Sajnálatos módon egy hibát követtem el:UTÓLAGOS INFORMÁLÓDÁS néven ismerve, minek alapján kiderült, hogy Tsubaki 2 évvel idősebb a többieknél, de minek után, hogy erre későn jöttem rá így egy korosztályba helyezem a többiekkel.

!A Soul Eater nem az én írásom, csak és kizárólag ez a történet!

Az egészséges lélek az egészséges elmében és az egészséges testben lakozik.

A reggelek mint mindig nehezen mentek, de végül is elindultunk és útközben Black Starékkal futottunk.

-Mikor mondjuk el nekik?

-Nem tudom.

-Mit kell elmondani és kinek?-vágott bele a beszélgetésükbe Soul.

-Semmit!-kiáltották hangosan.

-Ilyet se láttam még az isteni Black Star berezelt, na de mindegy mára úgy is délelőtti programotok van.-jelentettem be nekik nyugodtan.

-És mégis mit talált ki a tanárnéni nekünk reggelre?-Kérdezték.

-Jöttök velem és megtudjátok.-ezzel be is rekesztettem a beszélgetésünket, mert akármennyire is kérdetek továbbá én csak tereltem a témát a mai szép időjárásra.

Hát igen általánosságban ennél csendesebben megyünk be az Akadémiára, de idő közben be kellett vágjunk egy reggelit is, mivel a tegnapi halból Blair vigasztalása után már nem is igazán ettünk és most a hasunk korgott mi pedig szédültünk. Az Akadémia felé az ismerős illatok megcsaptak mivel elmentünk a mosoda, a kávézó, a piac és a hentes mellett is és így belegondolva lassan Halálvárost jobban ismerem vakon, mint nyitott szemmel ami szinte már a városban senki sem lepődik meg, hogy úgy megyek át a városon mintha mindent látnék, sőt volt aki már azt is megjegyezte, hogy jobban ismerem a várost, mint bárki más amin nem lepődök meg, mert vakon is legalább tízszer vezettem el az embereket jó helyre, viszont mikor láttam volt olyan ,hogy majdnem eltévedtem pedig mindent jól ismertem és ismerek a városon. Sokszor megkaptam már azt, hogy "Vak vagyok, de jobban látok, mint valaha." amire általában csak mosolyogtam és megköszöntem. Időközben lejjebb ment a levegő hőmérséklete amiből arra következtettem, hogy bent vagyok az Akadémián. Zajos volt, mint mindig viszont sokan köszöntek és üdvözöltek bennünket amíg a csengő meg nem szólalt.

-Na jól van, ma megismerkedtek egy osztállyal, az enyémmel, mind az idén kezdtek és E.A.T.-esek, úgyhogy jó lesz nekik egy kis ízelítő tőletek.-hát igen ötletük nem volt csak csinálták a többiek amit mondtam, és beléptem az osztályba.

-Jó reggelt tanárnő!-hangzott a köszöntés.

-Jó reggelt, üljetek le, már aki fel van állva aki meg eddig nem állt fel maradjon ülve.-köszöntem nekik és lehet, hogy ez így valakinek fura, de amúgy se látok, tehát mindegy nekem, hogy felállnak-e vagy nem-A mai órán gyerekek boncolni fogunk. De nem szegény békákat meg egereket, meg a többit, nem én nem Stein professzor vagyok, úgyhogy ma embereket boncolgatunk.-erre az osztályon halk suttogás ment végbe, nos ez részben annak tudható be, hogy én nem szoktam nekik vagy velük boncolni, másrészt pedig vendégeim se nagyon szoktak lenni az órán-Be lehet jönni Black Star, Tsubaki Nakatsukasa és Soul Eater Evans -és pontosan ilyen sorrendbe jöttek be, de ebben nem voltam biztos, mert 24 embert éreztem, de mi öten jöttünk, az osztály pedig 18 fős, ezzel a jelenlegi helyzetben nem is törődtem, inkább az osztály felé fordítom figyelmem- ahogy mondtam boncolunk vagyis kérdez-felelek lesz a mai órán, mert olyan alkalmam nyílt, hogy ide tudtam őket hozni ami ritka szép pillanat, tehát lehet kérdezni.-ez már most nekem is érdekes órának tűnik, de érdek lehet még a vége.

