4. Mégis, hogyan tovább?
Másnap reggel, megkönnyebbülésére, egyedül ébredt a szobában. Kopogtak az ajtón, majd felszólítására beóvakodott, egy apró manólány. Felséges Úrnő, Bea vagyok, hajolt meg, én vagyok mostantól a szolgálód, bármire szükséged van, csak csengess nekem.
Köszönöm Bea, most leginkább egy fürdőre és valami tisztességes ruhára lenne szükségem. Mosolygott Sarah.
A lelkes kis manólány visszamosolygott rá:
-Úrnőm, boldog vagyok, hogy előre kitaláltam, mit óhajtanál. A fürdő a szomszéd szobában vár téged. De a ruhát neked kellene intézned.
-Nekem? Csodálkozott Sarah.
-Persze, hiszen tünde vagy. Csak elképzeled, mit akarsz hordani, és rajtad lesz, ha használod a varázserődet.
Meglepetten hallgatta a szolgáló szavait, majd arra gondolt, miért is ne próbálja meg. Becsukta a szemét és magára képzelt egy fürdőköpenyt. Már érezte is a frottír anyag súrolódását a karján.
-Hát ez fantasztikus! Lelkesedett, miközben elsietett fürdeni. Jó alaposan átsúrolta magát, hogy letisztítsa Jareth érintésének szennyét a bőréről. Majd, tisztálkodás után magára képzelte kedvenc lötyögős pólóját és kopott farmerját. Bár szolgálója döbbenten meredt fura ruhájára, ő kezdte végre egy kicsivel jobban érezni magát. Már csak a haja zavarta.
-Hozz nekem, kérlek egy ollót! Szólt Beának, aki elsietett és pillanatok alatt visszatért. Sarah megfogta az ollót, és nekiállt lenyiszálni vele a haját, de ahogy belevágott az első hajszálba, irtózatos fájdalmat érzett, és eldobta a szerszámot.
-Mit teszel, Úrnőm? Nem lehet levágni a hajadat! Mondta riadtan a manó.
-Észrevettem, morgott Sarah, majd elindult felfedezni a várat. Töprengve kószált a folyosókon. A manók szó nélkül tágultak az útjából. Úgy tűnt hatalmas nagy a vár. Javarészt nem is nagyon használhatták, mert eléggé el volt hanyagolva, tele volt porral és pókhálókkal. Felfedezőútján megtalálta a könyvtárat is, ahol a bölcs öreggel futott össze. Az öreg a szokásos madaras kalapot viselte a fején.
-Szép napot, ifjú hölgy! Köszöntötte őt
-Felség, te ostoba! Rikácsolta a madár.
-Felség! Bólintott felé az öreg. Mi szél hozta ide?
-Mindent meg szeretnék tudni erről a földről, a tündérekről és a mágiáról. Válaszolt Sarah.
-Akkor jó helyen jársz. Bólintott megint az öreg
-Jó helyen! Rikácsolt a madár.
-De el kell árulnom ifjú hölgy…-Felség! Jött a rikácsolás… felség, hogy nagy fába vágtad a fejszédet. Ennek a könyvtárnak a végigolvasása évszázadokat fog igénybe venni. Még Ő is eltöltött itt vagy 500 évet.
-542t! rikácsolt a madár.
-Hát akkor azt hiszem ideje hozzálátnom. Mondta a lány, de a lelkesedés már teljesen hiányzott a hangjából. –De hol is kezdjem? Érdeklődött. Az öreg egy vaskos, poros fóliánst halászott elő, és lelökte az asztalra.
-Ezzel kezdd, ez elmeséli neked Idelent történelmét a legősibb időtől fogva.
Sarah nekilátott az olvasásnak, tudván, hogy a szabadsága és az élete múlik azon, hogy a lehető legtöbb információt tudja összegyűjteni.
Egész napját itt töltötte, a gyertyafényben való olvasástól már fájtak a szemei, de még olyan keveset tudott!
Azt sikerült kiderítenie, hogy Idelent világa párhuzamosan létezik Odafönttel, a földi világgal. A két világ között átjárni csak varázslattal lehetséges. Az idő mindkét világban egyformán telik, és a tündék és manók csak ritkán és kismértékben tudják befolyásolni a halandókat. Megtalálta a világlépő varázslatot is, mait jól az eszébe vésett.
-Ez az! Gondolta lelkesen. Ha tényleg tudok varázsolni, akkor hamarosan ismét odahaza leszek. Még akkor is, ha nem emlékeznek rám. A nagyvárosokban sok a furcsa ember, ott simán le tudok majd vegyülni én is.
