Növekvő izgalom
Fury egy teli íróasztal másik oldalán ült.
- Látom, valaki eléggé elmaradt a papírmunkával - jegyezte meg Emily.
- Fontosabb dolgokkal kellett foglalkozom, …mint a mostani. Kérlek, foglalj helyet – mutatott az asztal elé elhelyezett székre az igazgató. Emily leült.
- Miről van szó?
- Előbb még szeretném, ha válaszolnál egy kérdésemre.
- Mi lenne az? – kérdezte Emily érdeklődve.
- Azt mondtad, a mi hatásunkra kezdtél kutatni, hogy többet tudj meg magadról – Emily bólintott – viszont a természetfelettiről szóló írásokban semmit sem találtál, ami hozzád hasonlókról szólna, ami megmagyarázná az erőd eredtét.
- Egyenlőre nem.
- Éppen ez az, ami engem foglalkoztat. Miért nem adtad fel? Miért kezdtél el a mitológia és a földönkívüli élet összefüggésével foglalkozni? …mikor ezeknek látszólag semmi köze hozzád…
- Kezdetben azt hittem, a mitológiában talán találok valami feljegyzést.
- De nem találtál…
- Viszont azután, hogy belemerültem, már más is elkezdett foglalkoztatni, mint a saját sorsom. Mint tudja, belenéztem a SHIELD dokumentumaiba, hátha találok valamit rólam, de egészen mást találtam…idegenerőkről szóló értekezéseket…
- Azt nem szabad lett volna meglátnod… - tolta le Fury.
- De megláttam és már nem is bánom. Arra gondoltam...mekkora esély van rá? Már addig is feltűnt, hogy a párhuzam az emberek hiedelemvilágában, tudtam, hogy kell lennie valami alapjának…de álmomban sem gondoltam volna, hogy a földönkívüli élet lesz a megoldás…
- Érdekes, hogy néha a legvalószínűtlenebb dologról derül ki, hogy az az igazság – mondta Fury mindentudóan.
- Igen. És azután már minden annyira logikusnak tűnt, csak utána kellett járnom még néhány dolognak. Thor érkezése pedig egyértelműen meggyőzött a feltételezéseim jogosságáról.
- Viszont ez még mindig nem magyarázza, hogy miért volt annyira fontos ez a kutatás neked.
- Csak szerettem volna kideríteni az igazságot, mint mindenki más… - Fury-n látszott, hogy nem tudta meggyőzni - …hiszen talán a Föld sorsa is azon múlik, hogy tudjuk-e, mivel állunk szemben, nem igaz?
- Ez igaz…, de nem volt még valami egészen más okod is? – nézett áthatóan a lányra.
- Mire gondol? – adta Emily az ártatlant.
- Azt te jól tudod - jelentette ki hidegen.
- Nem értem miről beszél…nem volt semmi más okom…tényleg nem…
- Úgy érzem, nem vagy velem teljesen őszinte… – nézett keményen a lány szemébe.
- Az vagyok…
- …pedig megígérted, hogy az leszel. Nem lesz ennek így jó vége… - csóválta Fury a fejét.
- Én nem hazudtam! – ellenkezett Emily.
- De az igazat elhallgatod előlem.
- Ez nem igaz…
- És most már hazudsz is… - mondta Fury sajnálkozva. Emily fájdalmasan sóhajtott.
- Jól van…nem tudom, honnan tudja…de lehet,…hogy tényleg nem mondtam el mindent…
- Akkor itt lenne az ideje!
- Nem, nem amíg nem vagyok biztos benne. - Fury nem adta fel ilyen könnyen…
- Az nem számít, csak érdekel, egyre gondolunk-e? - …de Emily sem engedett.
- Akkor miért nem mondja el, mire gondol?
- Az túl egyszerű lenne. Tőled szeretném hallani – erősködött Fury. – Talán még mindig nem bízol bennem eléggé, hogy mindenbe beavass? – nézett mélyen a szemébe kissé felé hajolva. Emily állta a tekintetét és felemelkedve a székből az asztalra könyökölt, majd olyan közel hajolt a férfihoz, hogy alig pár centi választotta el őket.
