Fájl#6 – Fékevesztett száguldás... a halálba
Ajánlott zene: Akira OST: Kaneda
Harry csütörtöke mozgalmasan telt: mindent előkészített a holnapi nagy színelőadásra, amikor is, látszólag meghal. Körbejárta fél Redmondot egy új lakásért, beszélt anyjával és Madame Pomfreyjal, és egy csomó más, apró dolgot elintézett. Fáradtan dőlt az ágyába akkor este, és kissé aggódva tekintett a jövőre. Akárhányszor újragondolta a tervet, mindig talált benne egy apró hibát, de ötlete sem volt, hogyan küszöbölhetné ki őket. Úgyis csak nagyon kis valószínűséggel lehetett elszúrni. Occam borotvája lebegett lelki szemei előtt: attól, hogy egy terv egyszerű, még nem biztos, hogy csődöt mondhat. A mellette szuszogó Pitonra nézett. A férfi mély álomban volt, szemöldökét finoman összeráncolta, képei nem lehettek túl szépek. Elfordult, és lehunyta a szemét. Neki is ideje lenne aludni, nagyon kemény lesz a holnapja.
– Üdvözlöm önöket innen, Seattle-ből, ahol ötödszörre csap össze a Seattle Shotguns és a Houston Hammers, hogy eldöntsék, ki kapja a bajnoki címet. A nevem Luna Lovegood, és én fogom közvetíteni önöknek ezt az igazán izgalmasnak ígérkező meccset!
Harry befejezte az előkészületeket, és fintorogva ismét megpöckölte a záróhardvert. Elvileg kivehetné, de egy rossz reflexmozdulat miatt akaratlanul is előcsusszanhatna, és akkor kizárnák a játékból, de ő még szerette volna odaadni csapatának a győzelmet. Megérdemelték, hogy megkapják a kupát, és ő gondoskodni fog róla, hogy így is legyen. Felkapta a sisakot, és még az öltözőben felcsatolta. A parkolóba sétált, és ujjával szeretetteljesen végigsimított a motorülésen. Halványan elmosolyodott, majd felült rá, és összekötötte magát a géppel. Miután csatlakoztatta a hardvert, a megfelelő keresztkábellel összekapcsolta az adatjackjén keresztül a kiberszemet a rigóverrel. Ez a huzal a sisak külső, poliműanyag borítása és a belső bélés között futott, így kicsit macerás művelet volt. Egy gondolati paranccsal felkapcsolta a gyújtást, és a motor morogva életre kelt. Beakasztotta lábait a lábtartóba, rögzítette, és kigurult a csapathoz. Mindig ő készült el utoljára, szüksége volt egy kis egyedüllétre a kezdéshez. Mikor a kommentátor a nevéhez ért, gépiesen kigördült, és szokás szerint üdvözlésre emelte fegyvereit. Ugyan mosoly játszott ajkain, de ez most begyakorolt, felszínes volt. Hermione vetett rá egy aggódó pillantást, de nem akarta a többiekre is a frászt hozni a rádióforgalmazással, így nem szólt semmit.
Harry alig érzékelte, hogy a robot elindult, lassú is volt, így az első pontot a Houston Hammers szerezte be; pontosabban, a Seattle Shotguns került mínuszba. Hermione most már nem hagyta szó nélkül a fiú szétszórtságát, és a rádióba üvöltött.
– Héraklész, szedd össze magad, vagy húzz a véresbe, de ne baszd el! – Ez valamelyest felrázta.
– Bocs, Bagoly, de ez máma nem nagyon megy. Igyekszem.
– Kurvára nem érdekel. Csináld! – ordított a lány, de hatott. Harry viszonylag tűrhetően játszott. Mikor kettő-egyre állt a meccs a javukra, akkor hagyott ismét alább a kedve. Nem figyelt, majdnem el is esett, pedig egyszerűen csak felfutott az egyik félcső tetejére, hogy jobban belássa a terepet. Leszánkázott a pálya aljára, de most a bal oldala lett majdnem lesúrolva. Ekkor ismét jobban odafigyelt, még Ginnyt is tudta segíteni, aki, kicselezve Monstrót, bevitte a zászlót az ellenfél gólkörébe, ezzel három pontot szerezve, és öt-kettőre javítva az állást. Már csak egy gól kellett, hogy megnyerjék a meccset.
