6. Átváltozástan, avagy animágia animágusoknak
Ebéd után Lily az átváltozástan terembe sietett, hogy nyugodtan készülhessen az órára. Nagyon nem szeretett volna leégni, ezért még egyszer (sokadszor) átnézte az óra anyagát, hogy nem felejtett-e valamit ki, és hogy minden biztosan rögződjön az agyában. Ugyan írt egy rövidebb jegyzetet, hogy adott esetben bele tudjon nézni, mi is következik, de szerette volna minél kevesebbszer használni azt.
Miközben a jegyzeteit olvasgatta, önkéntelenül is utat törtek a tudatába a Tekergők hírei, bárhogy küzdött, hogy ne figyeljen oda.
- A szokásos egoista Tekergő stílus – morogta halkan, bosszankodva azon, hogy nem tudta kizárni a rádió hangját.
Valójában azonban nem tudott belekötni semmibe. A Tekergők stílusa ilyen, ezt várják el tőlük. A különböző hírek pedig megfeleltek az április elsejei bolondériának, sőt némelyiken még Lily is elmosolyodott. Meg kellett állapítania, hogy a Tekergők önmagukhoz képest még vissza is fogták magukat. Tapasztalt már tőlük ennél sokkal rosszabbat is.
Megrázta a fejét, és ezúttal saját magára dühösen olvasta tovább a jegyzeteket. Már megint a Tekergőkön jár az esze, mikor mindjárt kezdődik az órája, és még nem végzett a felkészüléssel.
Néhány perccel az óra kezdete előtt megérkezett McGalagony professzor.
- Miss. Evans, látom, már itt is van. Helyes!
- Igen, professzor. Úgy gondoltam, nem árt még egyszer átnéznem a jegyzeteimet.
- Értem. Sikerült felkészülnie az órára? – kérdezte a boszorkány. – Esetleg van valami, amiben bizonytalan?
- Igen... Nem! Mármint... – Lily kezdett teljesen belezavarodni a mondandójába, ezért inkább elhallgatott.
- Csak nyugodtan – mondta a professzor lágyan. – Bármi gondja van, segítek.
- Az anyaggal nincs gondom, arra úgy érzem, kellően sikerült felkészülnöm...
- Akkor mi a baj? Mert látom, hogy valami nyomasztja. Mi az?
- Potter és a Tekergők... – mondta Lily halkan. – Azt hiszem... Nem, biztos vagyok benne, hogy készülnek valamire. De nem tudom, hogy mire, és ez idegesít, félek.
- Miből gondolja, hogy készülnek valamire?
- Tulajdonképp egész nap érzem, hogy valami készül ellenem, de képtelen vagyok rájönni, mit akarnak – mondta Lily. – Bűbájtanon vizicsatát kezdeményeztek, de utána Potter figyelmeztetett, hogy a blúzom átázott, és így többet mutat, mint én szeretném. Ez nem rá vall, máskor inkább bámult volna egész órán, vagy beszólt volna valamit. Az SVK-n történtekről gondolom hallott már.
- Igen, Robins professzor beszámolt az óra eseményeiről – bólintott a tanárnő.
- Végül is a mardekárosok kezdték, de egyértelműen látszott, hogy a Tekergők is tudnak róla, aztán Potter sikeresen úgy felhúzott, hogy ha nem olyan jó párbajozó, már a gyengélkedőn, vagy a Szent Mungóban feküdne. Így viszont elbohóckodta az egészet, ami csak még jobban idegesített. Bájitaltanon pedig fogalmam sincs, hogyan, de lealázott a bájitalával.
- Ezt hogy érti? – kérdezte a professzor.
- Perselus Piton után én vagyok a második legjobb bájitaltanból – magyarázta Lily. – Potter pedig meglehetősen középszerű bájitalfőző. Ezen az órán, mivel Perselus tartotta, biztos voltam benne, hogy az én bájitalom lesz a legjobb. Potter viszont annak ellenére, hogy többször is észrevettem, hogy teljesen eltér a könyv utasításaitól, sokkal jobb, mondhatni, tökéletes bájitalt főzött. Halvány gőzöm sincs, hogy csinálta, mert magától erre nem lenne képes. Először arra gondoltam, hogy kicserélte a bájitalt, de erre nem lehetett alkalma. Viszont ilyen teljesítményre legfeljebb Perselus képes.
