Figyelmeztetés: A fejezetben részletekbe menő femslash (nő-nő közötti) szexjelenet kerül leírásra! Ha ez zavar vagy undorít, a csillag utáni részt nagyon óvatosan olvasd - idővel pedig sehogy. Korhatár 18 év!

Pilletánc

Hiú remények

Harry csak a szeme sarkából figyelte a lányt, de inkább nem szólalt meg. Úgy döntött, az lesz a legjobb megoldás, ha ő a lehető legtermészetesebben viselkedik, Miónak pedig hagy időt, hogy megnyugodjon. A lány végül valóban evett valamennyit, azt azonban Harry nem tudta eldönteni, hogy az általános étvágytalanság, a rosszkedv vagy Mio vékonyság-mániája áll-e amögött, hogy néhány falat után félretolta a tányért. Mio felhúzta a lábát, törökülésbe helyezkedett a széken, és unottan játszott egy kiskanállal. Mivel még a teáját sem itta meg, Harry azért sejtette, hogy az idegesség számlájára írható a kevés evés.
– Azt hiszem, mégiscsak megkereshetnénk a barátnődet – szólalt meg Mio váratlanul. – Ez a kis testcsere elég nagy kavarodást okozhatott nálunk, és jó lenne menteni a menthetőt…
Harry már válaszra nyitotta a száját, amikor eszébe jutott valami. Egy pillanatra megdermedt.
– Különös…
– Mi olyan különös ezen?
– Az a különös – kezdte Harry –, hogy biztos voltam benne, hogy Hermione nem marad ott a kuplerájban, ahová helyetted került, és nem fogadja majd P mestert. De akkor már régen vissza kellett volna érnie. A pálcája nyilván nincs nála, ezért nem tud hoppanálni, de attól még mostanra már akár gyalog is ideérhetett… – Kissé zavarba jött a gondolatra, hogy Hermione akár rájuk is nyithatott volna, az pedig rengeteg magyarázkodást és meglehetősen kellemetlen helyzetet eredményezett volna. Mio végigmérte Harryt.
– De nincs itt – állapította meg. – Ezek szerint éppen engem helyettesít? – Elfintorodott.
– Lehet, hogy nem engedték elmenni? – kérdezte Harry.
– Attól függ, mennyire hamar fogta fel, hogy mibe keveredett. Szerintem volt rá ideje.
Harry összevonta a szemöldökét. Nem hitte volna, hogy Hermione önszántából ott maradjon férfiakat szórakoztatni. Igaz, azok alapján, amiket Ron mesélt néha, Hermione elég bevállalós lány volt – de nem vadidegenekkel szemben!
– Mit tudsz P mesterről? – kérdezte végül.
– Semmit. Szereti a titokzatosságot, senkinek se árulja el a nevét… Szerintem a banya se tudja, de ő persze úgy tesz, mintha neki bemutatkozott volna. – Gúnyosan mosolyodott el. – A kvibliket szereti, és mindig egész hétvégére kéri a lányokat. Nem jön minden hétvégén, de… gyakran. Egymás után sose megy kétszer ugyanahhoz a lányhoz. És akik vele voltak, azt mondják, hogy jó.
– Jó az ágyban? – kérdezte Harry.
– Jó volt hozzájuk. Rendes. És jó az ágyban – bólintott Mio. – Ódákat zengnek róla… Azért megnéztem volna, hogy mi az igazság belőle…
– Mit csinál velük?
– Nem mondják el. Nem hinném, hogy azért, mert titoktartást fogadtat velük, inkább csak mert nekik is tetszik a P-t körüllengő titokzatosság. Meg hogy ők is a részesei lettek. De velük van egész hétvégén, hát mit csinálhat? – Vállat vont. – Nyilván nem olyan nagy csoda…
– Varázsló?
– Persze. – Mio bólintott. – Kicsit tartottam is tőle, mert szokott is varázsolni… – Mio elgondolkozott egy pillanatra. – Szerinted Hermione vele van? Mit csinálhat?
– Gondolom, intelligensen elbeszélget vele – morogta Harry, de csak félig gúnyolódott. Valahogy úgy képzelte, hogy Hermione tényleg nem lenne képes visszafogni magát, és egyetlen szó vagy kérdés nélkül szót fogadni az egész hétvége során. Mio azonban grimaszolt.
