Ez egy rövidebb fejezet lett :) Jó olvasást!


7. rész – Szigorú királynő

Roy eleget lustálkodott…

Még nem kelt fel, csak Ed pofiját cirógatta ujjai hegyével, néha végighúzva egyiket az ajkain.

Ed félálomban volt, de erre felnyitotta a szemeit, majd ásított egyet. Közelebb hajolt Royhoz és egy puszival üdvözölte.

Roy boldogan mosolygott erre. Hogy ő milyen szerencsésnek érezte magát!

- Ha ébren vagy már, mehetünk reggelizni!

- Menjünk! – ült fel. Rózsaszín kis hálóinge lecsúszott a vállán.

Roy már kelt volna ki az ágyból, de nem ő lenne Roy Mustang, ha ezt a remek lehetőséget kihagyja… A „hercegnő" vállához hajolt és csókot nyomott a ruha mentes területre.

Edben a csók forrósága pillanatok alatt végigcikázott és libabőrös lett az érzéstől. Piros pozsgás arccal fordította hátra a fejét.

Royt meglepte a heves, de cseppet sem ellenkező reakció… Apró csókokkal borította Edo vállát, kezével a hátát tartotta meg…

Ed meglepetten pislogott és próbálta szokni az újfajta érzést. Lehunyta a szemét és egészen hátradőlt Royra. Ajkait hangtalan sóhajra nyitotta, a szívverése pedig sokszorosára gyorsult.

A férfi nem siette el a dolgott…

A válláról a nyak felé haladt, ujjaival Edet a gerince mentén simogatta, a vágy pedig kezdett fizikai jeleket ölteni.

Ed egész kellemesnek tartotta az érzést, de lassan unni kezdte és éhes is volt. A vállára igazította a hálóinget és arrébb csusszant.

- Reggelizünk?

Roy épp kezdett helyezkedni, hogy a kedvesét hátradöntse. Teljesen ledöbbent.

- Ah… persze… - nyögött fel, és életében ilyen gyorsan nem lankadt még le…

- Amíg átöltözöm kint megvárhatsz… - mosolygott rá, majd észrevéve Roy arcát kissé aggódva kérdezte: - Valami baj van?

Roy igyekezett vidámabb arcot vágni és Ed füléhez hajolt.

- Erről ne szólj Rizának, rendben?

- Miért? Ez olyan pofátlankodásnak számít, amit mondott? – függesztette ártatlan kíváncsi tekintetét a férfire.

- Minek? – pislogott Roy értetlenül. – Nem vagyok pofátlan, csak szeretlek…

- Akkor biztosan nem erre gondolt! – bújt még Roy ölelésébe.

Royt újra elöntötte a vágy, hogy Edoval közelebbi ismeretséget létesítsen, de Riza lassan befuthat. Azt pedig nem akarta.

Megölelte és nagy levegőt vett.

- Öltözz csak át nyugodtan, kint megvárlak!


Amíg Roy kint várakozott Riza is megjelent.

- Na hogy aludt fiatalúr?

Roy éppen nyújtózkodott. Leeresztette a kezeit, arcán elégedett kifejezés.

- Nagyszerűen! Egy kis angyalka, de tényleg!

Riza elmosolyoodott.

- Egész megkedvelted. De azért jobb lenne, ha még többet ismerkednél vele! Ne siettesd az esküvőt!

Roy megrázta a fejét.

- Tudom, hogy ő az igazi! Még olyan kis ártatlan, és szeretetreméltó! Biztos ő lesz az, aki társam lesz a mindennapokban és este hazavár!

Riza válaszolt volna, de Ed nyitotta az ajtót és kilépett. Hosszú bő nadrág volt rajta és ahhoz passzoló felső.

- Mehetünk? – kérdezte Royt kedvesen.

Roy csak pislogni tudott…

- Hol a tegnapi, édes kis szoknyácskád?

