Közben megérkezett Ducky is Palmerrel. Megkezdődött a komoly munka. A kezdeti összerázódás és ráhangolódás után mindenki összeszedetten és figyelmesen dolgozott. A helyszínelés vége felé Tony a gyilkosság közvetlen helyszínétől kissé távolabb nézelődött a kukáknál. Egy nyomot követve jutott oda. Hirtelen az az érzése támadt, hogy nincs egyedül. A szíve hevesebben kezdett verni, majd a pulzusa egekig szökött pár másodpercre, amikor egy guberáló macska nagy nyávogással kiugrott mellette a szemetesből. Ő maga is megugrott. Majd fölmérve a „vészhelyzet" mértékét, lecsillapodott és óvatosan körülnézett, hogy nem látták-e. Nem látták. Tony megkönnyebbült, majd visszaballagott a többiekhez.
- Találtál valamit, Dinozzo? – kérdezte Gibbs.
- Még nem tudom. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Mindenesetre vettem mintát Abby-nek.
- Ideges vagy Dinozzo?
Tony széles vigyorral körülnézett:
- Én, főnök? Ugyan. Nem vagyok ideges.
- De ideges vagy – kontrázott Ziva.
- Már miért lennék ideges? – kezdett rá Tony álértetlenkedve. – Bár, ha jól meggondolom, - fejét enyhén megbillentve, mutatóujját fölemelve folytatta - feszültségre adhatna okot, hogy késő este itt helyszínelek, holott már belekezdtem a Bones-ba – itt Gibbs szemöldöke alig láthatóan megemelkedett, amire válaszként Tony befékezett, de csak egy magyarázat erejéig – tudod, főnök, az a sorozat a FOX-on, persze nincs időm rendesen nézni, ezért megvan dvd-én, és… - Gibbs ekkor a fiatalemberre nézett, mire ő nagyot nyelt és elhallgatott. Ziva kuncogott, McGee türelmesen várt.
Gibbs még egyszer körülnézett, beosztottjai ácsorogtak, távolabb dr. Mallard intett, hogy ő is befejezte a munkát. A csapatvezető végül megszólalt:
- Végeztünk. Mindenki hazamehet. A jelentéseket pedig kérem…
- …délig az asztalodra – fejezte be Tony.
- Pontosan, Dinozzo. – nézett rá Gibbs, és még mielőtt Tony büszkén kihúzhatta volna magát, kiegészítette: - És nem később.
- Milyen harapós ma a főnök… – állapította meg Tony a többieknek, akik szétszéledtek, mire a mondata végére ért. Ezért merte félhangosan befejezni magának a gondolatot - … azért biztos szeret.
Majd ő is hazafelé indult. Leroy Jethro Gibbs, Anthony Dinozzo főnöke volt. Mégis több annál. Ha arra került volna sor, egy pillanatig nem habozott volna, hogy életét adja Gibbs-éért cserébe. És nem volt kérdés, hogy ez fordítva is igaz. Megingathatatlanul tudta, hogy bízhat benne, hogy a főnöke önmaga helyett is sokszor vigyáz rá. Bármikor számíthat rá… nem úgy, mint édesapjára…
Igen, ezért nem szerette ezt a napot, mely egyébként hamarosan véget ér. Sem a tévézés, sem a hirtelen beütött munka, sem az ökörködés nem feledtethette vele, hogy születésnapja van. De még egy ennél is szörnyűbb nap évfordulója. Tagadhatatlan, hogy erről a napról nem akart tudni. Megfogalmazatlanul is világos volt számára, hogy ennek a minden évben visszatérő július 19-ének a közeledtekor elviselhetetlennek tűnő feszültség lesz úrrá rajta… de hogy ezt Gibbs miből érezhette meg?
Ezen a napon már ösztönből mindenfélével igyekezett lekötni magát, mert ilyenkor elementáris erővel tört rá mindaz, ami az év során is minden nap az eszébe jutott… hirtelen nyomasztóvá vált az este. Gibbs harapós volt, mint egy kutya, talán reggelre ő is kipiheni magát. Ziva sem volt éppen empatikusnak mondható, bár alapvetően kedves Tony-hoz… a maga módján. És persze McGeek, a jó fiú… igaz is, valóban jó, rendes ember; lehet rá is számítani… nem úgy, mint… szándékosan nem fejezte be a gondolatot.
A megkezdett Bones epizód úgy, ahogy volt pár órával korábban, bent maradt a lejátszóban. Tony lefeküdt, de sokáig nem tudott elaludni. Forgolódott, végül megunta, odament az ablakhoz, kinézett. Nézte az éjszakát és az önmaga homályos tükörképét az üveg visszaverődésén. Megadta magát és emlékezett. Pár perc alatt évtizedek suhantak át rajta. Ivott egy pohár vizet, visszafeküdt és a következő pillanatban mély álomba zuhant.