Sziasztok!

Elnézést a várakozásért, itt van a folytatás!

Kérlek tiszteljetek majd meg egy véleménnyel!

april45

Mindenki egyért!

Miután elköszöntem Phil-től, szinte futólépésben vettem a távot hazafelé. Most már biztos voltam benne. Tudja. Phil tudja és ráadásul még valószínűleg tervei is vannak velünk, a sellőkkel. Az egyetlen, amit még tehetünk, hogy megakadályozzuk a vég eljövetelét, ha ezt az utolsó dolgot sikerül titokban tartanunk. Nem tudhatja meg, hogy mi vagyunk azok! Figyelmeztetnem kell a többieket! – döntöttem el.

Miután hazaértem, azonnal a szobámba rohantam, és felhívtam Cleo-t. Annak, hogy őt hívtam csak az a szerény oka volt, hogy úgy éreztem, eddig vele találtam meg legjobban a közös hangot.

- Helló, itt Lewis, Cleo Sertori telefonja – szólt bele egy ismerős fiúhang a telefonba.

- Lewis? Itt Ashley! Hol van Cleo? – kérdeztem meglepetten.

- Áh, szia Ashley – köszöntött Lewis. A hangján érződött, hogy most nem nagyon vártak hívást. – Kiment a mosdóba – magyarázta.

- Ha visszajön, meg tudnád kérni, hogy hívjon fel? Nagyon fontos!

- Ashley. Talán valami baj van? – kérdezte Lewis aggódva. Biztosan kiérezte az izgalmat a hangomból.

- Ami azt illeti... – kezdtem bizonytalanul.

- Mi történt?

Előbb Cleo-nak szerettem volna elmondani, de nem bírtam tovább. A rossz előérzet összehúzta a torkomat, és épphogy csak sikerült visszatartanom a sírást. Remegő hangon folytattam.

- Sajnálom...már nem tehettem semmit...én próbáltam...de már mindent tud... – A mondat végén elcsuklott a hangom.

- Ashley, miről beszélsz?

- A vacsora..., Phil...

- A csávó Nate csoportjából?

- Valószínűleg egy titkos, paranormális jelenségeket is kutató, hírszerző és nemzetbiztonsági szervezetnek dolgozik – nyögtem ki végül. – És azt is tudja, hogy léteznek sellők...

- Ez nem jó – sóhajtotta Lewis, - ez nagyon nem jó...

- Sajnálom – mondtam szinte sírós hangon. – Három napja sem vagyok itt, és máris tönkreteszem az életeteket...

- Ashley, figyelj ide! – kérte Lewis határozott és meleg hangon. – Ez nem a te hibád! Nem mondtál neki semmit rólatok, igaz?

- Igaz – szipogtam.

- Valószínűleg nem rajtad múlt, hogy tudomást szerzett a sellők létezéséről! – jelentette ki. – Hiszen te magad is megmondtad, hogy már eleve határozott célokkal jött ide.

- Igen.

- Valamiért gyanút fogott rád, de erről nem tehetsz. Te mindent megtettél!

- De...

- Sejti, hogy kik a sellők?

- Rólam, talán. De reggel együtt úsztam vele és a rendes alakomban. Remélem, hogy ez eléggé meggyőzte őt – magyaráztam.

- Remélem én is – sóhajtotta Lewis.

- De a lányokról nem sejtheti, mert őket még nem látta – mondtam.

- Akkor nem is tud semmit – jelentette ki Lewis. – Csak arra kell figyelnünk, hogy ez maradjon is így!

- Épp ezért hívtalak...

- Vagyis?

- Phil és a csapata holnap Mako-ra mennek – vallottam be végül. – Próbáltam lebeszélni róla, de semmi eredménye. Sajnálom.

- Nem tehetsz róla – próbált Lewis megnyugtatni. – A lényeg hogy ne lásson meg titeket!

- Épp ezért telefonáltam! Hogy figyelmeztessem a lányokat!

- Helyesen tetted! Várj...most visszajött Cleo! Adjam?

- Megtennéd?

- Persze! És addig felhívom a többieket, rendben?

- Köszönöm, Lewis – sóhajtottam. – Mond meg nekik, hogy két napig lehetőleg ne ússzanak a sziget közelébe!

- Megmondom! És szólok a fiúknak is! Célszerű lenne holnap gyűlést tartani. Ez a probléma már túl súlyos ahhoz, hogy elintézzük egy kis csevegéssel! Majd visszahívlak, oké?

- Igen.

Hallottam, amint Lewis szól Cleo-nak, és átadja neki a telefont, majd elsiet valahova. Biztosan a sajátjáért.

- Itt Cleo – szólt bele legújabb barátnőm.

- Cleo! Ashley vagyok!

- Ashley! – kiáltotta vidáman. – Mi a helyzet?

Már előre utáltam magamat, amiért el kell rontanom a kedvét.

- Cleo, sajnálom, de nem jött össze. Elmentem a vacsorára, de úgy tűnt, Phil már mindent tud. Csak bizonyítékot keres rá...

- Oh, de hiszen ez szörnyű – sóhajtotta.

- És van még rosszabb... Holnap Mako-ra meg a csapatával. Cleo! Figyelmeztetnünk kell a többieket. Bár Lewis azt mondta, szól nekik...

- Én is beszélek velük! – jelentette ki Cleo. – Hajlamosak Lewist nem komolyan venni – magyarázta.

- Köszönöm. És sajnálom, tényleg...én...

- Ashley, te mindent megtettél – jelentette ki kedves hangon. Érdekes, hogy mennyire hasonlítanak Lewis-sal.

- De hiába – sóhajtottam.

- Jól vagy? – kérdezte aggódva. – Ez az este szörnyű lehetett.

- Inkább csak a holnap gondolatától ráz ki a hideg – magyaráztam. – A legrosszabb pedig az, hogy nem tudom utálni érte...

- Kicsodát?

- Phil-t. Kivételesen rendes embernek tűnik, és szimpatikus is... Csak miért kell épp utánuk kutakodnia?!

- Megértem.

- Igen? – csodálkoztam.

- A rendes emberek is követnek el hibákat – mondta Cleo együtt érzően. – És sajnos a legkiválóbb férfiak is néha olyasmire kényszerülnek, amit legbelül megbánnak. Csak tőlük még nehezebb elfogadni ezt.

