Naruto elnyomja a cigarettát, és enyhén gondterhelt arccal néz fel.

– Ezután nem sokkal én is hazamentem, és elég sokat gondolkoztam a dolgokon, amiket Shikamaru mondott. Valóban megpróbáltam a hallottakat összeegyeztetni Sasuke személyiségével meg ilyenek, de igazából arra jutottam, hogy az segítene, ha találkoznánk; talán rájönnék, hogy én mit érzek, és megnézném, hogy ő hogyan viselkedik. De felkeresni nem akartam. Szóval ezt a napot is otthon töltöttem. Másnap elmentem boltba meg ilyenek, elszöszmötöltem az időt, és hipp-hopp délután lett. Azon gondolkoztam, hogy tudnék összefutni Sasukéval úgy, hogy ne kelljen elmennem hozzá, de nem tudtam semmit kitalálni. Végül eldöntöttem, hogy lesz ahogy lesz, akkor is, ha csak a következő küldetésen futunk össze, és amikor már belenyugodtam, kopogtak. Kinyitottam az ajtót, és emlékszem, hogy a szívem kihagyott egy dobbanást, mert Sasuke állt a küszöb előtt.

Naruto kitölti az utolsó adag szakét a poharába, és lehúzza. A mellettünk levő asztalnál ülők elkezdenek hangosan nótázni, ezért Naruto közelebb hajol, és úgy folytatja.

– Hirtelen egy csomó dolog végigfutott az agyamon, ahogy az arcába bámultam: hogy még nem vagyok felkészülve a találkozásra, hogy vajon mit keres itt, hogy hogyan viselkedjek, hogy tiszta kupi a lakás, hogy több napja nem láttam ezt a sötét szempárt, amivel annyiszor álmodtam, és hogy már hiányzott, és persze a dolgok, amiket Shikamaru mondott. A torkom olyan volt, mint a smirgli, és tisztára reszelős volt a hangom, mikor végre kinyögtem egy helót. Ő is visszanyögött egyet. Aztán eszembe jutott megint a Kakashival folytatott beszélgetése, és éreztem, hogy egyre forróbb az arcom, és miközben próbáltam megmozdítani ledermedt ujjaimat, a szám megkérdezte, hogy mi szél hozott, vagy hátte, vagy valami ilyesmit. Ő meg elfordította a fejét, megrántotta a vállát és valami olyasmit mondott, hogy már az Ichiraku ramen bár kiszolgálói is panaszkodnak, hogy felszívódott a törzsvendégük, szóval eljött megnézni, hogy mi van velem. Én nyeltem egy nagyot, és mondtam Sasukénak, hogy jöjjön be. Nem tétovázott ugyan, de érződött rajta, hogy feszült, és valahogy a köztünk szikrázó levegő is más volt, mint eddig. Sasuke zsebretett kézzel előrement a szobámba, én meg lehunytam a szemem és vettem egy nagy levegőt. Próbáltam lenyugtatni magam, lelassítani a szívem, és noha ez nem sikerült teljesen, de legalább a térdeim már nem remegtek, mikor én is bementem a szobába és becsuktam magam mögött az ajtót. Sasuke ott ült az ágyon, végigjáratta szemét a szobán, amit már így is vagy százszor látott, én meg csak álltam ott vele szemben, az ajtóban. Végül megakadt a szeme egy régi képen a szekrényen, amin mi vagyunk, a hetes csapat, Kakashival. Ezt nézte még egy pillanattal később is, mikor végül megszólalt: Szóval, hova tűntél? Én meg mondtam, hogy sehova, végig itthon voltam. Akkor rám nézett, és azt kérdezte: Kivel? Egyből rávágtam, hogy egyedül, és egy kicsit erősebben nyomtam meg a szót, mint akartam. Erre megjelent a jól ismert Sasuke-félvigyor, és a viselője azt mondta: Kibírtál három napot egyhelyben, ráadásul egyedül? Mi történt, megtanultál olvasni?

