Tino szikrázó napsütésre és halk beszélgetés hangjaira ébredt. Felült és körülnézett. A fény bántotta a szemét, azt hitte a viharban, hogy soha többé nem fog rendes napot látni. Egy kéz megérintette a hátát, ő pedig hunyorogva ismerte fel Berwaldot.
- Tino…
- Áh, jól vagyok! – mondta gyorsan és talpra állt.
A parton kicsit arrébb Sigurdur ült a bátyja mellett, aki már ébren volt és nyoma sem volt a tegnapi sérüléseinek. Vagyis biztos volt, csak a ruháit időközben megfoltozták, így már nem látszott semmi, csak az arcán futó vágás. Thordar is mellettük ült félmeztelenül, a ruháit kiterítette a homokra száradni. Tino elképzelni nem tudta, hogy nem fázik, nem volt már nyár. Fűti a szerelem, biztos.
Közelebb ment, mire Thordar rávigyorgott és nekidobott egy kenyeret. Tino épp el tudta kapni, hogy ne essen le a földre.
- Ez meg honnan van? – kérdezte.
- Néhány ládát kisodort ide a víz. – mondta Thordar – Van pár napi élelmünk és fegyvereink. Ja, és Siggi szerint ez az a sziget, ahova indultunk.
- Tényleg? – kérdezte kerek szemekkel Tino, mire Sigurdur bólintott.
- Vagy csak egy egyszerű sziget tele sziklákkal a semmi közepén. – jegyezte meg Einar.
- Bízz már egy kicsit bennem, bátyám!
Mintha Einar arca megenyhült volna.
- Hát hogyne.
Tino a kenyeret rágcsálva nézett fel a komor arcú Berwaldra. Szokás szerint nem mondott semmit.
- Berwald, köszönöm a tegnapit. – mondta hirtelen.
A férfi tekintete rávillant és Tino ösztönösen hátrált egy lépést. Berwald, mintha meglepett lett volna.
- Megmondtam, hogy vigyázok rád. – dörmögte végül.
Tino kedvesen elmosolyodott és közelebb lépett hozzá, legyűrve a hirtelen támadt ijedtségét. Berwald nem mosolygott vissza, merev arccal nézett le rá. Tino a szeme sarkából látta, hogy Thordar átöleli Einart, és vigyorogva nézi őket. Nem tudta mire vélni, Einar viszont nem tűrte el a szeretőjét, elhúzódott tőle, felállt, és csak a testvérét segítette fel. Berwald elfordította róla a tekintetét.
- Ha ez az a sziget, meg kéne keresni a kincset. – dörmögte.
- Igaz! – értett egyet Tino.
Thordar is feltápászkodott és átdobott egy zsákot Berwaldnak, egyet pedig Tinónak.
- Ezekben van minden élelmünk és vizünk, vigyázzatok rá.
Tino bólintott és elindult Berwald oldalán Einar és Sigurdur mögött. Thordar az élen menet közben öltözködött. Ahogy Tino végignézett a szigeten, nem nyűgözte igazán le. Nem volt rajta se fű, se fa, csak kopár szürke sziklaszirtek meredeztek az ég felé. El tudta képzelni, hogy valaki itt rejtett el kincset, még a kutya sem kereste volna ilyen veszélyes vizeken túl.
A partot hatalmas sziklaszirtek szegélyezték, tükörsima felülettel, amit lehetetlen lett volna megmászni. Hamarosan elértek egy részt, ahol a sziklafal félkör alakú lett a sziget belseje felé és az egész egy „félbarlangra" hasonlított. Plafon volt, viszont nagyon magasan, és nem nyúlt be a félkör annyira a sziget belseje felé. Viszont a félkör közepén egy kétszárnyas nagy kőkapu állt, tele faragással, kilincs nélkül.
- Ez lesz az! – mondta elkerekedett szemekkel Sigurdur.
Thordar átvetette a vállán a bárdját és átgázolt a pocsolyákon, amik a tegnapi viharból maradhattak odabent. A vörösinges viking megállt az ajtó előtt, aztán nekifutott és megpróbálta belökni. Természetesen csak a válla bánta ezt a próbálkozást. Einar azt sziszegte, hogy mekkora idióta és óvatosan végigsimított a faragásokon. Sigurdur távolabbról tanulmányozta az ajtót, Thordar helyet foglalt az egyik sziklán. Berwald némán álldogált, Tino kicsit messzebb állt tőle úgy nézett végig a fehér ajtó faragásain, amik neki nem sokat mondtak.
