tudta, hogy a lánynak időre van szüksége. Addig is újult erővel vetette bele magát a Mystic Fallsi mókusállomány megtizedelésébe.
Köszönöm – mosolygott rá Elenára Cassie, amivel a hasonmás visszazökkent a valóságba és válaszként megölelte barátnőjét.
Azt azért hozzá kell tennem, hogy nem helyeslem a dolgot és ne hagyd, hogy zsarnokoskodjon feletted.
Úgy nézek én ki, mint aki hagyná? – kérdezett vissza vigyorogva Cassie. Elena halkan elnevette magát, de azért továbbra is nyomasztotta a dolog. – Maradsz ebédre?
Nem, haza kell mennem. Mikor tudnál átjönni, hogy kiválasszunk valamilyen süti receptet? - nem szándékozott átjönni, míg Kol itt rontja a levegőt.
Mondjuk holnap? Természetesen iskola után.
Kettő körül már itthon leszek.
Rendben, akkor, majd átnézek hozzátok.
Oké – bólintott rá Elena, ezután Cassie kikísérte őt és elköszöntek egymástól. A Gilbert ház felé menet Elena azért reménykedett benne, hogy az ősvámpírok nem csinálnak semmit Cassie-vel. Ha mégis, akkor aztán...akkor aztán... Nem is tudta mit csinál velük, de nem lenne szép, az biztos.
Úgy látom, Elena távozott – szólalt meg Kol, amint Cassie leült mellé. Nik kíváncsian figyelte őket.
Hogy neked milyen jó szemed van – túrt bele a hajába Cassie.
És szép is – fényezte magát Kol.
Persze – bólintott rá szórakozottan Cassie, gondolatai egész máshol jártak. Az Elenával folytatott beszélgetésen törte a fejét. – Megterítek és utána ebédelünk, rendben? – szólalt meg kisvártatva.
Rendben – bólintott rá mindkét testvér.
A kései ebéd után Cassie úgy döntött, gyorsan elmegy a boltba, mielőtt kiürül a konyha. A házat a két Mikaelsson testvérre hagyta, azzal a kikötéssel, ha valami baja lesz, kitekeri a nyakukat. Kol és Klaus vigyorogva elfogadta az ajánlatot. Amint a lány elment Klaus folytatta a kutakodást. Kol vonakodott követni őt - úgy egy-két percig -, de aztán győzött a kíváncsiság. Találtak, pár különleges teakeveréket, kézzel írt régi receptkönyveket, fényképeket a kis Cassie-ről, amiből Kol zsebre vágott egy darabot. Az említett képen a három év körüli Cassie ölelte magához a hatalmas masnival rendelkező Midnightot. A padláson pedig csak pár régi poros családi holmi volt, semmi érdemleges.
Mire Cassie hazaért addigra Kol és Klaus már a nappaliban volt és újra sakkozott. A fiatalabb testvér az egyik fotelben ült, Klaus a kanapén terpeszkedett.
A lakás még egyben van, bár nem sokon múlott – jegyezte meg Kol Cassie-nek. Aki elengedte a füle mellett a megjegyzést.
Mit csináltatok, amíg nem voltam itt? Felforgattátok a lakást, mi?– nézett rájuk csipkelődően Cassie, bár látszott rajta, hogy csak viccel.
Igen, átnéztük a pincétől a padlásig – válaszolta hasonló hangnemben Nik, bár ő csak tényt közölt.
És találtatok valamit? – mosolyodott el a lány.
Nem sokat, bár én azt reméltem, hogy találok valami naplószerűséget tőled – jegyezte meg elszontyolodva Kol.
Nem írok naplót.
Kár.
Ha szeretnél valamit kérdezni, csak rajta – jegyezte meg könnyedén Cassie.
Most nem, de megjegyzem az ajánlatod és a leváratlanabb pillanatban foglak kérdezni – szögezte le a fiatal ősvámpír.
Én nem kérdezhetek? – szólt közbe Nik.
Csak rajta – bátorította Cassie.
Igazán lényegtelen kérdés, csak az érdekel, hogy hol laktál eddig?
Skóciában.
Így már értem az akcentust, köszönöm.
Nincs mit – bólintott a lány.
Megszólalt Kol telefonja.
Mit tehetek érted Elijah? – szólt bele lazán a telefonba.
…
Igen, lennél olyan jó, hogy átveszed?
…
Egy angyal vagy – gügyögött bele a telefonba Kol, majd letette azt. Végül is mit számít az olyan formális dolog, mint a köszönés?
