Eközben Sonic és Amy a szekrényben várakoztak. A lány a lehető legjobban elhúzódott csapattársától. Kellemetlennek érezte a helyzetet, egy-két mondatváltással el lehetett volna oszlatni a feszültséget a levegőben, de inkább mégsem szólt a fiúhoz.
- Te is hallod? - kérdezte Sonic. - Mintha... Blaze kiabálna. - Mindketten fülelni kezdtek, de addigra már nem hallatszott semmi. - Szerinted eltelt már a tíz perc? Kimehetünk?
- Öhm... Nem tudom... - dadogott a lány, félelmében reszketett. - szerintem maradjunk itt, ameddig nem szólnak.
- Szerintem is. Mellesleg, hogy tetszett a tegnap este? Lenne kedved megismételni? - elkezdte simogatni a lány hátát, másik kezével finoman megmarkolta egyik mellét. A lány legszívesebben felkiáltott volna, de nem akart feltűnést kelteni.
- Hagyd abba. - suttogta. - Bármikor benyithatnak.
- Csak ez tart vissza? Hát, akkor van egy jó hírem. Elintéztem, hogy Silver elcsaljon mindenkit a házból. Csak ketten vagyunk.
- T-tudod mit, mégis menjünk ki, már biztosan eltelt a tíz perc. - Amy gyorsan kikászálódott a ruhák alól, hogy megszökjön. Némileg nehéz volt, mivel nem szűrődött be semmi fény. Ám amikor kilökte volna az ajtót, Sonic leteperte őt.
- Ugyan, ne szégyenlősködj.
- Szállj le rólam! - rúgkapált. - Nem akarom veled ezt csinálni!
- De Shadow-val már igen, hm? Láttam, hogy tegnap a nappaliban aludtál, ő pedig melletted virrasztott - Amy elvörösödött, erre nem tudott mit mondani. A kék sün ingerülten szétszakította a lány nadrágját. Amy most már nem fogta vissza magát, hangosan felsikított.
- Ne, hagyj békén! Eressz el! - Sonic újból a lány mellére helyezte tenyerét, majd lassan lejjebb csúsztatta, egészen a fehérneműjéig.
- Kár, hogy nem látom, biztos aranyos kis bugyid van. - simogatta. Amy nyöszörgött, szaporán lélegzett. - Érzem, hogy vannak rajta csipkék. De mivel ilyen sötét van, nincs szükség rá. Le is vehetjük.
Amy olyan hangosan kiabált, ahogyan csak tőle telt. Sonic félt, hogy talán valaki meghallja őt, ezért elemelte kezeit a lány testéről majd durván megcsókolta. Amy összerezzent, abbahagyta a rúgkapálást. A fiú látván, hogy némileg lenyugodtak a kedélyek, elhúzta magát a lánytól.
- Nem kell ordítanod, nem lesz semmi baj. - suttogott, és finoman a lány karját simogatta. - Tudom, tegnap kicsit rosszul sültek el a dolgok, de ez most más. Most nem egy játék kedvéért szeretném csinálni. És óvatos leszek, ígérem. Nyugodj meg.
- De... de én nem akarom. A múlt éjjel után szerintem soha többé. Szóval kérlek, engedj el.
- Ilyen választási lehetőség nincs. Megpróbáltam kedves lenni, de ha te így sem akarod, kénytelen leszek kényszeríteni téged. - Sonic újból megmarkolta az alsóneműt, és egy hirtelen rántással letépte a lányról. Másik kezét erősen a szájára tapasztotta.
Amy próbált kiszabadulni Sonic alól, de ez reménytelennek bizonyult. A kék sün szerszámát a lány nyílásánál kezdte dörzsölgetni, mire Amy nyöszörögni kezdett.
- Ismerős érzés, hm? Ne aggódj, ez az egész nem fog semmiben sem különbözni a tegnapitól. - Sonic az egyik ujját benyomta a lyukba. - Hm, még nem vagy elég nedves. De úgy látom tetszik, ahogy hozzád érek ott.
Sonic forgatni kezdte ujját, amitől a rózsaszín sündisznó rángatózni kezdett, szeme könnybe lábadt. Nem értette, hogy ismétlődhet meg vele ez.
