Chapter four

A szőke fiú, két nappal később tért magához, nem tudta, hogy meddig aludt, és nem is emlékezett semmire, ezért mit sem sejtve elindult új munkahelyére, ahol már perverz főnöke várta.
Amikor a helyiségbe lépve, szeme megakadt egy kikötözött, öreg hajléktalanon, akire Roy Mustang, már az ötödik pulóvert húzta, úgy gondolta, hogy inkább visszamegy a fogadóba és beveri a fejét még egyszer, hátha felébred, vagy valami. Már éppen sikerült kihátrálnia az üzletből, amikor az öreg észrevette és kiabálni kezdett.
- Hé! Ne menj, szabadíts ki!
- Ne gyerekeskedjen öregapám, ugye, nem akar a pitébe kerülni? Ed, gyere vissza, és segíts! - kiabált a fiú után.
- Ö… nem érzem jól magam, szerintem visszamegyek a fogadóba… - kezdett bele, de Roy megszakította.
- Oké, akkor ki vagy rúgva!
- Micsoda? Ilyet nem tehet!
- Dehogynem… így is örülhetsz, hogy felvettelek!
- Ugyan már, bárhol találnék jobb munkát…
- Azt kétlem… - szólt halkan Roy. - Egy törpeuszkárt senki nem alkalmazna…
- MIT MONDTÁÁÁÁL?

A következő pillanatban Edward, mintha Roy fejéhez nőtt volna. Amíg azok ketten veszekedtek, az öreg hajléktalan a székhez kötözve, felfelé irányuló lendülettel kiugrándozott a helyiségből. Szerencsétlenségére épp akkor érkezett meg Jean, aki könnyedén felkapva az öreget székestül, visszavitte a szalonba.
- Ejnye, Roy… ilyet még nem láttam, hogy szöknek tőled a vendégeid… ha fogorvos lennél, akkor megérteném… - tekintete hirtelen megakadt a furcsán dülöngélő Mustangon. - Mi van Roy, oroszosat játszol?
- Hogy mit csinálok? - állt meg egy pillanatra a férfi.
- Hát, úgy dülöngélsz, mint aki benyakalt két üveg vodkát, ráadásul azzal a szőrme sapkával a fejeden úgy nézel ki, mint egy részeg orosz.
- Ki olyan, mint egy szőrmesapka? - ordított Ed, mire Havoc szemei elkerekedtek.
- Aztaa, Roy… még beszél is… - hüledezett a szőke férfi. - Honnan szerezted?
- Magától jött ide Pinako fogdájából… vagyis fogadójából.
- Oké, Roy… - csapta a széket a földhöz Jean, mire az öreg, aki hozzá volt kötözve hangosan felnyögött. - Én is szerzek egy olyan sapkát. - gyorsan felszerelkezett egy üveg hetven százalékos fertőtlenítővel, meg egy fülbelövő pisztollyal, és elindult a fogadó felé. Tíz perc múlva oda is ért; a fülbelövő pisztolyt igaziként tartva, berúgta az ajtót, majd az ott lévőkre szegezve a „fegyvert" körbe kémlelte a terepet és vérbeli kommandósként behatolt az épület belsejébe; két lépés után tigris bukfenccel vetődött be az egyik asztal mögé, amit aztán fél oldalára borított, hogy onnan lesse a lehetséges prédáját, majd elővette a magával hozott muníciót, és betárazta a fülbelövőt.
Winry ekkor tért magához a döbbenetből, leugrott a pultról, ahol eddig ült és mérgesen trappolva megközelítette Jeant.
- Mégis, mit képzelsz? - rivallt rá a férfira. - Ez nem valami gyakorló terep, ez egy tisztességes, rendes fogadó, nem szolgálunk ki, hozzád hasonló eszementeket. - Jeant ez egy cseppet sem hatotta meg,
a közeledő lányra szegezte a készenlétbe helyezett fülbelövőt és tüzelt. Az apró kis fülbevalók, amiket töltényként használt visszavonulásra késztették Winryt, aki visítozva ugrott el a szúrós kis ékszerek elől, amik több helyen is eltalálták testét. De Havoc közlegény nem tágított, továbbra is lőtte a lányt, mire az végül apró pontokban vérző kis sebeivel bemenekült a szobájába. Pinako néninek itt telt be a pohár, az még hagyján, hogy kommandóst játszik a fogadójában, és elűzi a vendégeit, de hogy még az unokáját bántani merészelte. Lecsapta a poharat és a törlőrongyot, és szélsebesen a fedezéket nyújtó asztal felé sietett.
- Ide figyelj fiacskám! - kezdett fenyegető hangon. - Tűnj el innen, amíg szépen mondom, mert baj lesz, ha nem így teszel!
Jeannak elkerekedett a szeme.
„Meg van, amiért jöttem, igaz, ez nem aranybundájú, mint Roy sapkája… nem, ez ritkább fajta… a híres ezüst bundás… ez kell nekem!" Előkapta a kisüvegnyi fertőtlenítőt és - gránátként használva azt, lepöccintette a kupakját - teljes erejével az anyóhoz vágta, aki erre heves visítozásba kezdett, ugyanis a kifröccsenő alkohol csípte a szemét, másrészt a feje is fájt, ahol eltalálta az üveg.
A szőke férfi erre a pillanatra várt, előugrott rejtekéből, egyenesen a nénire; majd a fülbelövővel a ruhájánál fogva a padlóhoz szegezte az anyót. Mikor ezzel végzett, kicsit megpihent és elgondolkodott; hogy lesz ebből sapka? Eszébe jutott, hogy Roy is csak úgy a fejére tette. „Hát - gondolta - Talán megpróbálhatom én is." Felrántotta az átmenetileg megvakult Pinako nénit és a fejére tette, mire az reflex-szerűen megkapaszkodott Jean fejében.
- Na, szép fogás… Roy büszke lesz rám, hogy ilyen szép sapkát vadásztam. - és büszkén kilépett az utcára, ahol elismerő pillantásokat kapott a járókelőktől. Legalábbis ő, annak vélte, hogy mindenki kistányér méretűre kerekedett szemekkel bámul rá.

