7. fejezet

A világítótorony

Hosszú kihagyás után újra írás alatt több történetem is.

Köszönöm azoknak, akik türelmesen várták.

A történetben Edward továbbra is úgy gondolja, hogy neki kell egy hím, aki megtermékenyíti. Roy az 'áldozata', de mielőtt bárki is sajnálná, azért elárulom, nem bánja a drága... Sőt :)

A világítótornyot a Battle Royale ihlette. Ki hitte volna, hogy egy mészárlás ilyen gyengéd környezetet teremthet...?

Jó olvasást és mindenkinek sikeres, szép Újévet!



Roy először nem akart hinni a fülének. Majd a szemének. Biztosan túl sokat ivott, hogy hátrafordulva Edwardot látja felé rohanni, majd megérezte ágyéktájon a becsapódást. A srác átölelte a derekát és hozzábújt, már amennyire tudott a bárszék magassága miatt.

A levegő először mintha megfagyott volna, a környéken mindenki őket nézte, a lányok arcán előbb csalódottság, majd egy olyan kifejezés látszódott, amit akkor vesznek fel, mikor egy aranyos kisgyereket látnak…

- De édes! – pattant ki Jean öléből a csinos, barna lány és Eddel kezdett foglalkozni. A szőke is, akit Mustang bolondított. A két férfi képéről persze nem tűnt el a kifejezés.

- Hát… - szólalt meg Roy, esetlenül megfogva Ed vállát. Pillanatokon belül végiggondolta csekély számú lehetőségeit. Ha azt mondja, hogy igen, a kisfia, népszerűsége a tízes skála tetejéről egyértelműen visszaesik. Ámde, ha tagadja, és Ed így bújik hozzá, még a végén pedofilnak gondolják, az meg a skálát kettétörné. Hm, nehéz ügy, de Winry megoldotta helyette.

- Uram, a kisfia már nagyon várta haza… Megígérte, hogy elviszi sétálni és vesz neki valamit… - szólalt meg közvetlen Mustang mellett, olyan ruhácskában, amit a nevelőnők szoktak viselni.

Roy már mindent megértett… Ez egy összeesküvés, ami ellen semmit se tehet. Pillanatnyilag, mert ha visszaér a szállodába, szétcsap a lányok közt! Ráadásul, a bárnál dolgozott az az édes srác, akit már napok óta próbált becserkészni, és most olyan gúnyosan figyelte!

- Igen, már emlékszem! – kelt fel és kézen fogta Edwardot. Nem kerülheti el az elkerülhetetlent, elnézést kért, és Jeanra hagyta a lányok szórakoztatását. Valaki jól is járjon.

A helyes kissrác a pult mögött furán vigyorgott… Gyanította, ugrott a leendő randija.

Mire kiértek az útra, távol a bároktól, Roy körülnézett, hová tűnhetett Winry, de a lányt mintha a föld nyelte volna el. Edward csendesen sétált mellette a kezét fogva, láthatóan jól érezte magát, hogy mellette lehet.

Roy nem tudott rá haragudni, nagyon aranyos volt és a gyerekes rövidnacit és pólót leszámítva, igazán csinosan nézett ki. És ha már így alakult, tényleg elnézhetnének valamerre.

- Gyere, meghívlak. – célozta meg az egyik boltot az út mellett.

Ed arca felragyogott, örömmel követte a férfit. Kis vegyesboltba nyitottak be, Roy vett is pár apróságot: két szendvicset, üdítőt, rágógumit, Ednek engedte, válasszon egy jégkrémet… Míg a szöszi a bőség zavarában nem tudott választani, ő az óvszerek közt nézett szét és egy csomaggal megtoldotta az addigiakat.

Amint a szöszi választott, fizetett. A part felé vették az irányt, egy régi világítótoronyhoz. A nap hét ágra sütött, lágy szellő borzolta hajukat és Ed ekkor kibontotta a jégkrémet… Roy előbb csak odapillantott, ám a látvány magáért beszélt…

Hosszú, eléggé vastag, rózsaszínes-pirosas, nedves valami, aminek tetejét a rózsaszín ajkak körbefontak…

Roy hatalmasat nyelt.

