És most előáll a negyedik fejezet :) Riza elképzelései kissé felborulnak, amikor fürdeni viszi Edocskát... és meglepővé válik, hogy mennyit tud enni egy kis hercegnő :)

Jó olvasást!

4. rész – Furcsa hercegnő

Estefele Riza egy kis tisztáson állt meg. Itt tudnak tüzet rakni és a közelben van egy tó, ahol megfürödhetnek.

A lány letett egy pokrócot a kis hercegnőnek, hogy mezítláb ne taposson a fűbe.

- Roy! Nálad van még étel? Ha nincs szerezhetnél valamit addig lefürdetem Edocskát…

Roy szerette volna megkérdezni, hogy ezt ő miért nem teheti meg, de bölcsen úgy döntött, hogy hallgat.

Riza Edora mosolygott.

- Gyere… lemossuk rólad az út porát! Amíg a jövendőbelid vadászik…

A gyerkőc nyomban zavarba jött.

- Majd a kastélyban… itt hideg van…

- Van egy meleg vízű forrás. Micivel odaviszlek… - tette fel a lóra a mezítlábas Edet. Ő pedig nem tehetett mást mint beletörődött…

Roy elbóklászott és a nyílpuskával előbb egy fácánt ejtett el… rögtön felkötötte a nyeregre a zsákmányt és tovább vadászott.

Riza amíg lehetett lóval vitte, majd Micit megállította. A kis tó sziklákkal volt körülvéve, a pára pedig a víz tetején kavargott.

- Gyere csak – vette Riza a hátára Edet és lemászott a sziklákon. – Roy legalább egy cipőt adhatott volna a lábadra… - állt meg lent.

Ed megállt az egyik hűvösebb sziklán és a tavacskát figyelte.

- Hoztam törülközőt és mindjárt felfogjuk a hajadat – lépett Edhez és csatolta fel a tincseit. – Le tudod venni a ruhád igaz?

- Persze… - húzta is le a hálóinget és tette az egyik sziklára… tovább viszont nem jutott… Riza végigmérte és gyanúsan vonta fel a szemöldökét… A hercegnő 13-14 éves lehetett… ha ruhán nem is látszik, egy kis mellének kellett volna lennie… de nem volt. Kisnadrág volt még rajta, amit szintén furának tartott. Gyorsan rájött a dologra és belegondolva arra is rádöbbent, hogy előbb is rájöhetett volna.

- Álljunk csak meg… te fiú vagy!

Edward helyeslően hallgatott, Rizának pedig le kellett ülnie…

Roy ezekről mit sem tudhatott!

Levadászott még két fácánt és elégedetten tért vissza a táborhelyre.

Riza lassan túljutott a sokkhatáson és megsimogatta a fiú fejét.

- Ezért is léptek le a lovagok igaz?

A szöszi csak bólintott, bár valójában semmi tapasztalata nem volt, nem tudta, hogy ez miért baj. Viszont gondolta, hogy Roy is hasonlóan reagálna…

- Nyugodtan áruld el Roynak… - mondta beletörődve. – Csak legalább vigyetek vissza, rendben?

- Napok óta jövünk, hogy kiszabadítsunk… Nem viszünk oda vissza. Amúgy meg kedvel téged, ne aggódj! Majd fokozatosan a tudtára adjuk.

Ed megkönnyebbültnek látszott. Kezdte megkedvelni a másik lovagot. Még senki sem viselte el ennyi ideig…

- Most viszont tényleg fürdés – adta ki Riza a parancsot és azon jártak a gondolatai, hogy mit fog szólni Roy…

Jó fél óra múlva tisztán tértek vissza a táborhelyre. Eden ismét a rózsaszín kis hálóruha volt, ahogy lepattant Miciről a pokrócra.

Roy élvezettel nézte a kis szöszit. A fácánok már sültek a tűzön…

Ed leült a pokrócon és megkordult a gyomra. Már előre fente a fogát a combra.

- Szép fogás – ült le Riza Ed mellé.

- Hármat lőttem, az egyik elég fiatal volt, biztos omlós a húsa! – forgatta meg a legkisebbet, ami már lassan kész lett.

