Zöldember

Zöldember gyors volt, de nem tudott lerázni – nem érdekeltek a csomagok, Nami szenvedett velük, de még így sem maradt le tőlem. Nami nagyon erős lány volt.

Sötét utcákon át futottunk, addig üldöztem, amíg ki nem merült, amíg meg nem állt, egyenesen, kihúzott háttal, és hátra nem nézett.

Három kard lógott az oldalán, a bőrén kanyargott a fekete tinta, sugárzott róla a veszély. Mosolyogtam rá, mert Nami megtanította, hogyan kell mosolyogni. Rájöttem, hogy sokkal könnyebb, ha lecsukom a szemem, és nevetek. Semmi más, csak könnyebb.

- Miért követsz engem? – kérdezett rá Zöldember.

- Hali! Azt akarom, hogy a barátom legyél!

Zöldember teljesen összezavarodott, és fogalma sincs arról, hogy mi a helyzet. Sikeresen összezavartam, és látom, ahogy a keze a kardjai felé indul.

- A nevem Zoro – mutatkozik be.

- Kalózvadász Zoro – mondja mögöttem Nami, még mindig liheg. Kimerítette a menekülés.

- Kalózvadász? – kérdezek vissza. – Te nem szereted a kalózokat?

- Ja.

Ennyi volt Zoro reakciója, én pedig eldöntöttem, hogy még ezzel a kis rossz tulajdonságával is kell a csapatomba.

- Nem baj, majd megszereted őket – vonok vállat. Azok ketten nem értik. – Gyertek, keressünk valami alvóhelyet, meg ennivalót - ajánlom fel.

- Csomagoltam szendvicset – ajánlja fel Nami.

- Azóta nem ettem meleg ételt, mióta beköltöztél, szóval inkább hagyjuk – mondom őszintén.

Zoro nem tud tájékozódni, Nami viszont remekül. Perceken belül egy szállodához vezet bennünket, meg annak az éttermébe, inkább bárjába. Valahogy el akarom mondani nekik, mi jutott eszembe, hogy ebből a városból hogyan legyen a tovább.

Zoro tudta, hogy Namit megtámadták a pályaudvaron, és hogy megleckéztettem azokat az embereket – azt mondta, neki is van velük némi problémája. Mesél magáról, az életéről. Mondja, hogy kardforgató. Meséli, hogy nem szereti az igazságtalan kalózokat, akik lopnak, gyilkolnak és rabolnak, becsület nélkül. Nem akar úgy élni, mint a mocsok. Nem akar a legalja lenni.

Sokáig beszélgetünk aznap éjjel.

Nami másnap elintézi, hogy fizetés nélkül távozzunk, Zoro a kikötőig visz minket. Hangosan beszéltünk arról, hogy én meg Nami hajón akarunk távozni, Zoro pedig marad, és tovább végzi a tisztogatást a kék városban – az előző napi alakok támadnak rájuk – Zorora és Namira, mi pedig képesek vagyunk arra, hogy egymás oldalán harcoljunk, hogy megvédjük egymást.

Zoro nem veszi észre, csak nagyon későn, hogy valójában már a tengeren vagyunk, és hogy valójában hárman vagyunk.

Talán még a mai napon sem gondolja, de mi aznap lettünk barátok.


"It is a journey into the unknown which shall lead us ever closer to home"