- Te is jót választottál… - nyögte elgyengülten.

A szöszi ajkai cuppantva váltak el az édességtől, hozzá elégedetten hümmögött.

- Igen, ez valami nagyon finom! – nyújtotta a szeretett férfi arca felé, és Roy akaratlanul is szájába vette. Vére felforrt pillanatok alatt, a torony pedig már nem volt messze.

- Valóban az! – hagyta a fiatalra, lépteit meggyorsítva.

- Kérsz még? – nyomta volna újra a szájába Edward, a férfi azonban most elhajolt.

- Majd az épületnél… - erőltetett nyugalmat hangjára. Be kellett ismernie, bizony nagyon is izgatja a fiú.

Ed elnézett a torony felé. Ahol élt, ott sokat emlegették az ilyesfajta épületeket, és óvatosságra intették a sellőket, hogy kerüljék, sőt, határozottan tiltott terület volt a környékük. Tisztelete Roy felé csak megerősödött, hisz amiktől eddig tiltották és féltették, most egyszerre mind szabad volt. Egy emberrel sétálgatott a rettegett torony felé!

Kicsit erősebben rászorított Roy kezére és elmosolyodott. Biztosra vette, hogy jól választott, előző lakhelyét már nem is hiányolta.

Roy felé pillantott és ő is elmosolyodott.

- Már nincs messze.


Pár perc alatt odaértek, a Nap pont a hatalmas torony mögé került, így kellemesen hűs árnyékot adott. Roy ment elől, de továbbra is fogta Ed kezét. Ahogy az várható volt, belül hűvösebb volt és elsőre látszott, elhagyatottan áll egy ideje. Néhány ajtót lakattal zártak le, másokat csak bedeszkáztak, amiket persze rég feltörtek a helyi fiatalok. Roy végigment egy folyosón, befordult a konyhába és rögtön egy vasajtóhoz lépett. Nehézkesen nyílt és a vas fémesen csikordult a csempézett padlón. Edward nyalintott a jégkrémjéből és követte álmai hercegét. Rengeteg lépcsőn mentek fel, mire felértek, el is fáradtak és szuszogva döntötték hátukat az ajtó melletti falnak. Edward épp csak vett néhány mélyebb lélegzetet, már rohant is a korláthoz. Roy aggódva lépett utána, de a szöszi csak nézelődött. Lábujjhegyre állt, egyik kezével a korlátba kapaszkodott, másikban a nyalánkságot fogta. Ajkai résnyire nyíltak, szemei kerekre tágultak. Még sosem volt ilyen magasan, a tenger pedig mintha csak karnyújtásnyira lett volna.

Kinyújtotta egyik karját, mintha csak megakarná érinteni a tengert, majd újra a korlátot fogta.

A part vékony homokcsíkként terült el, egyik oldalán a trópusi fák szegélyezték, míg másikon a tenger. A víz szikrázott a napsütésben, az égen sirályok szálltak, hangjukat messze vitte a lágy szellő. Mesés kilátás volt, mely teljesen elkápráztatta. A szél erősebb volt a magasban és belekapott a szőke fiú hosszú tincseibe. Royt a srác látványa sokkal inkább érdekelte, mint a már sokszor látott tengeré és környéke… a háta mögé állt és jobbjával puhán magához húzta, míg bal kezével a jégkrémet tartó kezét húzta a szájához. Lenyalta a megolvadt édességet Ed ujjairól, meglepett nyüsszentést kicsalva ezzel. Erősebben kapaszkodott a korlátba, ujjai egészen elfehéredtek és fejét hátravetette. A fekete hajú tovább nyalogatta a kezét, várva, milyen reakciókat tud még kiváltani ezzel. Edward viselkedése megváltozott, az előbbi érdeklődés a tenger irányába eltűnt és Royhoz simulva élvezte az érzést. Órákig el tudta volna ezt viselni, de minden jónak egyszer vége szakad: Roy a nyakába csókolt, majd elengedte.