Edward reménykedve nézte a ropogósra sült husit, még közelebb is hajolt hozzá.

Roy finoman átkarolta a derekát, már csak azért is, hogy melegítse.

- Mindjárt elkészül!

Ed belegondolt, hogy Roy vajon akkor is így viselkedne-e, ha tudja, hogy fiú, de aztán túllépett a problémán.

Egy fél mozdulattal közelebb fészkelt Royhoz és várta a vacsorát…

Néhány perc múlva kézhez is kapta a fiatal szárnyast és nem épp hercegnőhöz illő módon esett neki.

Roy elcsodálkozott az étvágyán. A nők keveset szoktak enni…

Arra a következtetésre jutott, hogy biztos éheztették… Szegényke…

Levette a másik két szárnyast, egyiket Rizának adta.

Edward addigra befejezte sajátját és megtörölte a száját.

Riza nekifogott a sajátjának, közben a kis szöszi Royra függesztette tekintetét.

- Kaphatok még?

A lovag azt hitte rosszul hall…

- Husit? – kérdezte, a sajátját Ed felé tartva.

- Igen! Husit! – tört magának egy csinosabb combot. Amint megette ismét kért Roytól egy újabbat…

Roy igazi lovag módjára viselkedett, és átengedte szinte az egész fácánt…

Arra gondolt, milyen sokat éhezhetett szegény…

Ed jóllakottan tette le az utolsó csontot is, majd ásított egyet. Tele volt a hasa, már csak ki kellett pihennie magát.

- Reggel indulunk csak – simogatta meg Riza Edo fejét. – Feküdj le nyugodtan aludni, vigyázunk rád!

Roy még megtörölgette Edo kezét: egy kendőt benedvesített és a száját is megtisztogatta.

- Aludj csak, holnap még jó darabon mennünk kell.

Ed hálásan nézett rájuk, majd összegömbölyödött a pokrócon, párnának Roy combját használta.

Riza egy másik pokróccal betakargatta, majd a tüzet figyelte. Nem tudta Roy hogyan fog reagálni, ha kiderül az igazság.

Roy nem bírta megállni, hogy ne simogassa a puha szőke tincseket…

- Riza, én olyan szerencsés vagyok! – szólt halkan.

Riza nem akarta elrontani a pillanatot.

- Valóban az vagy… - figyelte az édesen alvó Edet. Még akár meg is szerethetik egymást annyira, hogy egy ilyen kis titok ne zavarjon be…

Roy sokáig nézegette, cirógatta a tűz fényében, mígnem elálmosodott és ledőlt ő is Edo mellé.

Ed reggelig békésen aludt, hajnalban viszont a hideg felébresztette. Vacogva figyelte a füvön a harmatcseppeket és fészkelődött a vékony pokróc alatt, amikor a könyöke mellette fekvő mellkasába ütődött.

Átfordult és épp szembenézett az alvó Royjal.

Roy békésen aludt, tenyere Edo derekán, vagy inkább fenekén pihent…

Ed érezte, hogy pirul az arca és ezért odanyúlt és feljebb húzta a férfi kezét.

Roy felnyitotta a szemét, elég éberen tudott aludni… Edora mosolygott, tenyerével a fiú derekát kezdte cirógatni.

Ed újfent elkapta a férfi csuklóját.

- Ne simogass!

A férfi fülelt, hogy vajon Riza ébren van-e, de a nő még a helyén feküdt és egyenletesen szuszogott.

- Nem esik jól? – kérdezte.

- Nem vagyok az ilyesmihez hozzászokva – válaszolta halkan.

- Igaz is… elég fiatalka vagy – mondta halkan. Keze újra Edo csípőjét cirókálta.

Ed erőteljesen rászorított a férfi kezére.

- Ne simogass! – mondta jóval határozottabban.

Roy csalódottnak tűnt… Amúgy is felhúzott állapotban volt, ugyanis anyja nem engedte meg neki az efféle testi örömöket, csak ha feleséget talál magának…

Most, hogy talált még kevésbé bírt magával.