Csak azt kell megtanulnom, hogyan használjam az erőmet.
Miután memorizált mindent, amit lehetséges volt, gyorsan összecsukta a könyvet és visszatette a helyére, és sietve elhagyta a könyvtárat. „Azt hiszem ideje, hogy változtassak kicsit a játékszabályokon!" gondolta magában.
-Azt hiszem ő lesz minden idők legrövidebb ideig uralkodó királynője a Labirintusban. Nézett utána a bölcs.
-Szerencsés jó utat haza! Kiáltotta a madár.
Visszatérve a szobájába Jareth várta őt, és szigorúan mérte végig.
-Elégedetlen vagyok veled, kedvesem, tisztáznunk kell bizonyos szabályokat!
-Igenis, Felség. Bólintott Sarah, látszólag engedelmesen, közben mielőbbi távozásán gondolkodva.
-Először is, a ruhád! Egy királynő nem öltözhet így! Oda kell figyelned a megfelelő megjelenésedre.
-Ahogy kívánod, Uram. Bólintott ismét engedelmesen, aztán eszébe idézve a Varázsfuvolát, az Éj királynőjének jelmezét képzelte magára. A fekete, ezüsttel átszőtt selyemruha félig áttetsző volt, bár nyaktól bokáig borította a testet. Második bőrként tapadt rá, baloldalon combig fel volt hasítva, melleit pedig szinte tálcán kínálgatta a mély dekoltázs. Nyakán széles díszes gallér, s hosszú éjsötét köpeny a hátán. Homlokán vakító fényességű diadém zabolázta meg a haját, nyakában hasonló kövekből kirakott szűk nyakék ékeskedett.
Jareth elismerően nézett rá.
-Igen, gyönyörű szerelmem, én is valami ilyesmire gondoltam.
-Örülök, hogy tetszik neked, Uram. Hajolt meg kecsesen a férfi előtt. És másodszor, mi az óhajod?
-Nem szeretem, ha elkóborolsz, mindig tudni akarom, merre jársz. Fogd ezt a kristályt, és tartsd magadnál, így folyamatosan kapcsolatban lehetünk.
-Ó, milyen fantasztikusan jó ötlet! Így mindig ott leszel velem! Lelkesedett látványosan, végül is édesanyja színésznő volt, tanult tőle pár fogást. Jareth egy pillanatig furcsálkodva bámult rá, lehet, hogy egy picit túljátszotta a helyzetet. Inkább elhallgatott.
-Jareth, engedd meg, hogy ma este én okozzak örömet neked. Dorombolta, a férfihoz bújva.
-Ez nagyon-nagyon jól hangzik, drágám. Ahogy óhajtod. A férfi kéjes vigyorral elengedte magát és eldőlt az ágyon.
Sarah belül nagyot nyelt, de úgy gondolta, ha ő irányít, akkor talán kevésbé viseli meg ez az egész dolog. A férfi fölé hajolt kigombolta az ingét és csókolgatni kezdte a mellkasát, majd a hasát.
Lefelé haladva hamarosan a férfiasságához érkezett, amit óvatosan vett elő a helyéről, és szájával becézni kezdte azt. Eleinte a gyomra háborgott az undortól, amit belül érzett, de aztán egyre jobban megtetszett neki a dolog, nyelve és ajkai egyre lelkesebben végezték munkájukat.
Csend volt a szobában, amit csak Jareth kapkodó lélegzete tört meg. Láthatóan rendkívül élvezte a kényeztetést. Egy halk sóhaj kíséretében ürítette ki a magját, amit a lány azonnal le is nyelt. Azután odafeküdt a férfi mellé és a fejét a mellkasára hajtotta. Mindketten. Sarah azt hallgatta, hogyan áll vissza a férfi szívverése a rendes ritmusban, Jareth pedig a lány haját simogatta, és csókot lehelt a homlokára.
-Szerelmem… Szólította meg őt a lány, bár alig tudta kipréselni magából ezt a szót, hisz alapjában gyűlölt hazudozni, de úgy látta, minden fegyverre szüksége van a szabadságáért vívott harcban.
…azt szeretném, ha tanítanál engem, hogyan használhatom a tőled kapott varázserőmet. Te annyi mindent tudsz… hízelgett neki.
Jareth önelégült mosollyal húzta oda magához a lányt.
-Királynőm, a ma éjjel a szerelemé, de holnap megkezdhetjük a tanulást. Sarah szemében felvillant a rémület, de aztán megpróbált valami másra gondolni, miközben átadta a testét a férfi szenvedélyének.