Tessék, itt a 4. fejezet, jó olvasást.

Fejezet megj: Ebben a részben még szombat van. :) És Damonék fel vannak már öltözve... csak gondoltam szólok, hogy ne pucéran képzeljétek el őket :DD

Amúgy, ez nálatok, hogy van? Mármint, csak jön az ötlet, hogy na olvasni kéne egy ficet a TVD témában... mondjuk Klamon-t, és rákerestek ti is Google-n? Mert én igen :D Mindenféléket, különböző témákban be szoktam írogatni, és ami érdekel elolvasom. :D

Vagy, hogy találtok rá az írásaimra? :D (ezt ne úgy értsétek, hogy ember, fanfictionnet, szűrés blablabla magyar... Csak véletlen, vagy ajánlja valaki? :D

Mekkora már, ha a közeletekben van fanfic olvasó ismerősötök! Vagyok olyan aki tudja a másikról, hogy ír! :D Sajnos nekem nincsen... vagyis animefan van, ő az én bestfriend-em a suliban, de fogalma sincs róla :D

Ez az én kis titkom... :3 Nálatok tudja valaki, hogy ilyeneket olvastok? Vagy, hogy szeretitek a Slasht? Nálam tudják, hogy én "szeretem"... nos ez a teló háttérképén, meg fb-n a borítón is szokott látszani... mondjuk egy kis KagaKuro ha kinn van, vagy egy kis RinHaru... :DD

De amúgy egyáltalán nem is sejtik :D Betudják valami őrült fanságnak amit nem értenek azt kész...

Nálatok? :))

By: Lora-san


- Szóval, mi a terv? - kulcsolta maga előtt össze a kezeit Alaric, ahogy a hívás után Stefanra nézett. - Damon Klaus foglya, a karókat akarja éééés... Szándékában áll megölni. Nos, mi a terv? - kérdezte újból, és látszódott rajta, hogy bosszús.

- Nézd, Alaric...

- Nem Stefan, ne is próbálj megnyugtatni. Damon a barátom... a kicseszett legjobb barátom, igen, még a mocsok dolgai ellenére is. Mi - horkantott fel -, egyáltalán nem vettük észre, hogy ő eltűnt. Egyáltalán nem foglalkoztunk vele, hogy eltűnt... És még azt gondoltunk, hogy bepróbálkozott valamivel. - Nevetett fel, de semmi jókedv nem volt a hangjában.

- Alaric. - Állt fel a kanapéról gyorsan Elena, és megnyugtatóan a vállára tette a kezét. - Nem hagyjuk ott őt.

- Igen, nem hagyjuk ott őt. - Mondta magabiztosan Caroline, és eléggé sápadtnak látszott. Már egyáltalán nem volt kedve a halállal viccelődni.

- Nos, minél előbb visszük el a karókat, annál jobb. - Jegyezte meg csendesen Jeremy, Tyler pedig felkapta a fejét.

- Az összeset el akarjátok vinni? - nézett döbbenten a srác, Stefan pedig beletúrt a hajába.

- Hallottad mit mondott Tyler. Ha átverjük... simán átdöfi Damon szívét egy karóval.

- Azt csodálom, hogy eddig még nem tette meg. - Motyogta halkan Jeremy.

- Nem tenné. - Szólt hozzá Alaric. - Ameddig a hasznára van, addig... nos életben hagyja.

- És mi van ha miután megkapja a karókat, egyszerűen csak letépi a fejét? - kérdezte Caroline, és látta Elenán, hogy az is elsápad. - Mert... ezt is számításba kell vennünk. Tudjátok milyen. Amikor nem volt szüksége Elijahra... őt is simán leszúrta. Más kérdés, hogy Damonnak hála, ő most él és virul...

- És Rebekának is eltörte a nyakát... csak mert... - Akadozott Elena hangja, mire Alaric gyorsan megszólalt.

- De mi van ha... megint csak valami átverés? - nézett kutatóan a többiekre Jeremy. - Ha megint csak szórakozik velünk, és Damon nincs is nála?

- Akkor, hogy lenne nála a telefon...? - kérdezte a szőke lány.

- Ugyan, simán kinézem, hogy csak leütötte Damont, elvette a telefonját és bezárta valahova.

