4. fejezet


Breda a szálláson békésen aludt. Jean szerencsés Royjal... Ha már nem túl eszes, legalább jóképű és meg is akadt egy alezredes szeme rajta.

A szőke férfi csendben feküdt le és remélte, hogy Roy nem fogja elfelejteni másnapra.


Breda reggel mosolyogva keltette Jeant.

Jean ásítva ébredt, majd a szemét dörzsölte.

- Jó reggelt Breda.

- Készülődj, nehogy elkéssünk! - sürgette, és tovább mosolygott. Hamar elkészült és már indult is. - Mesélj, milyen volt az estéd?

- Hogy? Hát... sakkoztunk, aztán lefektettem - mondta egyszerűen.

Breda szeme elkerekedett.

- Nem mondod? Ejj, tökös srác vagy! - veregette vállon.

- Igen, nagyon fáradt volt, elaludt sakk közben, szóval betakartam, és jöttem is el - magyarázta tovább Jean.

Breda megtorpant.

- Hülye vagy?

- Most miért mondod ezt?

A kiskatona nagy levegőt vett.

- Nézd, Jean... Az alezredes úrnak szerelmi bánata van, és vigasztalódni akart. Nem azért hívott fel, hogy sakkozzatok.

Jean ezzel nagyjából tisztában volt.

- Nem akarok senkinek sem pótlék lenni. Rengeteg más jelentkező lenne, ha egy éjszakát akar az alezredes úr. - mondta kicsit szomorúan.

- Ha szerelmi bánata van, szabad az út. - mosolygott Jeanra. - Hihetetlen vagy!

- Nem akarom bánatában kihasználni... - vont vállat. - Én ilyen vagyok.

- Az ilyen alkalmakat kell megragadni! - mondta a pályára nézve. Riza szembe jött velük.

- Jó reggelt, srácok!

- Jó reggelt! - mosolygott rá Jean.

- Mi van veletek? - kérdezte kedvesen.

- Épp a tegnap estéről beszélgettünk.

- Voltatok valahol? - kérdezte érdeklődve. Érdekelte a két srác, kedvelte őket.

- Igen, kártyáztunk az alezredes úrral, aztán hazakísértem - bólogatott Jean.

Rizának már felcsillant a szeme, de Breda arca árulkodóbb volt.

- És felsültél.

- Sakkoztunk, de fáradt volt ezért lefektettem... aludni!

- Jean... - sóhajtott Riza, majd Breda is.

- Elpackázta...

Jean csak húzta a száját. Nem értette miért várta el tőle mindenki, hogy megfektesse az alezredest.

- Nem baj, Jean. De ha lehet, ne légy nagyon tartózkodó.

- Mégis miről beszéltek? Holnap randim lesz egy lánnyal...

Breda vigyorgott.

- Ameliával? Meghívta tegnap egy őrnagy, közvetlenül azután, hogy te is... - gonoszkodott.

Jean döbbenten nézett rá.

- Komolyan? Ez nem lehet igaz - hajtotta is le a fejét. Már számolni sem tudta, hányszor járt így...

- Igen... - húzta a száját Breda. - Sajnálom, de gondoltam, hogy jobb, ha tudod... – veregette meg még egyszer a hátát.

Riza furcsa pillantásokkal méregette a szőkét.

- Azt hittem, a fiúk tetszenek... Egy barátnőm azt mondta, azért szeretett vele eljárkálni, mert milyen aranyos, barátságos fiú voltál, és hogy kedveli a meleg fiúkat.

Jean elhúzta a száját.

- Ezt nehéz elmagyarázni - zárta le ennyivel a témát. Szerette a nőket, de sose volt szerencséje, és egy ideje már férfiakat is jobban megnézte...

- Jól van, nem kínzunk. - sajnálta meg végül a lány. - Gyerünk edzésre, Breda, te pedig Royhoz mész. - parancsolt rá.


Roy közben ébredezett, enyhe fejfájással és zavart képpel...

Felemelte a fejét, valami beugrott neki: éjjel egy szöszi kiskatona felhozta. Igen, a neve pedig Jean volt, jutott eszébe a következő információ. Hirtelen befejelte a párnát: eszébe jutott, hogy az a srác milyen szépen kikosarazta.