Ekkor hangos csattanás hallatszott. A fiú már rögtön tudta: valaki bejött, és sejtette is, ki az. Kirúgta a ajtót, és szélsebesen elillant. Amy is szeretett volna elszaladni, de még a sokk hatása alatt volt, így az egyetlen, amit tenni tudott az volt, hogy maga elé kapott egy pulóvert.
Shadow jelent meg a szekrény előtt. A lány szemei felragyogtak, de pillantásában még mindig ott volt az elkeseredettség, így a fekete sün rájött, hogy elkésett.
- Itt hagytál... - mondta melankolikus hangon, és lehajtotta fejét. Pár pillanattal később könnyekben tört ki.
Shadow nem szólalt meg. Nem volt semmi mentsége, hisz megígérte a lánynak, hogy Sonic nem fog még egyszer hozzáérni. Beült mellé a szekrénybe, át szerette volna karolni. Amy azonban ellökte karját.
- Ne, ne érj hozzám! Csak... csak hagyj békén... - felállt, magához szorította a pulóvert, és kiszaladt a házból. Shadow csak sóhajtott, és egy ideig némán nézte az ajtót, amelyen kirohant, majd idegességében öklét a falba verte, oly erővel, hogy az megreccsent.
Nemsokára a többiek is megérkeztek.
- Láttuk elszaladni Amy-t. Ugye, nem...? - szólt halkan Silver.
- Szerinted? Persze, hogy nem, csak kellemesen bájcsevegtek a sötét, szűk szekrényben, miközben gyakorlatilag egymás testére voltak borulva. - szólt Shadow szarkasztikusan. - De egy percet se aggódj, Silver. Biztos lehetsz abban, hogy közvetlenül Sonic után téged is fejbelőlek.
- Fogd vissza magad, Sha- - Blaze be sem tudta fejezni a mondandóját, mert a fekete sün ingerülten közbeszólt.
- Te meg se szólalj. Sikerült tettestársnak lenned abban, hogy a mi drága szuperhősünk Amy-t... bocs, nem fejezem be a mondatot, mert a fal nem bírna el még egy belebokszolást. És ennek dacára úgy gondolod, hogy te méltó vagy arra, hogy másoknak morális útmutatást adj? Szép, mit ne mondjak.
- Hékás, tőlem tudtad meg Sonic tervét, hálás is lehetnél!
- Igazad van, elnézést. - hajtotta le Shadow a fejét. - A kitálalásod pont jókor jött, és végül nem is jött össze Sonic-nak az, amit akart, köszönhetően ennek. Sőt, gratulálok a hősies helytállásodért.
- És ha már mindenkiről véleményformációt alkotok, akkor Tails. Nyolc éves létedre számtalanszor bebizonyítottad, hogy a kor nem számít a jócselekedetek terén. Mégis képes voltál a világ legunalmasabb, leggyerekesebb buliját megszervezni. Ezzel azt okoztad, hogy mi külön bulit szervezzünk az éjszaka folyamán, és akarva vagy akaratlanul, de lehetőséget adtál Sonic-nak arra, hogy ezeket a szörnyűségeket véghezvigye. És Rouge. Legidősebb résztvevő létedre (ha az én 50 év fölöslegemet nem számoljuk) nemcsak, hogy képtelen voltál akármilyen módon kézben tartani az eseményeket, és az egész tervezgetés csak elsuhant a füled mellett, de ráadásul az elején segítettél a többieknek a perverz játékokkal, olyan hatékonyan, hogy még mindig nem tudom, benne voltál-e, vagy sem. És Cream... mint ennek a csapatnak egyetlen értelmes tagja, üdvözöllek köreinkben.
Mindenki csak feszülten hallgatta a csíkos sündisznó szidalmazásait, érezvén tetteik súlyát. Egyedül Cream volt boldog, hogy "Mr. Shadow megdicsérte". - És, ha most megbocsátotok, - fejezte be Shadow monológját, - karóba kell húzzak egy kék sünt. - Azzal nekiindult, s pillanatokkal múlva csak egy porfelhő jelezte, hogy valaha ott állt.