Einar lehunyta a szemét és hosszú pillanatokig így állt, tenyerét az ajtón tartva. Amikor kinyitott a szemét, meg sem fordulva kezdett beszélni:
- Gond van.
- Mi? – kérdezte Sigurdur.
Einar még egyszer végighúzta az ujjait a faragásokon aztán megfordult és hideg komolysággal nézett végig a többieken.
- Csak azok léphetnek be, akiket a házasság szent köteléke köt össze.
- Na basszus… - szaladt ki Thordar száján – és nem akartál hozzám jönni, Einar.
Einar egy gyilkos pillantással illette. Sigurdur a földet nézett, Berwald a szeme sarkából Tinóra pillantott, aztán gyorsan elkapta a tekintetét. A beálló csendet csak a tenger zúgása töltötte be.
- Most mi lesz? – kérdezte félénken Tino.
- Azt hiszem egyértelmű. – állt fel Thordar és letérdelt Einar elé – Gyere hozzám, és megadok neked minden kincset, többet, mint amit ott bent találunk! Csak változz nővé!
Einar a fejét csóválta.
- Megmondtam, hogy nem megyek hozzád, a döntésem nem változott. Ha nő lennék, a házasságunk pláne nem lenne érvényes. Tudod, a nőnek szűznek kell lennie.
- Háh, ti már rég nem vagytok! – mondta Sigurdur. Bátyjától kevésbé gyilkos pillantást kapott, mint amit Thordarnak szánt.
- Pedig szerintem Odinék még engednék is, hogy két férfi kösse meg… - morogta Thordar felállt és Berwaldra mutatott – Te! Soha nem erőszakoltál, a portyázásainkon, mert túl kedves vagy!
Cinkosan összenézett Einarral, aki szintén bólogatott. Csak aztán Thordar az öccsére bökött.
- Tudtunkkal Siggi is szűz.
Sigurdur mélyen elvörösödött, aztán bólintott.
- Eldöntetett, Berwald, házasodj össze Sigurdurral.
- Fenéket! – kiáltotta Einar – Mintha engedném!
- Einar, nem a te ügyed az ártatlanságom. – duzzogott Sigurdur.
Thordar megerősítést várva Berwaldra nézett, ám ő csak lesütötte a szemét. Hátranézett Einarra, aki úgy nézett rá, mintha még egy szó után teletömné hallal a száját és belefojtaná a legközelebbi pocsolyába.
- Én nem akarom elvenni. – szólalt meg Berwald.
- Isteneknek hála! – emelte fel a kezeit Einar. Sigurdur csak vállat vont. Neki hótmindegy volt.
Thordar csalódottan sóhajtott.
- Einar nem jön hozzám, pedig talán még érvényes is lenne, és amikor végre szüzekben gondolkodunk, senki nem akar senkit… kivéve! – emelte fel az ujját nagy bölcsen és Tinóra mutatott – Te még itt vagy Berwaldnak.
Thordar felállt a helyéről és Tino felé kezdett közeledni. A kis szőke kétsébeesetten hátrált, és majdnem felbukott a kövekben.
- Mondd csak, Tino, szűz vagy? – kérdezte nagy komolyan Thordar.
Tino nyelt egyet és elkerekedett szemekkel bólintott. Thordar elvigyorodott, átkarolta és közelebb sétált vele Berwaldhoz.
- Őt már elveszed, nem igaz?
- Én…
Berwald elhallgatott és csak bámult a halálra vált Tino szemeibe. Tino egyáltalán nem képzelte el az esküvőjét. Egy vikinggel pláne, aki ráadásul férfi is.
- Hallgatás beleegyezés. – vont vállat Thordar – Einar össze tud titeket adni.
Tino hirtelen megtalálta a nyelvét és hangot is adott felháborodásának.
- Hé, egyáltalán nem biztos, hogy én hozzá akarok menni! Hol van mindkét fél beleegyezése?! – kiáltotta, ahogy Thordar megragadta a karját és a kapu felé kezdte rángatni – Hihetetlen mire nem vagytok képesek egy kincsért…
Thordar megtorpant, és nem csak Tino ellenkezése miatt, Berwald is fenyegetőn a vállára tette a kezét, hogy engedje el a kis szőkét.
- Akárhogy nézem, mi vagy megszerezzük ezt a kincset, és elmegyünk Asgardba, vagy ezen a szigeten rohadunk meg, mert hajónk az nincs. – mondta Einar.