- Tényleg nagyon kis édes vagy…

- Most ezt miért mondod? Ne zaklass, még csak tizennégy vagyok! – védekezett szinte azonnal.

- Azért mondom, mert így gondolom! – mosolygott szelíden. – És még meg se csókolhattalak, pedig kiszabadítottalak!

Ed értetlenül meredt rá.

- A kettő hogyan függ össze…?

Roy várakozó arckifejezéssel méregette.

Ed választ várt és bizalmatlanul elhúzódott.

- Nem értem még mindig – mondta halkan.

- Kihoztalak a kastélyból és még nem kaptam egy hálás csókot se!

- Ilyen szabályról még nem hallottam! Azt akarod mondani, hogy amiért kihoztál jár egy csók? A sárkánytól nem kaptál? Megdobott egy csomó kinccsel is!

- Nem csókolgatnám azért a sárkányt… - húzta el a száját. –Én érted jöttem! – fogta meg Edo kezecskéjét.

Ed már húzta is volna ki a kezét, de a tekintete megakadt a sötét szempáron és hosszú pillanatra leblokkolt…

Roy úgy érezte, itt a remek alkalom… Közelebb hajolt álmai hercegnőjéhez, szemét lehunyta…

Egy talp elég határozottan taposta meg Roy hátát.

- Keljünk! – szólt rá Riza. – Ideje indulni! Gyere Edocska! Most velem utazol!

Roy befejelt Ed mellkasába…

- Riza… hogy tehetted? – kérdezte a puha szövetbe ám máris felélénkült: Ó, de jó helyre esett!

Ed ráfogott Roy vállára és már tolta is elfelé.

- Belemásztál a személyes terébe – húzta fel Riza a lovagot, aztán leguggolt Ed mellé. – Gyere ma estére visszaérünk a kastélyba…

- Ha elveszem, remélem nem fogsz az ágyunk mellett őrködni! – húzta fel az orrát Roy. Nem örült annak, hogy leendő kedvese Rizához pártol át.

- Amíg nem panaszkodik, addig nem! – válaszolt Riza.

A lány felsegítette a lovára Edet és előre indultak, de a srác kényelmetlenül ült, hozzászokott Keséhez.

Megálltak és a lány bevárta Royt.

- Vedd át… Kesét már megszokta – mondta Riza Ed pedig csendesen mosolygott leendő férjére…

Roy gyengéd, türelmes mozdulatokkal segítette le a fiút és ültette át Kesére, majd ő is felült mögé. Átkarolta, hogy melegítse és védje a leeséstől, Kesét ismét csak fél kézzel irányította.

Edward hátával nekidőlt Roy mellkasának és figyelgette az eddig ismeretlen világot.

- Roy… tényleg léteznek koboldok? – kérdezte a férfit, ahogy elhaladtak egy csoport nagyobb szikla mellett…

- Igen, léteznek, de a lovagok többségétől félnek. Én viszont herceg vagyok, és Kese nyeregtartójáról is jól látják, nem érdemes velem kezdeniük… - mesélte. – Ahol te voltál, sárkány is élt…

- Tudom. Álnok dög volt, még egy reggelit sem volt hajlandó megmelegíteni… A gonosz mostoha pedig állandóan a koboldokkal rémísztgetett – magyarázta a fiú.

Roy elérzékenyülten hallgatta.

- Milyen utálatosak! Én majd vigyázok rád és mindened meglesz! – simogatta meg Edo karját.

- Envy tényleg az volt! És a rondaság is… A szakács viszont jól főzött, már amennyit meghagyott! Mesélj az országodról! – kérte kedvesen.

- A ti kastélyotok is hozzá tartozik. Nem olyan hatalmas, de gazdag ország. Rengeteg a kisebb várkastély, kis helytartókkal.

Ed figyelmesen hallgatta, néha kérdezősködött és apróságokba belekötött. Dél körül elbóbiskolt és amikor legközelebb kinyitotta a szemeit már látta a hatalmas hófehér kastélyt.

Folytatás nemsokára ;)