A szalonba hangos kiáltással lépett be, - a néni kiáltott fájdalmában, mert a feje erősen az ajtófélfa tetejébe vágódott - mire mindenki felé fordult; a kikötözött, idős hajléktalan, a foltokban megkopaszodott Roy, Ed, akinek fekete hajszálak tömkelege lógott ki a körme alól és a kékszínű egyenruhába öltözött rendőr, aki éppen megbilincselni készült a helyiségben tartózkodókat.
- Na, megjött a negyedik idióta is! - vakarta meg fejét. - Rendben uraim, aki ellenállást tanúsít, azt kénytelen leszek hatástalanítani! - és az oldalán lógó pisztolytáskára csapott.

- Nyugdíjas- és fiatalkorúak szexuális zaklatása és testi fenyítése… - sorolta a rendőrkapitány Roy és Jean ellen felhozott vádakat. - Ezen nincs mit taglalni… Vigyék a fogdába, addig lesznek bent, amíg valaki ki nem fizeti az óvadékot. - majd intett az egyik őrnek, aki bekísérte őket, csinosnak nem nevezhető cellájukba.

A fogdában dohos, penészes szag terjengett, a falak nedvesek voltak. Dióhéjban; nem volt éppen rózsás a helyzet. Roy pedig elgondolkodott, hogy kerülhettek már megint ilyen helyzetbe. Felrémlett előtte, amikor Edward a fejére ugrott, Jean pedig eltűnt és Pinako nénivel a fején tért vissza, közben az öreg hajléktalan kiszökött és valószínűleg ez tűnt fel az embereknek, amiért kihívták a rendőröket. És persze a legrosszabbkor lépett be a fakabát… Pont akkor, amikor Ed éppen az intimpiercinghez készítette elő a „terepet". Arról, hogy Jean fejére, hogy került fel a vénasszony, inkább nem akarta hallani.
Ekkor hangosan nyikorogva kinyílt az ajtó, és nem kis meglepetésükre Riza lépett be rajta.
- Ébresztő, hulladékok!