– Nem az intelligenciáért fizet… – jegyezte meg.
– Azt én csinálom, amiért fizet – vigyorgott Harry a lányra. Mio felsóhajtott.
– Ha a barátnőd botrányt csinál, elvesztem az állásom, meg a lakásomat is.
– Hát, ha botrányt csinált, akkor ezen már túlvagy – jegyezte meg Harry, és megsimogatta a lány arcát. – Ha meg eddig nem csinált, nyilván ezután se fog…
– És mi van akkor? – kérdezte Mio halkan. – Ti visszatértek a jól bevált életetekhez, de én…? Én akkor mihez kezdjek?
– Mit vársz? Ajánljam fel, hogy hozzám költözhetsz? – kérdezte Harry félig-meddig viccesen. Mio arca rezzenéstelen maradt, de a pillantása, ahogy végigsiklott Harryn, kényelmetlenül érintette a fiút. Belátta, hogy Miónak tényleg jobb ajánlat lenne egyetlen emberhez tartozni, akár az ő rendelkezésére állni, mint a mostani élete. Elkapta a tekintetét, és a morzsákat kezdte tanulmányozni az asztalon. Kényelmetlen csend ereszkedett rájuk. Mio az asztallapot kaparászta a kanalával, és a kihűlt teáját kortyolgatta. Nem akart Harryre nézni, tudta, hogy elárulta magát.
Utálta, hogy egy másodpercre elengedte magát, hogy hagyta, hogy álmodozni kezdjen, hogy akár egy pillanatig is reménykedett. Pontosan tudta, hogy onnan, ahol ő van, semmi esély sincs arra, hogy odáig jusson, ahol Harry van. Tudta, hogy a saját életében az a karrier csúcsa, hogy valamilyen gazdag férfi félig vagy egyáltalán nem felvállalt szeretője legyen egy lakással, ahol mindig rendelkezésre áll – és mindent el is követett azért, hogy egyszer eljusson erre a szintre. De abban biztos lehetett, hogy nem Harry lesz az, aki ezt biztosítja neki. Ő nem aranyvérű varázsló, vagy gazdag, mugli üzletember. Ha az aurorok leendő vezetője, a varázsvilág megmentője nyilvánosan megosztaná valakivel az életét vagy akár csak az ágyát is, az minden újság érdeklődését felkeltené – ezt még ő is tudta. És azt is, hogy Harry nem akart nyilvánosan senkit sem. És tartósan sem.
– Mi legyen? Akkor induljunk? – kérdezte hirtelen Harry, miközben feltápászkodott a székről. – Gondolom, most sem akarsz hoppanálni, akkor pedig kellene egy kisebb kitérőt tennünk hozzám is, hogy néhány holmimat összeszedjem…
Mio is felállt, és a fiú elé lépett. – Talán… tarthatnánk egy kis búcsút, mielőtt elmegyünk – ajánlotta lágy mosollyal.

*

– Perselus… – suttogta Hermione halkan, magának, csak úgy próbaképpen.
– Tetszik? – kérdezte a férfi. Hermione nem tudta, mit mondjon. Talán egy kviblinek tényleg szokatlan lett volna a név, de ő évek óta ismerte, és semmilyen érzelmet nem kapcsolt hozzá. Vagy legalábbis az érzelmeket nem a névhez kapcsolta. – Jólesik kimondani? – pontosított Perselus. Hermione elmosolyodott.
– Igen – vallotta be.
– Ettől úgy érzed, hogy összetartozunk? Hogy van valakid…?
Hermione felsóhajtott. – Miért kell gonoszkodnia?
– Tegezni nem akarsz? – Perselus keresztbefonta a karját, és várakozón nézett rá. Hermione lehunyta a szemét. Perselus gúnyosan mosolyodott el. – Dehogynem…
– Mégiscsak olyasmiket tettünk egymással, amit az ember nem szokott csak úgy csinálni egy idegennel… – motyogta Hermione.