- Ennyiből akár szuggerálhatta is őt. - Csatlakozott be Tyler a vitába. - Hogy elmenjen, megszökjön... vagy megölje magát. - Suttogta az utolsó részt, de így is hallotta mindenki.

- Oké, itt hagyjuk abba. Első a terv. - Mondta elszántan, Stefan pedig megszólalt.

- Akkor... csak egyet tehetünk...

...

- A francba Elijah! Lehetséges lenne, hogy ne a sárban dagonyázzunk?! Most vettem ezt a vadiúj ci-

- Sajnálom húgom, hogy a természeti körülmények nem felelnek meg az elvárásaidnak, de én mondtam, hogy nem muszáj jönnöd.

- Jah, persze, Nik meg majd lehord, amiért nem csináltam semmit. Bocs, hogy nem fogom állandóan a nyavalygásait hallgatni... - Próbált átugrani egy kiálló ágat az erdő közepén Rebeka, de rosszul lépett, és a fenekére esett. - Au! És fúúúj! Elijah!

- Igen, húgom? - sétált tovább az öltönyben lévő férfi, oda sem figyelve a testvére jajveszékelésére. - Mi a baj?

- Mi a baj? Mi a baj?! Seggre ültem a trutyiban Elijah! Nem segítenél...? - pillantott gyorsan a másikra a lány, és közben próbálta a tenyerén lévő sarat és levéldarabokat leszedni. - Ez undorító! Majd jól megmondom a magamét Niknek, amiért ilyen saras helyre küldött minket!

- Rebeka, a sár valószínűleg a tegnapi időjárás miatt van, Niklaus bizonyára nem szándékosan küldött minket erre a helyre. És ha megint belekötsz a bátyánkba, úgy végzed mint a múltkor. - Utalt arra az esetre, amikor a szőke férfi kitörtre Rebeka nyakát.

- Ahelyett, hogy kiselőadást tartasz nekem a formális viselkedésről, segíthetnél! - Fújtatott a szőke vámpír, de a testvére egyáltalán nem állt meg. - Elijah!

- Azt hiszem húgom, képes vagy egyedül is megoldani a problémádat...

- Köszi szépen Elijah! - Állt fel csúszás közepette a lány, és már nagyon megbánta, hogy magassarkúban jött fel a hegyre. - Jézusom! - Kiáltott fel hirtelen, Elijahnak pedig diszkréten megrándult a szemöldöke. - Egy hatalmas nagy sárnyom van a fehér farmeromon!

- Tragikus testvérem, én mondom tragikus... - Motyogta az ősi, a lány pedig csak duzzogva felkapta a fejét.

- Haza akarok menni! Miért nem tudja Nik saját maga előkeríteni a hülye vérfarkasait...? - kérdezte nyavalyogva, de ahogy sejtette, választ nem kapott a bátyjától. - A fenébe kell Niknek állandóan hibrideket gyártania! És amúgy is, ezt a farmert épp a minap vettem! - Jegyezte meg csak úgy mellékesen a lány, mire a férfi jó pár méterre előtte elkeseredetten megrázta a fejét.

- Holnap már otthon leszünk. De én mondtam, hogy ne ilyesmi ruhában gyere, Rebeka. - Igazította meg a nyakkendőjét az ősi, a szőke vámpír pedig felhorkantott.

- Mert az öltöny remek választás lett volna, igaz? - tette fel a kérdést, de ismét csak hallgatás volt a válasz.

A lány végig pillantott a testvére makulátlan fekete öltönyén, és megint csak fújtatott.

- De nehogy azt hidd, hogy az a gumicsizma olyan jól megy a ruhádhoz, Elijah! - Szúrta még oda, mire az említett szemöldöke újra megrándult.

...

- Most komolyan maradjak mozdulatlan?

- Igen, ha lehetséges.

- Nem gondolod, hogy egyszerűbb lenne ha csinálnál egy képet? És mondjuk úgy rajzolnál le?

- Azt az előbb megcsináltuk Damon. De csak azért, mert ott vigyorogtál. Csak nem fárasztó, egy pohár itallal a kezedben ülni? - kérdezte Klaus éllel a hangjában.

