Hát... ők a Szövetség...
- Ki az? - kérdezte Zoe.
- Na vajon? A Mikulás! - hallatszott kintről egy hang, mire Zoe kinyitotta az ajtót. Az ajtóban egy Zoenál sokkal magasabb és idősebb, barna, derékig érő, hosszú hajú lány állt kék felsőben és sötét, hosszú szoknyában, vállára vetve egy kék hátizsákkal, és a kezében az elmaradhatatlan szériatartozékával, aranyos cicájával, Mariweval. - Hello csajszi!
- Uffancs, gyere beljebb. Szia, Mari! - invitálta Zoe, és elállt az útból, hogy Lara be tudjon jönni. Ám mikor Lara épp belépett volna, megakadt a szeme a Zoe mögött álló népes társaságon. Ezt Zoe is észrevette.
- Ők... um, a barátaim. Ugye nem baj, hogy ők is jönnek? - kérdezte kicsit feszengve Zoe. Lara nagy szemekkel meredt a fura társaságra.
- Ő Lara, a barátnőm. - mutatott Zoe a lány felé, mire mindenki fejet hajtott neki. - És ők... Frodó, Samu, Trufa, Pippin, Gimli, Gandalf, Aragorn, Boromir és Legolas. - mondta sorban bemutatva a társaság tagjait, akik mind tiszteletteljesen üdvözölték az újonnan jöttet.
- Öhm... - meredt rájuk Lara kételkedve. - Zoe... biztos vagy te benne, hogy... normális vagy?
- Hidd el, hogy ők azok! - győzködte Zoe. - Én tanúsítom! És nem a színészek! Nem is cosplayesek!
- Hanem?
- A karakterek! A könyvből! Ők azok! - újságolta Zoe, Lara pedig még mindig hitetlenkedve végigmérte mindegyiket egytől egyig. Őt nehezebb volt meggyőzni, mint Zoet. Lara szkeptikusabb volt, neki bizonyíték kellett.
- Ha te vagy Frodó... - állt a hobbit elé. - Akkor... mutasd a Gyűrűt!
- Hát... - kezdte Frodó, és Zoera majd Gandalfra nézett, aki bólintott annak jeléül, hogy megbízhat benne. Erre Frodó lassan elővette az Egy Gyűrűt. Lara megrázkódott, ahogy megérezte a Gyűrűt körülvevő gonoszságot, és hátrébb lépett, míg Frodó gyorsan elrakta.
- Rendben, elhiszem. - mondta a lány bólintva. Elég meggyőző volt a dolog, már az érzés miatt is.
- Helyes! Már csak... - ekkor ismét csengettek. - Az emlegetett szamár... - Zoe odalépett az ajtóhoz, és kitárta. Kint egy derékig érő, szőke, göndör hajú lány állt, piros topban és kék miniszoknyában, hóna alá piros bőrtáska csapva.
- Szia Ar... - köszöntötte Zoe, mire Ari a nyakába borult, és két nagy cuppanós puszit nyomott a meglepett Zoe arcára. Arinál megszokottak voltak ezek a kitörések. Zoe nem nagyon szerette, ha az arcáról lenyalják a sminket, de hát Ari tudja... Aztán Ari végül elengedte, Zoe pedig köhögve levegő után kapkodott.
- Hé! Nem mondtad, hogy itt a nagyapád! - mondta Gandalfra nézve. - És az uncsiaid... - nézett a hobbitokra. - Hm, és egyesek milyen jóképűek! - tévedt a tekintete Legolasra.
- Ari, ők... ők... FrodóSamuTrufaPippinGimliGandalfAragornBoromirésLegolas. - hadarta egy szuszra a lány, de Ari lassú agya még így is megértette, és még nagyobb szemekkel meredt rájuk, illetve csak egyvalakire...
- Neeeeeeeem... - nyögte hitetlenkedve.