- Talán maga nem bízik meg bennem annyira, hogy ne kelljen mindenbe beavatnom. – válaszolta ravaszul.
- Így nem jutunk semmire – állt fel Fury a székből és elkezdett fel-le járni a szobában.
- Szerintem sem – értett egyet a lány makacsul.
- Akkor talán beszélhetnénk valami másról…
- Mondjuk arról, hogy mi történt ma, ami annyira felizgatta.
- Nem – kezdte Fury mindentudóan – engem inkább az érdekelne, hogy mit tudsz arról a kráterről tíz mérföldre Townsville –től? – Emily nyelt egyet. Fury valószínűleg arra gondol, amit a robbanással okozott. – Nos?
- Nem tudok semmilyen kráterről Townsville közelében – hazudta szemrebbenés nélkül, de azonnali kínzó bűntudattal - …hacsak nem a Thor vagy a Mjölnir által okozott kráterek valamelyikére gondol, de azok sokkal több mint tíz mérföldre vannak az említett várostól.
- Biztos vagy benne? – Emily némán bólintott, mire Fury fájdalmasan megrázta a fejét, újból. – Tudod Emily, egyre mélyebbre süllyedsz a szememben. – Emily megint nyelt egyet. Ilyen hamar lebukott volna?
- Nézze, én nem akartam hazudni… - próbálta menteni a menthetőt, de hiába.
- De mégis megtetted,…többször is az elmúlt nap.
- Sajnálom… - mondta Emily halkan, maga elé meredve a semmibe.
- Ezzel most már nem segítesz.
- Tudom…
- Hé, nézz a szemembe! – parancsolta Fury ellentmondást nem tűrő hangon, de Emily továbbra is a semmit nézte. Láthatóan nem tudta, mitévő legyen. – Azt mondtam, nézz a szemembe! – lépett elé Fury és megemelte a lány állát, hogy az kénytelen legyen a szemébe nézni. – Figyelj rám! Csak azért lehetsz most itt, egy sötét cella helyett – Kihangsúlyozta a „sötét" szót, mert tudta, hogy Emily-nek a mindene a napfény. – mert annyira megbíztam benned, hogy még a tanáccsal is szembeszálltam…,csakhogy te ne érezd annyira rosszul magad. És mert megígérted, hogy őszinte leszel…de a mostani után kezdem megbánni ezt a döntésem…
- Figyeljen: igen, nem mondtam el mindent, de ez nem jelenti azt, hogy nem bízhat meg bennem!
- Hogy bízhatnék benned, ha már nem vagy többé őszinte velem…, sőt a szemembe hazudsz?
- Én nem…
- És újra…
- Tudja, ön se volt teljesen őszinte velem…
- Az más miatt volt. Elmondtam volna, ha most őszinte lettél volna…
- Mondja, mit akar tőlem egyáltalán?! – állt fel Emily a székből, mire Fury előrántotta a pisztolyát. – Oh, már világos…Most, hogy nem működök együtt mindenben, mint egy engedelmes kiskutya, inkább bezár valahova, ahogy eredetileg is tervezte?
- Nem értesz semmit! Ez csak önvédelem.
- Ahogy a hároméves üldözésem is volt?
- Pontosan.
- Mert én csak egy kiszámíthatatlan szörnyetek vagyok, ugye? – vágta rá Emily dühösen. – Tudja, ez most nagyon jól esett – jelentette ki ironikusan.
- Meg kell értened, hogy valamilyen szinte veszélyt jelentesz az emberiségre, így…
- …ki kell iktatniuk, igaz? De csak miután mindent kiszedtek belőlem. Ez az egész is csak egy színjáték volt, hogy megbízzam magában, nem igaz?
- Nem az volt. Én tényleg megbíztam benned… - de Emily-nek már hiába beszélt, elfordította a fejét. – Emily, kérlek, értsd meg, hogy nem tehettem mást…
- Értsem meg, ugye? Mert nekem mindig mindent meg kell értenem – mondta dühösen. – De ki fog engem megérteni? – nézett kérdőn Fury szemébe.