- Ezt most csak miattam mondod, igaz, Cleo?

- Talán. – A mosolygását még telefonon keresztül is érezni lehetett. – De ha ez a Phil szerinted rendes ember, én hiszek neked.

- Valóban?

- Igen. De ettől még veszélyt jelenthet ránk, így jobb lesz, ha vigyázol vele!

- Tudom! És köszönöm, hogy megértesz.

- Szívesen. Csak tartsd a biztonsági távolságot!

- Ígérem. És még valami...

- Igen?

- Találkozni akar velem, kettesben. Hogy beszéljünk a sellőkről...

- Mond, hogy csak azért, mert...!

- Tudja, hogy tudok valamit, és azt is, hogy tudom, hogy ő is tud valamit! Megegeztünk, hogy elmondja, mit tud, ha cserébe én is beszélek!

- De ez csak egy csel, igaz?

- Mi más lenne? Miután beszélt, megszabadulok tőle!

- Remek terv, Ashley! De hol találkoztok?

- Szerinted hol lenne biztonságos?

- Tudod mit? – kezdte Cleo kis szünet után. – Legyen nálunk, ha már úgy is itt van a törzshelyünk a kávézó után! És a biztonság kedvéért a lányok is itt lesznek!

- Az megnyugtató lenne. De ha gyanút fog?

- Ennél többet már nem tud – nevette Cleo. – Ne aggódj, megoldjuk! Mi mindig megoldjuk valahogy!

- Bár úgy lenne.

- Lewis hív. Most mennem kell, de még valamelyiken felhívunk! – jelentette ki. – Azt mondja, most beszéli meg a gyűlést.

- Rendben. És Cleo?

- Igen?

- Sajnálom, ha megzavartam valamit.

- Tessék?

- Tudod, te meg Lewis...

- Ez fontosabb! És ami késik, nem múlik – magarázta Cleo lelkesen. – Valójában azt olvastam, hogy a veszély izgatóan hat a férfiakra – kuncogta. Elmosolyodtam.

- Minden jót, Cleo! És köszönöm!

- Szia, Ashley. Vigyázz magadra!

Leraktam a telefont. Néhány perc múlva Lewis hívott, immár a saját telefonjáról.

- Ashley! Megbeszéltük! Holnap hatkor, Emmáéknál. A szülei vacsorázni mennek, és Eliot néhány hétre a nagyszüleihez utazott, szóval miénk a ház!

- Remek! – sóhajtottam. – Nagyon utálnak?

- Ne is kérdezz ilyen ostobaságokat! – oktatott ki Lewis. – Senki sem hibáztat téged. És neked sem kéne. Meg egyébként is, én és a fiúk, - jelentette ki - nem hagyjuk, hogy bárki is ártson nektek!

- Ez kedves tőled, Lewis.

- Aludj jól, Ashley!

Mintha bármi esély is lenne arra... De azért udvariasan válaszoltam.

- Te is, Lewis.

...

Már éppen készültem zuhanyozni, amikor újból megcsörrent a telefonom. Ám most valaki olyan hívott, aki talán segíthet elfeledtetni ezt az egész zavaros ügyet.

- Szia, baby, itt Nate! – szólt bele a barátom lelkes, vidám hangon.

- Nate – sóhajtottam halványan elmosolyodva.

- Na, hogy ment a vacsora?

- Inkább nem részletezném...

- Unalmas volt, igaz?

- Inkább egy alapos vallatás – magyaráztam.

- Már csak ilyen az én szerencsém. Megkapom az álruhás zsarukat...

- Micsoda? Te meg honnan veszed, hogy ők...?!

- Csak viccelek, édes!

Nagyot sóhajtottam.

- Nincs túl nagy kedvem most ehhez.

- Mi lenne, ha holnap kárpótolnálak a mai napért? – vetette fel kedvesen.

- Mire gondolsz?

- Délelőtt ki kell vinnem a csoportot a Mako-szigetre, de utána ellesznek maguknak, azt mondták.

- Muszáj őket kivinned?

- Sajnálom, apám kérése!

Nate nem sejthette, hogy én nem az elvesztegetett ideje miatt aggódom.

- Kár.

- De utána találkozhatnánk. Lent karatézom a parton egy csapattal kilenctől. Eljöhetnél!

- Karate? Szombat reggel? – kérdeztem, játékosan bizonytalanul.

- Fő a szorgalom!

- Hát rendben van – egyeztem bele. Úgy is rég gyakoroltam már.

- Akkor reggel! Minden jót, édes!

- Jó éjt, Nate!

- Jó éjt!

Legalább nem fogom az egész délelőttömet idegeskedéssel tölteni – gondoltam. Mert elmehetnék Cleo-hoz vagy Emmához is, de jobb is, ha nem nyúzom őket a negatív előérzetemmel. Még a végén tényleg megutálnak...

...

- Nem is rossz egy lánytól! – jelentette ki Nate. Már vagy két órája gyakorlatoztunk a parton leterített tatamin, és a végén megpróbálkoztunk egy kis küzdelemmel is. Ami pedig kedvesem elismerését is kivívta az az volt, hogy nyolcból négyszer én nyertem.

- Azért te sem vagy semmi – válaszoltam Nate-nek. Ő valóban megérdemelte a fekete övet, ahogy elnéztem. Nyerni is csak azért tudtam kétszer, mert szerintem hagyta nekem. Egyébként csak két olyan alkalom volt, amikor valóban felém billent a mérleg. De attól még nagyon kedves gesztus a részéről.

- Eddig úgy tartottam, a küzdősport nem való lányoknak – kezdte Nate, - de te bebizonyítottad, hogy lehetnek kivételek!

- Eddig azt hittem, hogy a karatés csávók mind beképzeltek – jelentettem ki, - de te talán kivétel vagy.

- Csak talán? – vágott egy ál-szomorú grimaszt.

- Egy erős talán – vigyorogtam rá.

...

- Mit csinálsz ma délután? – kérdezte Nate, mikor edzés után a homokban sétáltunk hazafelé.