– Nem? És én még azt hittem, hogy egy örömlánnyal van dolgom… – A férfi hangja gúnyos volt, és Hermione megborzongott tőle. Felpillantott az arcára, és valami különös merevséget látott Perselus vonásain. Inkább a zsigereiben érezte, mint látta, de mégis biztos volt benne, hogy a másik valahol a lelke mélyén egyetért vele. Felállt, hogy az arcuk, és a szemük egy vonalba kerüljön.
– Minden ember így gondolja. Ez a normális.
– Gondolod? – Perselus gúnyosan mosolyodott el. Közelebb lépett a lányhoz, s Hermione azonnal libabőrös lett a közelségétől. A férfi elégedetten figyelte, hogy milyen hatást vált ki belőle. Végigsimította az arcát, és lassan, finoman csókolta meg. Hermione szíve a torkában dobogott, és kelletlenül nyögött fel, amikor a férfi megszakította a csókot. – Bemutassam neked, hogy milyen az, amikor olyan ember okoz örömet, aki iránt semmit sem érzel? – kérdezte halkan.
Nemigen ajánlhatott volna olyasmit, amire Hermione nemet mond. Úgy tűnt, hogy a lány sóhaja, és az, hogy azonnal az ajkai után kapott, Perselusnak elegendő is volt. Hagyta, hogy Hermione megcsókolja, és közben felültette az asztalra. A lány azonnal átfonta a lábaival a derekát, de Perselus rövidesen lefejtette a nyakából Hermione karjait, és hátrébb húzódott. Leült egy székre, és így az arca Hermione lábával került egy magasságba. Végigsimította a lány térdeit, és lassú, finom mozdulattal húzta szét a combját. Végigcsókolta a bőrét, s Hermione egyre jobban szétnyitotta a lábát, hogy utat engedjen neki. Perselus finoman megnyalta a lány combhajlatát, mire Hermione élvezettel nyögött fel. Megtámaszkodott az asztalon, egyik lábát a férfi vállára tette, a másikat pedig felhúzta az asztalra, és amennyire csak tudta, szétnyitotta. Perselus lélegzete végigfutott a lába között, és ez mérhetetlen izgalommal töltötte el.
A férfi várt még néhány másodpercig, kiélvezte a lányból áradó türelmetlenséget, majd néhány finom csókot lehelt a lába közötti, forró területre. Hermione felsóhajtott. Perselus lassan nyalta végig először mindkét oldalon a combhajlatát, aztán éppen egy gondolatnyival beljebb, a nagyajkakat. Hermione türelmetlenül mozdult meg, de a férfi az alhasára tette az egyik kezét, hogy visszatartsa, s mozdulatával egyben türelemre intse. A lány elernyedt, és lehunyt szemmel, izgatottan kalapáló szívvel várta a folytatást. Perselus nyelve ismét egy kicsivel beljebb simította végig, és Hermione megremegett a gyönyör ígéretétől. A férfi újra végigcsókolta, ajkai simogatták a lány punciját, s nyelve végre utat talált a lány bejáratába. Hermione felsóhajtott az első, éppen csak puhatolózó érintéstől, és az azt követő, egyre határozottabb, egyre mélyebbre jutó nyalásokra élvezettel teli nyögésekkel válaszolt.
Egyik kezével a mellét kezdte simogatni, és alig bírta megtartani magát, hogy össze ne essen az asztalon. Lehunyta a szemét, és nem is bánta, hogy hangos-e, hogy mennyire egyértelműen adja jelét az élvezetnek. Perselus ujjai a csiklóját simogatták, nyelve hol körültáncolta a hüvelye bejáratát, hol bele-belesiklott, és Hermione semmi másra nem akart koncentrálni, csakis arra, hogy mindez mennyire jó. Nagyon közel járt már ahhoz, hogy elérje a csúcsot, amikor minden izgatás abbamaradt. A férfi nem is fokozatosan hagyta ott a testét, mint máskor, hanem úgy engedte el, mintha egyszerűen elvágták volna a mozdulatait. Hermione bosszúsan nézett fel, s megengedett magának még némi elégedetlen mormogást is. Perselus felállt a székről, és a lány kiegyezett volna azzal a lehetőséggel, hogy a farka fejezze be azt, amit a nyelve elkezdett, de erre sem mutatott semmilyen hajlandóságot.