Jean csak csendben, letargiába zuhanva követte edzésre a szőke lányt. Most valahogy ez sem dobta fel...

Az edzés végével Breda már rohant is zuhanyozni majd átöltözni az egyenruhájába. Pont akkor ért az épülethez, mikor a kissé álmatag, szomorkás tekintetű Roy is.

- Jó reggelt, Breda. - köszönt a fiatal katonára.

Riza Maest kereste a tekintetével, hogy nézte-e az edzést.

Maes az ajtóban állt és intett a nőnek. Álmosnak tűnt egy kicsit.

Jean közben kisétált a zuhanyzóba. Sokáig folyatta magára a vizet, hogy kicsit magához térjen...

A lány mosolyogva sétált hozzá.

- Jó reggelt.

- Neked is! Mi a helyzet? Roy hogy van?

- Az újoncokat figyelem, ki a tehetségesebb. Breda mindenképpen szimpatikus, és látszik, hogy hűséges típus. Viszont van egy fiú, akit tegnap felvitt Roy. A srác meg visszautasítja.

Maes döbbenten nézett Rizára.

- Ilyesmi még nem sűrűn fordult elő... de annak örülök, hogy egy hűséges emberünk már van.

- A fiú meg rendes. Nem akarta kihasználni Royt... Viszont elég furcsa srác, mindig felültetik a lányok... És veled mi a helyzet?

- Nehezen alszom. Aggódom Royért, rossz érzés, hogy nem lehetek mellette. Néha szívesen visszamennék, de Glaciert is szeretem - vallotta csendesen.

Riza aprót bólintott.

- Sokáig együtt voltatok. Te voltál az első szerelme és nagyon kötődött hozzád, nem fogod tudni elfelejteni egyik napról a másikra... Ő meg próbálkozik, de szerencsétlent rögtön kikosarazták...

- Tehát tetszett neki a srác - mondta elgondolkozva. - Össze kellene hozni vele. Talán komolyabb is lehetne, ha ez a fiatal nem akarta kihasználni az alkalmat... Egy próbát megér, nem gondolod?

- Vagy csak elkeseredett. Bredáékkal kártyázott, sokat is ivott. Te jobban átlátod az ilyen dolgokat, én csak azt látom, hogy a fiú tisztességes...

A férfi kicsit merengett.

- Szeretnék egy próbát tenni... ki kell húzni Royt a gödörből és talán ez a fiú segíthet. Elkészítek egy jelentést, majd vele küldesd fel Royhoz...

- Remélem, később már beszélni is fogtok... Túl csendes, nem tudom sosem, mire gondolhat. - figyelt pár fiatal srácot akik épp a menzára igyekeztek. - Segítsek a munkában?

- Egyelőre nem akarom felzaklatni... hadd tegye túl magát. Ha van időd segíthetsz egy kicsit. Le vagyok eléggé maradva.

- Van időm, Roynak most segít Breda. - biccentett és ment Maessel. Útközben szembetalálkoztak Royjal.

Az alezredes gyanúsan kedvesen mosolygott rájuk és csak a kezével intett.

Maes szintén csak intett és szomorúan nézett utána.

Riza meglepetten fordult utána, majd előre nézett és elgondolkodott. A végén még eltávolodnak egymástól...


Roy olyan szétszórt volt, hogy Breda inkább átvette a munkáját. Megkérte, fussanak át párat példaként, és ő majd befejezi. Az alezredes nem ellenkezett, és ment reggelizni, hogy kicsit magához térjen.

Jean közben végzett a zuhannyal és leült odakint egy padra. Étvágya elment, csak a cigi lógott ki szüntelenül a szájából, bele se szívott csak füstölgött.

Roy nagyot sóhajtott, mikor meglátta Jeant. Egyszerűen nem volt szerencséje...

Jean elnyomta a cigit és nagyot sóhajtott. Túl sok minden történt egyszerre, hogy ide került...

A fiú mellé érve halványan elmosolyodott.

- Szervusz, Jean.

Jean felpillantott, először fel sem ismerte. Hirtelen azonban felpattant.

- U-uram! Jó napot! Miben segíthetek?

Roy meglepődött a fiún.

- Csak rád köszöntem... Köszönöm, hogy tegnap hazakísértél... - figyelte a szöszi fiút.

- Elbambultam... de nagyon szívesen, máskor is - mondta lelkesen.