Az említett megrázta a fejét, de gyorsan abba is hagyta, mert a másik vetett rá egy csúnya pillantást. Ezért csak megforgatta a szemét, és vágott egy fintort.

- Nem, képzeld még ínyemre is van, de mikor leszünk kész? - pillantott a pohárban lévő Bourbonra, ami megcsillant a lámpafényben.

- Csak most kezdtük. Több száz évet túléltél már, nem fogsz ebbe belepusztulni, ne aggódj. - Vigyorgott az ősi a nagy festővászon mögött, Damon pedig gonoszul ránézett, de nem szólt semmit. Csak valami olyasmit motyogott, hogy "Ezt mondtad órákkal ezelőtt is."

Az este csendjét pedig csak a szénceruza sercegése és néha Damon sóhajtásai törték meg. A fekete hajú nem tudta, hogy Klaus mennyi ideje is rajzolhatja már, ezért egy idő után kiitta a pohara tartalmát. Hallotta hogy a vászon mögött a férfi felszisszen, de Damon csak kuncogott, és gyorsan újratöltötte a poharát, majd visszatette a kezét ugyanabba a testhelyzetbe.

Damon szippantott egyet, majd elkezdte bámulni az alig néhány méterre ülő férfit. Nézte ahogy a másik az ujjaiban tartja a ceruzát, ahogy koncentrációjában összevonja a szemöldökét és mélyen sóhajtozik.

- Kész van már? - kérdezte, és tudta, hogy ezzel idegesíti a másikat.

Klaus csak rá pillantott, olyasfajta nézéssel ami azt üzente, hogy "Jobb ha elhallgatsz, különben...", de ezt Damont egyáltalán nem érdekelte.

- Tudod, Klaus, ember ki se nézné belőled, hogy ilyen... kis művészi lélek vagy. És család centrikus. - Tette hozzá később az utolsó mondatot kuncogva, az említett pedig felhorkantott.

- Nézzenek oda, voltam már romantikus, aranyos, művészi lélek és család centrikus. Mi jöhet még...? - emelte fel a kezeit kérdőn a vászonról, és kissé megrázta a fejét.

- Hm, habár az aranyosat nem rád értettem, mint már említettem - motyogta, a vérfarkas pedig csak mosolyogva megrázta a fejét -, mondjuk még arrogáns is vagy... meg szadista, esetleg érzékeny...? - húzódott félmosolyra a fiatalabb szája, és Klaus megint olyan tekintettel illette.

- De ez még mindig jobb, mint a tieid.

- Ezt, hogy értsem? - nézett tettetett értetlenséggel a szőkére, aki csak vigyorgott.

- Hm... szadista, arrogáns, érzékeny, őrült... sexy... - villant meg a szeme, ahogy gyorsan a vigyorgó vámpírra kapta a tekintetét -, lényegében olyan vagy mint én. - Kuncogott, a fekete hajú pedig csak nézte egy ideig a rajzoló férfit.

- Most, hogy mondod... mindig is tudtam, hogy sexy vagyok - mondta halkan, majd a másik tudta nélkül gyorsan ivott egy kortyot a Whiskyből -, de valóban hasonlítunk. Eddig fel sem tűnt. Annyira...- Jegyezte meg szórakozottan, és magában indokok százait pörgette végig, ami jelezte számára, hogy tényleg sok bennük a hasonlóság.

- Nos, ha ezt kiveséztük, lehetséges, hogy nem mozdulsz meg még pár órán keresztül? - kérdezte Klaus, Damon pedig fáradtan felnyögött, és lesütötte a szemét. - Ne aggódj, majd megjutalmazlak... - Szólalt meg sejtelmesen a szőke, és a hangja vággyal volt teli.

A vámpír csak félrenézett, de Klaus még a vászon mögül is elcsípte a kaján vigyorát.

...

- Hány rajzot csináltál is eddig? - nyújtózkodott Damon, ahogy felállt a fotelből. Meg akarta nézni a most készült rajzot, de a hibrid nem engedte, mivel azt mondta, hogy még nincs kész. És ezt a szőke olyan hanggal mondta, ami elárulta, hogy ha Damon meg meri lesni a munkáját, akkor az nagyon de nagyon meg fogja bánni.