Nem szoktál telefonálás végén elköszönni? – tette fel érdeklődve a kérdést Cassie.
Minek? De ha szeretnéd, legközelebb mondom, hogy ezerszer csókollak, bár az kissé furán jönne ki, ha Elijah-nak mondanám ezt – vágott töprengő fejet Kol, mint aki valóban megfontolja a dolgot.
Vegyük úgy, hogy nem mondtam semmit – szólalt meg lemondóan a lány.
Neked viszont szívesen mondanám ezt, csak soha nem hívsz fel – folytatta a fiatalabb Mikaelsson.
Talán, mert folyton itt vagy? Mellesleg a telefonszámodat sem tudom – mutatott rá a lényegre Cassie.
Ez igaz, ezen könnyen segíthetünk. - majd hirtelen ártatlan arcot vágott. - Cassie?
Igen Kol, mondd, mit szeretnél? - pillantott rá az érintett gyanakodva.
Sok mindent, de a jelen helyzetben megelégszem a telefonszámoddal is – mondta egy elbűvölő mosoly kíséretében.
Még megfontolom – jelentette ki a lány egy hasonló mosollyal. Nik a háttérben szolidan felröhögött, amit öccse nem értékelt túlzottan, ezért hozzá vágott egy díszpárnát.
Kol, megtennéd, hogy nem teszed tönkre a berendezést? - kérdezte Cassie szemrehányóan.
Ő kezdte! - mutatott vádlón a nevetéstől lassan a földön fetrengő Nikre.
Te jó ég, hova kerültem? - emelte plafon felé a pillantását a lány.
Mystic Fallsba – vágta rá segítőkészen Kol.
Nem mondod?! - pillantott rá Cassie.
De, de – válaszolta bólogatva Kol, a lány tüntetően elfordult tőle. Nik eközben próbálta összeszedni magát és nem röhögni. Nem nagyon sikerült. Öccsén és Cassie-n nem lehetett nem nevetni. Nagyon szórakoztatóak voltak.
Nem volt szándékos – szólalt meg végül bűnbánóan Kol.
Nem haragszom – mosolyodott el Cassie.
Valóban? Akkor jó.
Szerintem is – szólt közbe Klaus, aki idő közben megnyugodott. Magában elismerte, hogy rég nevetett már ilyen jóízűen. - Nekem mennem kell.
Hová sietsz? - kérdezte Kol, aki kifejezetten örült Klaus jelenlétének. Bár ha elmegy, akkor kettesben lesz Cassie-vel, ezért gyorsan hozzátette: - Ég áldjon!
Nik megveregette öccse vállát köszönésképpen, majd a bejárati ajtó felé vette az irányt. Cassie követte.
Örülök, hogy megismertelek – vigyorgott rá a lányra.
Én is – mondta és viszonozta a mosolyt.
Vigyázz rá! - biccentett a nappali felé, majd angolosan távozott.
Úgy látszik, ketten maradtunk – jegyezte meg Kol és elnyújtózott a foteljában.
Nem igaz. Itt van Midnight is – mutatott a szokása szerint a kandalló előtti szőnyegen fekvő macskára.
Szóval... Cassie...
Igen? - kérdezte a lány és leült a másik fotelba, úgy, hogy lábait lelógatta a karfán.
Mit akart Elena? - tett fel a kérdést, holott egyáltalán nem ezt akarta kérdezni.
Gondolom beszélni veled.
Meg veled. Vagy talán tévedek?
Nem, nem tévedsz. Már mondtam, hogy Elena nem örül annak, hogy veled ismerkedek és csak újra felhívta erre a figyelmemet.
És?
Mit és? Itt vagy még nem?
De itt vagyok – szólalt meg Kol szelíden. - Tudod – tette hozzá kisvártatva – nem emlékszem megköszöntem-e, hogy elláttál.
Nem tetted – pillantott rá a lány.
Akkor szeretném megragadni a pillantott... Köszönöm – nézett bele Cassie ragyogó zafírkék szemeibe.
Szívesen, bármikor – válaszolta Kol mogyoróbarna szemeibe nézve, majd félre pillantott és a haját kezdte birizgálni.
Nem tudom, Elena említette-e, de lesz egy Télköszöntő Bál – szólalt meg Kol. Természetesen tudta, hogy a hasonmás mondta a lánynak. De csak nem mondhatta azt, hogy „Szuperhallásom van és hallottam, amint Elena mondja neked." Nonszensz.