Mindenki elfoglalta a helyét: Ron a gólkör szélénél, Hermione az ívút alján, a lándzsások a labirintus bejáratánál, a csatárok a csövekben. Eldördült a pisztoly, és kilőtt a robot. A jármű a zászlóval mélyen benyomult Harryék területére, Hermione felszáguldott az ívúton, és a helyzetet villámgyorsan felmérve, utasításokat osztogatott.
– Héraklész, Tündér: ne lőjétek le azonnal a robotot, várjátok meg, amíg az ő területükre téved, de maradjatok a közelében. Hitetlen, Vihar, Farkas: ti fogjátok le a lándzsásaikat és a csatáraikat, ne férhessenek a robothoz! Gaz, te a csatárainkat kísérd! – utasításait szórta az éterben, amit csak ők és a bírák hallhattak. Na, meg az a néhány VIP-néző, akik jegyüknél fogva hozzáférhettek a jelekhez. A pálya közepéig húzta a gázkart, majd onnan tartott terepszemlét. Elégedetten szemlélte néhány másodpercig, ahogy csapattársai elfoglalják helyüket, majd a robotra is vetett egy pillantást: az éppen az aréna bal oldalán haladt, és lassan elérte a legszélesebb pontot, de arrafelé nem volt előnyösen kialakítva a labirintus. – Héraklész, menj fel a rámpára, Tündér, te haladj vele párhuzamosan, és amint a robot elérte a középtájékot, lőjétek le! Héraklész, te viszed a gólzónába a zászlót!
– Igenis! – hangzott fel a beleegyezés a két csatártól. Harry tett egy félfordulatot, és az elválasztófal felé vette az irányt. Fülében hallotta Hermione utasításait, ahogy a többieknek parancsolgat, és Ginny halk, orra alatt eldörmögött szitkozódásait. A vörös hajú lány nem örült neki, hogy várhatólag nem ő fogja a csapatnak a végső dicsőséget elhozni, de Harry nem törődött vele. Nem engedheti meg, hogy most partnere vigye a zászlót.
A robotra koncentrált, és rájött, ha a gép nem változtat pályát az elkövetkezendő öt másodpercben, akkor le sem kell lőnie, egyszerűen felugrat, és kiveszi a tartójából a lobogót. Felgyorsított, hogy legyen elég lendülete. Fél szemmel látta, hogy Malfoy az útját akarja keresztezni, így még több gázt adott. A motor felbőgött, mint egy dühös bika, és meglódult. A szőke csatár szintén gyorsított, de nem emelte fel fegyvereit. Ütközni akar? – futott át rajta a gondolat, de elhessegette. Ez most nem fontos, a zászló annál inkább. Mikor elég közel ért Malfoyhoz, meglendítette korbácsát, és egy ügyes mozdulattal a csuklójára ütött, melynek következtében rátekeredett a fegyver. Hirtelen nagyot rántott rajta, hogy elveszítse ellenfele az egyensúlyát, aminek következtében az megbillent, majd elesett, félig magával rántva Harryt, aki csak lélekjelenlétének köszönheti, hogy állva maradt. Durván két másodperce volt, hogy elérje a robotot, mielőtt az pályát változtatna, így egy csuklómozdulattal leeresztette a másikról a korbácsot, és ugyanabban a pillanatban a zászló felé lendítette. Pont sikerült lekapni a robotról, és felhördült a közönség: ritka, amikor a robot túlél egy eleresztést. Harry a motor és a rádió hangján túl is hallotta az ordítozást. Egy pillanatra szívből elmosolyodott, és betűzte a zászlót a nyereg mögé, a helyére. Lerohant az aszfaltcsíkról, egyenesen elhaladva a feltápászkodó Malfoy mellett, aki egy laza mozdulattal bemutatott neki. Nem törődött vele, az ellenfél területére indult. Szájában érezte a győzelem ízét, érezte, tudta, hogy most sikerül.