- Tulajdonképpen ötig szabad vagyok – mondtam. Mondhattam volna hatot is, de a gyűlés előtt még szerettem volna kicsit rendbe szedni magam.

- Mit szólnál, ha együtt ebédelnénk, aztán meg úsznánk egy kicsit? – Nate ártatlan kérdésnek szánta, de a víz gondolatától, és hogy akár le is bukhatok, kirázott a hideg.

- Tudod mit? – vetettem fel gyorsan. – Főzzünk inkább nálunk, a szüleim úgy sincsenek otthon. Utána meg rendezhetnénk film-maratont!

- Hát, ha ezt akarod – adta be a derekát. Ma nagyon úriemberként viselkedett.

Megcsókoltam, és a fülébe suttogtam.

- Ezt akarom!

- Akkor irány a közért! – jelentette ki, és már rohantunk is.

A koradélután remekül telt. Nate-ről kiderült, hogy nem csak a karatéhoz, hanem a sütéshez is ért, persze csak a húsokhoz. A zöldséget én csináltam. Remekül sikerült az ebéd, és utána a filmek helyett csak órákig beszélgettünk, és viccelődtünk a kanapén. Végül mégiscsak becsúszott pár vígjáték.

Örültem, hogy Nate-nek sikerült rövid időre elfeledtetnie velem a szörnyű tényeket, hogy egy befolyásos szervezet a sellők után, utánunk kutakodik. Viszont teljesen figyelmen kívül hagyni a fenyegetést nem tudtam. Amikor Nate távozni készült, akaratlanul is kicsúszott a számon egy kérdés.

- És mi volt a szigeten? Miért mentek oda? – néztem rá kíváncsian.

- Fogalmam sincs – sóhajtotta. – Valami céljuk biztosan volt, mert nagyon lelkesen tessékeltek vissza a csónakba, hogy menjek már – magyarázta. - De hogy mi, azt nem árulták el.

- És nem is hallottál semmit?

- Nem igazán. Hacsak nem annyit, hogy valami barlangról beszéltek, meg szokatlan sugárzásról... De hogy mi köze van ennek a baseball-hoz, azt ne tőlem kérdezd!

- És még valami mást? – próbálkoztam tovább.

- Miért olyan fontos ez neked? – kérdezte, gyanúsan méregetve. - Csak nem hiányzik Phil?

Kínomban elnevettem magam.

- Dehogy hiányzik! – vágtam rá határozottan.

- Akkor?

- A kíváncsiság nem elég? – kérdeztem vissza.

- Talán már túl sok is – gúnyolódott.

- Nate! – róttam meg játékosan.

- Szia, édes – felelte, majd megcsókolt az ajtóban. A csókja most még inkább a hatalmába kerített. Ez a srác egyre jobb lesz – gondoltam magamban és elmosolyodtam.

- Szia – sóhajtottam, miután egy pillanatra szétváltunk, majd ajkaink még utoljára egymáshoz tapadtak.

Ezalatt a Mako szigeten:

Coulson és emberei hajnaltól bejárták már az egész szigetet, majd végül délután ráakadtak a barlang bejáratára. Azaz, pontosabban beestek a szárazföld felőli bejárati nyíláson. A látvány első pillantásra lenyűgözte őket. Odabent, és a sziget többi pontján is felállították a mérőműszereiket, és ahogy számítottak, rendkívüli jelenségre bukkantak.

A barlang medencéje nem mindennapi mágneses sugárzást bocsájt ki, ami befolyásolja a barlang falának szerkezetét is. A falban kékes kristályok voltak, amelyeken viszont semmi különöset nem fedeztek fel azon kívül, hogy egy ékszerész jó pénzt fizetne értük. A sugárzást adatait a központba küldve ellenben az derült ki, hogy effajta paraméterek mellett elméletileg kialakulhat a vizsgált mutáció, azaz estükben a sellőlét.

Másra nemigen haladtak, több bizonyítékot nem sikerült találniuk. Fury-nak viszont ez is elég volt, hogy utasítsa ügynökét a sellők utáni komolyabb, lokális nyomozásra. Phil viszont azt még nem árulta el főnökének, hogy máris forró nyomon halad, Ashley-nek hála. Úgy döntött, eltöltik még azt az egy napot a szigeten, de utána ott folytatja, ahol abbahagyta. Ashley valószínűleg sokat fog majd neki segíteni, még ha nem önszántából is.

Mégis célszerűbb megvárni, még minden bebizonyosodik, mint mesélni Fury-nak a lányról, aki még a végén elfogatási parancsot ad ki ellene. Akkor biztosan semmit nem szednek ki belőle, ráadásul még a nyomot is elvesztik, ha a többi sellő ezalatt gyanút fog, és elmenekül. Nem, most nem hibázhat! El kell nyernie a lány bizalmát és elérnie, hogy érőszak nélkül működjön együtt. Végül is az akciójuk célja hivatalosan nem a sellők elfogása, hanem a mélyebb megismerésük.

A gyűlés Emmáéknál úgy telt, ahogy számítottam. A lányok értek oda először, mivel ők eleve hamarabb indultak. Mire én megérkeztem Emma, Cleo és Rikki szenvedélyesen omlottak a nyakamba, hogy éreztessék, nem hibáztatnak és mellettem állnak. Utána Bella, Will és Ash is megérkezett, és ők is hasonló gesztussal üdvözöltek. Nemsokára Zane is megjegyezte, hogy bátor voltam, és hogy szerinte többet is megtettem a mindennél. Legutoljára Lewis érkezett meg, aki szintén egyetértett a többiekkel. Nagyon jól esett, hogy így vélekednek, és hogy végre úgy éreztem, tartozom valahova. Közéjük.

Sokáig beszélgettünk, találgattunk, elméleteket és feltételezéseket gyártottunk, de tulajdonképpen semmi újjal nem tudtunk előállni. Csupán abban egyeztünk meg, hogy ettől fogva a sellők még óvatosabbak lesznek, és a fiúk pedig megpróbálják a lehető legkevesebb időre magukra hagyni őket. Zane azt mondta, legjobb lenne, ha mind a kávézóban táboroznánk, de ezt az ötletet sokan elvetették. Viszont mostantól még többet lesz együtt a társaság, akár a kávézóban, akár Emmáéknál illetve Cleo-éknál.