- Kis szívem – kezdte Thordar Tinónak – Berwald elrabolt. Nem volt elég nyilvánvaló lány… illetve fiúkérés?
Tino most már végleg összezavarodott és hátrébb lépett. Egészen a falig elhátrált, Berwald pedig lassú léptekkel követte. A kis szőke tekintete riadt volt és értetlen. Berwald kinyúlt és a kezébe vette a kisebb kezét.
- Szeretnél hozzám jönni?
Tino szemei, ha lehet még jobban elkerekedtek, a torka kiszáradt és csak egy nyögést sikerült kipréselnie magából. Berwald érezte, hogy a kezei remegnek a tenyere alatt, nem engedte el őket.
- Hozzád megyek. – nyögte végül.
- De csak a kincs miatt. – dörmögte Berwald kissé csalódottan.
- Meglehet. – bólintott Tino.
- Én mindig is tudtam, hogy egymásnak teremtettek titeket! – harsogta Thordar.
- Aha… - morogta Einar, ahogy átkarolta a szeretője nyakát és arrébb rántotta az új párocskától.
Berwald megpróbálta elkapni Tino tekintetét, aki egy idő óta már nem nézett rá. A kis szőke igazából magában mondta el mindennek Einart, hogy nem képes hozzámenni Thordarhoz, és neki kell „feláldoznia" magát a vikingek ügyéért, még csak nem is a sajátjáért!
Őt kétes gondolatok gyötörték. Berwald figyelmes volt, és kedves is, Tino kedvelte, de… de ez már sok volt neki. Thordar Berwaldba karolt és elvezette Einarhoz, Sigurdur pedig Tino karját ragadta meg és rángatta odébb az ajtóból.
- Most azonnal össze fogunk házasodni? – nyelt egyet Tino.
- Igen. Miért, mire akarsz még várni? Frigg napja van.
- Frigg napja?
- Ti pénteknek hívjátok. – magyarázta Sigurdur – Frigg a házasság istennője, előtte tisztelegve tartjuk az esküvőket pénteken.
Tino elkeseredetten ült le egy sziklára, Sigurdur pedig mögé állt és végigsimított a haján. Tinónak alig ért az álla alá a haja, Sigurdur viszont elkezdett befonni neki néhány tincset.
- Sigurdur… mesélnél a viking esküvőkről?
Sigurdur keze megállt.
- Biztos tudni akarod mi vár rád?
- Igen. – bólintott magabiztosan Tino.
- Nem fog tetszeni… - sóhajtott Sigurdur – először is, Frigg napján tartjuk. Azt nem tudom két férfi esetében mennyire változik a szertartás, mivel egy csomó minden van, amit a menyasszonynak és a vőlegénynek külön kell elintéznie… az biztos, hogy jóval le fog rövidülni a ti verziótok. Kardot és gyűrűt cseréltek az oltár előtt, és felhívjuk az istenek figyelmét az esküvőre áldozatokkal. Viszont, mivel most semmilyen állat nincs a közelben, ez is elmarad.
- Nekem nincs kardom… sem gyűrűm. – motyogta Tino.
- Az a legkevesebb, adunk mi. – veregette meg a vállát Sigurdur, ahogy végzett egy tinccsel – Aztán vacsorát tartunk és folyik a mézsör, Thordar legfőképp ezért, meg a vacsora utáni részért szereti az esküvőket.
- Miért, mi jön a vacsora után?
- Legalább hatan elkísérik a párt a nászéjszakájukra. – mondta könnyedén Sigurdur.
Tino ezt hallva csak még jobban magába roskadt és a tengerre bámult. Tényleg nem kellett volna meghallgatnia Sigurdurt. A kezeibe temette az arcát és a legsötétebb gondolatai közé mélyedt.
- Biztos vagyok benne, hogy Berwald jó férj lesz és kedves lesz hozzád.
- De én nem akarok olyan dolgokat művelni Berwalddal! – fakadt ki Tino.
- Ahogy elnézem az erőviszonyokat, inkább ő fog veled dolgokat csinálni.
- Kösz, Sigurdur… -morogta Tino - Neked könnyű, nem te házasodsz meg.
Sigurdur végzett a fonással, megkerülte Tinót és letérdelt előtte. Tino elveszetten bámult maga elé, mint akit nemsokára a vesztőhelyére vezetnek. Sigurdur elhúzta a száját és megpaskolta a fiú térdeit.
