Remegő térdein támaszkodva sietősen kapkodta tüdejébe a levegőt. A fehér hajú férfi újra eljött, s nem kegyelmezett, hiába ordibált segítségért. Se az apja, se a szolgálók nem jöttek el érte, hogy kisegítsék.
Az ágyon elterülve a vendég feküdt, mellkasa neki is hevesen járt fel-le, rajta a meg nem száradt vér csillogott. Mintha megérezte volna, hogy a fiatal fiú nézi, felé kapta a fejét. Szótlanul meredtek egymásra, s Shuu nem tudta eldönteni, hogy milyen érzelem sejlik át a vörös szemeken, de egészen zavarba jött tőle, kénytelen volt félre nézni.
A férfi felnevetett, s mély, zengő hangja betöltötte a szobáját:
-Merci, chéri.*
Shuu arca megvonaglott a dühtől, hogy az általa annyira szeretett nyelven szólt hozzá, s rájött arra is, hogy szíve nem csak a méregtől ver hevesebben. Ahogy égő szemekkel visszanézett a férfira, amaz szája halvány, szinte láthatatlan mosolyra húzódott. Shuu arca halvány pírba borult, de nem volt hajlandó félre nézni, akárhogy jött még jobban zavarba a tudattól, hogy a férfi is észre vette pirulását.
-Combien de temps peut vous français?*- kérdezte dallamos-karcos hangon, szemei összeszűkültek, ahogy szigorúan, választ követelően meredt a férfira. Még a nevét se tudja...
-Depuis que je commençais à être intéressé par, garçon.
Kedve lett volna felnevetni a választól, de hangszálai csomót alkottak a torkában, egyszerre nehezebb lett nyelni. Remegő tekintettel nézett fel a férfira, aki őt figyelte határozott, élettelen hal szemekkel, amelyek vörös árnyalatában megtört a beáramlónapfény, s meleg barna árnyalatot kölcsönzött neki. Shuu tudta, hogy a férfi soha nem tudna kedvesen nézni, egyszerűen sejtette a zsigereiben. Ahogy bámulták egymást a férfival, hirtelen kihagyott egy dobbanást a szíve,mikor a férfi fellökte magát az ágyról. De a fehér hajú férfi csak a ruháiért lépdelt el, pillanatnyi meztelenségével összezavarva a fiatalt, s ezen remekül szórakozott.
Shuu dermedten figyelte, ahogy a férfi lassan, egyáltalán nem sietősen magára veszi ruháit, kiélvezve a feszült figyelmet, amit a fiú nyújtott neki. S mikor már a cipőit is magára kapta, a fiúhoz ballagott komótos lépteivel. Shuu csak a szemeivel követte, mellkasa süllyedése és emelkedése minden lépésnél gyorsabbá vált, s mikor a névtelen férfi a bal felkarját megragadva magához rántotta őt, kiszorult belőle a levegő.
A férfi a szájára tapasztotta sajátját, s vad, erőszakos csókot kezdeményezett. A fiatal Tsukiyama megadóan hagyta magát, az első pár alkalom elteltével már bele kellett törődnie az ilyen megnyilvánulásnak, s engedelmeskedett a bebocsájtást követelő nyelvnek, szétnyitotta ajkait. A férfi hidegen elvigyorodott, s belemarkolt a fiatal fenekébe, aki ijedten felnyikkant erre.
-Majd legközelebb, Shuu-kun.- Intett egyet már az ajtóból az ismeretlen, s Shuu, az isten verje meg, kétségbe esetten utána kiáltott.
-Hogy hívnak?- A hangja ismeretlen rekedtséggel volt teli, s a férfi meglepetten nézett rá. Most hallotta egyszer igazán hozzá beszélni japánul. Shuu elszégyellte magát, lemeredt meztelen ölébe, arcát heves pír borította el. Teltek az ideg örlő másodpercek, s már azt hitte, hogy a férfi lelépett, mikor hirtelen megcsapta a nyakát egy forró lélegzet.
-Tatara vagyok, chéri.- suttogta a nyakába, s lágyan beleharapott a finom, vékony bőrbe.
Shuu felkiáltott, s ijedten taszította el magától a véres szájú férfit.
Tatara...
Szíve hevesen vert az izgalomtól. Sejtette, hogy megint eljön Tatara, mivel a szolgálók és az apja feltűnően hallgatagok voltak ma, s kerülték a tekintetét. Gyomra apró csomót képzett a hasában, ahogy minduntalan figyelte a ház felé tartó utat. Tudhatná már, hogy a férfi valamilyen titkos alagúton jut el a házukig, mert sose látja érkeztét.
Hamarosan meghallotta az ütemes kopogását a ruganyos lépteknek. Felkapta a fejét, meredten figyelte az ajtót, s hálásan elmosolyodott, mikor feltárulva Tatara állt a küszöbön.
-Enfin...*
Tatara nem szólt semmit, csak hozzá lépett, s lehajolt hozzá. Szája mézédes csókba invitálta a fiatalabbat, aki lelkesen viszonozta a szelíd csókot. Szíve repesett a mellkasában, annyira megörült a férfi jöttének.
-S'il vous plaît!*- nyögött fel percekkel később, a férfi alatt tekeregve, aki határozottan szorította le a karjainál fogva. Mindig eljátszották ezt, mióta megtudta Shuu a férfi nevét.
Tatara...
Sikoltott, ahogy a férfi fogai nyakába mélyedtek, háta ívbe feszült, s a férfi egy lökéssel benne is volt. Szerette mikor durva vele Tatara, s ő is viszont szerette azt, mikor engedelmeskedett, felkínálta magát.
Szerették egymást!
És ez egy olyan tény volt, melyet csak Shuu hitt el, Tatara tudta az igazat.
Senkit nem lehet szeretni, nekik nem. Mert a ghoulok nem szerethettek.
-Fázom...- sóhajtott fel, ahogy a férfi még párszor lökött rajta, s ő is elélvezett.
-Nincs miért.- Tatara mélyen zengő hangja megborzongatta Shuut, s mélyebbre fészkelte magát a pillanatnyi ölelésben.
-Messze vagy...- hangja vontatottan csengett, nem is ő beszélt.
-Itt vagyok.- válaszolta Tatara, s még egyszer, búcsúzásul belemélyesztette fogait a feszes nyakba.
-Messze vagy...- sóhajtott fel ismét Shuu, a hatalmas szoba közepén lévő ágyban fekve. Körülötte megszáradt vértől barna csontváz darabok voltak szétszórva. A napfény kíváncsian bekukucskált a függöny résein keresztül, s ő felé fordította a fejét.
Megint magára maradt.
*Merci, chéri: Köszönöm, drágám
*Combien de temps peut vous français?: Mióta tudsz franciául?
*Depuis que je commençais à être intéressé par, garçon.: Amióta elkezdtél érdekelni, fiú.
*Enfin... : Végre...
*S'il vous plaît! :Kérlek!