Naruto megcsóválja a fejét és a szemét forgatja.

– Ezt a poént még most sem értem teljesen, de azt akkor is felfogtam, hogy cseszeget, szóval azt mondtam: na pont ez volt az egyik oka, hogy nem volt kedvem kimozdulni. Erre egyből lehervadt a vigyor az arcáról, és valahogy a szeme is feketébb lett. De legalább már nem izgultam. Legszívesebben a képébe vágtam volna, hogy most mit játszod meg magad, tudom, hogy belém vagy esve, szóval ne lazázzál itt, meg sz'al minden ilyesmit, és már nyílt is a szám, miközben Sasuke lehajtotta a fejét, de szerencsére ő szólalt meg először. Azt mondta: Ne haragudj. Kicsit feszült vagyok mostanában. Ez mástól nem lett volna elég ahhoz, hogy elpárologjon a haragom, de Sasuke az más téma. Nem csak azért, mert ő nem akárki, hanem azért is, mert ritkán lehet ilyesmit hallani tőle. Szóval egyből megenyhültem, hát persze, haha, és végülis odahúztam egy széket az ágy mellé, és megkérdeztem tőle, hogy ő mit csinált az utóbbi napokban. Elmondta, hogy egy új jutsut próbálgat, de nem nagyon akar menni neki, és akkor elkezdtünk edzésről beszélgetni, meg mindenféléről. Tök jó volt, mert egy ideje nem dumáltunk már így… aztán rámtört az éhség, és megkérdeztem, hogy kér-e enni, ő meg tök komolyan azt mondta: Tudod Naruto, az a baj, hogy én csak instant rament tudok enni, és tisztában vagyok vele, hogy te azt utálod. Egy pillanatig csöndben ültünk, aztán hirtelen mindketten elkezdtünk nevetni, és egyre jobban röhögtünk… mondjuk nem azért, mert ez olyan hatalmas poén volt, de szerintem mindkettőnkben egy csomó feszültség szabadult fel hirtelen. És igen, elővettem egy csomó adag instant rament, és dugig kajáltuk magunkat, miközben mindenféle régi sztorikon röhögcséltünk. Mikor már nem tudtunk többet enni, elnyúltunk egymás mellett az ágyon. Sóhajtottunk egy nagyot, és egy ideig egyikőnk sem szólalt meg. Nekem megint elkezdett egyre hevesebben verni a szívem, ahogy összeért a vállunk… ráadásul tudtam, hogy mit érez irántam, és arra gondoltam, hogy biztos megpróbál majd közeledni. Emlékszem, hogy egy idő után rásandítottam, és ő mozdulatlanul nézte az ablakpárkányról lelógó galambtollat, amit néhány nappal ezelőtt hozott be a szél. Ahogy így feküdt, olyan volt, mint egy szobor… az állkapcsa szépen ívelt, a szája kívánatos, az orra tökéletes formájú… khmm, meg szóval ilyenek, érted. Hát legszívesebben ráugrottam volna, de valahogy nem mertem. Óráknak tűntek azok a percek, amiket így csöndben, egymás mellett fekve töltöttünk. Aztán egyszercsak Sasuke megmozdult. Felült, rátámaszkodott az egyik kezére és enyhén fölém hajolt. Pár pillanatig így néztünk egymásra, nekem a szívem majd' kiugrott a helyéről. Sasuke szólásra nyitotta a száját, de egy pillanat múlva megint becsukta. Lassan kifújta a levegőt, és behunyta a szemét. Azt mondta: Naruto… és mikor már majdnem szívrohamot kaptam és felkészültem rá, hogy kábé életem első szerelmi vallomását fogom hallani, vagy ilyesmi, kinyitotta a szemét, és azt mondta: Asszem ideje indulnom.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tudom-tudom, de esküszöm, hogy a következő fejezet SOKKAL tartalmasabb lesz, a fele már megvan, úgyhogy légyszi tartsatok ki... fillerek is kellenek... és vizsga meg több van sajna mint nap...