- Értem – mondta McGalagony professzor. – Ezek után pedig úgy gondolja, hogy most is történni fog valami?
- Biztos vagyok benne. Érzem – sóhajtott Lily. – De három különböző órán három különböző módon viselkedett, és képtelen vagyok kitalálni, mivel is készül a mostanira. Mert készül valamivel, ez biztos.
- Nos, nem mondom, hogy nincs igaza, a Tekergőktől mindig várható valami szokatlan, különösen ezen a napon – mondta a tanárnő. – Épp ezért is gondoltam, hogy az órán az ön helyére ülök. Ez talán féken tartja majd őket egy kicsit.
- Köszönöm, professzor! – mondta Lily hálásan.
Kicsit megnyugtatta, hogy McGalagony a Tekergők közelében lesz, így talán visszafogják majd egy kicsit magukat. Ha pedig mégsem, a professzor még időben leállíthatja őket.
- Nyugalom, Lily! Minden rendben lesz – mondta McGalagony professzor kedvesen. – Javaslom, hívjuk be az osztálytársait! Potteréket pedig dolgoztassa meg! Ha kénytelenek aktívan részt venni az órán, kevesebb idejük marad a csínytevéseikre, és fegyelmezni is könnyebb őket.
- Értem, tanárnő. Megpróbálom – mosolyodott el kicsit idegesen Lily.
McGalagony professzor beengedte az osztályt, és amikor mindenki elfoglalta a helyét Lily mellé ment a tanári asztalhoz.
- A mai órát a fordított nap keretében Miss. Lily Evans fogja megtartani – mondta az osztálynak, és szigorúan végignézett a tanulókon. – Ennek ellenére remélem, hogy a fegyelem nem lesz lazább, mintha én állnék itt. Mivel egy új, és nehéz anyag elméletébe kezdünk bele, kérem, hogy figyeljenek, mert a későbbi órákon nagy hasznát veszik majd a ma megszerzett tudásnak. Köszönöm. Miss. Evans!
McGalagony Lily helyére ült, nem kevés feszengést kiváltva a körülötte ülőkből. Lily viszont azt is észrevette, hogy Potter csak egy pillanatra bizonytalanodott el, aztán visszaereszkedett arcára a magabiztos mosolya, és teljes figyelmét felé fordította. Ez kicsit elbizonytalanította, majd erőt vett magán, és belekezdett az óra anyagába.
- Nos, ahogy azt már McGalagony professzor is mondta, a mai órán új anyagot veszünk, mégpedig az animágia elméletét kezdjük el. Először szeretném, ha valaki elmondaná ismétlés jelleggel, hogy milyen fő csoportokra osztjuk a humán transzfigurációkat.
Az osztály többféle módon reagált. Voltak, akik csalódott sóhajt hallattak, amiért Lily nem egy laza órát tervezett be, hanem az átváltozástan tanáruktól megszokott stílust követte. Mások tartva a felszólítástól, igyekeztek kaméleonként viselkedni és beleolvadni a környezetükbe, remélve, hogy kellőképp láthatatlanná tudnak változni, és megúszhatják a válaszadást. Néhányan több-kevesebb bizonytalansággal feltették a kezüket, de akadtak olyanok is, akik magabiztosan jelentkeztek, és szinte elvárták, hogy őket szólítsa fel. Lily meglepetten vette észre, hogy ez utóbbiak közé tartozik Potter és Black is. Bizonytalanul pillantott McGalagony professzorra, akit szintén meglepett egy kicsit a két Tekergő viselkedése, de végül biztatóan bólintott Lilynek.
- Potter.
James elvigyorodott, majd felállva adta meg a választ.