A számláló, mely mindig megjelent a sisakjába épített taktikai kijelzőjén, akárhányszor valaki megszerezte a zászlót, pörögni kezdett, így szeme sarkából mindig láthatta, hogy mennyi telt el a lehetséges harminc másodpercből.
Félcsövön fel, félcsövön le, így száguldott a gólzóna fel. Hermione a rádión keresztül figyelmeztette, hogy a Hammersnek legalább két lándzsása tart visszafelé, hogy őt feltartóztassák a célzóna előtt. Visszavakkantott, hogy rendben, mikor olyat hallott, amit meccs közben soha.
– Vigyázz magadra, omae. Ne ölesd meg magad. – Ez kissé szíven ütötte, hiszen egy pillanatra emlékeztette, hogy mit akart csinálni. Ahogy a pályán száguldott, úgy pergett le előtte élete eddigi fontosabb eseményei: gyerekkora pajkossága és bánata, mely utóbbiban sokszor volt része, anyja szomorú mosolya, mikor az apja után érdeklődött, kiskamasz kora, mikor felfedezte a motorozás örömét, mikor bevették a Crimson Crushba, mikor megkapta első kibervereit, mikor megismerkedett Perselussal, mikor megmentette Billt és Hermionét, a szombati újságcikk, a tegnapelőtti bosszú... Mindez pár másodperc alatt, és nem látta, merre megy. Az utolsó pillanatban tért ki Crak lándzsája elől, aki így majdnem felnyársalta. Mielőtt reagálni tudott volna, a nagydarab srác felkapta sörétesét, hogy megsorozza Harryt az apró gumilövedékekkel, de föntről érkezett a segítség: Hermione gyorsabb volt, és kilőtte a fegyvert a lándzsás kezéből. A fiú hálásan feltekintett, majd tovább rohant. Ki kell használnia a gólidőből hátramaradt másodperceket, ugyanis tizenöt már eltelt.
Begurult a célzónába, ahol kettesben lehetett Monstróval. Ide csak a kapus és a zászlóvivő csatár léphetett. A nagydarab srác eleresztett egy sorozatot géppisztolyából, melynek gumilövedékei egyenesen Harry mellkasába csapódtak. Egy pillanatra megszorult a levegő a tüdejében, ahogy a ballisztikus kevlár elnyelte a lövedékek energiáját, és megbillent, de töretlenül folytatta útját. Ő is megemelte a Roomsweepert, és a gumigolyó Monstro tetsubójába csapódott, ahogy hirtelen felrántotta. A tetsubo nagyon kedvelt közelharci fegyver volt: az egyik leghosszabb szálfegyvernek számított, és brutális kinézete miatt lehetett is félni tőle. A vége tompa végű hegyes szegecsekkel volt kiverve, és ha valakit páncél nélkül talált meg, az számíthatott rá, hogy otthagyja a fogát. Harry igyekezett elkerülni a botot, és a gólzóna jobb oldalát vette célba, ugyanis a kapus jobbkezes volt, de nem számított rá, hogy a nagydarab fiú oldalra lendül, bal kezével kinyúl, és leveri a csatárt a motorról. Illetve, leverte volna, ha nincs odarögzítve a géphez, így az is vele esett. A motor felsivított, ahogy kerekei alól elfogyott a talaj. Harry egyik kezével a zászlóért nyúlt, a másikkal a korbács nyelét igyekezett Monstro torkának nyomni. Kivette tartójából a lobogót, de a támadása nem sikerült. A kapus a bal karjával félrecsapta az ő kezét, és a jobbjában tartott tetsubóval lesújtott, egyenesen a földre került Evans fejére. Harrynek esélye sem volt elhajolni, így a fegyver szegecse feltépte a műanyag borítást, és egy pillanatra beakadt a keresztkábelbe, ami félig kihúzódott, kontaktossá téve a rendszert: a fiú érezte, ahogy az áram ívfényt vetve