4.

Lucy gyerekkori rémálmai sorra látszottak megvalósulni, kezdve a rejtélyes halálesetektől a vérfarkasokon át a vámpírok létezéséig, és már felesleges lett volna győzködnie magát, hogy ez a világ nem létezik. Sőt, kifejezetten megszállottja lett ennek a világnak. Képes volt belelátni a vérfarkast a legártatlanabb bolti eladónénibe, az utcán pedig rettegve leste, ki nem tükröződik a kirakatok üvegében.

Szerencsére Nick nem az a vérengzős-vadászós típus volt, ezt ő is bevallotta saját magáról. Szerette a vért, persze, de inkább pohárból, elegánsan, semmint egy sötét sikátorban, konténerek között állat módjára letámadva egy idegent. Igaz, nagyobb élvezetet jelent, mondta, a friss, forró vér, amikor érezni az áldozat szívének egyre gyorsuló lüktetését, érezni az életet. Lucy nem akart azokra a szerencsétlen emberekre gondolni, akiknek úgy hozta a sorsa, hogy rosszkor, rossz helyen ilyen sötét sikátorokba tévedtek.

Meglepetést jelentett neki az ügyvéd otthona is. Ugyan nem úgy képzelte el, mint Drakula gróf várkastélyát, de azért mégis valamit, ami utal a férfi életmódjára, például egy koporsó az ágy helyett, vérrel töltött palackok a hűtőben, vagy ilyesmi. Cutler lakása egy teljesen átlagos kétszobás bérlakás volt, igényesen, de egyszerűen berendezve, ahogy bármelyik ügyvédhez illik. Még a konyha felszereltsége is kifogástalan volt, és mint kiderült, Nick használta, nem is rosszul. Egyedül tükör nem volt a lakásban. Vajon hogy szokott borotválkozni?

A "vámpírarcát" nem mutatta meg Lucynak, amit azzal indokolt, hogy a lány úgyis látta már támadóját úgy a múltkor, és egyszer is elegendő sokk lehetett. Nem akarta megrémíteni őt, nem akarta, hogy vámpírként gondoljon rá.

Keresztes nyaklánca a fiók mélyén landolt, és úgy tűnt, nem mostanában fog onnan előkerülni. Cutler gyönyörű volt és Cutlerrel gyönyörű volt; a férfi igyekezett óvatos lenni, még ha ez nem is mindig sikerült neki. Furcsa volt ennyi év után ilyen közeli kontaktusba kerülnie egy emberrel. Hát hiába, nem olyan könnyű, mint amilyennek elsőre tűnik. Bizonyos körülmények között néha nehéz visszafognia magát és észbentartani, hogy a lány nyakának átharapásával azonnal végezne vele.

De Lucy bízott benne, amit Cutler kezdetben nehezen vett, de aztán úgy tűnt, jól esik és erőt ad neki. Kölcsönös bizalma jeléül felajánlotta a lánynak, hogy körbevezeti a Stokerben, amit ő eléggé fenntartással fogadott, még az sem győzte meg, hogy már az összes vámpír elment onnan. Végül aztán mégis beadta a derekát, az iszonyodást legyőzte az ösztönös kíváncsiság, és ha nem is ez volt élete eddigi legkellemesebb, de mindenképpen egyik érdekes kirándulása. A "vérautomata" láttán ledöbbent.

- Jesszusom, hány ember kellet, hogy ezt feltöltsétek?

- Hát...

- Ah, inkább ne válaszolj - igyekezett kevésbé drasztikusnak felfogni a dolgot. - Mondjuk azt nem értem, hogy nem alvadt meg a vér az üvegekben.

- Alvadásgátlót teszünk bele. A nátrium-citrát megköti a vér kalciumionjait, vagy ilyesmi, azt hiszem, fibrinmentesítésnek hívják.

- És ettől nem lesz más az íze?

Cutler elmosolyodott.

- Nem, az emberek ugyanezt a módszert használják a vágóhidakon. Vagyis... ezt ne vedd magadra, nem úgy értettem.