- A humán transzfigurációkat, vagy emberi átváltozásokat négy fő csoportba sorolhatjuk – mondta magabiztosan. – Az első csoport a kényszeres átváltozások. Ide tartoznak például a vámpírok és a vérfarkasok, akikről már tanultunk SVK-n. A vámpírok átváltozása egyszeri és végleges, míg a vérfarkasok átváltozása ciklikus, és csak a telihold idején tart. A második csoport a bájitalokkal végrehajtott átváltozások, amelyekre a legismertebb példa a Százfűlé főzet. A harmadik csoportba a varázslattal végrehajtott átváltozások tartoznak, amelyekről az idén tanultunk átváltozástanból. Rengeteg példát sorolhatnék, mert az összes olyan varázslat ide tartozik, amely az emberi testet részben, vagy egészben átváltoztatja, mint például a hajunk színének megváltoztatása, vagy akár a kiábrándító bűbáj is. A negyedik csoport pedig a képesség alapú átváltozások. Ezek a metamorfmágia és az animágia. Ez utóbbi művelői között van McGalagony professzor is, aki az ebben az évszázadban bejegyzett hét animágus egyike.
Lily döbbent csendben nézte, ahogy Potter rá mosolyogva leül, és azt is észrevette, hogy McGalagony professzor is meglepődött kissé a részletes, példákat is felsoroló választól.
- Nos, öhm... Köszönjük a kimerítő választ – nyerte vissza a hangját Lily. – Mint már említettem, a mai órán elkezdjük az animágia elméletét tanulni. Mi az animágia? Kik az animágusok, és hogy válhat valaki animágussá? Milyen intézkedéseket vezetett be a Mágiaügyi Minisztérium az animágiával kapcsolatban? Ezek lesznek a fő kérdéseink.
- Az animágus egy olyan boszorkány, vagy varázsló, aki képes felvenni egy hozzá, illetve a személyiségéhez közel álló állat alakját, birtokolva annak minden tulajdonságát, miközben részben megőrzi emberi tudatát is. Annak ellenére, hogy bizonyos képességek elengedhetetlenek hozzá, az animágia a metamorfmágiával ellentétben tanulható mágiaág. Azonban mégis a képesség alapú átváltozások közé soroljuk, részben a hozzá elengedhetetlen képességek, részben pedig a rendkívül nehéz elsajátítás miatt.
Lily körbepillantott az osztályon, és megnyugodva tapasztalta, hogy legalább annyian jegyzetelnek, mint McGalagony professzor óráján. Még a Tekergők is szorgalmasan írtak, bár abban nem volt biztos, hogy a jegyzeteiket készítik.
- Ahhoz, hogy valaki animágussá válhasson, rengeteg dolgot kell megtanulnia – folytatta Lily az előadását. – Először is képesnek kell lennie patrónust idézni. Erre azért van szükség, mert az animágus állati alakja megegyezik a patrónusa alakjával. Ez pedig megkönnyíti a tanulást, mivel így tudni fogja, milyen állattá fog válni, és könnyebb lesz az állati alakjára koncentrálni.
„Jól nyomja! Egész érdekesen adja elő, szinte kedvem van figyelni." Írta Sirius közben Jamesnek.
„Akkor figyelj! Én is azt teszem." Válaszolt James bosszúsan.
„Mi van, strébert játszol, Ágas? Azzal szívatod, hogy nem szívatod?"
„Úgy valahogy... Esetleg segíthetnél!"
„Oké, benne vagyok!" Vigyorgott Sirius.
Lily észrevette, hogy Black feltette a kezét. Erre sem gyakran volt példa. Általában kézfeltartás nélkül közölte a mondandóját, amennyiben hozzáfűznivalója volt.
- Igen, Black? – szólította fel.
- Elnézést, de hallottam róla, hogy előfordulhat, hogy valakinek bizonyos események, általában erős lelki megrázkódtatás esetén megváltozhat a patrónusa. Mi történik, ha ez egy animágussal fordul elő?
- Ezt sajnos nem tudom – esett zavarba Lily. – A szakirodalom, amiből felkészültem, nem írt erről a lehetőségről.
Lily segélykérően nézett az idősebb boszorkányra, aki helyeslően bólintott.
- Evans kisasszony jól mondja. Semmi biztosat nem lehet tudni arról, mi történik, ha egy animágusnak megváltozik a patrónusa. A legtöbb szakirodalom nem foglalkozik ezzel a kérdéssel. Én magam is mindössze egy ilyen esetről olvastam, amelyet feljegyeztek az elmúlt ezer év során. Akkor az animágus állati alakja nem változott meg. Azonban botorság lenne messzemenő következtetéseket levonni egyetlen esetből.
