Fejezet sorszáma: 7.
Szavak száma: 395
Karakterek a fejezetben: Sasuke, Itachi
Figyelmeztetés: -
Ismertető: Sasuke ismét rosszat álmodik, ezért a kertben próbálja magát lenyugtatni.
Megjegyzés: Rövidebb fejezet a szokottaknál, tudom, de a következő meg hosszabb lesz - így volt logikusabb tagolnom. :)
Sasuke álmai folytatódtak, nem tudott tőlük szabadulni. Az a kígyószerű alak folyton kísértette, őt látta a tükörben, az ablaküvegen tükröződni, s éjszakánként felriadt álmából, leizzadva, levegőért kapkodva, mert nyakán és orcáján érezte az undorító lény nyelvét.
- Csak álom volt. Csak álom - mondogatta magának aznap éjjel is, mint mindig.
A dolgok már odáig fajultak, hogy mindig tartott váltás ágyneműt a szobájában, a szekrény mélyén. Titokban mosta ki a koszosakat, amikor az anyja bevásárolni ment - nem akarta, hogy a nő feleslegesen aggódjon miatta.
Ma éjjel is lecserélte már az ágyneműjét, és most a ház teraszán ücsörgött. Csak a Hold szolgált fényforrásul, a kert sötétbe burkolózott a sarló alakú égitest gyér fényében. Sasuke maga elé bámult, s próbálta megnyugtatni magát. Nem volt őrült, ezek csak álmok voltak, biztosan csak a kimerültség és a stressz okozhatta őket.
- Jól vagy, Otouto? - kérdezte Itachi, mire Sasuke megugrott ijedtében. Shinobihoz méltatlan módon nem figyelt eléggé, s észre sem vette, hogy bátyja ott áll néhány lépésnyire tőle, nem csoda, hogy megijedt kissé, amikor Itachi hirtelen megszólalt.
- Semmi bajom - mondta barátságtalanul, amikor sikerült visszanyernie az Uchihák sztoikus nyugalmát.
- Hajnali háromnegyed kettő van, és te a kertben ücsörögsz annak ellenére, hogy holnap reggel hétkor kezdődik a munkaidőd - jegyezte meg Itachi. - Biztos vagy benne, hogy jól vagy?
- Semmi bajom - ismételte Sasuke. Itachi persze nem hitte el, és lehuppant öccse mellé. Felnézett a vékony holdsarlóra, és sóhajtott egy nagyot.
- Nem vagyok vak, Sasuke, látom, hogy mostanában rosszul alszol. Apánk túlhajszol minket... téged különösképpen.
Sasuke felhorkantott.
- Téged túlhajszol? Téged?Nem is tudod, hogy miről beszélsz! Fogalmad sincs róla!
Itachi szomorú pillantást vetett öccsére, de egyelőre inkább annyiban hagyta a dolgot. Tudta, most nem lenne értelme kísérletet tenni arra, hogy Sasuke lelkére beszéljen. A fiú túl makacs volt, ráadásul az időpont sem volt éppen alkalmas a mélyenszántó beszélgetésre.
- Ha ez így folytatódik, fel kell keresned a kórházat, és altató pirulákat kérni - tápászkodott fel a földről az idősebb Uchiha fiú. - Jó lenne, ha még azelőtt megtennéd, hogy elájulnál küldetés közben.
- Szedjek pirulákat? - nézett rá gyilkos tekintettel Sasuke, mire Itachi vállat vont.
- Csak egy ötlet. Én is azokon élek, mert... - Itt szünetet tartott, s megint felnézett az égre, hátat fordítva Sasukénak. - Hát, nem egy jó megoldás, de pszichológushoz nem járhatok, és apánk sem fogja csökkenteni a velünk szemben felállított elvárásait.
Itachi még sóhajtott egyet, azután visszasétált a házba, magára hagyva az elképedt Sasukét.