Végül pedig a Phil-dolog. A többiek is egyetértettek abban, hogy a legokosabb, amit tehetünk, ha kockáztatunk, így esélyünk lesz arra, hogy megtudjuk, mekkora veszély áll fent, azaz Phil és csapata mennyit tud pontosan. Mert Lewis azt is felvetette, hogy Nate csoportjának többi tagja is Phil-lel azonos céllal jött, sőt neki dolgoznak. Ez pedig logikusnak és értelmesnek bizonyult, azzal a ténnyel alátámasztva, hogy a csoport eddig még egyszer sem látogatta meg a baseball-pályát, viszont a sellőkhöz szorosan kapcsolódó szigetre ellátogattak.

A fiúk felajánlották, hogy elosonnak a szigetre kémkedni, de mi, lányok okosabbnak láttuk, hogy ne keltsünk bennük még ezzel is gyanút. Inkább élvezzük azt a kis időt, amíg távol vannak. Eldöntöttük, hogy másnap bemegyünk a városba egy kicsit, és szórakozni fogunk, a következő nap – hétfőn – pedig megejtjük azt a bizonyos dolgot. A lányok átjönnek Cleo-ékhoz, mert semmi esetre sem hagynának egyedül, a fiúk pedig készenlétben állnak. Emma ugyanis úgy gondolta, ez végső soron a mi gondunk, és ha lehet, nekünk is kell megoldanunk, és csak a végső esetben segítséget kérni.

Szóval úgy tizenegy körül elbúcsúztunk egymástól, és megegyeztünk, hogy másnap délelőtt tízkor találkozunk a kávézónál, és onnan indulunk. Zane és Rikki hazakísértek, azzal a kifogással, hogy a mi házunk úgy is útba esik nekik. Mikor megérkeztem, még lefekvés előtt telefonálnom kellett. A többiek beleegyeztek, hogy Nate is velünk jöjjön a városba. Ő és Zane tulajdonképpen még haverok is voltak, szóval a jó társaság garantált, és így legalább én sem leszek egyedül – mármint pár nélkül.

Nate persze azonnal beleegyezett, mondván, hogy a csoportért csak késő délután kell elugrania. Úgy véltem, ezt majd a többiekkel is megbeszélem. Lenne valami bátorságot adó abban, ha a mi kis kilenc tagú társaságunk együtt fogadná őket a mólónál, és Phil tudja, hogy Nate is velem van, szóval már tízen lennénk. Nem mintha ezzel sokra mennénk ellenük, ha a dolgok nagyon elfajulnának, de legalább tudatjuk velük, hogy kikkel van dolguk. Bár azt nem kell megsejteniük, hogy a barátnőim is sellők.

...

A vasárnap délelőtt és kora délután a vártnál még sokkal jobban sikerült. Nate – a többiek szerint kivételesen – jól kijött a fiúkkal, és még a lányok is „elviselhetőnek" titulálták a viselkedését. Velem pedig szokásához híven egy igazi úriember volt. A délelőttöt mi lányok vásárlással töltöttük, a fiúk pedig udvarias hordárként hurcolták utánunk a szatyrokat, de menet közben azért jól szórakoztak ők is – sokat poénkodtunk. Csak a sellő témát kellett kerülni Nate miatt, de tulajdonképpen még jó is volt kissé megfeledkezni erről a dologról, és az ezzel kapcsolatos fenyegetésről.

Ebédelni megálltunk egy pizzériában, és természetesen a fiúk ragaszkodtak hozzá, hogy ők fizessenek. Ekkorra már nagyon jól összerázódott a társaság, és a rengetek pizza után néhány sör mellett még sokáig elbeszélgettünk. Úgy három körül viszont a fiúk unatkozni kezdtek, és úgy döntöttek, választanak maguknak valami férfias szórakozást, ahol a lányok előtt összemérhetik az erejüket. Lehetőség híján a választás a pizzéria tengerre néző gyönyörű teraszán elhelyezkedő egyik pingpong asztalra esett.

A fiúk mindenki-mindenki ellen körjátékkal kezdtek, majd a két legjobb mérkőzött meg egymással. A legkülönfélébb felállások valósultak meg, és mikor az erősebbik nem némi pihenőre vágyott, akkor mi is játszottunk egy keveset. Végül a fiúk szerveztek egy döntőt, a két finalista pedig Zane és Nate lett. A lányok bíztató sikolyai természetesen nem maradtak el.

- Hajrá Nate, meg tudod csinálni! – kiabáltam teli torokból, de persze ilyenkor Rikki azonnal rávágta, hogy:

- Gyerünk, Zane! Te vagy a jobb!

A többi lány felváltva szurkolt az esetenkénti jobbik félnek, Lewis, Ash és Will pedig kicsit messzebbről figyelték társaik meccsét, és nagyokat kortyoltak a hűsítő sörből. Végül a meccs sajnos, vagy éppen a köztem és Rikki között lévő barátság szerencséjére befejezetlenül maradt, mert Nate telefonja megcsörrent.

- Halló, itt Nate Brown – szólt bele kedvesem a telefonba. – Igen... Maga az, Phil? ... Értem. Akkor azonnal indulok... Igen, tudom..., sajnálom. Kicsit elszaladt az idő... Húsz perc, és ott vagyok. ... Nem, óvatosan vezetek, ígérem. Esküszöm. ... Nem, nem ittam – hazudta Nate. – Egy kortyot sem. ... Akkor indulok, ott találkozunk! ... Viszhall!

Nate letette a telefont.

- Nem ittál, mi? – vigyorgott Lewis.

- Phil-nek nem – vágta rá Nate. – Nagyon kiakad, ha fiatalokat piálni lát – magyarázta.

- Melyik felnőtt nem? – sóhajtotta Rikki.

- De azért tényleg vezess óvatosan - kérte Ash.

- Máshogy nem is tudok – vigyorgott Nate.

- Na persze – csóválta a fejét Emma.

- Szóval akkor most Phil-ékért mész a szigetre – kérdezett rá Zane.

- Igen. (Nate)

- Mikor érkeznek? (Zane)

- Miért fontos? (Nate)

- A lányoknak lenne egy kis elintéznivalójuk Phil-lel (Zane). Úgy gondoltuk, még most megbeszéljük vele.