- Pedig de! - válaszolta Zoe "boborjános" stílusban. Erre Ari sikítva rávetette magát Legolasra, aki azt se tudta, mit csináljon kínjában, és próbálta finoman eltávolítani új imádóját, ám az olyan volt, mintha odaragadt volna, mégpedig jó erősen, pillanatragasztóval! Ari ezután lesmárolta Legolast, aki rémült pillantásokkal kért segítséget, de a többiek döbbenten léptek egy lépést hátrébb. Mindegyikőjük megijedt, mert lehet, hogy ő lesz a következő áldozat. De Ari nem tágított.
- Jajj, Legolas, annnnnnnnnyira örülök, hogy találkoztunk, el sem tudod képzelni, hogy... - kezdte az ömlengést Ari, de Zoe és Lara együttes erővel lerángatták a szegény tündéről.
- Nyugi, Ri, még megfojtod szegényt. - azzal Zoe elvezette barátnőjét egy félreeső helyre. - Figyu, én...
- Tényleg ők azok? Hogy kerültek ide? És miért pont ide? Miért nem szóltál előbb! Ha tudtam volna, hogy itt van ő is, már rég...
- Nyugi! ... én se tudom, hogy kerültek ide, de vigyázni kell rájuk. - súgta Arinak, mire az a válla mögött visszanézett, és megláthatta, ahogy a társaság magasabb tagjai a villanykapcsolót molesztálják, a hobbitok hálózati csatlakozót (konnektor) tanulmányozzák, Boromir a macit ölelgeti, Legolas meg a cipőkanalat mustrálja mélyrehatóbban. Ari visszanézett Zoera, mire az még megjegyezte: - És NE molesztáld Legolast, ha kérhetlek.
- Na? - jött oda Lara is, aki eddig a hobbitokat méregette, és elmagyarázta nekik, mire jó a konnektor, és hogy ne akarják annyira beledugni az ujjukat.
- De Lego olyaaaaaaan ari... csak nézd meg, hát nem ennivaló, a kis cuki-muki, édi-bédi kistigrisem. - nézett a tündére Ari, aki épp a tükörben igazgatta az Arinak hála, enyhén borzos haját. Lara úgy nézett Arira, mint aki nem teljesen normális, ami nem állt teljesen távol az igazságtól. Zoe visszafojtotta azt a kényszert, hogy kiadja magából Samu finom reggelijét, és Ari imádat-áradatához jó képet vágva válaszolt.
- Akkor se. Nem azért hívtalak ide, hogy a frászt hozd szegényekre.
- Hát... nem hinném, hogy félnek tőlem.
- Nem-e? - nézett rá Zoe, majd elnevette magát. - Majd meglátjuk.
- Mit tervezel?
- Elviszem... mármint visszük őket a városba.
- Hát... - ellenkezett Lara.
- Ha már itt vannak. - vonta meg a vállát Zoe.
- Ha már arra megyünk, vegyünk nekik pár rucit, ezek szörnyűek... gondolom te válogattad. - szólt Ari.
- Hé!
- Nyugi kis hobbit... akkor megyünk? - veregette meg Zoe fejét Ari vidáman, majd indult kifelé, míg a társaság félve elhúzódott a szűk folyosón az útjából, mondhatni falhoz lapultak. Arit ez nem zavarta, belekarolt Legolasba, és magával húzta a megszeppent tündét.
- Nem is vagyok hobbit... - morogta Zoe.
- Csak magasságban. - lökte oldalba Lara.
- Menjünk... illetve. Őt most itthon hagyjuk. - szedte el Zoe Boromirtól a macit, aki elkámpicsorodott képet vágott, míg Zoe kiterelte őket, majd bezárta az ajtót, és lementek a lépcsőházban, ki az ajtón a szabadba.
- Fura egy város. - jegyezte meg Trufa immár a szabadban, az utcákat és a házakat nézve.
- Ez semmi... majd ha a főtérre jutunk! - kiáltott neki hátra Ari, aki Legolassal sétált az élen, vezetve a csapatot, közben Legolasnak ömlengett és idegenvezetőt játszott. Aragorn haladt mögöttük Gandalffal és Gimlivel, akik a lány fölösleges beszédéből próbálták kiszűrni a számukra hasznos információt... illetve Gimli az épületek alkotóelemeit vizsgálgatta és morogva becsmérelt, közben a törpök gyönyörű munkáit magasztalta. Zoe és Lara hátul haladt, köréjük gyűlve a hobbitokkal és Boromirral, akik inkább távol tartották magukat Aritól.
