- Biztos, hogy jó ötlet?

- Persze, mon cher. Neked mindent~ - mondta vezetés közben Francis, miközben merőben az utat nézte.

- Nem úgy értettem. - suttogta szégyenlősen Kanada a mellette lévő ülésen - csak az én vendégemnek kéne legyél, nem pedig fordítva.

Az úgy oké volt, hogy tikkasztó hőség söpört végig az egész országon, és Kanada nem épp a legfenségesebben érezte magát, és végtelenül örült, hogy Franciaország itt van mellette, de az már mégis csak pofátlanság, hogy a francia kocsijában utazik egy fagyizó felé, az ő benzinje fogy, meg minden, sőt, még ráadásul ő is akarja kifizetni az ő fagyiját! De annyira jól érezte magát a francia társaságában, hogy azt nem lehet szavakba önteni. Legalábbis ő nem tudja. Most az egyszer, legeslegutoljára megengedi, hogy valamit a francia fizessen neki. Végül is, nem egy nagy összeg. Majd máskor visszafizeti, mert utál tartozni másoknak. Talán ez az egyetlen, amit nagyon megtanultam Anglia úrtól. - gondolta magában.

- Ugyan, igazán nem kell emiatt aggódnod - simizte meg egyik kezével Kanada buksiját, aki összerezzent az érintésére, majd pironkodva folytatta:

- De akkor is. Itt fordulj jobbra. - mutatott az elágazásra.

- Meglesz. - vette be az éles kanyart az elegáns Porschéjával.


- Na ugye, hogy nem haltál bele? - nyalogatta vaníliás fagyiját Franciaország, miközben a kocsi felé sétáltak. Kanada szorosan mellette jött az ő juharszirupos fagyijával.

- Ami azt illeti ... nem ... - emelte föl lila tekintetét az idősebbikre - És köszönöm.

- Igazán nincs mit - fogta meg kezét, és csábosan rámosolygott. Kanada egy pillanatra elpirult, majd ezt suttogta maga elé:

- Öhm...e-ezt inkább otthon...k-kérlek... - mondta kissé elfojtott hangon.

- Ahogy szeretnéd, de vigyázz, mert az ágyban nem leszek kegyes - majd perverz de mégis kedves mosolyt lejtett arcán.

2013. jún. 19.