– Még… Kérem… – suttogta Hermione kétségbeesve.
– Kaphatsz még, de nem tőlem – felelt a férfi. Hermione felsóhajtott, s végigsimított a szeméremdombján, de Perselus elkapta a kezét, és lassan megcsóválta a fejét.
– Nem… Ezúttal nem erre gondoltam. – Megcsókolta a lányt, s Hermione hozzádörzsölte altestét, hogy legalább átmenetileg nyugalomra leljen. Perselus végigmérte. – Biztosan van olyan lány ott kint – az ajtó felé intett –, aki szabad most, és ránk tud áldozni egy kis időt.
Hermione szája kiszáradt. – Hármasban akarja…? – kérdezte értetlenül. Perselus elmosolyodott, és biccentett. Hermione megdermedt. Még soha életében nem volt együtt lánnyal, nem is képzelte el soha. Fogalma sem volt róla, hogy mi fog történni, mit kell tennie és egyáltalán, tényleg jó lesz-e az egész. Puncija azonban kitartóan bizsergett – többek között annak köszönhetően, hogy Perselus újra cirógatni kezdte –, és ez arra ösztönözte, hogy, mint a hétvége során annyiszor, ne gondolkozzon, csak fogadjon szót.
Lecsúszott az asztalról, bár sajnálta otthagyni Perselus ujjait, de biztos volt benne, hogy a férfi nem hagyná, hogy elélvezzen. Amíg újra összehúzta magán a pongyolát, Perselus az ajtó felé intett a pálcájával, és a zár halkan kattant. Hermione kilépett az ajtón, és körülnézett. Egy folyosón találta magát, mellette mindkét irányba ajtók nyíltak, vele szemben pedig fából készült, faragott korlát volt, amely tőle nem messze egy lépcsőbe torkollott, és levezetett a földszintre. Hermione kétségbeesetten nézett körül. Még csak a nevét se tudta a lánynak, akit keresett, pedig Mio nyilván a szobájához is gond nélkül odatalált volna. Szerencsére azonban ő éppen ekkor jött fel a lépcsőn egy társával együtt. Kezükben takarítószerszámok voltak, halkan beszélgettek.
Mikor észrevette Hermionét, megtorpant, és boldogan mosolyodott el. Közelebb lépett.
– Csak nem…?
– De – bólintott Hermione. – Gyere.
– Így nem lehet! Gyere, segíts, mit vegyek fel! – A lány kísérője kezébe lökte a vödröt, amit eddig szorongatott, s berángatta Hermionét az övé melletti szobába. Hermione végigmérte. Egy kinyúlt pólóban, és minisortban volt. Hermione le merte volna fogadni, hogy Perselusnak így is jó lenne.  – És…? Milyen?
– Olyan, amilyennek mondják – mosolyodott el Hermione, mert biztos volt benne, hogy a lányok pletykái nem túloznak. Perselus a maga módján csakugyan kedves volt, és minden érintése olyan volt, hogy Hermione jólesően borzongott meg tőle.
– Ó, istenem! Mit vegyek fel? – kérdezte a másik olyan lámpalázasan, mintha elsőbálozó kislány lenne, nem prostituált.
Hermione vállat vont. Akármit rángat is magára, Perselus úgyis hamar leveteti vele. De tudta, hogy mivel a másik lány is segített neki, ő sem nézheti tétlenül a kapkodását. A szekrényhez lépett, rövid keresgélés után kihúzott belőle egy vörös csipkekombinét, és a lánynak dobta. Mivel a berendezés csaknem teljesen megegyezett azzal, ami az ő szobájában volt, hamar megtalálta a bugyikat is, és egy, az övéhez hasonló nyitott bugyit adott lánynak, csak ez is vörös csipkéből készült.
– Menjünk – intett kifelé.
– És a harisnya…? – próbált ellenkezni a lány. Hermione megrázta a fejét.
– Ne várakoztassuk tovább – mondta, pedig ő volt az, aki nem tudott már várni. Az átöltözés közben elővillanó testrészek meglepő reakciót váltottak ki a testéből. Eddig is bizsergett, de most már valósággal lüktetett a vágytól.