Így hát a másik csak hagyta, és kíváncsian érdeklődött, hogy van-e több rajz róla.

- Az utolsót is beleértve, amivel még nem végeztem? - lépett mellé Klaus, és belecsókolt a nyakába, amire a másik egy puha sóhajtással válaszolt.

- Igen.

Klaus felnézett, és elgondolkozó arcot vágott. Damon látta, ahogy a másik ajka meg-megrezdül, így biztos volt benne, hogy a férfi magában számol. Aztán persze Klaus megszólalt.

- Úgy... 192-tőt. - Mondta, majd gyorsan megcsókolta a másikat, és elsétált az egyik közeli asztalhoz.

Damon csak döbbenten megállt a mozgásban, és megkövülten bámulta az eredetit.

- Mi?! Hogy a- Hogy a francba csináltál te...? - sietett oda a másik mellé. Ránézett, és észrevette, hogy a másik arcán a szokásos, már megismert "Klausos" félmosoly ül.

- Tudod, én nem csak henyéltem, míg te aludtál, Damon... - Suttogta, a férfi pedig csak vágott egy fintort.

- Értem. Szóval amíg aludtam, te szemérmetlenül kihasználtad a helyzetet. A helyzetemet. - Mondta kemény arccal, de a hangja elárulta, hogy mennyire jól szórakozik.

- Oh, igen... - súgta Klaus - és minden percét élveztem. - Nézett bele a másik kék szemeibe, mire Damon kissé előrébb mozdult.

A csók lassú és mély volt, túlfűtve érzelmekkel. Habár a két férfi soha sem beszélt semmi ilyesmiről, eddig egyikük sem hozta fel ezt a fajta témát. Na nem mintha bármelyiküknek is szüksége lett volna rá, hiszen a másik megkérdezése nélkül, csendben döntöttek arról, hogy csak kiélvezik a pillanatot és az időt. Mert hát egyszer ennek az egésznek úgy is vége lesz, Damon jobbra, Klaus pedig balra megy majd el. Ezt mind a ketten tudták, de még így is egymás társaságában maradtak.

Amikor a csók véget ért, és elváltak, Klaus lepillantva jelzett Damonnak. A vámpír összevonta a szemöldökét, majd az asztalra nézett. Látott több mappát is, és az egyikért lassan ki is nyúlt. A kezébe vette, majd a tenyerével végig simított a tartó fedelén, aztán néhány pillanattal később kinyitotta.

A szembogarai kitágultak, ahogy megpillantotta a sok képmását a papírokon. Szinte már csodálattal nézte a rajzokat, és öntudatlanul is mosolyogni kezdett. Mindenféle kép volt róla, és hirtelen nem is hitte el, hogy a másiknak mégis hogy volt ideje lerajzolni őt, különféle helyzetekben.

- Megnézhetem... őket? - kérdezte halkan, de nem nézett a másikra. Túlságosan elbűvölte a látvány, a gondolat, hogy a másik képes volt őt így lerajzolni. Hogy a másik képes volt annyi időt szánni rá, hogy lerajzolja.

Klaus kuncogott, majd újra belecsókolt a a nyakába, és egy "Persze" után, elment. Damon pedig megfogta a mappákat, a nagyobbacska rajzokat, cetliket, firkálmányokat, és leült a nappali közepére, a padlóra. Igaz, hogy kint sötét volt, de ez egyáltalán nem zavarta Damont, hiszen a villany amúgy is égett.

Damon pedig nekilátott egyesével kiszedegetni a rajzlapokat, vászon papírokat a tartóikból. Nem tudta, hogy egy-egy kép nézegetésével mennyi idő ment el, de nem is érdekelte. Soha nem készítettek róla egyetlen egy portrét sem, sőt még egy egyszerű firkálmányt sem.

A fekete hajú férfi a szeme sarkából észrevette, hogy Klaus újra bejött a nappaliba, egy csomó "művészi" dologgal, és visszaült a nagy festővászon elé, folytatni a munkáját. Damon látott a másik kezében ecseteket, palettát és mindenféle festészethez szükséges tárgyat, mire csak mosolyogva visszafordította a tekintetét a padlón lévő rajzokra.