cikázik a csatlakozó belső érintkezője és a kábel vége között, fokozatosan sütve az agyát. Megszédült, de még maradt annyi ereje, hogy a zászlót a gólkör felé lökje, ugyanis, ha az anyagdarab áthalad a gólkör szélén, és a bejuttató egy része is benne van, akkor érvényes a gól. Felzendült a találatot jelző csengő, de Monstro mintha nem is hallotta, volna ismét lendített fegyverén, és lesújtott vele Harry koponyájára. A sisak maradéka megadta magát, és leugrott a fejéről, a kábelcsatlakozó adatjackbeli vége viszont teljesen benyomódott az apró kiberverbe, felsértve azt. Felordított, ahogy érezte, szikrák pattognak azon a területen. Egy gondolati paranccsal leválasztotta a lábrögzítőt, hogy ki tudjon a motor alól mászni, de onnan is fájdalominger jött válaszul: beszorultak a csatolók. Összeszorította fogát, ahogy a még működő motor részben fogást találva a talajon, elkezdett körbeforogni, magával rángatva Harry félig magatehetetlen testét, amire a kapus újabb ütést mért. Nem tudni, miért nem hallotta a jelzőhangot, vagy, ha hallotta, miért nem reagált rá, de telibe kapta a fiú mellkasát. A csatár érezte, hogy bennszorul a levegője, és a páncél nem tudja megállítani vagy jelentősen lecsökkenteni a becsapódási energiát, így pár bordája is eltört. A szokatlan mozgástól, amit a motor váltott ki, ezek a törött darabok a tüdejébe fúródtak, fájdalmas szúrással téve nyilvánvalóvá, hogy itt nagy baj van. Harry úgy érezte, belehal. Itt a problémád, omae... Úgy lépsz le, hogy beledöglesz. Tudod, mint a cégek ki nem mondott szlogenje: kilépés csak hullazsákban! Vetett egy utolsó pillantást a kapusra, aki ismét lecsapni készült, majd lehunyta szemét.
Perselus kimeredt szemekkel meredt a távcsőbe, amin keresztül Harry ténykedését figyelte. Mikor bevitte a győztes gólt, a szurkolókkal együtt örült egy pillanatig, amíg azt nem látta, hogy Monstro szó szerint péppé veri a fiút. Felordított, és befordult a csapat gyengélkedőjére, hogy szóljon Madame Pomfreynak. A nővel félúton majdnem összeütközött, aki aggódva rohant kifele. Már tudta, hogy baj van.
Nagy nehezen leállították a berzerkerként tomboló Hammert, és Pomfrey kezelésbe vette Harryt. Még a pályán lefejtette róla a kábeleket, óvatosan kihúzva a keresztkábelt, aminek a végét az adatjackből vékony vérpatak követte. Perselus kővé dermedve állt párja mellett, nagyon aggódott, és egyre idegesebb lett, ahogy figyelte Pomfrey egyre sötétülő arcát. Lehámozták a kevlárpáncél behorpadt részeit, hogy az anyag nyomása ne okozzon további fájdalmakat, és addigra megérkezett a hordágy.
Fél percen belül az orvosi szobában feküdt, és az asszony mindent megtett Harry állapotának stabilizálásáért, de ténykedése hiábavalónak bizonyult: a berendezések azt mutatták, hogy egyre lassabban ver a szíve, majd pár perc küzdelem után megállt. Perselus könnyeit visszanyeldekelve szorongatta a fiú kezét, így biztosítva jelenlétéről, de hiába: a mutatók nem voltak hajlandóak a nulláról elmozdulni.
– A halál beállta 2058. szeptember 20., péntek, este nyolc óra tizenkét perc. – Madame Pomfrey látszólag érzelemmentes hangja meg-megremegett, ahogy közölte az adatokat. Perselus hitetlenkedve meredt hol a doktornőre, hol párja élettelen testére...