- Köszönöm, tanárnő – ült le Sirius.
„Most mi a fenének kellett közbe kérdezned?" kérdezte James dühösen Siriust.
„Azért, mert tényleg érdekelt. Nyugi, Ágas! Túlélte, és McGalagony kisegítette."
„Akkor is! Teljesen zavarba jött! Ne szívasd!"
„Jól van, bocs! Nem szívatásból kérdeztem."
Lily érezte, ahogy nő benne a düh. Dühös volt Blackre, aki olyant kérdezett, amire nem tudta a választ. Ugyanakkor magára is dühös volt, hisz Black kérdése nagyon is jó volt, neki is gondolnia kellett volna rá. Black hangsúlya pedig egyáltalán nem a szokásos kötözködő volt, hanem egyszerű érdeklődést hallott ki a szavaiból. Most pedig várakozóan figyeli, arcán enyhe mosollyal, pont úgy, mint Remus. Potter pedig a „Jó vagy! Hajrá!" szavakat tátogta neki, miközben hüvelykujját feltartva erősítette meg az üzenetét. Lily érezte, hogy elpirul erre, aztán megrázta a fejét, hogy kitisztítsa gondolatait, és folytathassa az órát.
- Animágussá csak a nagyon erős és kellően képzett boszorkányok és varázslók válhatnak. Azonban rájuk is hosszú és fárasztó képzés vár. Képesnek kell lenniük pálca nélkül, nonverbálisan varázsolni, hisz állati alakjukban sem pálcát használni nem tudnak, sem pedig a visszaalakító varázsigét nem tudják kimondani. Az animágus állati alakja a belső személyiségének visszatükröződése, ezért mielőtt valaki az átalakulással próbálkozna, tökéletesen tisztában kell lennie a saját személyiségével. Ahogy a várható állatalak ismerete, ez is csökkenti a kezdeti nehézségeket. Mivel kezdetben az átalakulás nem biztos, hogy teljesen sikerül, animágiával kizárólag képzett animágus felügyelete mellett szabad próbálkozni, mivel ő tudja, hogyan segíthet egy félresikerült átalakulás után, és gyakorlati tanácsokkal is el tudja látni a próbálkozót.
A Tekergők felől halk kuncogás hallatszott. Lily odapillantva észrevette, amint Black komikusan eltorzított grimaszt vágott, majd amikor észrevette, hogy Lily figyeli, gyorsan rendezte vonásait. A lány szigorúan nézte pár másodpercig, de magában ő is elismerte a látvány viccességét.
- Nos, épp ezért, valamint mivel régebben több animágusról bebizonyosodott, hogy képességüket felhasználva bűncselekményeket követtek el, a Mágiaügyi Minisztérium törvényben fektette le az animágiával próbálkozókra vonatkozó szabályait. A törvény szerint minden animágiával próbálkozó személy köteles ezt jelenteni a minisztériumnak, megnevezve azt az animágust, aki vállalja a képzését. Amennyiben sikerül megtanulnia az animágiát, regisztráltatnia kell magát, mint gyakorló animágus, azaz be kell mutatnia a minisztérium embereinek az állati alakját, hogy feljegyezhessék annak fajtáját és jellemzőit, ismertető jegyeit. Aki nem regisztráltatja magát a minisztériumban, arra hosszú fogság vár az Azkabanban.
Az osztályban többen is megrázkódtak a dementorok által őrzött varázslóbörtön említésére.
- Az animágus átalakulásnak a többi átváltoztatással ellentétben valójában nincs varázsigéje. Tulajdonképpen gondolati varázslással történik meg mind az átalakulás, mind a visszaalakulás. Viszont létezik egy varázslat, amivel egy másik varázsló kényszerítheti az animágust az állati alakból való visszaalakulásra. Ezt használják fel a kezdeti próbálkozások során az oktatók, amikor a próbálkozónak nem megy a visszaalakulás, vagy félresikerült az átalakulás.
„Kérdezz tőle valamit!" írta Sirius.
„Mégis mit?" érkezett a válasz Jamestől.
„Mindegy, valami értelmeset."
