Meredith nem volt benne biztos, hogy mennie kéne

Meredith nem volt benne biztos, hogy mennie kéne. Nem igazán találta a helyét. Már éppen elhatározta, hogy egyszerűen eltűnik, mikor Katie – támogatást remélve - megfogta a kezét. Így egyértelművé vált, hogy neki is mennie kell. Bátorítóan a lányra mosolygott, miközben tovább haladtak a nővérpult felé.

- Katie! Grace! – kiáltotta Sue amint meglátta a lányokat. Idáig idegesen járkált fel-alá, de most gyerekei nyakába ugrott. Úgy nézett ki, mintha soha nem akarná elengedni őket. Végül Derek törte meg a pillanatot;

- Gyertek! Nem itt kéne beszélnünk… - Sue vonakodva engedte el a lányokat, de belátta, hogy Dereknek igaza van.

Sue az orvosiban is megölelte a lányokat, és mostmár eltökélt szándéka volt, hogy nem engedi el őket. Miután Derek rájött erre, nem várt tovább, és beszélni kezdett.

- Sue…

- Derek, ne! Hallgass! Nem akarom hallani!

- Attól még, hogy nem akarsz tudomást venni róla, megtörtént…

- Azt hiszed, nem tudom?!

- Akkor meg használd a fejed! A lányok veszélyben vannak! – Sue végül mégis elengedte a gyerekeit, és felállt. A helyzet – de főleg Derek – kihozta belőle az idegességet. Szikrázó szemekkel meredt bátyjára, aki szintén ezt tette.

- Neked talán vannak gyerekeid, hogy ennyire okos vagy?!

- Nincsenek, de legalább nem vagyok rossz szülő!

- Szóval szerinted én rossz szülő vagyok?!

- Hát, nem észrevenni, amit az a vadállat művel… - a lányok lassan hátrálni kezdtek. Addig tolattak, amíg neki nem ütköztek Meredith-nek, aki hátulról óvatosan átkarolta őket.

- Nem is ismered Franket! – folytatta Sue

- Látatlanban is utálom!

- Mióta Sam meghalt, azért dolgozom, hogy a lányoknak jó legyen! És te? Te teszel bármit is? Vannak céljaid? Álmaid?!

- Igenis vannak Sue, és tudnál róluk, ha mondjuk hívtál volna az elmúlt három évben!

- De hiszen te sem hívtál!

- Én nem házasodtam meg!

- De elváltál!

- Amit azonnal meg is tudtál!

- De nem tőled!

- Elég! Hagyjátok abba! – kiáltott végül közbe Meredith. Érezte, ahogy a két kislány remeg a karjai közt. Sue és Derek egyszerre néztek rá. Igaza volt. Ezzel csak a lányokat zaklatták fel. Igazából nem is tudták, miért veszekedtek…

- Ne haragudj… Azt hiszem, egy kicsit túlreagáltam a dolgot… - mondta lesütött szemmel Derek.

- Semmi baj, nekem is eldurrant az agyam. Bocs! Azt hiszem, a helyzet teszi… - mentegetőzött Sue. Derek mélyet sóhajtott, mielőtt beszélni kezdett;

- Ez az állapot tarthatatlan! Nem engedem, hogy többé bántsa őket! - Suenak be kellett látnia, hogy Dereknek igaza van.

- Nem mehetnek vissza New Yorkba. – tette még hozzá Derek.

- Azt hiszem igazad van…

- De akkor hová menjünk? – szólt közbe kétségbeesetten Katie.

- Öhm… Derek?

- Ne nézz rám, egy lakókocsiban élek… - sütötte le a szemét Derek. Sue mélyet sóhajtott, és lerogyott egy székre. Látszott rajta, hogy erősen gondolkodik. Meredith úgy érezte, muszáj közbeszólnia;

- Öhm… Ha nekik nem baj, a lányok lakhatnak nálam egy darabig… - Sue kérdőn Derekre pillantott egy pillanatra, majd rájött, hogy valószínűleg ez a legjobb megoldás.

- Lányok? – kérdezte végül. A két kislány pillantása összefonódott egy pillanatra, majd teljesen egyszerre bólintottak.

- Rendben. Akkor Seattle-ben maradtok, amíg el nem válok Franktől. Mindenkinek jó így?

- Igen!

- Akkor… Én visszamegyek New Yorkba, és elintézem a válást. Majd küldök néhány dolgot. Sziasztok! – Sue odament lányaihoz, és még egyszer átölelte őket.

- Vigyázzatok magatokra! – súgta, majd újra felegyenesedett, és könnyes szemmel kisétált a szobából…

-- GA --

Bocs, hogy ilyen hosszú ideig nem volt feltöltés! Mostantól kicsit rendszeresebb lesz! És köszi, hogy olvasod a történetet!:) Ja, és ha már elolvastad, légyszi, lepj meg egy kommentel!:)

Köszi: Jamie