Visszamentek a szobába. Perselus a széken ült, a Reggeli Próféta utolsó cikkét futotta éppen át, és csak akkor pillantott fel, amikor becsukták maguk mögött az ajtót.
– Már azt hittem, megszöktél – jegyezte meg. Hermione elgondolkozott. Ez fel sem merült benne.
– Még tartozik nekem – jelentette ki merészen. Perselus nem kommentálta a megjegyzést, helyette a másik lányt vette szemügyre.
– Gyere közelebb – mondta halkan. Volt valami a hangjában, amitől a lány jólesően borzongott meg, és ami Hermionét furcsa, kellemetlen érzéssel töltötte el. – Hogy hívnak?
– Lizzy.
– Lizzy… – Perselus bólintott, majd Hermionét mérte végig. – Szeretném, ha kicsit szórakoztatnátok – jelentette be, majd visszaült a székre.
Hermione csodálkozva nézett rá, Lizzy azonban egyáltalán nem kérette magát. Hermionéhez lépett, egy határozott mozdulattal magához húzta, és megcsókolta. Valamivel alacsonyabb volt, mint Hermione – még úgy is, hogy magas sarkú cipője alaposan megemelte –, de mivel válla, háta, csípője szélesebb volt, egyértelműen nagyobbnak és erősebbnek tűnt. A csók az első pillanatban óvatos, tapogatózó volt, Lizzy inkább csinálta mutatóba, hogy Perselusnak tessen, azonban pillanatok alatt elragadta a hév, és olyan követelőzően csókolta Hermionét, hogy a lány libabőrössé vált. Lizzy keze hamar utat talált a pongyola alá, és Hermione mellét kezdte masszírozni. Végigcsókolta az arcát, és halkan a fülébe súgta.
– Engedd el magad! Tetszik neki, látom, úgyhogy bármit megtehetünk…
Hermionében erős lett a gyanú, hogy Mio és Lizzy többször is volt már ilyen helyzetben, s talán néha csak a maguk szórakoztatására. Azonban nem jutott ideje arra, hogy ezen elgondolkozzon, ugyanis Lizzy lehámozta róla a pongyolát, és olyan pontokat érintett meg a testén, amelyektől robbanásszerűen árasztotta el a kéj. Felnyögött, és túllépett azon, hogy megkérdőjelezze magában, hogy hol van és mit tesz. A teste türelmetlenül követelte az orgazmust, amelyet még Perselustól nem kapott meg, s most már azt is, amelyet a Lizzy érintései keltette gyönyör ígért. Viszonozni kezdte a lány gesztusait, hogy minél intenzívebben érezze azt, amit ő csinál.
Kicsit lehúzta a kombiné pántját, és kapkodva masszírozni kezdte az előbukkanó melleket, és csak akkor lassított le egy kicsit, amikor meghallotta az első jóleső nyögéseket. Ez a hang tetszett neki, ezért újra körbesimogatta a lány mellbimbóját, lehajolt hozzá, és a szájába is vette. Meglepte a selymes bőr érintése, végtelenül izgatónak tűntek a puha, telt keblek, és a lány bőrének, izgatott puncijának ismerős-ismeretlen illata. Egyik keze végigsimította Lizzy hátát, benyúlt a kombiné alá, és megállapodott a fenekén, a másik még mindig a mellét simogatta. Lizzy bőre végtelenül sima és puha volt, s ahogy Hermione keze egyre lejjebb csúszott, a lány egyre kéjesebben kezdett nyögdécselni. A hatalom érzése, hogy egyetlen simításával ilyen örömet tud okozni ennek a lánynak, átjárta Hermionét. Különös érzés volt, amikor az ujja becsúszott a másik punciba. Ismerős, nedvesen-puha és mégis egy egyértelműen másik test volt.