- Hát, lövésem sincs, mi köze lehet a lányoknak a csoportom vezetőjéhez, de ha ennyire fontos – Én és a lányok hevesen bólogattunk – akkor végül is elárulhatom. A hármas mólónál szoktam kikötni, és körülbelül hatra fogunk odaérni egy nagyobb motorcsónakkal.

- Rendben, kösz, Nate. (Zane)

- Még időben odaérünk! (Lewis)

- Akarjátok, hogy feltartsam őket, ha nem? – ajánlotta fel Nate, de biztosan csak miattam.

- Ez rendes tőled. (Ash)

- Igen, az jó lenne. (Zane)

- Akkor hatkor! – jelentette ki Nate, majd hozzám fordult. – Viszlát, édes! Vigyázz magadra!

- Te is! – csókoltam meg. – És egyébkén érdemes lenne innod egy kis vizet – javasoltam.

- Vizet?

- Phil valószínűleg kilométerekről kiszagolja a sört, és talán még apukádnál is feldob, ha megtudja, hogy ittasan vezettél.

- Motorcsónakot és autót – tette hozzá Emma.

- Tessék – nyújtott át Bella neki egy üveg vizet. – És itt van ez is – adott még hozzá egy csomag kekszet.

- Remek – mondtam!

- Kösz, srácok! – emelte fel Nate az „ajándékait", és elsietett a kocsijához, ugyanis a városba Nate és Ash autójával jöttünk be, kissé zsúfoltan.

Phil Coulon idegesen járkált fel-alá a Mako sziget homokos partján. Nate-nek már egy órája meg kellett volna érkeznie, és ha nem hívja fel, akkor estig sem ért volna ide! Tudja ő, hogy fiatalság, bolondság, de a munka mégiscsak az első, és jobb lesz, ha ezt ez a Nate fiú is megtanulja!

Néhány perc múlva végre megjelent Nate egy motorcsónakkal. Sietve a partig hajtott, majd hagyta, hogy a csónak felszaladjon a homokon, és kiugrott a földre.

- Elnézést! – lihegte. – Elnéztem az időt!

- Jegyezd meg, fiam – rótta meg Phil, - hogy a kötelességben senki nem kíváncsi a kifogásaidra. Elég csak egyszer elkésned, és akár ki is rúghatnak.

- Tudom, sajnálom. Többé nem fordul elő! – ígérte Nate, még kissé mindig kifulladva.

- Azt remélem is! – nézett a szemébe Coulson.

- Na és, milyen volt? – próbálkozott Nate a csevegéssel.

- Nem eléggé kielégítő – felelte Phil tömören. – Indulhatunk?

- Igen, persze – vont vállat Nate.

- Fiúk, indulás! – kiáltotta Phil, mire az emberei feltápászkodtak a homokból és sziklákról, és a felszereléssel együtt beszálltak a nagyobbacska csónakba. Ez volt az a pillanat, amikor Coulson a kormánynál állá Nate mellé lépve megérezte rajta a sörszagot.

Hát ez a fiú semmiből sem tanul?! – csóválta meg a fejét. A mozdulat Nate-nek is feltűnt, és kérdőn bámult Phil-re.

- Amit ma délután csináltál, az meglehetősen életveszélyes volt – jegyezte meg Coulson Nate felé fordulva.

- Mire céloz? – adta a hülyét Nate.

- A halálos balesetek nyolcvan százaléka ittas vezetésből származik – oktatta ki Phil.

- De én, nem – ellenkezett Nate, aki rendesen elfogyasztotta a kekszet és a vizet.

- Hány sört is ittál pontosan? – nézett a szemébe a férfi határozottan.

- Ötöt... – csúszott ki Nate száján. – De mégis honnan tudta...?! – csodálkozott.

Coulson erre csak újból megcsóválta a fejét.

- Megérzem az ilyesmit – vágta rá végül, majd kinyújtotta a kezét. – Add ide a kulcsokat! – kérte határozottan.

- Hogyan?!

- A kulcsokat! – erősködött Coulson.

Nate-nek számos oka volt, hogy miért ne adja át neki, de végül úgy döntött, nem éri meg ellenkezni, így kelletlenül átnyújtotta Coulson-nak a csónak kulcsait, aki tovább adta azokat egy emberének. Elindultak a kikötő felé.

- Csak mond, hogy nem vezettél autót is! – szólította meg Phil menet közben újra Nate-et. A fiú hazugsági kedv híján csak egyértelműen hallgatott, és nagyot sóhajtva az ügynök szemébe nézett.

- Jól vezetek – jelentette ki végül.

- Édesapád is így vélekedik? – kérdezett rá Phil. Nate megijedt.

- Ugye nem tervezi, hogy elmondja neki? – Phil komolyan nézett Nate szemébe. – Kérem!

- Pengeélen táncolsz – jelentette ki végül az ügynök. – Ha nem viselkedsz felelősségteljesen, senki nem fog komolyan venni! - Nate érezte, hogy mond valamit, így inkább nyelt egyet és hallgatott. – Tudod, hogy igazam van, ugye?

Nate bólintott.

- Tudom, hogy intett a kifogásoktól – kezdett bele a fiú, - de valójában ez az első komoly munkám. Most tanulom, úgymond a felelősséget...

- Ez esetben szerencséd van, hogy engem kaptál, és nem egy sokkal türelmetlenebb vezetőt – mondta Phil.

- Sajnálom, ha csalódást okoztam – sóhajtotta Nate. – De kérem, ne apámat vagy az irodát hibáztassa érte...

- Nem teszem – jelentette ki Phil.

- Nem? – csodálkozott Nate.

- Ahogy említetted, sokat kell még tanulnod – magyarázta Phil. – De többnyire rendesen végzed a dolgod, és én is voltam fiatal. Tehát amennyiben a jövőben megpróbálsz kevesebbet hibázni, később áttárgyaljuk még ezt a csalódás dolgot.

- Ez rendes öntől, uram – ismerte be végül Nate. – Igyekezni fogok!

- Azt el is várom.

- És apám?

- Kevesebb ital, kevesebb kockázat!

- Mi az a kevés?