Igen, említette. Megkért rá, hogy segítsek neki sütni.
Akkor nyilván te is eljössz – jegyezte meg könnyedén Kol. Közben gondolatban korholta magát, hogy hogyan lehet ennyire béna. Elvégre csak egy kérdés. Igazán nem nagy dolog. Egyszerű. Eljössz velem a bálba vagy sem? Ennyi. Akkor mi a francért ilyen rohadt nehéz megkérdezni?!
Valószínű – válaszolta Cassie. - Bár az egész bálozósditól kiráz a hideg.
Nem szeretsz kiöltözni?
A probléma nem a ruhával van. Azokat még kedvelem is, az abrosz meg minden. Olyan... klassz. Azt hozzá kell tennem, hogy a szoknya nem tartozik a kedvenceim viseleteim közé, de néha azért elmegy – magyarázta nagy beleéléssel Cassie.
Akkor mivel van a probléma? - tette fel a kérdést Kol
A cipővel.
A cipővel?
Azzal. Nem bírok magas sarkúban járni – jegyezte meg. Azonban ez csak egy kifogás volt, valódisága ellenére is. Nem szerette, ha sok ember őt figyeli, kérdezgeti. Legfőképp ezt utálta, a tolakodó kérdéseket. Mystic Falls elég kicsi város volt. Kíváncsi emberek pedig mindenhol vannak. Biztosra vette, ha elmegy a bálba a város fél lakossága őt fogja figyelni, ettől pedig kirázta a hideg. Mondjuk egy-két keresetlen szó után, biztos békén hagynák.
Ez a probléma? - nézett rá fürkészve Kol.
Ez is – mondta Cassie.
Van még valami, igaz? - kérdezte lágyan Kol és előrehajolva megfogta a lány egyik lábszárát.
Az emberek – motyogta feszengve Cassie.
Mi van velük? - érdeklődte és megnyugtatólag simogatta a lány lábát. Senki nem gondolta volna, hogy még soha nem vigasztalt. Legalábbis eddig a pillanatig.
Figyelni fognak, kérdezgetni – fintorodott el Cassie.
Te meg, ha megunod, elküldöd őket a pokolba. Az lenne az est fénypontja - kuncogott fel egy pillanatra Kol, mert lelki szemei előtt látta is a jelenetet.
Kösz, ez kedves tőled – húzta fel az orrát Cassie.
Most mondd, hogy nincs igazam - kérdezte, közben pedig még mindig a lány lábát simogatta.
De, igazad van – adta meg magát Cassie.
Na látod. Egyébként ne próbáld bemesélni, hogy érdekel, mit gondolnak rólad.
Nem is. Csak mindennek ellenére is zavar.
Szerintem nem lesz semmi probléma. Legfeljebb, mint már mondtam, okozol nekem és Niknek pár kellemesen szórakoztató pillanatot.
A bátyád ma is nagyon jól szórakozott – jegyezte meg Cassie, örülve, hogy már nem az ő bál iránti vonakodásáról van szó.
Ezt el kell ismernem – vigyorodott el Kol.
Tudod a testvéreid igazán kedvesek – jegyezte meg Cassie elgondolkozva.
Ezzel még nem sokszor vádolták őket. Ráadásul Rebekhával is találkoztál. Szóval igazán érthetetlenül hangzik, amit mondasz – tette hozzá egy huncut mosollyal, a lány lábát pedig továbbra sem engedte el.
Ennek ellenére igaz.
Ha legközelebb találkozol velük, mond meg nekik. Elijah értékeli majd, Klaus hitetlenkedni fog, Rebekah meg, azt hiszem, el lesz telve magával. Jobban, mint általában.
Te is kedves vagy – szólalt meg a lány ránézve.
Én? Rám abszolút nem jellemző.
Most is kedves vagy. Megpróbálsz megvigasztalni.
És bevált?
Szerinted? - forgatta meg a szemeit Cassie.
Azt hiszem igen.
Jól hiszed – bólintott rá Cassie. Kol ránézett és úgy gondolta, eljött a megfelelő pillanat.
Cassie?
Kol? - kérdezett vissza az érintett.
Értem, hogy nem szereted a bálokat, de arra gondoltam, hogy esetleg...
Igen?
… esetleg eljöhetnél velem – jelentette ki. Nem kérdezett, á nem. Kijelentette. Remek. Igazán remek. Közben reménykedve pillantott Cassie-re, a válaszra várva.