Roy magában gonoszan megjegyezte, hogy egyedül máskor is tud aludni. Még rámosolygott, mielőtt a menzára sietett volna.

- Öhm... mondja csak, hova megy? - lépett utána.

- Reggelizni... - nézett a fiúra.

- Nem zavarná a társaságom? - kérdezte újra. Szerette volna jobban megismerni a férfit.

- Nem, gyere csak. De te edzés előtt sosem eszel? - kérdezte, Jean teste szép, kidolgozott volt.

- Csak edzés után... eléggé megdolgoztatnak minket, hogy előtte ne kívánjam az ételt. Egyedül szokott enni?

Roy kicsit összeráncolta a homlokát, és bólintott. Reggel Maessel ébredt, együtt reggeliztek, délután többnyire együtt mentek haza.

- Ennek örülök... - mosolyodott el és fordult be a konyhára. - Üljön csak le egy asztalhoz, majd én összeszedek mindent... kávé, vagy tea?

- Kedves vagy... - lepődött meg a kiszolgálásért. - Tea.

Jean csak mosolygott és már ment is a tálcákért... persze a konyhás nem értette, hogy miért akar két adagot vinni és csak nagyon morcosan adta oda neki a tejeskávéját...

A szőke odasétált Roy asztalához és lepakolt elé.

- Micsoda kiszolgálás... nem volt túl kedves az asszonyság.

- Engem kedvel... Mindig azt mondja, hogy az unokájára hasonlítok... - vigyorodott el. - húzta magához a teát és belekortyolt.

- Akkor én senkijére sem hasonlítok... hacsak nem a gyereke gonosz szeretőjére - morgott. Bár az inkább a testvére lehetne.

- Lehet... - leste Jean vonásait. Magas, erős srác volt, szép kék szemekkel és nem használta ki első éjjel. Pont ezért, még izgalmasabb volt...

Jean észrevette, hogy Roy figyeli és ettől kissé zavarba jött.

- Mi a gond...?

Roy lassan megrázta a fejét.

- Sokat ittam tegnap... - mondta óvatosan, hátha Jean ráharap a témára.

- Igen, aggódtam is - válaszolt komolyan. - Fogalmam se volt, hol lakik, és ha nem tudja megmondani, nem tudom mit csináltam volna... De úgy nézem, mostanra már jobban van.

- Annyira nem szoktam sokat inni, hogy ne találjak haza valahogy... - villantott egy édes mosolyt Jeanra.

Jean figyelte, és nagyon édesnek találta a férfit...

- Én már jártam úgy - mondta és beleivott a tejeskávéjába.

- Igen? És hol aludtál? - érdeklődött a téma iránt. Izgatta a dolog, hogy Jean csak őt kosarazta ki, vagy általában a fiúkat.

- Úgy rémlik, egy bokor alatt - vigyorgott zavartan.

- Nem lehetett kényelmes. - nézett még a kék szemekbe, majd nekilátott a reggelijének. Hiába, Jean vonzotta a tekintetét. Az első srác, aki nem élt volna vissza a helyzettel...

Jean csak bólintott, majd ő is belemélyedt a reggelijébe.

Roy lassan evett, állandóan elkalandoztak a gondolatai...

- Ma este nem akar kártyázni jönni? Hívom megint Bredát is és még néhány srácot a csoportból... - vetette fel Jean.

Roy egyenesen Jean szemébe nézett.

- Nem tudom... - gondolkozott el az ajánlaton. Jean nem volt kapható, neki pedig kellett valaki, aki megvigasztalja...

- Örülnék, ha jönne, de ha nem tud is megértem... - mondta kissé csüggedten.

- Inkább sakkozni szeretek. - jegyezte meg kétértelműen. Erről eszébe jutott Breda, aki meg állította, hogy ért hozzá. Ebéd előtt szaván fogja...

- Részemről sakkozhatunk is, bár nincs túl jó stratégiám... inkább a lövészethez értek.

- Az irodában kihívlak, van itt is egy készlet. Kíváncsi vagyok, emlékszel-e még a szabályokra.

A szőke rábólintott, bár tudta, hogy esélye sincs a férfi ellen.


Később Roy az asztalára felkönyökölve, állát összekulcsolt ujjain pihentetve figyelte Jeant, mit lép... Nem mintha sok lépése lett volna...