- Na, hogy tetszik a táj? – kérdezte sóhajtva.

Ed nehezen tudott koncentrálni a férfi szavaira. Megfordult és háttal a szép tájnak felnézett.

- Mit kérdeztél? – pislogott ártatlanul.

Royt magával ragadta az édesen ártatlan arc:

- Csak azt kérdeztem, tetszik-e a táj?

- Um… igen. – bólintott a fiatal, bár a táj most a legkevésbé sem érdekelte. Lenézett jobbjára, ami kicsit még ragacsos volt a jégkrémtől – és az egyre csak olvadt. Inkább balkézzel fogta meg Roy csuklóját.

A férfi hátrébb húzta Edet a korláttól és az ajtótól nem messze álló ládához lépett vele. Felültette rá és ő maga is mellé ült. Ahhoz elég magasan volt, hogy a kilátásban ne zavarja őket a fehérre festett korlát.


Pár percig nyugodtan ültek, ám Ed érezte, hogy az édes fagylalt lé már a karján is csurog. Elkezdte lenyalogatni, megdöntve a jégkrémet és lecsöpögtette a ruháját is. Roy félrefordított fejjel figyelte, ágyéka kellemesen bizseregni kezdett a látványtól: egy szemrevaló srác épp nyalogatja magát…

Ebből semmi sem tűnt fel Roy vágyainak tárgyából…

Ráérősen lenyalta a kezén és karján lefolyt édes folyadékot, majd a jégkrémet kijjebb csúsztatta a papírból és tetejét az ajkai közé vette. Még a szemét is lecsukta egy pillanatra és nagyot cuppogott. Látható élvezettel szívogatta, miközben tekintete a távolt pásztázta.

Roynak ismét meglódult a fantáziája és ágyékánál ennek fizikai formája is látszódott… Nem tudta blokkolni felcsigázott agyának kivetítéseit, és bizony elképzelte, milyen lenne a sráccal. Egyre inkább belelovalta magát az ilyen gondolatokba, nem is törődve azzal, hogy ezt talán nem szabadna. Amilyen forróvérű és kanos, még ráugrana.

Egy aprócska chibi-ördög már a vállára is telepedett volna, hogy mindenféle disznóságot suttogjon Roy fülébe, de ekkor olyan történt, amire senki sem számított: a félredobott, teljesen leselejtezett angyalka visszatért két kezében egy-egy cintányérral. Rettegett ellenfele mögé repült és összecsapta a cintányérokat - természetesen úgy, hogy az ördögfióka feje tompítsa... Egy csattanás, majd tompa puffanás és Edward ártatlansága ideiglenesen meg lett mentve...


A műsor lassan véget ért Ed részéről is. Az üres papírt Roy felé nyújtotta…

… ám a férfi a csuklóját fogta meg inkább és közelebb húzta. Lehajolt Edhez, ajkai gyengéden érintették a nedves, eper ízű ajkakat, szíve a torkában dobogott. Nem ütközött ellenállásba, csak egy apró, halk nyögést hallott a fiútól.

Mielőtt elvált volna tőle, nyelvével végigsimított a szája szélén, ízlelve a túl édes jégkrémet.

Egymásra néztek, és mint egy kellemes álomból, hirtelen tért magához Roy. Leugrott a ládáról, a meglepett fiút pedig lesegítette.

A szöszi fiú kábultan nézett rá fel, nem nagyon értette, miért nem történik semmi más. Egészen a szállodáig szótlanul követte Royt…


Szerzői megjegyzés:

Köveket, kaszákat, fogkeféhez erősített borotvapengéket letenni. Írom a következőt és ha a chibi angyalka le lesz lőve, yaoi lesz a terítéken ;) Köveket és egyéb gyilkolásra alkalmas tárgyakat fel lehet venni...

Öld a Chibi angyalt! :)