Lizzy pillanatok alatt utánozni kezdte a mozdulatait, s hamarosan Hermione is érezte, hogy a lány ujjai a lába közötti területeket cirógatják. Kicsit jobban szétnyitotta a lábát, és elégedetten nyögött fel, amikor Lizzy ujja belecsúszott. Azóta várt erre, hogy Perselus félbehagyta a kényeztetését. A teste pillanatok alatt reagált, és szinte ideje sem volt arra, hogy élvezze a lány simogatását, máris eljutott a csúcsra. Lizzy elmosolyodott, és amikor Hermione felpillantott, odahajolt hozzá, és hosszan, élvezettel csókolta meg. Hermione ujja közben újra belesiklott a lányba, hogy viszonozza a gesztust, és Lizzy izmai csakugyan néhány perc múlva összerándultak, és a lány hangos nyögésekkel élvezett el. Újra megcsókolták egymást.
– Gyertek ide. – Perselus hangja váratlanul érintette Hermionét. Annyira belemerült a gyönyörbe, abba, amit kapott és abba, amit szinte ösztönösen adott, hogy átmenetileg el is feledkezett arról, hogy hol van, és hogy mindezt nézőközönség előtt csinálja.
Lizzy azonban láthatólag szem előtt tartotta azt a tényt is, hogy őket most éppen valamiért megfizetik, mert azonnal a férfi mellett termett. Utasítani se kellett, letérdelt a szék mellé, és először benyálazott ujjaival simította végig Perselus meredező szerszámát, aztán lassan a szájába vette. Hermione jócskán lemaradva jött közelebb, s féltékenyen figyelte, ahogy Perselus elégedetten sóhajt fel. A férfi kinyújtotta felé a kezét, s amikor Hermione is odatérdelt a másik oldalára, határozottan odanyomta a fejét az ágyékához. Lizzy kiengedte a szájából a férfit, és helyet hagyott Hermionének is. Ő lassan, kíváncsian nyalta végig a férfi farkát, egészen a tövétől a makkig. Perselus felsóhajtott, és amikor Lizzy nyelve is csatlakozott, elégedetten nyögött fel.
Különös érzés volt, hogy két oldalról csókolták, nyalogatták a férfit, és ajkaik, nyelvük újra meg újra összetalálkozott. Nem egyszer úgy csókolóztak, hogy Perselus makkja közben a szájukban volt, és Hermionét bizsergéssel töltötte el ez a tény, és azok az önkéntelenül felszakadó sóhajok is, amelyeket a férfiból kiváltottak. Néha Lizzy átmenetileg kisajátította magának a férfi farkát, s egészen mélyen a szájába vette, és Hermione ilyenkor a heréket simogatta. Máskor Hermione vette egyedül a szájába Perselust, és amikor Lizzy egy ilyen alkalommal végigcsókolta a fülcimpáját, ismét megrándult a gyönyörtől. Perselus farka lüktetett, de úgy tűnt, még tartalékolni akarja az erejét, mert elhúzta a lányok fejét magától. Az ágy felé intett, és Lizzy azonnal ott is termett a sötétzöld takarón.
– Vetkőztesd le! – utasította Perselus Hermionét, és a lány részben nagyon felizgulva, részben kissé lámpalázasan csatlakozott az ágyon Lizzyhez. Az első izgalom gátlástalansága már elmúlt, és ismét aggódni kezdett, hogy tudni fogja-e, mit tegyen.
Megcsókolta a másik lányt, aztán lassan végigcsókolta a nyakát és a vállát is. Lehúzta róla a ruha pántját, és harapdálni kezdte vállát és a kulcscsontját. Lizzy puha teste körülölelte, és ez a szokatlan, selymes érintés ismét feltüzelte. Alig figyelt arra, hogy hogyan szaggatja le a lányról a ruhát, csak azzal foglalkozott, hogy közben végigcsókolja a mellét, szopogassa a bimbókat, simogassa a hasát, az oldalát, a csípőjét. Végigcsókolta a lány combjának belső részét, majd, amikor Lizzy teljesen szétnyitotta a lábát, kissé elbizonytalanodva nézett szembe másik lüktető, nedves puncijával.