- Virágok! Ezek milyen fajták? - futott az egyik út menti kis kerthez Samu.
- Passz, de ha visszajöttünk, majd jobban megnézheted őket. Most gyere. - rángatta el a hobbitot a virágágyástól Zoe, aki már épp leállt volna kertészkedni.
- Ez mi? - mutatott Frodó egy dologra.
- Autó... vagy kocsi, ahogy tetszik. Egy jármű, mi ló helyett ezen közlekedünk. - magyarázta Lara.
- Nem próbáljuk ki? - kérdezte Pippin Zoetól reménykedő szemmel.
- Nem tudom vezetni, és a miénk amúgy sincs itthon, a szüleim elvitték magukkal. - válaszolta Zoe. Ekkor befordultak egy utcasarkon. Eddig félreeső, kis utcában mentek, de most kijutottak egy nagyobb forgalmú utcára, ahol egy csomó autó cikázott az aszfalton, és sok járókelő mászkált a járdán. A hobbitok szeme-szája tátva maradt, de a többiek is meglepődtek.
- Ennyi izét... autót... és embert. - nézte Trufa, és a bámulástól majdnem lelépett a járdáról, de Zoe még időben visszahúzta.
- Ez veszélyes. - jegyezte meg Frodó.
- Csak egy kicsit... - nézett rá Lara. Elölről Ari hangja hallatszott, aki már elkezdte mesélni az élettörténetét Legolasnak (amit Legolas persze nem értett), kezdve azzal, hogy az oviban szépségversenyt nyert, és egyéb ilyen hasznos dolgokat fecsegett.
- Ari úrnő mindig ilyen... furcsa? - kérdezte Boromir Zoetól.
- Aha... tipikus szőke nő... - Boromir értetlen pillantására Zoe felnevetett, majd megmagyarázta neki.
- Értem... de egyáltalán nem tűnik valami jó barátodnak.
- Tulajdonképpen... annyira nem is az, inkább ismerős. Régen együtt jártunk iskolába (újabb értetlen pillantás), jól elvoltunk, de aztán távol kerültünk egymástól és meg is változtunk mindketten. Néha még ma is találkozgatunk, de nem sokszor.
- Akkor miért hívtad el? - kérdezte Zoe hóna alól Pippin.
- Nem is tudom... Mert nem volt más... és régen jóban voltunk. - válaszolta vállat vonva. - Talán ki akartam próbálni, hogy működne e a dolog. De változnak az idők... és az emberek is... már megbántam, hogy elhívtam, de most azért nem küldhetem el... amúgy se menne.
Eközben Lara Samuval és Frodóval társalgott.
- Te is ismered a történetünket? - kérdezte a lánytól Frodó.
- Természetesen, itt a legtöbb ember ismeri. - erre a mondatra Frodó agytekervényei gyors működésbe kezdtek.
- Akkor tudod, honnan jöttünk.
- Igen.
- És azt is, hogy hová megyünk?
- Persze.
- És azt is, hogy mi fog történni?
- Természetesen.
- És mi fog történni?
- Hát, tudod, lesz egy nagy há... - kezdte Lara, de Zoe közbevágott.
- Ne mondj neki semmit, Lara. - intette barátnőjét. - Nem szabad megtudniuk, mi fog történni, mert megváltozna a történet.
- Tényleg! Ez bizony igaz! - helyeselt Lara jobban belegondolva a dologba. - Majdnem elszóltam magam.
- Igen, majdnem... - duzzogott Frodó.
- Na, ne durcáskodj. - vigasztalta Lara megpaskolva a hobbit vállát. - Annyit megsúghatok... - halkította le a hangját a lány, így csak Frodó hallhatta. - Hogy jó vége lesz.
- Igen? Na de milyen áron? - kérdezte Frodó, de Lara csak vállat vont, és más témára tért.