- Emily…
- Ne fáradjon. – fordított dühösen hátat és már indult is volna ha Fury nem állítja meg rászegezve a pisztolyt.
- Állj! Odakint egy egész osztag vár rád.
- Gondoltam – vetette oda gúnyosan és tovább indult.
- Nem lenne egyszerűbb elmondani, amit tudni akarok, mint megöletni magad? Tényleg nem szeretném, ha bajod esne…
- Oh, ez kedves magától – válaszolta Emily a jól megszokott, ironikus hangvételével – de nem kell féltenie. Tudok magamra vigyázni. A kérdés inkább az, hogy az emberei tudnak-e?
- Nem becsüld alá őket!
- Ahogy maga se engem. Többé már nem tudnak ártani nekem.
- Egy hete nem úgy tűnt.
- Egy hete még sok mindent nem tudtam magamról.
- Például?
- Viszlát Nick! – hagyta figyelmen kívül a kérdést.
- Emily! Meg fogod bánni…
- Már most megbántam – lépett ki az ajtón újra összezavarva Fury-t utolsó kijelentésével. Fury, ki tudja hanyadszorra, fájdalmasan megrázta a fejét. Bolond lány – gondolta. Nem tudok kiigazodni rajtad, bármennyire is szeretnék. Ekkor meghallotta a folyosóról beszűrődő zajokat: egy hangos puffanás, majd rohanó léptek zaja. De csak egy ember rohant el. Kilépett a folyosóra.
Az emberei két oldalt a falhoz vágva. Emily egyetlen jól irányzott energialökettel elintézte mindet. Most nem szánt időt az energia megspórolására és elfutott. Nem számít, innen sehova se mehet, ha csak nem tud repülni. Fury a homlokára tette a kezét, de akkor megérzett valamit a kabátja zsebében.
Egy összegyűrt papírdarab volt az. Pont csak annyira gyűrött, hogy a legkisebb mozdulatnál megérezze. Odabent biztos túl ideges volt, hogy foglalkozzon vele. De vajon ki csempészte ide és milyen szándékkal? – kérdezte magától, mielőtt elolvasta volna.
A gyűrött lap egy régi viking mintákkal ellátott kódex első lapjáról volt letépve. Emily írta. Izgatottan nyitotta ki. Egy rövid üzenet volt rajta:
"Legalsó szint, 8-as raktár. Egyedül gyere, ne szólj senkinek és vigyázz, hogy ne kövessenek! Nagyon fontos! A jelvényedet hagyd az irodában. E."
Talán mégsem kell csalódnia a lányban. Biztosan csak az embereiben nem bízik. Azért készenlétbe helyez egy egységet a közelben. Vagy mégsem kéne? A „nagyon fontos" –t arra értette, hogy ott legyen, vagy, hogy senki ne tudjon a hollétéről? Talán most az egyszer kétségek nélkül meg kéne bíznia a lányban és egyedül mennie?
De mikor csempészhette a zsebébe? Talán amikor közelebb hajolt és a képébe mondta, hogy szerinte Fury nem bízik benne? Akkor az egész utána következő rész csak egy színjáték volt? Vagy már az elejétől az volt? De mire fel?
Mit akarhat tőle a lány a raktárban? Elmondani az igazat? De miért kell ahhoz egyedül egy olyan helyre mennie? Talán azt hiszi, lehallgatják az irodáját? A tanács? Azt érti, hogy Emily egyáltalán nem bízik bennük, …de a tanács nem tenne ilyet. Vagy igen? Ha igen, akkor honnan tud erről Emily, aki csak ma tette ki a lábát a szobájából, mint ő, aki százszor bejárta már a központot és minden részletét ismerte? Biztos feltűnt volna neki, ha valahol poloska van…
Úgy döntött nem szól senkinek. Lerakta a jelvényét az asztalra és mielőtt kilépett a szobából, körülnézett, hogy nem láthatja-e meg valaki a folyosón. Elindult a lépcső felé, de biztos, ami biztos, a pisztolyát magával vitte arra az esetre, hogyha a lány mégis valami ostobaságra készülne.