Lily ismét egy kezet látott a magasban a Tekergők irányában. Ezúttal Potter jelentkezett. Lily intett neki, hogy adja elő mondandóját.
- Milyen érzés az animágusnak az állati alakjában lenni? – kérdezte a fiú. – Miben különbözik, és miben egyezik a gondolati és érzésvilága az emberi alakjához képest?
- Nos, mint már mondtam, az animágus állati alakja minden képességével rendelkezik. Képes mindarra, amire az állati alakjának faja, és képes a többi állattal való kezdetleges kommunikációra is. Emellett viszont, például a vérfarkasokkal szemben, megőrzik az emberi tudatukat is, vagyis képesek gondolkodni és bizonyos mértékig az emberi érzelmekre is – mondta Lily, miközben észrevette, hogy McGalagony professzor is szólni kíván.
- Miss. Evans nagyon jól elmondta a főbb jellemzőket – kezdte a tanárnő. – Mindazonáltal úgy gondolom, talán jobb lett volna, ha Mr. Potter nekem címzi ezt a kérdést. Mint azt már az előbb Evans kisasszonytól hallották, az animágusok állati alakjukban birtokolják az adott faj összes tulajdonságát és képességét, valamint kezdetleges módon, de tudnak kommunikálni a többi állattal, elsősorban a fajtársaikkal és a rokon fajokkal, de a gyakorlottabbak más fajokkal is. Emellett pedig képesek megőrizni az emberi tudatukat, vagyis képesek majdnem ugyanolyan szinten gondolkodni, mint emberi alakjukban. Az érzelmi világuk viszont leegyszerűsödik. Nem képesek az összetett emberi érzelmek megélésére, csak az olyan egyszerű érzelmekre, mint a szimpátia, unszimpátia, félelem és düh.
- Az animágusok azonban nem csak állati alakjukba képesek emberi tulajdonságaikat átvinni, hanem ez fordítva is igaz – folytatta a magyarázatot a tanárnő. – Az animágus emberi alakjában is hordozza az állati alakja bizonyos tulajdonságait. Én például a macskákhoz hasonlóan, emberi alakomban is jól látok sötétben, a szemüvegre csak az olvasáshoz van szükségem. Ezen kívül az átlagnál jóval élesebb a hallásom és a szaglásom is, valamint jól tűröm a magasságot. Több animágussal kapcsolatban is lejegyezték, és én is megerősíthetem, hogy az animágusok emberi alakjukban is könnyen barátkoznak az állatokkal, különösen az állati alakjuk fajtársaival, illetve a rokon fajokkal.
- Professzor, ez azt jelenti, hogy ön jó viszonyt tart fenn Mrs. Norrisszal? – kérdezett közbe Sirius fintorogva.
- Nos, Mrs. Norris fiatal kora ellenére nem éppen barátkozó típusú macska – válaszolt a boszorkány. – De ennek ellenére elmondhatom, hogy viszonylag jó a kapcsolatunk vele, bár a kastélyban élő többi macskával jobb viszonyban vagyok.
- Tanárnő, és mi a helyzet a kutyákkal? – kérdezett újra Sirius, mire a Tekergők körében halk kuncogások hangzottak fel.
- Azt hiszem ennek az órának nem az én animágus alakom más állatokhoz való viszonyának kitárgyalása a témája, Mr. Black – válaszolt a boszorkány. – De elmondhatom, hogy néhány macskaallergiás, agresszív példány kivételével még egyetlen kutyával sem gyűlt meg a bajom. Miss. Evans, kérem, folytassa az órát!
Lily bosszúsan hallgatta a párbeszédet. Black már megint játssza a fejét, és kötözködik! Igaz, legalább nem vele, hanem McGalagony professzorral, a kérdései pedig végső soron a tananyaghoz kapcsolódnak. A merengésből a professzor felszólítására tért vissza a valóságba.
- Nos, mivel az órának perceken belül vége, és tulajdonképp minden fontosabb dolgot érintettünk, amit beterveztem, mindenki olvassa el az animágiáról szóló rész bevezetőjét a tankönyvben – adta ki az utasítást Lily, miközben a tanárnőre nézve bezsebelt egy helyeslő bólintást.