– Nyald ki! – adta Perselus a következő utasítást, és Hermione közelebb hajolt, hogy hozzálásson úgy, ahogy ő is szerette volna, ha kényeztetik. Végigcsókolta a lány combhajlatát, aztán megpuszilgatta a középső területeket is. Émelyítően erős illata volt, és Hermione egészen óvatosa húzta rajta végig a nyelvét. Az íze is erős volt, sajátságos, kissé más, mint a sajátja, amit Hermione érzett már, ha az ujját vagy valamelyik fiúja farkát nyalta meg. Lizzy felsóhajtott, és ez felbátorította Hermionét. Ujjával a lány csiklóját kezdte simogatni, nyelve pedig körkörös mozdulatokkal egyre beljebb cirógatta a lányt, mígnem belecsúszott a testébe. Hermione nem figyelt semmire, csak a lány nyögdécselésére, az orrát betöltő illatra, és arra, hogy mennyire erőteljes reakciót vált ő ki Lizzyből. Így aztán váratlanul érte, amikor Perselus, aki időközben mögé léphetett, végigsimította és ujjaival izgatni kezdte az ő punciját.
A férfi néhány másodperc után megragadta Hermione fenekét, és egy kemény lökéssel a lányba hatolt. Mély, erőteljes lökésekkel dugta, és Hermione kénytelen volt a nyelve helyett az ujjával izgatni tovább Lizzyt, mert egyre hangosabban kezdett nyögdécselni. Perselus azonban ismét abbahagyta, mielőtt Hermionét elöntötte volna a kéj. A lány kicsit felemelte a fejét, s hátrafordult, hogy lássa, mi történt. Perselus elmosolyodott a szemrehányó tekintetet látva.
– Térdelj fölé! – intett Lizzy arca felé. Hermione zavarba jött, de a lány úgy mosolyodott el, mint akit éppen a legkedvesebb csemegéjével kínáltak meg. Így hát Hermione úgy helyezkedett, hogy puncija éppen a lány szája fölé essen, arca pedig a lány lába és mellesleg az ágy végében álló férfi irányába nézett. Lizzy azonnal nyalogatni kezdte, és Hermione kénytelen volt megállapítani, hogy a lány igen gyakorlott ebben a tevékenységben is. Egyik kezének ujjai a csiklóját kezdték simogatni, a másik a fenekét masszírozta, miközben nyelve egyre mélyebben kalandozott Hermionéba.
Perselus feltérdelt az ágyra, Lizzy lábai közé, ahol megüresedett Hermione eddigi helye. Lassan, fokról-fokra hatolt be a lány puncijába, kiélvezve minden egyes millimétert. Amikor már egészen benne volt, odahajolt Hermionéhoz, és hosszan élvezettel csókolta meg. Hermione néha kénytelen volt belenyögni a csókba, amikor Lizzy éppen olyan pontokat ért el benne, amelyek különösen finomak voltak, de úgy tűnt, ez külön tetszik Perselusnak. Végül a férfi elengedte a lányt, megfogta Lizzy csípőjét, és miközben azt figyelte, hogy a lány hogyan nyalja Hermionét, elkezdte dugni. Eleinte lassú, kényelmes lökésekkel, majd egyre gyorsabban és vadabbul.
Hermione figyelte őket, és átjárta a keserűség. Perselust láthatólag tökéletesen kielégítette a másik punci, sőt, az arckifejezése alapján Hermionében még az is felmerült, hogy jobban esik neki, mint amit ő tudott nyújtani. Kemény lökései még Lizzy figyelmét is elvonták, és bár ujjai tovább simogatták Hermionét, már nem tudott a nyalásra koncentrálni: hangosan nyögdécselt, ahogy közeledett a gyönyör fel. Perselus lehunyt szeme, kapkodó lélegzetvétele, lihegése arra engedett következtetni, hogy ő is mindjárt a csúcsra ér, s Hermione meglepve jött rá, hogy neki bármennyire kellemes is a másik lány simogatása, mindez most nem lesz elegendő ahhoz, hogy elélvezzen.
Perselus hosszan élvezett bele Lizzybe, és a lány is hangos nyögésekkel és rándulásokkal élvezett el. Hermione leszállt róla, és melléfeküdt, de a meghittség minden érzése nélkül. Perselus megcsókolta Lizzyt, aztán Hermionét is, de a lánynak most valahogy keserű volt a csókja. Mintha Lizzy ízét érezte volna benne. Csak akkor lett valamivel boldogabb, amikor Perselus megköszönte a lánynak, hogy benézett, és kitessékelte, pedig Lizzyn látszott, hogy szívesen maradna még.