'Ray?'

'Hé, Roomie jól vagy?'

'Ray mondd, hogy nem igaz, mondd, kérlek!'

'De Neela, Gallant…'

'Ne! Ne mondd ki, ez nem igaz!'

'Nella figyelj rám! Gallant elment, de büszkelehetsz rá. Ő hős volt mindenki szemében… és szeretett téged nagyon.'

'Ez nem érdekel! Jöjjön vissza, ő nem halt meg, nem halhatott meg. Még el sem kezdtük közös életünket! Michael, még visszajön, el sem búcsúztunk! Nem ez egy rosz vicc. A hónap végén letelik a szolgálat, örökre együtt maradunk!'

'Neela, figyelj rám! Nézz a szemembe!... ELMENT!'

'Nem, Ray nem mondhatod, ezt kérlek! És sírógörcsben tört ki. Ray köpenye teljesen átázott a sok könytől, Neela könnyeitől, ahogy a vállán zokogott.

Susan jött be. Azt tanácsolta, hogy Neela menjen haza most és nyugodjon meg.

'Haza kisérjük Jane-nel, utána visszajövök.'

'Rendben, menjetek, de siess vissza, el vagyunk úszva, és Carter, Abby, és Luka sincs itt és most Neela is.'

'Tudom, számíthatsz rám.'

'De most Neela fontosabb…'

Neelát sokkos állapotban haza kisérték, Jane ott maradt vele és rá vigyázott…

'Nyugalom Ray nem lesz gond, vigyázok rá'

'Kiszámíthatattlan ebben az állapotban, minden percben figyelj rá!'

'Ray most aludt el, szerintem, mire visszajössz, addigra talán felébred.'

'Helyes, felváltva leszünk melette én éjszaka te nappal.'

'Rendben, most menj…'

És így is történt. Ray visszament az ER-be, ahol tömérek beteg várt rá. Weaver is bejött Anspa-val együtt a sok üresedés miatt. Pratt és Moris duplaműszakott vállalt. Sam meg elkezdte orvosi tanulmányait, és így ő is segített nővéri teendői mellett. Ray az egész napot végig dolgozta, de amint végzett sietett Neelához, egy nagy adag indiai kajával…

'Helyzet?'

'Végig aludta a napot, most zuhanyzik… legyen gondod, rá kérlek. Most megyek, mert Weaver örjöngeni fog'

'Jó menj csak, én majd figyelek rá… Kösz Jane!'

'Nincs mit, Neela a barátunk, szüksége van ránk, és főleg rád…'

'Jane?'

'Hisz rád, kell nézni. Na jó én elpályáztam, szia!'

Neela éppen a fürdőből jött ki. Rajta selyemhálóing, azon köntös, haja gyenge konyba csavarva, kissé nedvesen. A szeme olyan bús és kisírt volt, hogy bármelyik percben kifakadhatott volva. Neela gyönyörű volt még így is, és Ray is annak látta őt, de próbálta kontrolálni érzéseit vele kapcsolatban…

'Neela?'

' Ray, te mit keresel itt?'

'Én csak hoztam egykis kaját, és hogy ne legyél egyedül védekezett a férfi…'

'Azt hiszed, hogy bármelyik percben öngyílkos leszek?'

'Sokkos állapotban voltál sokáig.'

'Jól ismersz, megfordúlt a fejemben, hisz én semmit sem érek nélküle!'

'Ne mondd ezt! Itt van rád szükség a korházban, a barátaidnak, szüleidnek. Gallant szeretett téged nagyon, de az életednek mennie kell tovább, ő elment, te itt vagy szükségünk van rád.'

'Tudom, hogy elment!' tört ki ismét a lány 'De olyan nehéz, már elterveztünk mindent, a további életünket, és most ő itt hagyott egyedűl'

'Nem vagy egyedűl, itt vagyok én a barátod, a szüleid, a hivatásod…'

'Minden rá fog emlékeztetni, soha sem fogom elfelejteni.'

'Nem is kell, őrízd meg emlékeidben a boldog perceket vele…'

'Könnyű ezt mondani neked! Te vesztetted már el valakidet, aki a másik feled volt, aki életed szerelme, akiért az életedet áldoztad volna fel, akivel egy életen át együtt éltél volna? Ray hallasz engem, válaszolj! Te nem tudsz semmit, nem érzed ezt!'

'Neela, én…'

'Igen!'

'Hagyjuk, csak igérd meg, hogy nem követsz el butaságot.'

Neela bólintott, és elkezdte enni a kaját.

'Nem kell rám vigyáznod, nem vagyok már kisgyerek!'

'Számomra most az vagy. Vigyázni akarok rád, hisz barátok vagyunk.'

Neela arcán egy halvány mosoly suhant át, majd folytatta az evést.

'Szeretném, ha elkisérnél az azonosításra, ha esetleg összeesnék vagy…'

'Rendben, úgyis rutinom van a támogatásban'…