- Nem lesz olyan szörnyű. Csak gondolj erre. Ó, és még valami… azért szereted valamennyire Berwaldot?
Tino kinézett az ujjai között, aztán leengedte a kezét és mélyet sóhajtott.
- Én kedvelem, de… de nem akarom ezt… ha jobban szeretném, akkor sem ilyen hirtelen…
- Csak ne törd össze a szívét. – mondta csendesen Sigurdur – Ő sokkal jobban szeret, mint hiszed.
Sovány vigasz. Tino elhúzta a száját és legszívesebben sírva fakadt volna, ha Sigurdur nem látja. Viszont tudta, hogy Einar miatt, most neki kell hozzámennie valakihez, és kimenekíteni őket erről a szigetről, Asgardba, vagy fene tudja hova akarnak menni.
- Azt hiszem a bátyámék is elkészültek Berwalddal. – jegyezte meg Sigurdur és a kezét nyújtotta Tinónak, hogy felhúzza a földről.
Tino elfogadta, és úgy ment a továbbiakban a fehér kőajtó elé, mint egy élőhalott. Thordar megállt mellette és kijelentette, hogy ő lesz Tino tiszteletbeli őse, és átnyújtott a szőkének egy kardot, amire egy gyűrű volt zsineggel felkötve. Berwald kezében is volt egy ugyanilyen, Tinóval szemben.
Einar nagy komolyan megállt kettejük előtt, Sigurdur pedig Thordar oldalán, kissé arrább álltak és figyelték az eseményeket.
- Azért gyűltünk ma itt össze, hogy megkössük ezt a nem mindennapi házasságot az istenek színe előtt… - kezdte Einar, Tino pedig mintha lebegni kezdett volna egy üres burokban. Hallotta, és értette Einar szavait, viszont nem érzékelte maga körül a hideget, sem a szelet - … ezt a két lelket pedig Frigg és Odin oltalmába ajánlom.
Berwald átnyújtotta Tinónak a kardját és a kis szőke is ugyanígy tett, majd elszakította a gyűrűt tartó zsineget és az ujjára húzta a kicsiny aranyékszert. Rúnák voltak belevésve az aranyba, de akkor épp nem foglalkozott velük, hogy elolvassa őket. A kezében tartotta a kardot a szertartás végéig, amikor is Thordar elvigyorodott és közelebb hajolt. Berwald Tino felé fordult, ő pedig ösztönösen hátralépett.
- Nem lesz csók. – jelentette ki Berwald, miután hosszan nézett kicsi „felesége" riadt szemeibe – Sem nászéjszaka.
Tino meglepetten pislogott és ugyanakkor fellélegzett. Berwald tényleg figyelmes volt vele, ő pedig nagyon megkönnyebbült, hogy nem kell keresztülmennie semmi olyan dolgon, amit Sigurdur mondott. Thordar csalódottan sóhajtott, Sigurdur pedig elővett Berwald ledobott zsákjából egy kulacsot és a magas férfinak adta.
- Nem sok, de mégis mézsör. Jelképes vacsora lehet. – mondta.
Berwald belekortyolt az italba, aztán átnyújtotta Tinónak is. Tino óvatosan beleivott, és meglepetésére ízlett is neki a mézsör. Amikor leengedte a kulacsot, Einar kivette a kezéből és miután ő is beleivott, továbbadta Thordarnak, Thordar pedig Sigurdurnak.
- Mivel most már házasok vagytok – mondta Thordar és boldogan tapsolt is hozzá, Tino viszont megborzongott a „házasok" szóra -, bemehettek az ajtón.
Tino felnézett a fehér faragásokra, aztán Berwaldra és Einarra pillantott. Einar közelebb lépett hozzá és mindenekelőtt felcsatolta Tinóra a Berwaldtól kapott kardját.
- Jobb, ha tudjátok, odabenn bármi várhat titeket. – mondta vészjóslóan, ezután végighúzta a kezét két rúnasoron – Ez a feleségé – mutatott az egyik ajtószárnyra – ez pedig a férjé. – mutatott a másikra.
Berwald a saját ajtószárnyára tette a kezét és Tinóra nézett.
- Készen állsz? – kérdezte mély hangon.
Tino bizonytalanul bólintott és a feleség ajtószárnyára tette a kezét. Nem állt készen. Egyáltalán nem. De az ajtó két szárnya már nagy robajjal kinyílt, egy sötét barlangot tárva fel előttük.