- Legyen ez a bemelegítés...

Jeanon látszott, hogy erősen koncentrál, de így sem tudott sokat kihozni magából. Legalábbis sakkban nem.

- Nyert...

- Menjen egy tétre is? - pakolta vissza a bábukat jókedvűen.

- Mehet, hátha az jobban motivál... - válaszolt a szőke. Jó volt, hogy Royt jobbkedvűnek látja.

- Mi legyen a tét? - függesztette a tekintetét újra Jeanra.

- Mondjuk, ha nyerek, eljön velünk ma este is...

- De ha én, nekem dolgozol... Jön egy új tiszt, gondolom, új emberekre lesz szüksége. Ha hív is, nem mész...

Jean meglepetten nézett rá, de nem volt ellenére a dolog.

- Rendben van...

- Most nem kíméllek... - lett vadabb az alezredes pillantása, és fura félmosolyra húzta a száját.

- Az előbb kímélt? - döbbent meg. Úgy néz ki ugrott az esti kártyázás.

Roy vészesen lassan bólogatott...

- Ha túl hamar kikapsz, vigaszdíjként elmegyek veled kártyázni. Annyira nem az erősségem, főleg, ha iszok.

- Majd kíméletesek leszünk... - lépett is bizonytalanul, és rosszul, az egyik bábuval.

A férfi is lépett, belemerülve a játék iránti élvezetbe.

Breda, belépve, furcsán nézett rájuk. Jean nem is olyan hülye, ha ilyen hamar megtanult sakkozni...

Jean boldogan tette meg a következő lépését, hiszen ki tudott ütni egy bástyát... de nem vette észre, hogy ezzel feláldozza a királynőjét.

Breda a száját húzta, miközben letett az asztalra egy levelet.

- Köszönöm, Breda. - pillantott a levélre, majd lépett.

A szőke döbbenten nézte, ahogy a királynője eltűnik a színről...

Elég rosszul állt a szénája.

Roy nem kínozta sokáig, lesöpörte Jeant a pályáról.

- Breda? - nézett a fiúra.

- Mire ment a játszma? - érdeklődött óvatosan, de a fiatal alezredes vette a lapot.

- Hogy Jean az emberem lesz... Nem áll át az új tiszthez, akit várunk.

- Maradok anélkül is, hogy megalázó vereséget szenvedjek.

Jean sóhajtott és a kezében forgatta az egyik gyalogot.

- Ez nekem sose fog menni...

- Tegnap kezdtél ismerkedni a szabályokkal. Majd belejössz... - biztatta Breda, Roy pedig csak elégedetten vigyorgott.

- Na, akkor ezt megbeszéltük. Jean, csökkentsd napközben az edzéseid...

- Értettem, Főnök... - biccentett a szőke.


Riza Maesnek segített, majd próbált keresni valami papírt Roynak. Mire talált egyet, amivel Jean felküldhetné, a srácot sehol sem találta. Bement az irodájába, ahol megtalálta a keresett kiskatonát.

Jean mosolyogva intett Rizának.

- Breda épp kisakkozza, kinek fog dolgozni...

Riza szemöldöke az egekbe szökött.

- Nincs sok esélye... Roy minden tisztet elvert már sakkban, akik kiálltak ellene. Jelenleg ő a bajnok.

- Ne rontsd el a játékomat! - morrant rá Roy.

- Azt hittem, csak azért olyan magabiztos, mert kezdők vagyunk Bredával...

- Általában az vagyok... - gondolt az egójára. - Riza, te meg ne légy undok, inkább barátkozz a gondolattal, hogy a fiúk is a csapatban vannak.

- Helyes... - mosolyodott el sejtelmesen, amit Roy nem értett.

Jean eddig aggódott a lövészet miatt, de ha Riza is a csapatban van, akkor biztos el tudnak majd járni. Megkönnyebbültebben nézte végig, ahogy Roy megveri sakkban Bredát.

- Nem baj, uram, örömmel dolgozom önnel. - biccentett Breda.

- Segítek a papírmunkában. Jean, gyere, összeszedjük a aktáitokat. Gondolom, Roy azokat nem nézte meg...

- Mert te biztos megteszed helyettem... - forgatta unottan Roy a szemeit.


következő: Roy, a harci mén