- És ne feleselj! Te vagy az idegenvezető, de jóval idősebb vagyok nálad!

- Igen, uram!

Phil elmosolyodott. Újabb tékozló fiatalt sikerült a jó útra térítenie. Milyen kár, hogy a középkorú bűnözőkkel már nem ilyen egyszerű a helyzet, de a tény, az tény. Jobb még idejében elfojtani a problémát.

- Tehetek valamit még önökért? – kérdezte Nate, hogy jó pontot szerezzen.

- Tulajdonképpen lenne itt valami – kezdte Phil.

- Igen?

- Beszélnél nekem egy kicsit a barátnődről?

Nate kezdetben meglepődött a kérésen, de végül beleegyezett.

- Mire kíváncsi?

- Nem vettél észre rajta valami szokatlant?

Nate elgondolkozott és megrázta a fejét.

- Ha csak nem azt, hogy velem jár, és hogy hihetetlenül csókol... – mondta végül. Phil elmosolyodott.

- Ez inkább általános a fiúk körében - válaszolta Phil. – Még valami? Mondjuk a vízzel kapcsolatban.

- Hát, mondjuk tegnap nagyon nem akart velem úszni, pedig annyiszor elmondja, hogy mennyire szereti a tengert – vette fel Nate.

Phil elégedetten kihúzta magát.

- Ennyit akartam tudni.

- De miért érdekli?

Phil vállat vont.

- Puszta kíváncsiság – füllentette.

- És most, hogyan tovább? – kérdezte Cleo.

- Még van egy háromnegyed óránk – tudatta Rikki.

- Akkor talán indulnunk kéne – jelentette ki Zane. – Ash majd elviszi a lányokat a kikötőig, mi pedig fogunk egy buszt és talán időben odaérünk.

- Ekkora csúcsforgalomban? – kételkedett Rikki.

- Muszáj odaérnünk! – erősködött Zane.

- Nekem lenne egy elsőre őrültségnek tűnő ötletem – vetette fel Will. Kérdőn néztünk rá. – Mi lenne, ha mind beülnénk Ash kocsijába, és kicsit belehúznánk.

- Ez valóban őrültség! – ellenkezett Emma.

- De talán bejöhet – jelentettem ki. – Megpróbáljuk?

- Végül is, mi történhet? – vont vállat Cleo ironikusan.

- Gyerünk! – vágta rá Lewis és már indultunk is a belvárosi parkolóhoz.

A veszéllyel nem törődve kilencen betömörültünk Ash nagy méretű, de annyira azért még sem olyan nagy dzsipjébe. Az említett vezetett, az anyósülésen pedig Cleo és Emma foglaltak helyet, szorosan egymás mellet, hálát adva a rengeteg muffin-ért, amit a kistestvéreik elcsakliztak az orruk elől. Lewis Cleo mögött ült a hátul, tőle jobbra Will, és a másik szélen Zane. Én és Rikki a három fiú ölében foglaltuk helyet, karjaikkal a derekunkon.

- Indulhatunk? – kiáltotta Ash lelkesen. Ez a nyilvánvaló őrültség valamiképpen feldobta – az adrenalin legalábbis.

- Igen!

- Gázt neki! – kiáltottuk, mire a motor felbőgött, mi pedig szédületes sebességgel száguldottunk végig a kerülő- és mellékutakon, hogy még időben odaérjünk a találkozóra. Ez a „kis autózás" meglehetősen izgalmas és nagyszerű dolog volt, szinte minden kanyarban sikoltoztunk és mindenen elnevettük magunkat. A legjobb pedig, hogy szerencsénk volt. Egy rendőr sem látott meg minket, és biztonságban elértünk a kikötőig. A tenger sós szele megcsapta az orrunkat, és a lányokkal a kezünket összeszorítva álltunk ellen a kísértésnek, hogy a hívogató, lágy habokba vessük magunkat.

Az órámra néztem – ötvenöt volt. Kikászálódtunk az autóból, és a móló felé vettük az irányt. A szél viszont időközben nagyon feltámadt, és a hullámok magasra csaptak, vizet permetezve minden felé. Úgy döntöttunk, hogy csak a móló végénél, a parton várjuk meg a társaságok. Zane azért kisétált a móló tengerbe nyúló végéig, hogy tájékoztassa Nate-et a helyzetről. Nem kellett sokat várunk, néhány perc múlva egy motorcsónak zaja jutott el a fülünkig, és felbukkant a tengeren Nate, és egy nagyobb, férfiakból álló társaság.

Kiszálltak. Zane mondott valamit Nate-nek, aki ezután felénk mutatott, és a part felé vezényelte a társaságot. Nagyot nyeltem, majd összenéztem a lányokkal.

- Ne izgulj – kérte Cleo.

- Minden rendben lesz – tette hozzá Bella is. – legalábbis remélem.

- Összetartunk – jelentette ki Rikki. – Nekünk senki sem árthat!

- Mögötted vagyunk – suttogta még a fülembe Emma, mikor a társaság már csak tizenöt méterre lehetett, ő Cleo és Rikki pedig a vállamra tették a kezüket, Bella pedig bátorítóan rám mosolygott. Mindenki egyért! – futott át az agyamon a gondoltat és éreztem, hogy az övéken is. Nem telt bele sok idő, és Zane, Nate, majd Phil odaértek hozzánk. Zane mellénk állt, ahogy Will és Lewis is közelebb lépett, Ash pedig az autótól figyelte az eseményeket. Nate még gondolkozott, mit tegyen, mert fogalma sem volt, mi folyik itt, de végül megcsókolt és a két csoport között helyezkedett el.

Tudtam, hogy mindenki arra vár, hogy mikor szólalok már meg végre. Amikor már Phil is rám emelte a tekintetét, és gyanúsan méregetett, lépnem kellett. Nagy levegőt vettem, és belekezdtem.

- Phil! Milyen volt a szigeten? – tettem fel életem legostobább, de valahogy egyetlen ideillőnek tűnő kérdését. A többiek nem szóltak közbe.

- Téged is jó újra látni, Ashley – köszöntött Phil a legnagyobb természetességgel. Tereli a témát – gondolhattam volna!

