Epilógus…
A terem csodásan volt feldíszítve. Mindenütt virágcsokrok illatoztak. A vendégek két hosszú sorban ültek, a székek közt pedig feltűnt egy fehérruhás alak. Légiesen lépkedett, minden szem rászegeződött. Végül az oltár elé ért. Sonja különösen szép volt. Hosszú barna haja befonva, a ruhája gyönyörű csipketenger. Perselus is roppant elegánsan festett. Fekete haja frissen mosva, szép, máskor hideg szemei most a boldogságtól csillogtak. A festett üvegeken beáramlott a napfény. Lucius igyekezett rezzenéstelen arcot vágni, Cissy sűrűn pislogott, Draco pedig szívet tépően zokogott. Csak úgy rázkódott a padsor. A pap belekezdett a szokásos mondókába:
- Tisztelt egybegyűltek, családtagok, barátok, munkáltatók! Azért gyűltünk ma itt össze, hogy megünnepeljük két szerető, hű szív frigyét. Lépj előre Perselus, és tedd meg fogadalmadat!
Felelj jól érthető igennel.
Akarod-e az itt megjelenő Sonja Mirella Annabella Maria de Hessust hites feleségednek? Mellette állsz jóban, rosszban, betegségben, boldogságban, míg a halál el nem választ?
A férfi zengő hangja betöltötte a templomot, ahogy büszkén felelte:
- Igen.
- Most hozzád fordulok Sonja. Akarod-e az itt megjelent Perselus Pitont hites férjednek? Mellette állsz jóban, rosszban, betegségben, boldogságban, míg a halál el nem választ?
Sonja halkan rebegte:
- Igen.
- Csókoljátok meg egymást.
Az ifjú pár egy szenvedélyes csókban forrott össze. A harangok egyre csak zúgtak…
- SONJA! SOOOONJAAAAAAA!
Ijedten pattan fel a szemhéjam. Felemelem a fejem, és egyenesen belebámulok a hideg szürke íriszekbe. Előttem Draco Malfoy áll, és megvetően méreget. Zavartan lesütöm a szememet, és elpirulok. A nyálas plüssmaci kiesik a kezemből és egy tompa puffanással földet ér.
VÉGE