Emily egy lefedett konténer tetején ült a hajó fenekében helyet foglaló, hatalmas 8-as raktárban és a lábait lóbálta. De mi nem volt hatalmas ebben az épületben? Hatalmas termek, hatalmas számítógéprendszer és hatalmas hazugságok.
Alig egy hete volt itt és alig egy napot töltött a központ megismerésével, de rá kellett döbbennie a kemény valóságra. Már a világ legnagyobb védelmi szervezetében is több van a felszín alatt, mint fölötte. Már a biztonság is csak látszat, és a látszat is csak egy álca, egy biztosíték, hogy nem derül fény a tanács sötét kis titkára…Ami nem volt más…,minthogy ők is emberek…és az embereket pedig könnyen elcsábítja a sötétség,…a pénz,…a hatalom…
Nem érdekelte volna őket, hogy Emily a Föld javát akarja, megölték volna, mint a többi hozzá hasonlót. Nem azért, mert veszélyeztették az emberiséget, …hanem azért, mert veszélyeztették volna a tanács hatalmát, …riválisok voltak…Emily meg…még rosszabb volt.
Ő nem hatalmat akart, hanem megvédeni az ártatlanokat…és okos volt. Féltek, joggal, hogy gyorsan átlátna rajtuk és természetesen megpróbálná megállítani őket. Megállítani őket, hogy egy titkos energiaforrással és a belőle készült titkos fegyverrel a világ uraivá tegyék magukat…minden világok uraivá.
Milyen szánalmas gondolat – vélte Emily. Találnak egy idegen világból származó energiaforrást a tengerben és máris bolygóközi Nagy Sándornak képzelik magukat? Azt hiszik, sikerülhet? Hogy egy kockával meghódíthatnak egy távoli világot, amelyről semmit sem tudnak. Legalábbis "szánalmasan keveset", ahogy Fury megfogalmazta. Remélem Heimdall, ha létezik, jót nevet rajtuk – gondolta magában.
Ráadásul még a saját embereikben sem bíznak. Bepoloskázták az egész központot, minden termet és helyiséget. Még a tagok egyenruhájába is poloskát raktak, a jelvényükbe, amit mindig hordaniuk kell. Micsoda ötlet? Így még vécére se mehetnek anélkül, hogy ne hallgatnák le őket. És még az igazgatót is. A legfontosabb emberüket is dróton rángatják.
És hogy honnan tudja Emily mindezt? Amikor feltörte a SHIELD biztonsági rendszerét, akkor bepillantást nyert a tanács titkos szerverébe is…és nem kevés rejtegetnivalót talált. Lehallgatott beszélgetések, rejtett kamerás felvételek a központról, eltusolt halálesetek, a Tesseract-project egy olyan változata, amit Fury-nak nem árultak el…
Tisztában volt vele, hogy mindent lehallgatnak és mindent látnak, ezért is mondott Fury-nak éppen csak annyit, hogy megbízzon benne. De amit megtudott, nem hallgathatta el tovább. Ezek az őrültek veszélybe sodorják az emberiséget, annak a kockának nem itt lenne a helye. Aki idehozta, az vissza is fog jönni érte és ezek az idióták még kirobbantanak egy háborút.
Szólnia kellett Fury-nek. Az elmúlt héten meggyőződhetett róla, hogy ő más, mint a többi. Nem csak azért, mert nem vágyik a hatalomra, és mert nem ölte volna meg ok nélkül csupán azért, mert az a parancsot kapta, hanem azért is, mert volt esze. Meglátta, hogy nem Emily az igazi ellenség, és végre szembe mert szállni a tanáccsal, ami nyilvánosan nem tehetett semmit ellene, mert az emberek is az igazgató szavára hallgatnak.
Fury ebben is más volt: bízott az embereiben és ők is bíztak benne. Emily nem hagyhatta, hogy továbbra is dróton rángassák. Talán segíthetnek egymásnak. Okkal vezette ebbe a raktárba. Mikor legutoljára megnézte a tanács szerverét, a 8-as raktár kamerái meghibásodtak. Ráadásul nagy mennyiségű nyersvas és nikkel volt ebben a helyiségben, ferromágnesek. A lánynak ezzel is terve volt.