Ezután odament McGalagony professzorhoz, és az óra hátralévő részében vele beszélgetett.
- A házi feladat egy láb hosszúságú esszé az animágiáról a mai órán tanultak alapján – mondta Lily, mielőtt elbocsátotta az osztályt óra végén.
Összepakolta a holmiját, majd csatlakozott a barátnőihez, akik rá vártak, és együtt indultak a klubhelyiségbe. A folyosón a Tekergők keveredtek melléjük, Lily maga sem tudta honnan és hogyan.
- Igazán jó órát tartottál, Evans – szólalt meg Sirius. – Egyedül az a házi feladat nem volt szép tőled.
- Meg ne szakadj az elkészítésében, Black! – vágott vissza Lily gúnyosan.
- Tényleg zseniális órát tartottál – vette át a szót James. – Nem hinném, hogy túl sok olyan lakója lenne a Roxfortnak, aki ennél jobban meg tudta volna tartani az órát. És ebbe a tanári kart is beleszámolom.
- Kösz, Potter – mondta Lily elpirulva a dicsérettől. – De szerintem túlzol. Ha felkészül rendesen, bárki képes lenne erre.
- Ugyan már Lily! – szólt közbe Alice. – Egy óra megtartásához nem elég, ha el tudod mondani a bemagolt anyagot, azt tudni kell előadni is.
- Pontosan – helyeselt Miri is. – Te pedig érdekesen adtad elő, és még McGalagony vasszigorára sem volt szükséged, hogy mindenki figyeljen. Még ezeket a pernahajdereket is lekötötted itt mellettünk! Erre pedig még McGalagony sem mindig képes.
- Így van – helyeselt James vigyorogva, és a többi Tekergő is erősen bólogatott. – Na, sziasztok, lányok! Nekünk még van egy kis dolgunk, de hamarosan mi is megyünk fel tanulni.
Ezzel a Tekergők elkanyarodtak a következő folyosón a lányoktól.
- Ugyan mi dolguk lehet nekik még ilyenkor? – kérdezte Miri a fiúk után pillantva.
- Ki tudja? – vont vállat Alice. – Lehet, hogy mentek begyűjteni a friss híreket. Este is lesz még egy adása a Roxfort Hangjának.
- Csak azt tudnám, honnan szedik azt a sok eszement hülyeséget, ami állandóan folyik belőlük, mint csapból a víz? – kérdezte Clare. – Én egy hét alatt sem tudnék annyi hülyeséget és poént kitalálni, amennyit ők egy nap alatt elsütnek.
- Ők a Tekergők – jelentette be Miri. – Ez mindent megmagyaráz.
- Igen, kivéve azt, ahogy most órán viselkedtek – sóhajtotta Lily gondterhelt arckifejezéssel.
- Miért, mi bajod volt velük? – kérdezte Clare.
- Pont ez az, hogy semmi – válaszolt Lily. – Egész órán azon idegeskedtem, hogy mikor kezdik el a szívatásomat, és erre Potter és Black kérdésein kívül semmi. De még azokban a kérdésekben sem találok kivetnivalót, mivel az anyaghoz kapcsolódtak, és tulajdonképp egész értelmes kérdések voltak. Eh! Nem tudom, mit gondoljak. Képtelenség kiigazodni rajtuk!
- Fiúk. Mit vársz tőlük? – kérdezte Miri.
- Fogalmam sincs – sóhajtott újra Lily, miközben megérkeztek a Kövér Dámához, majd felmondta az aktuális jelszót.
Miután beléptek a klubhelyiségbe, elfoglalták a kedvenc helyüket, és neki kezdtek a házi feladataik elkészítésének.
- Lily, ugye a büntetőmunkádról nem feledkeztél meg? – kérdezte Alice.
- Persze, hogy nem feledkeztem meg! – válaszolt Lily ingerülten. – Ötre megyünk Lumpsluckhoz Potterrel.
- Nem arra gondoltam – vigyorgott Alice –, hanem arra, amit tőlem kaptál.
Lily csak egy a Tekergőknek, közelebbről Potternek és Blacknek tartogatott gyilkos tekintettel válaszolt, majd újra beletemetkezett a tanulásba.