- Szóval? Megtaláltátok, amiért oda mentetek? – faggattam tovább. Elmosolyodott. Talán tetszett neki, hogy többé már nem köntörfalazok.

- Nem ez a legalkalmasabb hely a beszámolókra – jelentette ki.

- Talán. Épp ezért döntöttem úgy, hogy kijövök eléd, és megegyezünk a megfelelő helyszínben.

- Szóval nem gondoltad meg magad a kis „randevúnkkal" kapcsolatban? – somolygott Phil, és ez Nate-nek, aki félreértette nagyon nem tetszett.

- Nem – vágtam rá.

- Na de...! – ellenkezett Nate.

- Nem olyan randi – nyugtattam meg.

- De Ashley-vel van némi megbeszélnivalónk – magyarázta neki Phil. Fura volt, hogy a nevemen említett, nem kisasszonyként, ahogy vártam.

- Van – tettem hozzá határozottan.

- És mi lenne az a hely? – nézett a szemembe Phil.

- Nálam – vágta rá Cleo, aki úgy döntött, besegít egy kicsit. Phil felvonta a szemöldökét. – Úgy döntöttünk, legjobb lenne, ha nálam beszélgetnének.

- Úgy véltétek?! – döbbent meg Phil.

- Egen – mondtam félvállról. – Mivel a lányok is jönnének, ha nem gond.

Phil szerintem azt hitte csak viccelek, de egy komoly arckifejezést felvéve szerintem felfogta, hogy nagyon nem.

- De igen, gond – jelentette ki. – Ez a beszélgetés ugyanis meglehetősen bizalmasnak ígérkezik!

Egy utolsó bátorításképpen a lányokra néztem, akik hevesen bólogattak. Olyan önzetlen tőlük, hogy a titkukat is kockára teszik, hogy nekem segítsenek.

- A barátaim előtt nincsenek titkaim – mondtam határozottan a szemébe. Lehet, hogy nem kellett volna. Phil tekintetében ekkor megvilágosult fény csillant. Rájuk is gyanút fogott. Rikki viszont kedvesen a vállamra tette a kezét, és odasúgta, hogy „Semmi baj, ez már ötünkre tartozik". Ez jól esett, de azért még bűntudatom volt, hogy bár az ő bátorításukra, de gyanúba kevertem a lányokat is.

- Szóval nincsenek titkok? – kérdezett rá Phil sokat sejtően.

- Egy szál se! – vágta rá Emma, kissé hideg ellenségességgel.

- És ti mindenképpen szeretnétek jelen lenni? – hordozta körbe a férfi tekintetét a barátnőimen ugyanazzal a hangnemmel.

- A világért sem hagynánk ki! – állta a tekintetét Rikki tüzesen.

- Nos, akkor gondolom, nem bánjátok, ha én is hozok némi társaságot? – vetette fel Phil.

- Nem jó ötlet – jelentette ki Cleo határozottan, majd Phil kíváncsi méregetésére hozzátette. – Apám egy férfit sem tűr el a közelembe.

Lewis és Zane összevigyorogtak egymással, és velünk.

- Jól is teszi – helyeselt Phil. – De velünk talán kivételt tenne.

- Még azt is nehezen intéztem el, hogy önt elfogadja – hazudta Cleo. – Szóval nem!

- Én sem hiszem – ellenkezett Lewis is. – A legutóbb öt percig tűrt meg a házban – lódította, - pedig én már régi barát vagyok.

- És máshol nem...? – próbálkozott Phil.

- Nem – vágtuk rá egyszerre a csajokkal.

- Meg akartok fogni, lányok? – vigyorgott Phil magabiztosan.

- Miről beszél? – adta a hülyét Bella.

- Tudod te jól! – mondta Phil.

- Szóval akkor a holnap tíz óra megfelel? – kérdeztem, mert a dolgok már kezdtek elfajulni. – A címet majd...

- Itt van – nyújtott Cleo Phil felé egy előre megírt cetlit. – Nem jó a csengő, szóval csak kopogjon, és már nyitjuk is az ajtót.

- Öt lány és egy férfi – jegyezte meg Phil – nem éppen a legszerencsésebb felállás.

- Más kapna az alkalmon! – szólt közbe Bella, sejtelmesen.

- Hát rendben! – adta be a derekát Phil.

- Remek – örvendezett Rikki. – Nem fogja megbánni! – A hangjában a lányokkal tisztán éreztük a további tartalmat. Nem fogja megbánni, ha békén hagy bennünket!

- Azt remélem is – nézett ránk Phil szigorúan. – Mert ha megpróbáltok átverni, akkor...!

- Ugyan, miről beszél? – nézett a szemébe Emma ártatlanul.

- Csak egy kis csevegés a nappaliban – tette hozzá Cleo.

Phil nem tudván, mitévő legyen, végül engem vett elő.

- Ajánlom, hogy ezek után őszinte légy velem – nézett a szemembe. Világoskék tekintetéből sugárzott a határozottság, és a tény, hogy ő bizony nem viccel. – Mindkettőnk érdekében! Mindannyiótokéban! – hordozta körbe a tekintetét kis társaságunkon.

- Mi okom lenne hazudni? – kérdeztem ártatlanul.

- Ezt ugye te sem gondoltad komolyan? – kérdezett vissza.

- Akkor holnap! – ragadott karon Cleo, majd Emma, és elvonszoltak a szagot fogott kopó közeléből, Rikki pedig ezalatt Phil és közém állt, majd határozottan kijelentette neki.

- Az őszinteség kölcsönös. Ha maga beszél, akkor mi is!

Phil mintha nem számított volna erre.

- Még a szaván fogom, kisasszony – jelentette ki végül.

- Rikki! – vágta rá újdonsült testőröm határozottan. – És ha csak egy ujjal is bántani merészeli a barátnőimet...! – fenyegette meg Phil-t, amitől Emmát, Cleo-t és engem kirázott a hideg.

- Rikki – ízlelgette Phil a nevet, nem törődve a lány szikrázó szemeivel. – Milyen tüzes ifjú hölgy...

- Ha még tudná, mennyire – lépett közbe Zane, még mielőtt Rikki feldühíti legújabb lehetséges ellenségünket, és átkarolva arrébb húzta.

- Még nem végeztem! – ellenkezett Rikki.