Volt amelyiken az ágyban feküdt, vagy ült, sőt még olyan is amikor éppen a zuhanyzóban állt. De a legjobbakat, amikért Damon teljességgel odavolt - habár ezeket nem mondta ki hangosan -, azok azok a rajzok voltak, amelyek az arckifejezéseit mutatta. A nevetése, a félmosolya, a vigyora... Az apró ráncok az arcán mikor mosolyog, a szemöldöke mikor összehúzza... Ahogy a fiatal vámpír észrevette, a legtöbb papíron az arca, kiváltképpen a szeme volt kihangsúlyozva. Ekkor jött rá, hogy Klaus tényleg egy művészi lélek. És hogy másik marha ügyes.

Természetesen, ezt sem mondta ki hangosan. De tudta, hogy Klausnak elég volt most ránéznie, hogy tudja, hogy mit is gondol valójában.

Damon hallotta a távolban, ahogy Klaus hümmög és dünnyög magában, ahogy az ecseteket vízbe mártja, ahogy magában tanakodik... Egy pillanatra behunyta a szemét, aztán folytatta a rajzok kipakolását. Már odáig jutott, hogy a fél nappali tele lett a képmásaival, de még így is volt vagy ötven darab az egyik mappában.

Damon annyira elmerült a képekben, hogy teljesen elveszett az időérzéke. Csak annyit érzékelt, hogy valaki gyengéden beletúr a hajába. Felnézett, és meglátta Klaust kissé festékesen, amin jól mulatott. Kérdőn felhúzta a szemöldökét, a másik pedig csak vigyorgott, majd lehajolt a kezéért, és felhúzta.

- Gyere, késő van. Aludnunk is kell, holnap bizonyára vendégeink lesznek... - Vezette el a rajzoktól a másikat, bár Damon még maradni akart, de nem ellenkezett.

- Ezt, hogy érted? - kérdezte.

- Majd meglátod. Meglepi. - Beszélt Klaus, és a vámpír tudta, hogy mosolyog.

- Ch... - Húzta el a száját, ahogy beértek a hálószobába.

- Nos? - engedte el Klaus a másik kezét, és bement a fürdőbe kezet mosni. - Mehetünk aludni? - hallotta még a hangját a vízcsobogás ellenére is.

Damon szája a szokásos "rossz fiús" félmosolyra húzódott, majd elkezdte a fekete ingét lassan kigombolni.

- Aludni...? - suttogta, és hallotta, hogy a csapot elzáró hibrid megtorpan. - Miért gondolom úgy... hogy nekem jobb ötletem van...? Na meg... hol marad az a beígért jutalmam? - vette le az ingét, és felpillantott a fürdőszobából kileső szőke férfire.

Damon megpörgette a ruhát a kezében, majd a másik vigyorgó vámpír felé dobta. Aztán a Salvatore felnevetett, amikor Klaus durván az ágyra dobta.


Remélem tetszett. ;)

Nagyon el vagyok szállva ám magamtól! Hehhe. :D Nem azért mert írok, hanem hogy végre van egy olyan Klamon fic, ami MAGYAAAR! xD És én írom, de ez csak mellékes. :D Tudjátok, számtalan Klamon ficet kerestem... és az egy dolog, hogy marha kevés van, ami meg van az is angol vagy más nyelvű. Vagy szar. ^^ Bocs xD

Ezért vettem magamhoz a... billentyűzetet - :D - hogy minél több-jobb Klamon ficet írjak. Életcél lett xD :D Vagy csak olyat, amiben Damon szerepel. :3 De a lényeg, hogy magyar nyelven... :D Ha államfő, vagy valami nagy "ember" lennék, akire az emberek hallgatnak, és én hoznám a törvényeket, tuti, hogy egyetlen nyelvnek a magyart tenném xD Akkor nem nekem lenne gondom a nyelvtanulással... :D *.*

Nos, köszi, hogy elolvastátok, szokás szerint a hibákat nézzétek el, mert úgy sem fogom kijavítani. :P (csak ha valami ultra durva hiba van benne ;)

By:Lora-san. (nyugodtan megdobhattok kritikkel! :D )