-Henry, nem akarta felboncolni az új fiút?-és kezdődik.

-Keresztanyu nem engedte.-szólt a szomorú válsz, erre az osztály hangos nevetésben tört ki.

-Mióta vannak az "istenek" összeházasodva?-na hogy ez a kérdés, honnan jött, halvány ötletem se volt, de ha ittam volna biztos félre nyeltem volna.

-Ömmm... Erre a kérdésre a válsz nem publikus.- na erre a válaszra még én is kíváncsi leszek, mivel olyan idegesek voltak utána, mint gyilkos az akasztása előtt.

Az óra továbbá nevetve ment le egyes kérdéseknek köszönhetően és persze annak hogy Soul kiszúrta a tegnapi lányt a napszemüvegével és azon vitáztak, hogy mért nem fogja többé ő azt soha visszakapni.

-Az a varrott seb mi Black Star arcán tanárnő?-nos igen erre viszont mi hallgattunk el, olyan emlékek kavarogtam bennem, de szerintem bennük is amikre nem igazán szívesen emlékszünk vissza.

-Hát... Ez a válasz sem lesz publi...-kezdte Black Star mikor beleszóltam.

-Az a seb akkor került oda mikor Tsubakiból halálkasza lett, az a boszorkánnyal szembeni híres harcából maradt emlékül hogy tudjuk, hogy nem könnyű ez az élet amit mi, vagyis ők folytatnak és ha minden jól megy ti is folytatni fogtok, mert az emberekért ha kell az életünket kell adnunk, ez az akadémiások feladata amiről senki nem tud az egyszerű emberek közül és ez így is kell maradjon értve vagyok?-kérdeztem mentve azt ami még menthető.

-Igen tanárnő!-jött a válasz, most már minden ok lesz, remélem.

-Ezalól szépen kitértél.-bókolt Soul-Amíg a kérdez- felelek tart addig megkérdezem, hogy később lenne-e kedved eljönni valahova velem?

-Nem is tudom... talán igen, de talán nem tudod nem biztos, hogy eltalálok odáig, még meglátom, ok?-válaszoltam flegmán, csak úgy eltűnik, majd 10 évre rá előkerül és azt hiszi, hogy mindenki úgy fog ugrálni mintha egy perc se múlt volna el azóta, a gyerekek hangos ó-gatással adták tudtomra, hogy szerintük rosszul döntöttem-A háttér kérdez vagy válaszol, de nem blamál különben meglesz az első büntetőtök.

-Tessék nyugodt lenni elmegy a tanárnő.-mondták a gyerekek, a szemeim pedig tányér nagyságuak lettek, hogy intéznék az életem a kis taknyosok, a többiek pedig nevettek a gyerekek válaszán.

-Biztos?-kérdezte vissza Soul mire a fejüket rázták-100%-ig biztos?

-IGEN!-kapta válaszul.

-Király, ha nem jön el ti fogtok kapni csak tudjátok.-mondta viccel hanglejtéssel és én már félek is előre, ha a gyerekeken múlik én el leszek küldve ezt tudom, érdekes lesz és nem király.

-Evans úr? Miért tetszett itt hagyni a tanárnőt?-kérdezte az egyik lány.

-Nos igen ez engem is érdekelne.-adtam hozzá válaszom hangosan.

-Nos... Hát.. Az úgy volt..., hogy muszáj volt.

-Jó hagyjuk, tovább.-mondtam, ez a téma továbbá nem érdekelt, mert... pontosan nem is tudom mért, csak egyszerűen nem.

-Nem ezt tovább így nem hagyom, mert gyenge voltam és féltem, hogy bajod lesz, akkoriba miután halálkasza lettem jó néhány boszorkány és más féle szörny is megfenyegettet, hogy vagy elmegyek vagy megölnek, és a fegyver mindig megvédi a mesterét.-érdekes kis történt.

-Na és akkor egy csapat voltunk, partnerek és én is kaptam ilyeneket de én megbíztam az addigra fejembevert rühes mondatodban, hogy a fegyver kell megvédje a mesterét és nem fordítva és te itt hagytál engem, a mestered, úgy látszik nem mindig védi meg a fegyver a mestert!-és ezzel dühösen kirohantam.