- A szobában – csukta be Ed az ajtót.

- Azt gondoltam, de … miért nem az van rajtad?

- Mert most ezt akartam felvenni. Talán nem tetszik? – bizonytalanodott el és bigyesztette le az ajkait.

- A szoknya aranyosabb volt… - mondta meg őszintén. – Ez nem olyan hercegnős…

Ed belekapaszkodott Roy karjába.

- De nem hordhatom mindig azt!

- Sok szép ruhád lehet még… Majd reggeli után kedvedre válogathatsz, de most menjünk! – vezette kedvesen.


Reggeli után Riza gyorsan lecsapott Edora, hogy egy kis illemet tanítson neki. A fiú aranyos volt, figyelt és gyorsan tanult.

Ebédkor találkoztak csak megint. Ebéd után viszont Carla kérte Royt, hogy hadd beszéljenek…


Roy vidáman toppant be az anyjához. Fel volt pörögve.

- Igen, édesanyám?

- Az esküvőről szeretnék beszélni… mikorra tervezed?

- Minél hamarabb! – vágta rá gyorsan. Édesanyja egyetlen nőt se fogadott el eddig, ezért is lehet az, hogy Roy mind a hét gyereke a kastélyban élt, de az anyjukat sosem látta. Carla minden feleség jelöltet kihajított a kastélyból. Lehet, azt hiszi, Edocska annyira fiatal, hogy nincs szíve megrontani? – gondolta magában, és hozzátette: Ó, nem ismersz még engem!

Az asszony hallgatta a fiát. Délelőtt már sikerült beszélnie Eddel és nem kellett sok ész, hogy kitalálja, a menyasszonyjelölt egy fiú.

- Most hétvégéhez mit szólsz? Kihirdetjük a városban, meghívunk egy csomó embert… De addig Roy! Egy ujjal sem érhetsz hozzá!

Roy már egészen fellelkesült, elképzelte az addig hátralévő napokat, de anyja utolsó mondatánál csalódottan nézett.

- De már eljegyeztem!

- Az még nem házasság! Én pedig esküvőt mondtam. Utána a tiéd a fi… feleséged! – javította ki magát. Eddel jól fog járni… nincs több unoka és a fiúcska lefoglalja a fiát.

Roy elégedetlennek látszott.

- Megőrülök az esküvőig… - sóhajtott. – Két éve tiltasz a nőktől! Férfiból vagyok! Vannak igényeim! Na meg szeretethiányom van!

- Akkor öleld meg és adj neki egy puszit. Szerintem hálásan fog bújni hozzád, olyan kicsi még! Ha két évet kibírtál nem ez a három nap vág majd falhoz!

Roy csak a száját húzta. Hogy állna már meg egy puszinál?

- Jaj, ne már… - nyögött fel. – Már csak három nap? – csillant fel hirtelen a szeme.

- Hétvégén esküvő… addig majd valaki kicsit felvilágosítja Edet. Szerintem nem sokat tud még róla, hogy mit akarsz tőle. Végülis egy sárkány nevelte mostanáig.

- Én is szívesen felvilágosítom! – ajánlkozott segítőkészen.

- Nem! – vágta rá határozottan az asszony. – Te csak megijesztenéd. Majd Riza és Jean, vagy Maes. Ők úgy is elmagyarázzák neki, hogy nem rohan vissza a sárkányhoz.

Roy csípőre tette a kezét.

- Egyetlen nő sem panaszkodott még rám! Nem szoktam lányok riogatni, főleg nem ilyen kis édes teremtéseket!

Carla sárkányt megszégyenítő égő tekintetett vetett a hercegre.

- Az egyezség, egyezség! Az anyád vagyok, ha azt mondtam, hogy nem akkor ne vitatkozz!

Roy elszontyolodva adta meg magát…

Különben is, mindig vannak kiskapuk! – gondolta jókedvűen a szobájába menet.


Folytatás hamarosan...