- A főnököt már megint lecsukták? - kérdezte álszenteskedő hangon Edward, amikor Roy és Jean szégyenteljesen lehajtott fejjel lépett be Riza társaságában.
- Hagyd abba! - szólt rá furcsa hangszínnel Roy. - Megegyeztünk, hogy meg csinálod a piercinget, és meg is fogod csinálni!
Ed teljesen ledöbbent, hogy három napos börtön fogság után is csak ezen jár az agya, ennek a perverz, vén kecskének.
- Öh… hát jó. - nyögött a mélynövésű szöszi, és eszébe jutott, hogy már megint Roy farkát kell fogdosnia.
- Erről hallani sem akarok! - vágott közbe Riza. - Ha még egyszer lecsuknak, én nem foglak még egyszer kihozni titeket! - fenyegette meg Mustangot a nő.
- Nyugodj meg, nem lesz rá példa. - biztosította Rizát Roy és egy udvarias mozdulattal kitessékelte a nőt és Jeant.
- De engem miért? - kérdezte nyávogós hangon.
- Mert nem fogod végignézni, ahogy egy fémmel keresztülszúratom a faszom! - mindezt olya hangon, hogy Havoc már nem mert kötekedni inkább meghívta megmentőjét egy kávéra.

Miután mindenkit kitessékeltek az üzletből, és az összes függönyt behúzták, Ed neki kezdett a műveletnek.
- Na, félsz már? - kérdezte Royt.
- Dehogy félek! - jelentette ki a férfi.
- Akkor ezek szerint most épp két centire az arcom előtt vered a farkad? - kérdezte bujkáló gúnnyal a szöszi piercer.
Roy feje olyan vörösre gyúlt, hogy félő volt, idő előtt felrobban a feje.
- Miért baj, ha egy kicsit remeg a kezem? - kérdezte sértődötten.
- Akkor legalább ereszd el! - csattant fel türelmetlenül Ed.
A fekete hajú férfi sóhajtott egyet és megpróbált teljesen elvonatkoztatni attól, hogy egy cukorfalat fiú fogdossa a jobb helyre érdemes testrészét, aki hamarosan teljesen átszúrja azt.
De ez sajnos nem ment neki.
- Baszd meg Roy! - ordított fel a szöszi. - Nem hiszem el, hogy erre gerjedsz!
- Mihh? - Mustang valahol máshol járt. Csak arra figyelt fel, hogy Edward kiviharzik a szalon ajtaján.

Másnap reggel amikor Ed végre magához tért, eszébe jutott, hogy drágalátos főnöke, hogyan reagált a meghiúsult beavatkozás előkészületeire. Bosszankodva dobta le magáról a pizsamát és teljesen pucéran átvágott a szobán, egyenesen a fürdő felé. Vagyis csak ment volna, mivel egy szép nagyot zuhant, mert a lába alá került egy páncél sisakja.
- Alphonse! - kiáltott rá szétterpesztett lábakkal a földön ülve, a fejét keresgélő bádogdobozra. - Megkérhetnélek arra, hogy ne hagy szét a darabjaidat? - a fémhalmaz, vagyis inkább a bene lévő fiú csak igenlően hümmögött egyet. Megszólalni nem mert, ugyanis premier plánban megcsodálhatta Edward csupasz alfelét, aki nem várt tovább, és bement zuhanyozni.
Egy pillanaton múlt az egész, ahogy a szöszi becsapta maga mögött az ajtót, a páncél feje helyén lévő nyíláson két vércsík spriccelt ki a fehérnek nem igazán nevezhető falra, hogy aztán remegő lábakkal kimásszon belőle… Winry.