- Mára elég is lesz – magyarázta Zane. – Nem hiányzik, hogy még jobban gyanút fogjon!

- Hát jó – sóhajtotta Rikki, és még utoljára tüzes pillantásokat küldött Phil felé, aki viszont csak jót mosolygott ezen.

- Egyébként nem tervezem bántani a barátnőidet – kiáltott még utána Phil. – Csak az igazat akarom kideríteni!

- Viszlát, Phil – fordultam én is hátra egy pillanatra.

- Holnap, Ashley – jelentette ki, majd még talán a jóindulat megnyerése érdekében hozzátette. – Vigyázzatok magatokra, lányok!

- Épp azt tesszük – motyogta maga elé Bella, majd beszálltunk Ash kocsijába, és elhajtottunk.

Phil és emberei még egy ideig az autó irányába néztek, majd Nate zökkentette ki őket a merengésből.

- Mégis mi volt ez a „randevú" a csajommal és a barátnőivel?! – vonta kérdőre Coulsont.

- Ne aggódj, Nate – mondta határozottan az ügynök. – Nem szándékozom rámászni a lányokra.

- De akkor mégis mit akar tőlük?! – idegeskedett a fiú.

- Csak az igazat – jelentette ki Phil, kissé újból elmerengve, majd odaszólt a csapatnak. – Indulunk!

- De mivel kapcsolatban? – faggatta tovább Nate.

- Az még nekem is meglepetés lesz – vágta rá Phil, majd elindultak a bérelt autók felé.

A csoport három autót bérelt, plusz most még itt volt Nate-é is. Mikor viszont a fiú elindult a sajátja felé, Phil megállította.

- A kulcsot! – ismételte meg a csónakon történteket.

- Most komolyan? – kérdezte Nate fájdalmasan.

- Nate! – szólt rá az ügynök. A fiú átadta a kocsi kulcsot. Phil bólintott. – Most pedig, gyerünk. Én vezetek, a többiek az autókba!

A SHIELD ügynökök beszálltak a három fekete Nissan-ba, Phil pedig kinyitotta az anyósüléshez tartozó ajtót Nate-nek.

- Ez...nagyon...kellemetlen – sóhajtotta Nate, és eleget téve ügyfele kérésének beült.

- Még ha karamboloznál, az milyen lenne! – zárta le Phil, és beindította a motort. Ezek után úgy érezte, egy napon majd remek apa lesz belőle. De még előtte: sellők! A mólón történtek után már azt is sejtette, hogy kik azok.

Mert Fury-nak igaza volt: a sellők többen vannak, és valóban Goald Coast-nál érdemes kutatni utánuk. Ashley pedig akarva-akaratlanul rámutatott a tényre, hogy a barátnőivel együtt nem hétköznapi titkon osztoznak. Sejtettem – gondolta Phil. Csak azt nem értette, hogy miért voltak hajlandóak a lányok leleplezni önmagukat. Ennyire összetartanának?

Vagy talán azt hiszik, csapdába csalhatják őt? Valószínűleg félnek, hogy fényt derít a titkukra, és pont ezért úgy vélik, így talán megoldhatják a dolgot. Nem számít! Ő nem akar ártani a lányoknak, de az igazságot mindenképpen kideríti. Ha pedig a lányok nem hajlandóak együttműködni, akkor a következményeket már maguknak köszönhetik – a SHIELD intézkedni fog, ha kiszámíthatatlannak és veszélyesnek ítéli őket.

Egy biztos: először bizonyítékot kell szerezni, hogy valóban sellőkről van-e szó! És Ashley, Rikki és a másik három lány a segítségére lesz ebben!

A fiúk Cleo-éknál elbúcsúztak tőlünk, Bella és Emma egy irányba laktak, így egy nagy öleléssel ők is elváltak. Cleo és Rikki úgy döntöttek, hazakísérnek, így még vagy fél óráig beszélgettünk a verandán. Bíztattuk egymást a holnappal kapcsolatban és azon gondolkoztunk, vajon mit kéne tennünk, ha Phil valóban nyilvánosságra kívánja hozni a titkunkat. Végül arra jutottunk, hogy azt semmiképpen sem hagyhatjuk. Ha nincs más esély, akkor szembeszállunk vele. Fél kilenckor a lányok is elbúcsúztak, Cleo megölelt, Rikki pedig megtanított egy helyi, öklözős-pacsizós kézfogást.

Az egy dolog, hogy szembe szállnánk – gondoltam később, az ágyamon fekve és a plafont bámulva – de vajon ki jutna ki abból győztesen? Mert mi csak öt lány vagyunk, még ha öt nagyon különleges lány is, ők viszont valószínűleg jól képzett, felfegyverkezett férfiak. Nekem ráadásul még olyan erőm sincs, mint a lányoknak. Mert tegnap este megosztották velem, hogy a vízen kívül máson is hatalmuk van.

Cleo nemcsak mozgatja a vizet, hanem a szelet is irányítani tudja, Emma befagyaszt dolgokat és a felhőket mozgatva esőt is csinálhat, Rikki a víz felforrósítása mellett bármit képes felgyújtani, és villámokat szór, ha előtte Emma felhőket hoz az égre. Ez a három lány igazi vihart képes létrehozni. Bella pedig a víz megdermesztése mellett elfolyósítani is képes dolgokat, és a dermesztést is különböző mértékben teheti meg. Egyszer például üveggolyót csinált egy kékre festett pohár vízből, amiből Cleo emelte ki a kis gömböket.

Szóval nekem ehhez képest semmim sincs, de azért mindent megteszek majd, hogy kivegyem a lehetséges harcból a részem, még akkor is, ha a kudarc elrendeltetett. Mert még hívhatjuk a fiúkat segítségül, de Phil is biztosan rendelkezik utánpótlással, így végső soron mi járnánk rosszabbul. Éppen ezért kell mindent megtennünk, hogy a lányok képességeire ne legyen szükség! Ha kell, én magam ütöm le Phil-t és a csoportjának pedig azt hazudom, hogy leesett a lépcsőn! De vajon képes lennék rá? Ártani valakinek, csak hogy a titkomat védjem, ami amúgy is kezd egyre nagyobb teherré válni?

... folytatása következik...